Jézus csodái — Mit tanulhatunk belőlük?
TALÁN meglep minket, ha megtudjuk, hogy a Jézus földi életéről szóló bibliai beszámolók sohasem használják az eredeti nyelven a „csoda” szót. Az a görög szó (düʹna·misz), melyet időnként „csodának” fordítanak, szó szerint ’erőt’ jelent (Lukács 8:46). Lehet még ’hatalmas cselekedetnek’ és ’képességnek’ is fordítani (Máté 11:20; 25:15). Egy tudós szerint ez a görög kifejezés „magát a hatalmas tettet hangsúlyozza, és különösen azt az erőt, amely által megvalósították. Az esemény leírásában Isten erejének a megnyilvánulása kerül középpontba.”
Egy másik görög kifejezést (teʹrasz) rendszerint ’előjelnek’ vagy ’csodának’ fordítanak (János 4:48; Cselekedetek 2:19). Ez a szó a szemlélőkre kifejtett hatást emeli ki. Gyakran megesett, hogy a tömeg és a tanítványok ámultak és csodálkoztak Jézus hatalmas tettein (Márk 2:12; 4:41; 6:51; Lukács 9:43).
Egy harmadik görög kifejezés (szé·meiʹon) Jézusnak azokra a csodáira utal, melyek egyben ’jelül’ is szolgáltak. „A csoda mélyebb jelentésére hívja fel a figyelmet” — mondja Robert Deffinbaugh tudós. Majd hozzáfűzi: „A jel olyan csoda, amely valamilyen igazságot közöl az Úr Jézusról.”
Szemfényvesztés vagy Istentől kapott erő?
A Biblia nem úgy beszél Jézus csodáiról, mintha azok a nép szórakoztatását célzó trükkök vagy szemfényvesztések lennének. ’Az Isten fenséges hatalmának’ megnyilvánulásai voltak, például akkor is, amikor egy fiúból Jézus kiűzött egy démont (Lukács 9:37–43). Vajon az ilyen hatalmas tettek lehetetlenek lennének a Mindenható Istennek, akiről azt olvashatjuk, hogy ’tevékeny energiája bőséges’? (Ézsaiás 40:26). Természetesen nem!
Az evangéliumi beszámolók Jézusnak mintegy 35 csodájára utalnak. Csodáinak teljes száma azonban ismeretlen. A Máté 14:14 például kijelenti: Jézus „nagy sokaságot látott; szánalmat érzett irántuk, és meggyógyította a betegeiket”. Nem tudjuk, hogy hány beteget gyógyított meg ez alkalommal.
Az ilyen hatalmas cselekedetek elválaszthatatlanul hozzátartoztak Jézusnak ahhoz az állításához, miszerint ő Isten Fia, a megígért Messiás. Az Írások pedig valóban megerősítették, hogy Jézus Istentől kapott hatalommal tett csodákat. Péter apostol azt mondta Jézusról, hogy ő az, „akit az Isten nyilvánosan megmutatott nektek hatalmas cselekedetek, előjelek és jelek révén, melyeket általa tett közöttetek, ahogy magatok is tudjátok” (Cselekedetek 2:22). Egy másik alkalommal Péter rámutatott, hogy „miként kente fel [Jézust] az Isten szent szellemmel és erővel, és ő átment a vidéken, jót cselekedve, és meggyógyítva mindazokat, akiket elnyomott az Ördög; mert vele volt az Isten” (Cselekedetek 10:37, 38).
Jézus csodái egybefonódtak az üzenetével. A Márk 1:21–27 feltárja, hogy miként fogadta a tömeg Jézus tanítását és egyik csodáját. A 22. vers elmondja, hogy a tömegek „elámultak a tanítási módján”, a 27. vers pedig rámutat, hogy az emberek „meg voltak döbbenve”, amikor Jézus kiűzött egy démont. Jézus hatalmas tettei és az üzenete egyaránt bizonyították, hogy ő a megígért Messiás.
Jézus nem csupán kijelentette, hogy ő a Messiás; szavai és egyéb tettei mellett a csodák végrehajtásában megmutatkozó, Istentől kapott hatalma is arról tanúskodott, hogy csakugyan ő a Messiás. Amikor kérdéseket vetettek fel a szerepéről és a megbízatásáról, Jézus bátran válaszolt: „Nálam . . . az a tanúság van, amely nagyobb, mint [Keresztelő] Jánosé, mert a cselekedetek, amelyeknek elvégzésével megbízott az Atyám, maguk a cselekedetek, amelyeket véghezviszek, azok tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött” (János 5:36).
A hitelesség bizonyítékai
Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jézus valóban csodákat hajtott végre? Figyeljünk meg néhány bizonyítékot!
Amikor Jézus csodát tett, sohasem hívta fel magára a figyelmet. Ügyelt rá, hogy az összes csodáját Istennek tulajdonítsák, és neki adjanak dicsőséget. Például mielőtt Jézus meggyógyított egy vak férfit, kiemelte, hogy a gyógyulás azért következik be, „hogy az Isten cselekedetei nyilvánvalóvá legyenek rajta” (János 9:1–3; 11:1–4).
Az illuzionistákkal, mágusokkal és hitgyógyítókkal ellentétben Jézus sohasem alkalmazott hipnózist, trükköket, látványos bemutatókat, varázsigéket vagy érzelemdús rítusokat. Nem folyamodott babonákhoz vagy ereklyék használatához. Figyeljük meg, milyen szerény magatartást tanúsított, midőn meggyógyított két vak férfit. Így szól a beszámoló: „Szánalomtól megindultan Jézus megérintette a szemüket, és azonnal látni kezdtek, és követték őt” (Máté 20:29–34). Semmilyen rituáléra, ceremóniára vagy látványos bemutatóra nem került sor. Jézus a nyilvánosság előtt hajtotta végre csodatetteit, gyakran szemtanúk tömege előtt. Nem használt különleges megvilágítást, emelvényt vagy kellékeket. Ezzel ellentétben napjaink állítólagos csodáit gyakran lehetetlenség igazolni (Márk 5:24–29; Lukács 7:11–15).
Jézus időnként elismerte azok hitét, akik hasznot merítettek a csodáiból. De egy személy hitetlensége nem akadályozta meg abban, hogy csodát tegyen. Amíg a galileai Kapernaumban volt, „sok, démontól megszállt embert vittek hozzá; ő pedig kiűzte a szellemeket szóval, és meggyógyította mindazokat, akik valamiben szenvedtek” (Máté 8:16).
Amikor Jézus csodákat tett, az emberek valós fizikai szükségleteit, nem pedig a kíváncsiságukat elégítette ki (Márk 10:46–52; Lukács 23:8). Sohasem tett csodákat azért, hogy bármilyen módon is a maga javát keresse (Máté 4:2–4; 10:8).
Mi a helyzet az evangéliumi beszámolókkal?
A Jézus csodáiról szóló tények a négy evangélium által jutottak el hozzánk. Vajon van okunk bízni ezekben a beszámolókban, amint megvizsgáljuk, hogy a Jézusnak tulajdonított csodák valóban hitelesek-e? Igen, van.
Ahogy már korábban megjegyeztük, Jézus nyilvánosan hajtotta végre a csodáit, sok szemtanú előtt. Az első evangéliumokat akkor írták le, amikor ezeknek a szemtanúknak a legtöbbje még élt. Az evangéliumírók szavahihetőségére vonatkozóan egy könyv megjegyzi: „Teljesen igazságtalan lenne azzal vádolni az evangélistákat, hogy vallási reklámozás céljából egyre-másra feltételezett csodák tömkelege mögé bújtatták a történelmi tényeket . . . Ők szavahihető történetírók akartak lenni” (The Miracles and the Resurrection).
A keresztényi hit zsidó ellenzői sohasem vitatták az evangéliumokban lejegyzett hatalmas tetteket. Csak azt a hatalmat vonták kétségbe, amely által Jézus véghezvitte a csodáit (Márk 3:22–26). A későbbi becsmérlők sem tudták sikeresen letagadni őket. Éppen ellenkezőleg, az i. sz. első és második századi feljegyzésekben utalások vannak Jézus csodatetteire. Világos, hogy minden okunk megvan arra, hogy hitelesnek fogadjuk el a csodáiról szóló evangéliumi beszámolókat.
Mit tudhatunk meg arról, aki a csodákat végrehajtotta?
Jézus csodáinak a vizsgálata nem lenne teljes, ha csupán a csodái hitelességét alátámasztó logikus érveket elemeznénk. Miközben az evangéliumok Jézus hatalmas cselekedeteiről beszélnek, Jézus érzéseit és páratlan könyörületét, valamint az embertársai iránt érzett őszinte érdeklődését is feltárják.
Figyeljük meg azt az esetet, amikor egy leprás a következő elkeseredett kéréssel fordult Jézushoz: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.” Jézus erre „szánalomra indult”, kinyújtotta a kezét, megérintette a leprást, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” A férfi azonnal meggyógyult (Márk 1:40–42). Jézus ezáltal kimutatta, hogy együtt érző, és ez indította arra, hogy Istentől kapott hatalmával élve csodákat tegyen.
Mi történt akkor, amikor Jézus szembetalálkozott egy temetési menettel, mely Nain városából jött kifelé? Az elhunyt fiatalember egy özvegyasszony egyetlen gyermeke volt. Jézus „megszánta” az asszonyt, majd odalépett hozzá, és ezt mondta: „Ne sírj!” Ezután visszahozta a fiát az életbe (Lukács 7:11–15).
Jézus csodáiból azt a vigasztaló tanulságot vonhatjuk le, hogy Jézus „szánalomra indult”, és azért cselekedett, hogy segítsen az embereknek. De az ilyen csodáknak nem csupán történelmi jelentőségük van. „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz” — írja a Héberek 13:8. Most égi Királyként uralkodik, és kész, illetve képes is arra, hogy az Istentől kapott csodatévő hatalmát még teljesebb módon használja, mint amikor emberként élt a földön. Nemsokára Jézus arra használja majd ezt a hatalmát, hogy meggyógyítsa az engedelmes emberiséget. Jehova Tanúi örömmel segítenek mindenkinek, aki többet szeretne megtudni erről a nagyszerű jövőről.
[Képek a 4–5. oldalon]
Jézus csodái ’Isten fenséges hatalmának’ a megnyilvánulásai voltak
[Kép a 7. oldalon]
Jézus mély érzésű ember volt