Fiatalok, akik szeretik az igazságot

„MI MÓDON őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát . . . ?” — kérdezte egy héber zsoltáríró több ezer évvel ezelőtt (Zsoltárok 119:9). Még ma is ez a kérdés, hiszen a fiatalok sok nehézséggel néznek szembe a világban. A szabados nemi élet miatt sok fiatal lett AIDS-es, ugyanis az ezzel a borzalmas betegséggel fertőzött személyeknek körülbelül a fele 15 és 24 év közötti. A kábítószerrel való visszaélés szintén sok gondot okoz, néhány fiatalnak az életébe is kerül. A lealacsonyító zene, az erőszakos és erkölcstelen filmek, tévéműsorok és videofilmek, valamint az interneten a pornográfia romboló hatással van az ifjúságra. Nem véletlen tehát, hogy a zsoltáríró által feltett kérdés ma sok szülőt és fiatalt foglalkoztat.

Ugyanez a zsoltáríró a választ is megadja a saját kérdésére: „a te beszédednek megtartása által.” Tagadhatatlan, hogy Isten Szava, a Biblia nagyszerű irányítást nyújt a fiataloknak, és ezt követve sokuknak sikeres lett az élete (Zsoltárok 119:105). Figyeljük meg néhány fiatalnak a példáját, akik szeretik Istent, és igyekeznek szellemileg erősek maradni ebben az élvhajhász és anyagias világban.

Nagyra értékelik a szüleiktől kapott vezetést

Jacob Emmanuel néhány évig teljes idejű úttörő volt, mielőtt Jehova Tanúi mexikói fiókhivatalában kezdett szolgálni. Értékeléssel a szívében gondol vissza arra, hogyan alakult ki benne szeretet Isten szolgálata iránt: „Legfőképpen a szüleim gyakoroltak rám hatást, bár néhány szellemi testvérem is sokat segített, akikkel összebarátkoztam. Ők együttesen ösztönöztek arra, hogy megszeressem a prédikálómunkát. Gyengéden irányítgattak a helyes úton, így sohasem éreztem, hogy nyomást gyakoroltak volna rám.”

David, aki már több éve a teljes idejű szolgálatban tevékenykedik, emlékszik, hogy milyen nagy hatást tett rá, amikor a szülei különleges úttörőkként kezdtek szolgálni, még amikor David és testvére kicsik voltak. Édesapjuk halála után az anyukájuk folytatta a különlegesúttörő-szolgálatot, és a jó hír prédikálása mellett gondoskodott róluk. „A szüleim sohasem kényszerítettek rá, hogy legyek úttörő — mondja David —, annyira élveztük, hogy családként együtt végezzük ezt a szolgálatot, hogy a társaság és a környezet késztetett arra, hogy én is úttörő legyek.” A szülőktől kapott jó vezetésről és felügyeletről David kijelenti: „Anyukám minden este olvasott nekünk történeteket Az elveszett Paradicsomtól a visszanyert Paradicsomiga című könyvből. Ahogy előadta ezeket, megszerettette velünk a szellemi táplálékot.”

Nagyra becsülik az összejöveteleket

Vannak fiatalok, akiknek nehéz, hogy értékeljék a keresztény összejöveteleket. Csak azért vesznek részt rajtuk, mert a szüleik viszik őket. De ha mindig ott vannak, egy idő után talán megszeretik az összejöveteleket. Vegyük például Alfredo esetét, aki tizenegy éves volt, amikor elkezdte a teljes idejű szolgálatot. Beismeri, hogy egy időben — amikor öt év körüli lehetett — igyekezett elmaradni az összejövetelekről, mivel azok elálmosították, de a szülei nem engedték, hogy a program közben elaludjon. Így emlékszik vissza: „Ahogy nőttem, egyre jobban érdekeltek az összejövetelek, különösen azután, hogy megtanultam írni és olvasni, mert akkor már a saját szavaimmal kezdtem hozzászólni.”

Cintia egy tizenhét éves lány, aki általános úttörőként szolgál. A következőképpen mondja el, milyen fontos szerepe volt a jó társaságnak abban, hogy megszeresse Isten szolgálatát: „Mivel a testvérekkel jó kapcsolatban voltam, és az összejöveteleken rendszeresen részt vettem, ezért nem hiányoltam a világi barátokat és azokat a tevékenységeket, amelyek a mai fiatalok közt divatosak, mint mondjuk a diszkóba járás. Amikor az összejöveteleken hallottam mások hozzászólásait és tapasztalatait, ez vágyat ébresztett bennem arra, hogy mindenemet Jehovának adjam, és szerintem a fiatalságom a legtöbb, amit adhatok. Ezért döntöttem úgy, hogy a szolgálatában töltöm.”

Cintia azonban bevallja: „Volt idő — még a keresztelkedésem előtt —, amikor könnyedén kihagytam az összejöveteleket, és a házi feladat vagy más iskolai tevékenység jó ürügy volt erre. Több összejövetelről is hiányoztam, és ez kezdett kihatni a szellemiségemre. Járni kezdtem egy fiúval, aki nem tanulmányozta a Bibliát. Hála Jehovának, még időben helyrehoztam a dolgokat.”

Személyes döntés

Amikor egy másik fiataltól, aki teljes időben szolgálja Jehovát, név szerint Pablótól megkérdezték, hogy szerinte mi volt a kulcsa annak, hogy megszerette Isten Szavának igazságát, ő így felelt: „Azt hiszem, két dolog volt: a személyes tanulmányozás és a prédikálómunka iránti buzgalom. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy megtanították nekem a Jehováról szóló igazságot, és úgy gondolom, hogy ez a legjobb, amit adhattak. De személy szerint nekem kell meggyőződnöm arról, hogy miért szeretem Jehovát. Ehhez elengedhetetlen, hogy az ember ismerje a bibliai igazság ’szélességét és mélységét’. Csakis így tudunk vágyat érezni Jehova Szava iránt, amely »égő tüzet« gyújt a szívünkben, hogy beszéljünk róla másoknak. A prédikálómunka iránti ilyenfajta buzgalom táplálja az igazság iránti értékelésünket” (Efézus 3:18; Jeremiás 20:9).

Jacob Emmanuel, akit korábban már említettünk, szintén visszaemlékszik arra, hogy milyen fontos a személyes döntéshozatal, ha valaki szolgálni akarja Jehovát. Azt mondja, hogy a szülei sohasem nógatták, hogy keresztelkedjen már meg. „Szerintem így volt a legjobb, mert most látom, milyen előnyökkel jár ez. Például a fiatalok közül néhányan, akikkel sokat voltam együtt, úgy döntöttek, hogy együtt szeretnének megkeresztelkedni. Bár ez nagyszerű, én megfigyeltem, hogy egyesek csak érzelmi fellángolásból tették, és nem sokkal később alábbhagyott a Királyság-tevékenységek iránti buzgalmuk. Ami engem illet, a szüleim nem sürgettek a döntés meghozatalában, hogy adjam át magam Jehovának. Ez az én személyes döntésem volt.”

A gyülekezet szerepe

Vannak fiatalok, akik maguk tanulják meg Isten Szavának igazságát, a szüleik nem segítenek nekik. Kétségtelen, hogy nem könnyű ilyen körülmények között megtanulni a jót cselekedni, és kitartani abban.

Noé felidézi, hogy milyen sok hasznot merített az igazságból. Már egész kicsi korától kezdve hajlamos volt a haragra és az erőszakra. Amikor tizennégy éves korában elkezdte tanulmányozni a Bibliát, temperamentuma mérséklődött, aminek a szülei — akik akkor még nem érdeklődtek a Biblia iránt — nagyon örültek. Ahogy Noé előrehaladt szellemileg, még teljesebb mértékben akarta felhasználni az életét Isten szolgálatában. Most teljes idejű szolgálatot végez.

Hozzá hasonlóan Alejandro is nagyon fiatalon kezdett foglalkozni a keresztény igazsággal, noha a szülei nem érdeklődtek eziránt. Alejandro így beszél arról, mennyire értékeli az igazságot: „Hagyományos katolikus családban nőttem fel, de egyre jobban vonzott a kommunista ateizmus, mivel az egyházban nem kaptam választ a kérdéseimre, melyek már ilyen fiatalon is nyugtalanítottak. Jehova szervezete segített megismernem Istent. Szó szerint megmentette az életemet, mert ha nem tanulmányoztam volna a Bibliát, valószínűleg belemerültem volna az erkölcstelenségbe, alkoholizmusba vagy kábítószerezésbe. Sőt, lehet, hogy valamilyen forradalmárcsoporthoz is csatlakoztam volna, aminek szomorú következményei lehettek volna.”

Hogyan tud egy fiatal kitartani az igazság utáni kutatásában, és ragaszkodni az igazsághoz, ha a szülei nem támogatják? Nyilvánvaló, hogy ebben igen fontos szerepük van a gyülekezeti véneknek és a gyülekezet többi tagjának. „Sohasem éreztem magam egyedül — emlékszik vissza Noé —, hiszen Jehova mindig nagyon közel volt hozzám. Ezenkívül sok drága testvérem és testvérnőm is támogatott, akik szellemi apáim, anyáim és testvéreim lettek.” Noé most a Bételben dolgozik, és Isten szolgálatával tölti az idejét. Alejandro így emlékszik vissza: „Van valami, amiért mindig hálás leszek: abban az áldásban lehetett részem, hogy egy gyülekezet részévé válhattam, ahol a vének testületének tagjai szeretetteljesen, személy szerint érdeklődnek irántam. Különösen amiatt vagyok hálás ezért, mert amikor tizenhat éves koromban elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, a fiatalokra jellemző nyughatatlanság engem sem kímélt. A gyülekezetben lévő családok viszont soha nem hagytak magamra. Mindig volt valaki, aki meghívott vendégségbe, és nemcsak az otthonát és az élelmét osztotta meg velem, hanem a szívét is.” Alejandro most már több mint tizenhárom éve végzi a teljes idejű szolgálatot.

Néhány ember úgy gondolja, hogy a vallás csak az idősebbeknek való. Sok fiatal azonban élete korai szakaszában ismerte meg a Biblia igazságát, és szerette meg Jehovát, s azóta is hűséges hozzá. Így ezekre a fiatalokra alkalmazhatók Dávidnak a Zsoltárok 110:3-ban olvasható szavai: „A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.”

Nem könnyű a fiataloknak elsajátítani az igazságot, és ragaszkodni hozzá. Annál nagyobb öröm viszont látni, hogy sokan közülük nagyon közel maradnak Jehova szervezetéhez, rendszeresen részt vesznek az összejöveteleken, és szorgalmasan tanulmányozzák a Bibliát. Így képesek valódi szeretetet ápolni Isten Szava és Isten szolgálata iránt (Zsoltárok 119:15, 16).

[Lábjegyzet]