Jehova megáldja és megvédi az engedelmes embereket

„Aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj” (PÉLDABESZÉDEK 1:33, Újfordítású revideált Biblia).

1—2. Miért fontos, hogy engedelmeskedjünk Istennek? Szemléltesd!

A PELYHES, sárga kiscsibék szorgosan csipegetnek a rövid fű közt, és észre sem veszik, hogy fölöttük a magasban egy héja kering. A kotlós váratlanul figyelmeztető jelzést ad remegő, magas hangon, és kiterjeszti szárnyait. A csibéi odaszaladnak hozzá, és máris biztonságban vannak a mama szárnyai alatt. A héja támadása kudarcba fulladt.a Mi ebből a tanulság? Az, hogy az engedelmesség életet jelent!

² Ez a tanulság különösen fontos ma a keresztényeknek, mivelhogy Sátán mindent bevet, hogy zsákmányul ejtse Isten szolgáit (Jelenések 12:9, 12, 17). A célja az, hogy tönkretegye a szellemiségünket, és hogy emiatt elveszítsük Jehova kegyét és az örök élet kilátását (1Péter 5:8). De ha közel maradunk Istenhez, és gyorsan reagálunk az irányításra, melyet Szava és szervezete által juttat el hozzánk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ő megvéd minket. „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad” — jelentette ki a zsoltáríró (Zsoltárok 91:4).

Egy engedetlen nemzet zsákmánnyá lett

 3. Hová vezetett Izrael állandó engedetlensége?

³ Amikor Izrael nemzete engedelmeskedett Jehovának, ő mindig őrködött felettük. A nép azonban gyakran elhagyta Teremtőjét, és fából meg kőből készült istenekhez fordult, ’hiábavalóságokhoz, amelyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak’ (1Sámuel 12:21). Miután évszázadokig lázadozott, a nemzet mint egész annyira hitehagyottá vált, hogy már nem lehetett orvosolni a helyzetet. Jézus emiatt így kesergett: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, a próféták megölője és a hozzá küldöttek megkövezője — mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, miként a tyúk a szárnya alá gyűjti csibéit! De ti nem akartátok. Íme! Elhagyatottá lesz nektek a házatok” (Máté 23:37, 38).

 4. Hogyan vált nyilvánvalóvá i. sz. 70-ben, hogy Jehova elhagyta Jeruzsálemet?

⁴ Időszámításunk szerint 70-ben szomorú események tették nyilvánvalóvá, hogy Jehova elhagyta a hitehagyott Izraelt. Abban az évben a római seregek, a sas képével díszített zászlóikat a magasba tartva, lecsaptak Jeruzsálemre, és borzalmas öldöklést vittek véghez. A város zsúfolásig megtelt a pászkát ünneplők tömegével. Áldozataik sokaságával sem sikerült elnyerniük Isten kegyét. Ez a helyzet megrázó módon idézi elménkbe Sámuel szavait, melyeket az engedetlen Saul királynak mondott: „Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sámuel 15:22).

 5. Milyen engedelmességet kíván Jehova, és honnan tudjuk, hogy nem lehetetlen ilyenfajta engedelmességet tanúsítani?

⁵ Jehova amellett, hogy ragaszkodik az engedelmességhez, teljesen tisztában van a tökéletlen emberek korlátaival (Zsoltárok 130:3, 4). Nem kíván mást, csak őszinte szívet és engedelmességet, mely hiten, szereteten és a haragjától való egészséges félelmen alapul (5Mózes 10:12, 13; Példabeszédek 16:6; Ézsaiás 43:10; Mikeás 6:8; Róma 6:17). Nem lehetetlen ilyenfajta engedelmességet tanúsítani; ezt mutatja az is, hogy a keresztény kor előtt élt „tanúknak . . . nagy fellege” félelmetes próbákkal, sőt a halállal szembenézve is ragaszkodott feddhetetlenségéhez (Héberek 11:36, 37; 12:1). Mennyire megvidámították Jehova szívét! (Példabeszédek 27:11). Mások azonban a kezdeti hűségüket feladva nem maradtak engedelmesek. Ilyen személy volt Joás, az ókori Júda királya.

Egy király, akit tönkretett a rossz társaság

6—7. Milyen király volt Joás, amíg Jójada élt?

⁶ Egy hajszálon múlt, hogy Joás csecsemőként nem lett gyilkosság áldozata. Amikor a gyermek elérte a hétéves kort, Jójada főpap bátran előhozta rejtekhelyéről, és királlyá tette. Az istenfélő Jójada apja helyett apja volt Joásnak, és egyben tanácsadója is. Ennek köszönhetően az ifjú uralkodó „cselekedék . . . az Úr előtt kedves dolgot, Jójada papnak teljes életében” (2Krónika 22:10—23:1, 11; 24:1, 2).

⁷ Joás egyik jó cselekedete Jehova templomának a felújítása volt, ami „Joásnak szíve vágya” volt. Emlékeztette Jójada főpapot arra, hogy Júdában és Jeruzsálemben be kell szedni a templomi adót, melyet „Mózes vetett ki” a javítási munkák költségeinek a fedezésére. Ebből látszik, hogy Jójadának valószínűleg sikerült arra ösztönöznie a fiatal királyt, hogy tanulmányozza Isten Törvényét, és tartsa is be. Ennek eredményeként rövid idő alatt befejeződött a templomot és a templomi edényeket érintő munka (2Krónika 24:4, 6, 13, 14, NW; 5Mózes 17:18).

 8. a) Elsősorban mi okozta Joás szellemi bukását? b) Mire vitte rá végül a királyt az engedetlensége?

⁸ Joás sajnos nem engedelmeskedett mindvégig Jehovának. Vajon miért nem? Isten Szavából megtudhatjuk: „Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király előtt; a király pedig hallgatott reájok. És elhagyák az Úrnak, atyáik Istenének házát, és szolgálának az Aseráknak és bálványoknak; mely vétkök miatt lőn az Úrnak haragja Júda és Jeruzsálem ellen.” Júda fejedelmeinek a romboló befolyása ezenkívül oda vezetett, hogy a király nem hallgatott Isten prófétáira, például Jójada fiára, Zakariásra sem, aki bátran megfeddte Joást és a népet az engedetlenségükért. Joás nemhogy megbánást tanúsított volna, inkább elrendelte, hogy kövezzék meg Zakariást. Mennyire kegyetlenné és engedetlenné vált! Ez azért történt így, mert engedett a rossz társaság befolyásának (2Krónika 24:17–22; 1Korintus 15:33).

 9. Hogyan hangsúlyozzák a Joással és a fejedelmekkel történt események, hogy milyen ostoba dolog az engedetlenség?

⁹ Vajon mi történt Joással és gonosz barátaival, a fejedelmekkel, miután elhagyták Jehovát? Egy „kevés emberből” álló szíriai csapat betört Júdába, és ’kiirtotta a népnek minden vezérét’. A szíriaiak arra kényszerítették a királyt, hogy adja át nekik a saját javait, valamint a szentély aranyát és ezüstjét. Joás életben maradt ugyan, de gyenge, beteg ember lett belőle. Röviddel ezután a saját szolgái összeesküvést szőttek ellene, és meggyilkolták (2Krónika 24:23–25; 2Királyok 12:17, 18). Milyen igazak azok a szavak, melyeket Jehova Izraelnek mondott: „Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését . . . : reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad” (5Mózes 28:15).

Egy titkár, akit megmentett az engedelmesség

10—11. a) Miért érdemes elgondolkodni azon a tanácson, amelyet Jehova Báruknak adott? b) Milyen tanácsot adott Jehova Báruknak?

¹⁰ Elcsüggedsz-e néha amiatt, hogy keresztény szolgálatod végzése közben alig találsz olyan embereket, akiket érdekel valamennyire a jó hír? Irigykedsz-e időnként egy kicsit a tehetős emberekre, és irigyled-e azt, hogy csak maguknak élnek? Ha igen, akkor gondolj Bárukra, Jeremiás titkárára, és arra a szeretetteljes tanácsra, amelyet Jehova adott neki.

¹¹ Báruk éppen egy prófétai üzenetet jegyzett le, amikor ő maga került Jehova figyelmének a középpontjába. Mi volt ennek az oka? Az, hogy Báruk siránkozni kezdett a helyzete miatt, és valami jobbra vágyott az Istennek végzett szolgálat különleges kiváltságánál. Jehova felfigyelt rá, hogy Báruk szemléletmódja megváltozott, ezért a következő félreérthetetlen, de kedves hangú tanácsot adta neki: „te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre . . . , és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy” (Jeremiás 36:4; 45:5).

12. Miért ne kívánjunk magunknak „nagyokat” a dolgok jelenlegi rendszerében?

¹² Érzed-e ezekből a szavakból, hogy mennyire féltette Jehova e kiváló férfit, aki oly hűségesen és bátran szolgálta őt Jeremiás oldalán? Jehova ma is nagyon aggódik azokért, akik csábítást éreznek arra, hogy éljenek a dolgok ezen rendszere által felkínált jó lehetőségekkel. Örvendetes módon Bárukhoz hasonlóan sok ilyen keresztény elfogadta a szeretetteljes helyreigazítást érett szellemi testvéreitől (Lukács 15:4–7). Bárcsak mindannyian felismernénk, hogy nincs jövőjük azoknak, akik „nagyokat” kívánnak maguknak ebben a rendszerben. Ők nem lelnek igazi boldogságra, de ami még rosszabb, hamarosan elmúlnak ezzel a világgal és annak minden önző kívánságával együtt (Máté 6:19, 20; 1János 2:15–17).

13. Mit tanulhatunk az alázatosságról Báruk történetéből?

¹³ Báruk történetében szép példát láthatunk az alázatosságra is. Figyeljük meg, hogy Jehova nem közvetlenül adott tanácsot Báruknak, hanem Jeremiás által, akinek a tökéletlenségeit és bogarait Báruk valószínűleg jól ismerte (Jeremiás 45:1, 2). Bárukon azonban nem vett erőt a büszkeség; alázatosan felismerte, hogy a tanács igazából Jehovától jött (2Krónika 26:3, 4, 16; Példabeszédek 18:12; 19:20). Ha tehát ’valami hibás lépést teszünk, mielőtt tudatában lennénk annak’, és megkapjuk a szükséges tanácsot Isten Szavából, utánozzuk Báruk érettségét, szellemi tisztánlátását és alázatosságát! (Galácia 6:1).

14. Miért jó, ha engedelmeskedünk azoknak, akik vállalják köztünk a vezetést?

¹⁴ Alázatosságunk ezenkívül megkönnyíti azoknak a dolgát, akiktől a tanácsot kapjuk. „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik, mert ők folyton őrködnek lelketek fölött, mint akik számot fognak adni; hogy ezt örömmel tegyék, és ne sóhajtozva, mert az károtokra lenne” — mondja a Héberek 13:17. A vének igen gyakran kiöntik a szívüket Jehovának, és bátorságért, bölcsességért és tapintatért imádkoznak, hogy sikerüljön ellátniuk pásztori munkájuknak ezt a kényes részét. ’Ismerjük el az ilyen embereket!’ (1Korintus 16:18).

15. a) Hogyan fejezte ki Jeremiás, hogy megbízik Bárukban? b) Milyen jutalmat kapott Báruk az alázatos engedelmességéért?

¹⁵ Biztos, hogy Báruk kiigazította a gondolkodásmódját, mert Jeremiás utána nagyon komoly feladattal bízta meg: el kellett mennie a templomba, és fel kellett olvasnia azt az ítéletüzenetet, melyet ő maga írt le, ahogy Jeremiás diktálta. Vajon engedelmeskedett Báruk? Igen, „mind a szerint cselekedék, a mint néki Jeremiás próféta megparancsolta vala”. Sőt, ugyanezt az üzenetet a jeruzsálemi főembereknek is felolvasta, ami kétségtelenül nem kis bátorságot követelt meg tőle (Jeremiás 36:1–6, 8, 14, 15). Képzelhetjük, hogy amikor a várost mintegy 18 év múlva bevették a babiloniak, mennyire hálás volt Báruk, amiért életben maradt annak köszönhetően, hogy megszívlelte Jehova figyelmeztetését, és már nem kívánt „nagyokat” magának (Jeremiás 39:1, 2, 11, 12; 43:6).

Akik engedelmeskedtek az ostrom alatt, megmenekültek

16. Hogyan tanúsított könyörületet Jehova a Jeruzsálemben levő zsidók iránt i. e. 607-ben, mialatt a babiloniak ostromolták a várost?

¹⁶ Amikor Jeruzsálemet i. e. 607-ben elérte a vég, ismét megmutatkozott Isten könyörülete az engedelmes emberek iránt. Jehova az ostrom leghevesebb szakaszában így szólt a zsidókhoz: „Ímé, én előtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját. A ki e városban lakik, fegyver, éhség és döghalál miatt kell meghalnia; a ki pedig kimegy belőle és a Kaldeusokhoz megy, a kik megostromolnak titeket, él, és az ő lelkét zsákmányul nyeri” (Jeremiás 21:8, 9). Noha Jeruzsálem lakói halált érdemeltek, Jehova még ezekben a válságos, utolsó pillanatokban is könyörületes volt azok iránt, akik engedelmeskedtek neki.b

17. a) Hogyan került kétszeresen is próba alá Jeremiás engedelmessége, amikor Jehova arra utasította, hogy szólítsa fel a zsidókat az ostrom alatt, hogy pártoljanak át a káldeusokhoz? b) Hogyan meríthetünk hasznot Jeremiás példájából, melyet bátor engedelmességével mutatott?

¹⁷ Az, hogy Jeremiás megadásra szólította fel a zsidókat, kétségtelenül az ő engedelmességét is próbára tette. Egyrészt Jeremiás féltékeny volt Isten nevéért. Nem akarta, hogy az ellenség gyalázatot hozzon erre a névre azáltal, hogy élettelen bálványoknak tulajdonítja a győzelmét (Jeremiás 50:2, 11; Jeremiás siralmai 2:16). Ezenkívül Jeremiás tudta, hogy a saját életét kockáztatja azzal, hogy megadásra szólítja fel a népet, mert sokan úgy fogják értelmezni a szavait, hogy lázadást akar szítani. Mégsem húzódott vissza, hanem engedelmesen közölte Jehova kijelentéseit (Jeremiás 38:4, 17, 18). Jeremiáshoz hasonlóan mi is népszerűtlen üzenetet hirdetünk. Ugyanazt az üzenetet hirdetjük, amelyért Jézust is megvetették (Ézsaiás 53:3; Máté 24:9). Ne engedjünk hát „az emberektől való félelemnek”, hanem bátran engedelmeskedjünk Jehovának, és bízzunk benne teljesen, akárcsak Jeremiás (Példabeszédek 29:25).

Engedelmesség Góg támadásakor

18. Hogyan kerül majd próba alá Jehova szolgáinak az engedelmessége?

¹⁸ Hamarosan Sátán egész gonosz rendszere elpusztul majd egy olyan „nagy nyomorúságban”, amelyre még nem volt példa (Máté 24:21). Isten népének a hite és engedelmessége abban az időben, és már előtte is, bizonyára kemény próbáknak lesz kitéve. A Biblia például közli velünk, hogy Sátán, a „Mágóg földjéről” való „Góg” átfogó támadást fog indítani Jehova szolgái ellen. Olyan seregeket mozgósít majd, melyekről ezt olvashatjuk: ’hatalmas sereg, mint a felleg, hogy beborítsa a földet’ (Ezékiel 38:2, 14–16). Isten fegyvertelen népe, amely ilyen túlerővel néz szembe, Jehova „szárnyai” alatt keres majd menedéket, melyeket ő kiterjeszt az engedelmes emberek oltalmára.

19—20. a) Miért volt életbe vágóan fontos, hogy az izraeliták engedelmeskedjenek a Vörös-tengernél? b) Hogyan válik a javunkra, ha imával kísérve elmélkedünk a Vörös-tengernél történtekről?

¹⁹ Ez a helyzet arra emlékeztet minket, amikor Izrael kivonult Egyiptomból. Jehova tíz pusztító csapást bocsátott Egyiptomra, majd kivezette népét, de nem a legrövidebb úton, amely az Ígéret földjére vezetett, hanem délre, a Vörös-tengerhez, ahol könnyen sarokba szoríthatták őket támadóik. Katonai szempontból ez végzetes lépésnek tűnt. Ha ott lettél volna, engedelmeskedtél volna Jehova Mózes által közölt utasításainak, és teljes bizalommal indultál volna a Vörös-tengerhez, tudva közben azt, hogy az Ígéret földje nem egészen ebben az irányban van? (2Mózes 14:1–4).

²⁰ Ha tovább olvassuk Mózes 2. könyvének a 14. fejezetét, nyomon követhetjük, hogyan szabadította meg Jehova a népét, félelmetes módon nyilvánítva ki a hatalmát. Az ilyen beszámolók nagyon megerősítik a hitünket, ha időt szánunk arra, hogy áttanulmányozzuk őket, és elmélkedjünk rajtuk (2Péter 2:9). Az erős hit pedig arra ösztönöz, hogy engedelmeskedjünk Jehovának, még akkor is, amikor az elvárásai látszólag ellentétesek az emberi logikával (Példabeszédek 3:5, 6). Kérdezd meg tehát magadtól: „Igyekszem építeni a hitemet szorgalmas bibliatanulmányozás, ima és elmélkedés által, valamint azáltal, hogy rendszeresen együtt vagyok Isten népével?” (Héberek 10:24, 25; 12:1–3).

Az engedelmesség reményt jelent

21. Milyen jelenlegi és jövőbeli áldásokat kapnak azok, akik engedelmeskednek Jehovának?

²¹ Akik életútjukká teszik a Jehova iránti engedelmességet, azok már most tapasztalják a Példabeszédek 1:33 (Úf.) beteljesedését. Ez a vers így szól: „aki [engedelmesen] rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.” Milyen nagyszerű lesz, amikor valóra válnak ezek a vigasztaló szavak Jehova közelgő bosszúnapján! Jézus ezt mondta tanítványainak: „Mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok” (Lukács 21:28). Nyilvánvaló, hogy csak azoknak lesz elegendő bizalmuk ennek megtételére, akik engedelmeskednek Istennek (Máté 7:21).

22. a) Mi ad okot a bizakodásra Jehova népének? b) Milyen gondolatokat tárgyal a következő cikk?

²² Az is okot ad a bizakodásra, hogy „az Isten, az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak” (Ámosz 3:7, Katolikus fordítás). Jehova ma nem ad ihletést prófétáknak, mint régen; egy hűséges rabszolga osztályt bízott meg azzal, hogy időszerű szellemi táplálékkal lássa el a háznépét (Máté 24:45–47). Milyen fontos ezért, hogy engedelmeskedjünk ennek a „rabszolgának”! A következő cikk rávilágít, hogy ez az engedelmesség azt is tükrözi, hogy miként viszonyulunk Jézushoz, a „rabszolga” urához. „A népek neki engedelmeskednek” (1Mózes 49:10, NW).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

• Hová vezetett Izrael állandó engedetlensége?

• Milyen hatással volt Joás királyra a társaság fiatalkorában és később?

• Mi mindent tanulhatunk Báruktól?

• Miért nem kell félnie Jehova engedelmes népének, amint közeledik a jelenlegi rendszer vége?

[Kép a 13. oldalon]

Amíg Jójada irányította a fiatal Joást, addig ő engedelmeskedett Jehovának

[Kép a 15. oldalon]

A rossz társaság arra vitte rá Joást, hogy megölesse Isten prófétáját

[Kép a 16. oldalon]

Vajon te tapasztaltad volna Jehova félelmetes megmentő erejét azáltal, hogy engedelmeskedsz?