Segíts a gyermekeidnek boldogulni az életben

AMIKOR gyermeknevelésről van szó, sok szülő mindenfelé keresi a válaszokat, amelyek igazából könnyen hozzáférhetőek a saját otthonában. Számtalan családnak van Bibliája, de csak porfogó a könyvespolcon, ahelyett hogy felhasználnák a gyermeknevelésben.

Igaz, ma sokan szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy a Bibliát útmutatóul lehet használni a családi életben. Elvetik, mondván, hogy régimódi, idejétmúlt vagy túl szigorú. Ám egy őszinte vizsgálódás során feltárul, hogy a Biblia gyakorlatias könyv a családok számára. Nézzük csak, hogyan.

Megfelelő légkör

A Biblia azt mondja az apáknak, hogy úgy tekintsék gyermekeiket, mint akik ’olajfacsemeték asztaluk körül’ (Zsoltárok 128:3, 4). A törékeny facsemeték sem fejlődnének gyümölcstermő fákká a gondos művelés, a megfelelő tápanyag adása, a talaj és a csapadék nélkül. Ugyanígy a sikeres gyermekneveléshez is munkára és gondozásra van szükség. A gyermekeknek egészséges légkörre van szükségük ahhoz, hogy érettségre jussanak.

Az ilyen légkör első alkotóeleme a szeretet — a házastársak között, valamint a szülők és a gyermekek között (Efézus 5:33; Titus 2:4). Sok családtag szereti egymást, de nem látja annak szükségességét, hogy kifejezésre juttassa ezt a szeretetet. De gondold át: valójában beszélhetnél-e arról, hogy kommunikáltál egy baráttal, ha leveleket írtál neki, de soha meg sem címezted, fel sem bélyegezted vagy el sem küldted azokat? A Biblia rámutat, hogy hasonlóképpen a valódi szeretet sokkal több egy érzésnél, amely felmelegíti a szívet; szavak és tettek által jut kifejezésre. (Vö. János 14:15 és 1János 5:3.) Isten példát állított fel, amikor szavakba öntötte Fia iránti szeretetét: „Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm” (Máté 3:17).

Dicséret

Hogyan mutathatják ki a szülők ezt a szeretetet a gyermekeik iránt? Először is keresd a jót. Könnyű hibát találni a gyermekekben. Éretlenségük, tapasztalatlanságuk és önzésük számtalan módon megmutatkozik minden áldott nap (Példabeszédek 22:15). De sok jó dolgot is csinálnak nap mint nap. Melyekre összpontosítasz majd? Isten nem időzik el a hibáinkon, hanem a jótetteinket tartja emlékezetében (Zsoltárok 130:3; Zsidók 6:10). A gyermekeinkkel is ugyanígy kell bánnunk.

Egy fiatalember megjegyzi: „Egész életemben, amíg otthon voltam, nem emlékszem, hogy valaha is megdicsértek volna valamilyen formában — akár az otthoni, akár az iskolai teljesítményeimért.” Szülők, ne hagyjátok figyelmen kívül gyermekeiteknek ezt a létfontosságú szükségletét! Minden gyermeket rendszeresen meg kell dicsérni azokért a jó dolgokért, amelyeket tesz. Ez csökkenti annak a kockázatát, hogy úgy nőjenek fel, hogy ’kétségbeesnek’, vagy arról győződjenek meg, hogy soha semmi sem elég jó, amit csinálnak (Kolossé 3:21).

Kommunikáció

Egy másik jó módszer ahhoz, hogy kifejezésre juttasd a szeretetedet gyermeked iránt, az, ha követed a Jakab 1:19 tanácsát, hogy legyél „gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra”. Szóra bírod a gyermekeidet, és tényleg figyelsz arra, amit mondani szeretnének? Ha a gyermekeid tudják, hogy megdorgálod őket, még mielőtt befejezték volna a mondanivalójukat, vagy dühbe gurulsz, ha megtudod, hogy igazából mit éreznek, akkor lehet, hogy megtartják maguknak az érzéseiket. Ha viszont tudják, hogy tényleg figyelni fogsz rájuk, akkor sokkal valószínűbb, hogy megnyílnak előtted. (Vö. Példabeszédek 20:5.)

Ám mi a helyzet akkor, ha olyan érzéseket tárnak fel előtted, amelyekről tudod, hogy rosszak? Vajon ideje van a mérges válasznak, a megdorgálásnak vagy valamilyen fegyelmezésnek? Való igaz, hogy néhány gyerekes kitörés megnehezítheti, hogy ’késedelmes légy a szólásra és a haragra’. De megint vedd fontolóra, milyen példát mutat Isten a gyermekeivel kapcsolatban. Beteges félelemmel teli légkört teremt, hogy a gyermekei féljenek elmondani neki, mit éreznek valójában? Nem! A Zsoltárok 62:9 ezt írja: „Bízzatok ő benne [Istenben] mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk.”

Így amikor Ábrahám aggódott Isten döntése miatt, hogy elpusztítja Sodoma és Gomora városát, nem habozott ezt mondani égi Atyjának: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél . . . Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” Jehova nem dorgálta meg Ábrahámot; hallgatott rá, és enyhítette félelmeit (1Mózes 18:20–33). Isten felettébb türelmes és szelíd, még akkor is, amikor a gyermekei olyan érzéseket öntenek ki előtte, amelyek teljesen indokolatlanok és ésszerűtlenek (Jónás 3:10–4:11).

A szülőknek ehhez hasonlóan olyan légkört kell teremteniük, amelyben gyermekeik nyugodtan feltárhatják legbensőbb érzéseiket, függetlenül attól, hogy azok esetleg mennyire zavaróak. Ezért ha a gyermeked hevesen kitör, hallgass. Ne szidd össze, hanem inkább méltányold a gyermek érzéseit, és segíts neki elmondani az okokat. Például ezt mondhatod: „Úgy hallatszik, mintha nagyon mérges lennél X. Y.-ra. El szeretnéd mondani nekem, hogy mi történt?”

A harag féken tartása

Persze egyik szülő sem olyan türelmes, mint Jehova. És a gyermekek biztosan a végsőkig próbára tudják tenni szüleik türelmét. Ha időről időre mérges vagy a gyermekeidre, ne aggódj amiatt, hogy ettől rossz szülő vagy. Időnként teljesen jogos, hogy mérges vagy. Maga Isten méltán haragszik meg gyermekeire, még néhány olyanra is, aki nagyon kedves neki (2Mózes 4:14; 5Mózes 34:10). Szava azonban arra tanít bennünket, hogy fojtsuk el haragunkat (Efézus 4:26).

Hogyan? Olykor segít, ha néhány percre szünetet tartasz, hogy lecsillapodjon a haragod (Példabeszédek 17:14). És emlékezz arra is, hogy ez egy gyermek! Ne várj tőle felnőttes viselkedést vagy érett gondolkodást (1Korinthus 13:11). Ha megérted, hogy a gyermeked miért viselkedik egy bizonyos módon, az csillapíthatja a haragodat (Példabeszédek 19:11, Katolikus fordítás). Sose feledd, hogy óriási különbség van aközött, hogy valaki rosszat tesz, és aközött, hogy valaki rossz. Ha rákiabálsz a gyermekre, amiért rossz, azzal talán azt idézed elő, hogy a gyermek eltűnődik: „Miért próbáljak meg egyáltalán jónak lenni?” Ha viszont szeretetteljesen helyreigazítod a gyermeket, az segíteni fog neki abban, hogy legközelebb jobban csináljon valamit.

A rend és a tisztelet megőrzése

Az egyik nagy kihívás, amellyel a szülők szembenéznek, megtanítani a gyermekeknek, hogy legyen érzékük a rendhez és a tisztelethez. Ebben a mai, engedékeny világban sokan eltűnődnek, hogy egyáltalán jó-e korlátozni a gyermeküket. A Biblia így válaszol: „A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját” (Példabeszédek 29:15). Néhányan idegenkednek a „vessző” szótól, mivel azt gondolják, hogy a gyermek valamilyenfajta bántalmazására utal. De nem erről van szó. A „vessző” szó héber megfelelője egy olyan pálcára utalt, amelyet a pásztorok a juhok irányítására, nem pedig bántalmazására használtak.a Tehát a vessző fegyelmezést jelent.

A Bibliában a fegyelmezés elsősorban tanítást jelent. Ezért írja négyszer a Példabeszédek könyve, hogy ’hallgass a fegyelmezésre’ (Példabeszédek 1:8; 4:1; 8:33; 19:27, NW). A gyermekeknek meg kell tanulniuk, hogy ha azt teszik, ami jó, az jutalmat hoz, ha pedig azt, ami helytelen, az rossz következményekkel jár. A fenyítés segíthet nyomatékosítani a negatív leckéket, éppúgy, ahogyan a jutalmak — például a dicséret — megerősíthetik a pozitív viselkedést. (Vö. 5Mózes 11:26–28.) A szülők jól teszik, ha utánozzák Isten példáját, amikor fenyítésről van szó, mivel ő azt mondta a népének, hogy megfenyíti őket „arányszerüen” (Jeremiás 46:28, Kámory fordítás). Némelyik gyermeknek csupán néhány szigorú szóra van szüksége ahhoz, hogy kordában tartsák. Másoknak határozottabb lépésekre van szükségük. Ám az „arányszerű” fenyítés sohasem foglal magában semmi olyat, ami valódi kárt okozhatna a gyermeknek érzelmileg vagy fizikailag.

A kiegyensúlyozott fegyelmezésnek magában kell foglalnia azt, hogy megtanítjuk a gyermeknek, hol a határ és a korlát. Sok ilyet világosan meghatároz Isten Szava. A Biblia azt tanítja, hogy tartsuk tiszteletben a magántulajdon határát (5Mózes 19:14). Fizikai határokat állít fel, és rossznak minősíti azt, amikor valaki szereti az erőszakot, vagy szándékosan kárt okoz másnak (Zsoltárok 11:5; Máté 7:12). Szexuális határokat szab, elítélve a vérfertőzést (3Mózes 18:6–18). Még a személyes és érzelmi határokat is elismeri, megtiltva nekünk, hogy valakit hitvány neveken szólítsunk, vagy a szóbeli bántalmazás más formáját használjuk (Máté 5:22). Ha megtanítjuk a gyermekeknek — mind szóban, mind példa által — ezeket a korlátokat és határokat, az lényeges az egészséges családi légkör megteremtésében.

A családi rend és tisztelet megőrzéséhez a másik kulcstényező a családi szerepek megértésében rejlik. Ma sok családban elmosódnak vagy összegabalyodnak ezek a szerepek. Néhány családban a szülő súlyos problémákat közöl bizalmasan a gyermekkel — olyan problémákat, amelyeknek megoldására a gyermek nincs felszerelkezve. Más családokban a gyermekeknek megengedik, hogy kis diktátorok legyenek, és az egész család számára döntéseket hozzanak. Ez helytelen és káros. A szülők kötelessége gondoskodni kisgyermekeik szükségleteiről — legyenek azok fizikai, érzelmi vagy szellemi szükségletek —, és nem fordítva (2Korinthus 12:14; 1Timótheus 5:8). Vegyük fontolóra Jákób példáját, aki meghatározta egész családja és a környezetében lévő személyek tempóját, hogy az ne legyen túl nehéz a kicsiknek. Megértette korlátaikat, és aszerint cselekedett (1Mózes 33:13, 14).

Gondoskodás a szellemi szükségletekről

Semmi sem fontosabb egy egészséges családi légkörhöz, mint a szellemiség (Máté 5:3, NW). A gyermekeknek óriási befogadóképességük van a szellemiségre. Tele vannak kérdésekkel: Miért létezünk? Ki alkotta a földet és az azon lévő állatokat, fákat és óceánokat? Miért halnak meg az emberek? Mi történik a halál után? Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? A felsorolás végeláthatatlannak tűnik. Gyakran éppen a szülők azok, akik jobban szeretnek nem gondolni ilyen dolgokra.b

A Biblia arra ösztönzi a szülőket, hogy töltsenek időt azzal, hogy gyermekeiket szellemi oktatásban részesítik. Meleg szavakkal beszél az ilyen oktatásról, mint ami egy folyamatos párbeszéd a szülők és a gyermekek között. A szülők taníthatják gyermekeiket Istenről és Szaváról, amikor együtt sétálnak, együtt ülnek a házban vagy lefekvéskor — amikor csak lehetséges (5Mózes 6:6, 7; Efézus 6:4).

A Biblia többet tesz annál, hogy csupán javasol egy ilyen szellemi programot. Gondoskodik az anyagról is, amelyre szükséged lesz hozzá. Elvégre hogyan válaszolnál a gyermekek fent említett kérdéseire? A Biblia tartalmazza a válaszokat. Ezek érthetőek, lebilincselőek, és sok reményt nyújtanak ebben a reménytelen világban. S ami még jobb, ha felfogod a Biblia bölcsességét, az a legerősebb horgonyt, a legbiztosabb útmutatást adhatja gyermekeidnek ebben a mai, zavaros időben. Add meg nekik ezt, és valóban boldogulni fognak az életben — most és a jövőben.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Keress néhány módot, hogy rendszeresen megdicsérhesd a gyermekedet konkrét dolgokért

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

Ahogyan segíthetsz a gyermekeidnek boldogulni az életben

• Gondoskodj biztonságos légkörről, amelyben érzik, hogy szeretik őket és szükség van rájuk

• Rendszeresen dicsérd meg őket. Légy konkrét

• Légy jó hallgató

• Tarts szünetet, amikor haragra gerjedsz

• Szabj érthető s következetes határokat és korlátokat

• A fegyelmezést minden egyes gyermek szükségleteinek megfelelően alkalmazd

• Ne várj el többet a gyermekedtől, mint ami ésszerű

• Isten Szavának rendszeres tanulmányozása által gondoskodj a szellemi szükségletekről

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

Idő előtt

A BIBLIAI előírások segítettek az ősi Izráel népének, hogy a családi életben olyan színvonalnak örvendjen, amely jóval különb volt a környező népek színvonalánál. Alfred Edersheim történész megjegyzi: „Izráel határain túl aligha volt illő a családi életről, vagy akár a családról beszélni olyan értelemben, ahogyan mi értjük ezeket a kifejezéseket.” Az ókori rómaiak között például a törvény teljhatalmat adott az apának a családban. Gyermekeit eladhatta rabszolgaságba, segédmunkásokként dolgoztathatta őket, vagy akár ki is végezhette őket — büntetlenül.

Néhány római azt gondolta, hogy a zsidók furcsa emberek, mivel gyermekeikkel szelíden bánnak. Ami ezt illeti, az első századi, római történész, Tacitus gyűlöletes passzust írt a zsidók ellen, melyben azt állította, hogy a szokásaik „fonák és rút” szokások. Viszont elismerte: „senkit a később születettek közül megölni nem szabad.”

A Biblia kiemelkedő irányadó mértékről gondoskodott. Azt tanította a zsidóknak, hogy a gyermekek értékesek — tulajdonképpen úgy tekintendők, mint magától Istentől származó örökségek —, és ezzel összhangban kell velük bánni (Zsoltárok 127:3). Nyilvánvalóan sok ­zsidó élt e szerint a tanács szerint. Még a nyelvük is sokatmondó volt ezzel kapcsolatban. Edersheim megjegyzi: Amellett, hogy volt egy szó, amely kifejezte, hogy a gyermek valakinek a fia vagy lánya, az óhéber nyelvben kilenc szó volt a gyermekek elnevezésére, melyek mindegyike a gyermek életének különböző szakaszaira vonatkozott. Például volt egy szó arra a gyermekre, akit még szoptattak, és egy másik arra, akit már elválasztottak. Az ennél kicsit nagyobb gyermekekre volt egy szó, amely arra utalt, hogy erősödnek és izmosodnak. A még nagyobb fiatalokra pedig volt egy elnevezés, amely szó szerint azt jelentette: ’megrázza magát, hogy megszabaduljon’. Edersheim megjegyzi: „Kétségtelen, hogy azok, akik oly élénken figyelték a gyermekek életét, hogy szemléletes elnevezéseket adjanak létük minden egyes fejlődési szakaszára, biztosan szeretetteljesen ragaszkodtak gyermekeikhez.”