MIDIÁN, MIDIÁNITÁK

(Midiánhoz tartozók, midiániak):

1. Ábrahám egyik fia, akit az ágyasa, Ketura szült; Éfa, Éfer, Hánók, Abida és Eldáa apja (1Mó 25:1, 2, 4; 1Kr 1:32, 33). Ábrahám a halála előtt ajándékokat adott Midiánnak és ágyasai többi fiának, majd a kelet földjére küldte őket (1Mó 25:5, 6).

2. Ábrahám fiának, Midiánnak a leszármazottait együttesen „Midián”-nak vagy „midiániták”-nak nevezik (4Mó 31:2, 3). Úgy látszik, hogy időnként a Biblia ismáelitákként utal rájuk. (Vö.: 1Mó 37:25, 27, 28, 36; 39:1; Bí 8:22, 24.) Ez azt jelentheti, hogy Ábrahámnak az Ismáel és Midián nevű fiain keresztül született leszármazottai nagyon hasonlóan éltek, és lehet, hogy a két nép között köttetett házasságok révén további keveredés is bekövetkezett. Ezenkívül úgy tűnik, hogy egyes kenitákat is midiánitákként ismertek. Mivel a kenitákat már Midián születése előtt is említik népként, ez azt jelentheti, hogy Mózes kenita sógora, Hobáb csak földrajzi szempontból volt midiánita (1Mó 15:18, 19; 4Mó 10:29; Bí 1:16; 4:11; lásd: ISMÁELITA; KENITÁK).

Mivel a midiániták Ábrahám leszármazottai voltak, minden bizonnyal olyan nyelven beszéltek, amely közel állt a héberhez. Gedeonnak például szemmel láthatóan nem okozott nehézséget, hogy megértse a midiánitákat (Bí 7:13–15; 8:18, 19). De az is lehet, hogy Gedeon megtanulta a midiániták nyelvét, amikor Izrael 7 évig az elnyomásuk alatt volt (Bí 6:1).

A midiániták elsősorban nomád sátorlakók voltak (Bí 6:5, 6; Ha 3:7). Mózes idejében azonban a beszámoló azt is írja róluk, hogy városokban laktak (4Mó 31:9, 10). Akkoriban meglehetősen jómódban éltek, mivel több tízezer szamaruk, juhuk és szarvasmarhájuk volt (4Mó 31:32–34). Vagyonuk arany ékszereket is magában foglalt, amelynek össztömege meghaladta a 191 kg-ot (mai értékét több mint 2 150 000 dollárra becsülik) (4Mó 31:50–52).

Úgy látszik, hogy a férfiak és a nők egyaránt viseltek arany ékszereket, köztük orrkarikákat és fülbevalókat. A midiánita királyok ’bíborpirosra festett gyapjúruhákban’ pompáztak, még a tevéiknek is voltak nyakláncaik, melyeken minden bizonnyal hold alakú díszek függtek (4Mó 31:50; Bí 8:21, 26).

Kétségtelen, hogy a midiániták gazdagságuk nagy részét kereskedelem és fosztogatás útján szerezték. (Vö.: 1Mó 37:28; Bí 6:5, 6.) Már József idejében is mentek midiánita kereskedőkből álló karavánok Egyiptomba. Egy ilyen Egyiptomba igyekvő, illatos gyantát vivő karavánnak adták el Józsefet a féltestvérei (1Mó 37:25, 28).

Alighanem valamikor azelőtt, hogy Izrael belépett az Ígéret földjére, Hadád (Bedád fia) edomita király győzelmet aratott a midiániták fölött Moáb mezején (1Mó 36:35; 1Kr 1:46).

Bűnbe viszik Izraelt: Később a midiániták rosszindulattal viseltettek az izraelitákkal szemben. Együttműködtek a moábitákkal abban, hogy felbérelték Bálám prófétát Izrael megátkozására (4Mó 22:4–7). Amikor ez nem sikerült, a midiániták és a moábiták Bálám tanácsára az asszonyaikkal ravaszul arra csábíttattak több ezer izraelita férfit, hogy vegyenek részt szexuális erkölcstelenségben és a peóri Baálnak bemutatott bálványimádatban (4Mó 25:1–9, 14–18; 31:15, 16; 1Ko 10:8; Je 2:14). Ezek után az izraeliták Isten parancsának engedelmeskedve bosszút álltak Midiánon. Felégették a környékbeli midiánita városokat és a fallal körbevett táborokat. Háziállatok ezreit és rengeteg aranyholmit vittek magukkal zsákmányként. A szüzek kivételével mindenkit megöltek, még Midián öt királyát, Evit, Rékemet, Cúrt, Húrt és Rebát is (4Mó 31.).

Kevesebb mint három évszázaddal később a midiániták kellőképpen felocsúdtak ebből a csapásból, és így már képesek voltak arra, hogy 7 évig nyomorgassák az izraelitákat. (Vö.: Bí 6:1; 11:25, 26.) Az amálekitákkal és a „kelet fiai”-val együtt ezek a sátorlakó nomádok – jószágaikkal és megszámlálhatatlanul sok tevéjükkel – behatoltak Izrael földjére, egészen Gázáig, ellopták az izraeliták háziállatait, és felemésztették a termésüket (Bí 6:2–6).

Gedeon megsemmisítő vereséget mér rájuk: Végül, amikor Izrael Jehovához fordult segítségért, Ő színre léptette Gedeont a megszabadításukra (Bí 6:7–16). Jehova annyira csúfos vereséget mért rájuk Gedeon által, hogy a feljegyzések szerint a midiániták nem nyomorgatták többé az izraelitákat (Bí 8:28). Fejedelmeiket, Orebet és Zéebet legyilkolták, akárcsak királyaikat, Zébát és Calmunnát (Bí 7:25; 8:5, 21; lásd: GEDEON). Évszázadokkal később még mindig a Midián fölött aratott győzelemre utaltak, amikor az ellenség elpusztítását akarták szemléltetni (Ézs 9:4; 10:24–26; lásd még: Zs 83:9–11).

Éles ellentétben a midiániták korábbi ellenséges beállítottságával, egy helyreállításról szóló prófécia rámutatott, hogy lesz idő, amikor „Midián és Éfa fiatal tevecsődörei” ajándékokat hoznak Sionba (Ézs 60:5, 6, 11–14).

3. A midiániták által elfoglalt területet „Midián”-ként vagy „Midián földje”-ként ismerték (1Ki 11:18; Ha 3:7). Általánosan elfogadott, hogy Midián leszármazottai főleg Arábia ény. részén vetették meg lábukat, nem messze az Akabai-öböltől K-re. Az azonban bizonytalan, hogy mekkora volt az általuk birtokolt terület, és biztosan változott is a történelem folyamán. Úgy tűnik, hogy Mózes életidejében számtalan midiánita élt a moábiták területének közelében, és az amorita Szihon király által uralt terület szomszédságában (4Mó 22:4; 31:8–12; Jzs 13:21).

Maga Mózes kb. 40 évet töltött Midián földjén. Ott vette feleségül Cippórát, Jetrónak, Midián papjának a 7 lánya közül az egyiket. (Lásd: JETRÓ.) Tőle született 2 fia, Gersom és Eliézer. Amikor Mózes az apósának dolgozott mint pásztor, a Hóreb körüli hegyekbe keveredett, ami arra utal, hogy az Akabai-öböl közelében lakott. Azt azonban nem lehet megállapítani, hogy akkoriban a Hóreb környéki terület ’Midián földjének’ a része volt-e, vagy sem (2Mó 2:15–22; 3:1; 4:18–20; 18:1–4; Cs 7:29, 30). Úgy látszik, hogy később Edomra – vagy legalábbis egy részére – Midiánként utaltak (1Ki 11:14–18).