„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”

1–2. a) Jézus szavai szerint mi a második legnagyobb parancsolat? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni?

EGYSZER egy farizeus ezt kérdezte Jézustól, hogy próbára tegye: „Tanító, melyik a legnagyobb parancsolat a Törvényben?” Ahogyan az előző cikkből kiderült, Jézus a válaszában azt mondta, hogy „a legnagyobb és első parancsolat” ez: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.” Majd hozzátette: „A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«” (Máté 22:34–39).

² Jézus azt mondta, hogy úgy szeressük a felebarátainkat, mint önmagunkat. Vizsgáljuk meg ezért a következő kérdéseket: Kik valójában a felebarátaink? És hogyan tudunk szeretetet kimutatni irántuk?

3–4. a) Milyen példázattal válaszolt Jézus arra a kérdésre, hogy „ki valójában a felebarátom”? b) Hogyan segített a szamáriai férfi a zsidó sebesültnek? (Lásd a képet a cikk elején.)

³ Figyeljük meg, mit mondott Jézus, amikor egy képmutató ember ezt kérdezte tőle: „Ki valójában a felebarátom?” Válaszában Jézus elmondta az irgalmas szamaritánusról szóló példázatát. (Olvassátok fel: Lukács 10:29–37.) Talán azt várnánk, hogy a példázatban szereplő izraelita pap és lévita eleget tesz a felebaráti kötelességének. Ám amikor megláttak egy férfit, akit kifosztottak, megvertek és félholtan hagytak, mindketten továbbmentek, és nem segítettek neki. A sebesültnek egy szamáriai férfi segített, aki egy olyan nemzethez tartozott, mely megtartotta a mózesi törvényt, de a zsidók szemében megvetett volt (Ján 4:9).

⁴ Az irgalmas szamaritánus ellátta a férfi sebeit, olajat és bort öntött rájuk. Elvitte a férfit egy fogadóba, és adott két dénárt a fogadósnak, hogy viselje gondját. Ez az összeg mintegy kétnapi bérnek felelt meg (Máté 20:2). Nem nehéz hát eldönteni, hogy ki bizonyult a sebesült ember igazi felebarátjának. Jézus példázata egyértelműen azt tanítja nekünk, hogy legyünk könyörületesek a felebarátainkkal, és szeressük őket.

 5. Miért mondhatjuk, hogy Jehova szolgái igazi felebarátként viselkedtek egy katasztrófa után?

⁵ Az „utolsó napokban” a legtöbben „természetes vonzalom nélküliek”, „vadak” és „a jóságot nem szeretők”, így egyre nehezebb könyörületes emberekkel találkozni, olyanokkal, mint az irgalmas szamaritánus (2Tim 3:1–3). Ez különösen akkor szembetűnő, amikor természeti katasztrófa sújt egy területet. Figyeljük meg például, mi történt, amikor 2012. október végén a Sandy hurrikán lecsapott New Yorkra! A város azon részén, ahol a vihar leginkább tombolt, fosztogatták a lakosságot, amely már amúgy is áram, fűtés és más létszükségleti dolgok nélkül maradt. Ugyanezen a területen viszont Jehova Tanúi megszervezték, hogy segítsenek a hittársaiknak, és másoknak is. A keresztények azért segítenek, mert szeretik a felebarátaikat. De hogyan tudjuk még kimutatni a szeretetünket az embertársaink iránt?

 6. Miért tanúskodik a szeretetünkről, ha prédikálunk?

⁶ Nyújtsunk vigaszt a Bibliából! Ezt úgy tudjuk megtenni, ha igyekszünk az emberek figyelmét olyan bibliai gondolatokra irányítani, amelyek reményt keltenek és vigaszt nyújtanak (Róma 15:4). Kétségtelenül a szeretetünkről tanúskodik, ha megosztjuk az emberekkel a Királyságról szóló jó hírt (Máté 24:14). Micsoda megtiszteltetés, hogy hirdethetjük „a reménységet adó Isten” üzenetét! (Róma 15:13).

 7. Mi az aranyszabály, és milyen áldással jár, ha alkalmazzuk azt?

⁷ Alkalmazzuk az aranyszabályt! Ezt a szabályt Jézus a hegyi beszédében fogalmazta meg: „amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük; mert ezt jelenti a Törvény és a Próféták” (Máté 7:12). Ha az aranyszabály szellemében bánunk másokkal, akkor összhangban cselekszünk mindazzal, amit a „Törvény” (Mózes öt könyve) és a „Próféták” (a Héber Iratok prófétai könyvei) írnak. Ezek a könyvek rávilágítanak, hogy Isten megáldja azokat, akik szeretettel bánnak másokkal. Ézsaiás által például ezt mondta Jehova: „Őrizzétek meg a jogot, és azt tegyétek, ami igazságos. . . Boldog az a halandó, aki ezt teszi” (Ézs 56:1, 2). És ha szeretettel és igazságosan bánunk a felebarátainkkal, Jehova megáld minket.

 8. Miért szeressük az ellenségeinket, és ez mit eredményezhet?

⁸ Szeressük az ellenségeinket! Jézus ezt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.« Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok” (Máté 5:43–45). Pál apostol hasonló gondolatot emelt ki, amikor ezt írta: „ha ellenséged éhes, adj neki enni; ha szomjas, adj neki inni” (Róma 12:20; Péld 25:21). A mózesi törvény szerint egy izraelitának még az ellenségén is segítenie kellett, ha mondjuk a szamara összerogyott a teher alatt (2Móz 23:5). Ezzel a korábbi ellenségek akár jó barátokká is válhattak. Mivel keresztényekként szeretettel bánunk másokkal, az ellenségeink, sőt az elvakult üldözőink közül is sokan megenyhülnek. És mekkora örömben lesz részünk, ha ennek köszönhetően némelyikük Jehova szolgája lesz!

 9. Mit mondott Jézus arról, hogy béküljünk ki a testvéreinkkel?

⁹ Törekedjünk arra, hogy mindenkivel békében legyünk! (Héb 12:14). Természetesen ebbe a testvéreink is beletartoznak, mivel Jézus ezt mondta: „Ha. . . ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el; előbb békülj ki a testvéreddel, és amikor visszajöttél, akkor ajánld fel az ajándékodat” (Máté 5:23, 24). Isten megáld minket, ha szeretjük a testvéreinket, és késedelem nélkül kibékülünk velük.

10. Miért ne keressük másokban a hibát?

¹⁰ Ne keressük másokban a hibát! Jézus ezt mondta: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak ítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek. Miért is nézed a testvéred szemében levő szálkát, a saját szemedben levő gerendát pedig miért nem veszed figyelembe? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: »Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből«, amikor íme, a saját szemedben gerenda van? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből” (Máté 7:1–5). Mennyire jól érzékeltette Jézus, hogy ne ítéljünk el másokat az apróbb hibákért, amikor mi magunk talán még nagyobb hibákat követünk el.

11–12. Mi a legfontosabb módja annak, hogy kimutassuk a szeretetünket a felebarátaink iránt?

¹¹ A szeretetünk kifejezésének van egy páratlan módja, méghozzá az, hogy prédikáljuk a Királyság jó hírét, ahogyan azt Jézus is tette (Luk 8:1). Jézus megbízta a követőit, hogy „[tegyenek] tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (Máté 28:19, 20). Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ellássuk ezt a feladatot, segíthetünk az embereknek, hogy elhagyják a széles és tágas utat, amely a pusztulásba visz, és rálépjenek a keskeny útra, amely az életre visz (Máté 7:13, 14). Jehova kétségtelenül megáldja az erőfeszítéseinket.

¹² Jézus segített az embereknek felismerni, hogy szükségük van Istenre (Máté 5:3). Azzal, hogy megosztjuk az emberekkel „Isten jó hírét”, az ő példáját követjük (Róma 1:1). Akik szívesen fogadják a Királyságról szóló üzenetet, Jézus Krisztus segítségével megbékélhetnek Istennel (2Kor 5:18, 19). Tehát a jó hír hirdetése a legfontosabb módja annak, hogy kimutassuk a szeretetünket a felebarátaink iránt.

13. Milyen érzéssel tölt el, amikor másokat tanítasz Jehováról?

¹³ Ha felkészülünk az újralátogatásokra és a bibliatanulmányozásokra, akkor segíthetünk másoknak összhangba hozni az életüket Isten igazságos irányadó mértékeivel. Ez azt eredményezheti, hogy a bibliatanulmányozók komoly változtatásokat tesznek az életükben (1Kor 6:9–11). Csodálatos látni, miként segít Isten azoknak, akik „helyesen [viszonyulnak] az örök élethez”, és megteszik a szükséges kiigazításokat, hogy az ő közeli barátaivá válhassanak (Csel 13:48). A kétségbeesést sokaknál felváltja az öröm, a szükségtelen aggodalmaskodást pedig az égi Atyánkba vetett bizalom. Mennyire jó megfigyelni, amikor az újak egyre nagyobb sikerrel alkalmazzák a bibliai alapelveket! Megtiszteltetés, hogy prédikálhatjuk a Királyság jó hírét, és ezzel kimutathatjuk a felebarátaink iránti szeretetünket.

14. Mondd el, hogy az 1Korintusz 13:4–8 szerint mire indíthat valakit a szeretet!

¹⁴ Ha összhangban élünk azzal, amit Pál a szeretetről írt, akkor sok nehézséget elkerülhetünk, boldogok lehetünk, és elnyerhetjük Isten áldását. (Olvassátok fel: 1Korintusz 13:4–8.) Vizsgáljuk meg röviden, mit mondott Pál a szeretetről, majd nézzük, hogyan alkalmazhatjuk a szavait!

15. a) Miért legyünk türelmesek és kedvesek? b) Miért ne legyünk féltékenyek, és miért ne kérkedjünk?

¹⁵ „A szeretet hosszútűrő és kedves.” Isten türelmes és kedves a bűnös emberekkel. Nekünk is türelmesnek és kedvesnek kell lennünk, amikor mások hibáznak, meggondolatlanok, vagy akár durván viselkednek. „A szeretet nem féltékeny”, tehát ha igazán szeretjük a testvéreinket, nem kívánjuk mohón azt, ami az övék, és nem irigykedünk, ha valamilyen feladatot kapnak a gyülekezetben. Azonkívül nem kérkedünk, és nem fuvalkodunk fel a büszkeségtől. Végtére is „a gőgös szem és a dölyfös szív a gonoszok lámpása; bűn az” (Péld 21:4).

16–17. Mire ösztönöz minket az 1Korintusz 13:5, 6?

¹⁶ A szeretet „nem viselkedik illetlenül”. Ez azt jelenti, hogy nem fogunk hazudni másoknak, ellopni tőlük valamit, vagy bármi olyat tenni, ami sértené Jehova törvényeit és alapelveit. A szeretet abban is segít, hogy ne csak a magunk érdekeit keressük, hanem másokéit is (Fil 2:4).

¹⁷ Az igazi szeretet nem egykönnyen válik ingerültté, és „nem tartja számon a sérelmet”. Vagyis nem vezetünk „listát” arról, hogy ki mivel bántott meg minket (1Tessz 5:15). Ha haragot táplálnánk magunkban, az nem tetszene Istennek. A neheztelés olyan, mintha fújnánk a parazsat, amely bármikor lángra lobbanhat, és akkor minket is, és másokat is megégethet (3Móz 19:18). A szeretet „nem örvendezik az igazságtalanságnak, hanem együtt örvendezik az igazsággal”. Ez még akkor is igaz, amikor olyan valakivel bánnak durván vagy jogtalanul, aki gyűlöl minket. (Olvassátok fel: Példabeszédek 24:17, 18.)

18. Mit tanulhatunk az 1Korintusz 13:7, 8-ból?

¹⁸ Figyeljük meg, mit írt még Pál a szeretetről! Azt mondta, hogy a szeretet „mindent elvisel”. Ha valaki megsért minket, de bocsánatot kér, a szeretet arra ösztönöz minket, hogy bocsássunk meg neki. A szeretet „mindent elhisz”, amit Isten Szava ír. Ez arra indít, hogy legyünk hálásak, amiért Jehova a szervezetén keresztül oktat minket. A szeretet „mindent remél”. Mivel bízunk abban, amit Jehova megígért, van reménységünk, és a szeretet arra ösztönöz minket, hogy másoknak is beszéljünk a reményünkről (1Pét 3:15). Ha próbát élünk át, akkor imádkozunk, és reménykedünk, hogy minden jóra fordul. A szeretet „mindent kitartással tűr”, tehát még azt is kitartóan tűrjük, ha valaki bűnt követ el ellenünk, üldöz minket, vagy más próbák elé állít. Azonkívül „a szeretet soha nem vall kudarcot”, vagyis az engedelmes emberek örökké kimutatják majd ezt a tulajdonságot.

19–20. Milyen írásszövegek segítenek, hogy ne engedjük kihűlni a felebarátaink iránti szeretetünket?

¹⁹ Ha alkalmazzuk a Biblia tanácsait, nem fog kihűlni a felebarátaink iránt érzett szeretetünk. És minden ember a felebarátunk, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű. Ne felejtsük el, mit mondott Jézus: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Máté 22:39). Isten és Krisztus ezt elvárja tőlünk. Ha nem tudjuk, hogy egy helyzetben hogyan bánjunk a felebarátunkkal, akkor kérjük Istentől, hogy vezessen bennünket a szent szellemével. Jehova meg fogja áldani az erőfeszítéseinket, és segíteni fog, hogy a tetteinket szeretet jellemezze (Róma 8:26, 27).

²⁰ A Biblia „királyi törvénynek” is nevezi azt a parancsolatot, hogy szeressük a felebarátunkat, mint önmagunkat (Jak 2:8). Miután Pál a mózesi törvény néhány parancsolatáról beszélt, kijelentette, hogy minden parancsolat „ebben a szóban van összefoglalva: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« A szeretet nem cselekszik rosszat a felebaráttal; a törvény betöltése tehát a szeretet” (Róma 13:8–10). Soha ne hagyjuk, hogy kihűljön az embertársaink iránti szeretetünk!

21–22. Miért szeressük Istent és a felebarátainkat?

²¹ Hogy könnyebben megértsük, miért szeressük a felebarátainkat, gondoljunk arra, mit mondott Jézus az Atyjáról: „felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is” (Máté 5:43–45). Szeressük a felebarátainkat, akár igazságosak, akár igazságtalanok! Ahogyan azt már korábban megjegyeztük, ennek a szeretetnek leginkább abban kell megnyilvánulnia, hogy megosztjuk velük a Királyságról szóló üzenetet. Micsoda áldások várnak azokra a felebarátainkra, akik őszintén értékelik a jó hírt!

²² Ahogy már beszéltünk róla, sok okunk van arra, hogy feltétel nélkül szeressük Jehovát. A felebarátaink iránti szeretetünket pedig számtalan módon kifejezhetjük. Ha szeretjük Istent és a felebarátainkat, azzal eleget teszünk a két legnagyobb parancsolatnak. Legfőképpen pedig megörvendeztetjük szerető égi Atyánkat, Jehovát.