VILLÁMLÁS

Légköri elektromosság hirtelen kisülése felhők vagy a felhők és a talaj között, ami ragyogó fényjelenséggel jár. Ez a zivatart kísérő jelenség a tavasz és az ősz esős időszakaiban megszokott Izraelben, és különösen a hűvös hónapokban, novemberben vagy decemberben gyakori.

A villámhoz szükséges elemek Teremtője lévén Jehova e jelenség forrása (Jób 37:3, 11). Ennélfogva szabályozni is tudja, és kétségkívül már fel is használta a villámlást és a hozzá hasonló jelenségeket arra, hogy megszabadítsa a szolgáit az ellenségeiktől, valamint hogy végrehajtsa az ítéleteit (2Sá 22:1, 15; Zs 18:14; 77:16–20; Za 9:14; vö.: Jób 36:32; Zs 97:4; 144:6). Helyénvaló hát, hogy a Biblia Isten trónjával kapcsolatban is (Je 4:5; vö.: Je 11:19), és haragjának kifejeződésével kapcsolatban is (Je 8:5; 16:18) megemlíti a villámokat, valamint jelképesen úgy mutatja be őket, mint amelyek jelentik, hogy végrehajtották a feladatukat (Jób 38:35). A Sínai-hegynél Isten jelenléte félelmetes fizikai jelenségekkel nyilvánult meg villámlások kíséretében (2Mó 19:16; 20:18).

A villámlás (héb.: bá·ráqʹ) szót jelképes értelemben kifényesített fém villogására is használják (5Mó 32:41, lásd még: Kat.; Ez 21:10, lásd még: Kár.; Ná 3:3; Ha 3:11). Az „úgy cikáznak, mint a villámok” kijelentés a Náhum 2:4-ben vagy a Ninive utcáin lévő, ellenséges harci szekerek villogására, azaz csillogására, vagy azok gyorsaságára utal. Ezenkívül az angyali teremtmények sugárzó arcát és megjelenését is villámhoz hasonlítja a Biblia (Dá 10:5, 6; Mt 28:2, 3; lásd még: Ez 1:14).

Krisztus Jézus rámutatott, hogy a jelenlétét nem tartják majd titokban, mint ahogy a villámlást sem lehet eltitkolni, amely „napkeletről indul, és fénylik egészen napnyugatig” (Mt 24:23–27; Lk 17:20–24). Korábban, amikor visszatért az a 70 tanítvány, akiket Jézus kiküldött, és beszámoltak róla, hogy Jézus nevének használatára még a démonok is alávettettek nekik, Jézus a következő szavakkal vetítette előre, hogy Sátán a jövőben biztosan ki lesz vetve az égből: „Láttam Sátánt, hogy mint a villámlás, már leesett az égből” (Lk 10:1, 17, 18).

A Lukács 11:36-ban a villámnak megfelelő görög szó (a·sztra·péʹ) a lámpa által kibocsátott világosságra vagy felvillanó fényre utal.