Ismerjük el Krisztus szerepét Isten szándékában!

„KEZDETBEN teremtette Isten az eget és a földet”, és minden, amit alkotott, „nagyon jó volt” (1Móz 1:1, 31). Jehova egy csodálatos jövőt tárt az ember elé, de az édeni lázadás egy időre megszakította az emberek boldogságát. Jehova szándéka azonban nem változott meg a földdel és az emberiséggel kapcsolatban. Rámutatott, hogy eljön a szabadulás Ádám engedelmes leszármazottai számára. Az igaz imádat helyreáll, és Isten elpusztítja a gonoszt, így az már nem tud többé gonosz tetteket végrehajtani (1Móz 3:15). Újra „nagyon jó” lesz minden. Jehova ezt a Fia, Jézus Krisztus által valósítja meg (1Ján 3:8). Éppen ezért létfontosságú felismernünk, hogy milyen szerepe van Krisztusnak Isten szándékában (Csel 4:12; Flp 2:9, 11).

² Ha elgondolkodunk, felismerjük, hogy milyen sokrétű szerepe van Krisztusnak Isten szándékában. Jézus az emberiség megváltója, főpap, a keresztény gyülekezet feje, és ma már Isten királyságának a királya. Ezeken a szerepeken elmélkedve még jobban értékeljük mindazt, amit Isten értünk tett, és elmélyül a Krisztus Jézus iránti szeretetünk. A Biblia részletezi Jézus néhány szerepét.

³ Krisztus földi szolgálata idején egyértelművé vált, hogy az engedelmes emberek Jézus által kerülhetnek jó kapcsolatba Istennel (Ján 14:6). Jézus az emberiség megváltójaként önmagát adta váltságul cserébe sokakért (Máté 20:28). Tehát nem csak példát mutatott az Istennek tetsző viselkedésével. Ő kapta a kulcsszerepet Jehova emberiséggel kapcsolatos szándékának a megvalósításában. Egyedül általa nyerhetjük el újból Isten tetszését (Csel 5:31; 2Kor 5:18, 19). Jézus áldozati halála és feltámadása lehetővé tette, hogy az engedelmes emberiség örök áldásokban részesüljön Isten égi királyságának uralma alatt.

⁴ Jézus főpapként együtt tud érezni a gyengeségeinkkel, és engesztelést tud szerezni a földön élő, önátadott követői bűneiért. Pál apostol így ír erről: „nem olyan főpapunk van, aki nem tud együttérezni a gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki minden tekintetben próbára lett téve, mint mi, de ő nem követett el bűnt.” Pál ezután arra buzdítja azokat, akik hisznek Jézus Krisztusban, hogy éljenek azzal a lehetőséggel, hogy megbékélhetnek Istennel. Ezt mondja: „Beszéljünk hát nyíltan, amikor a ki nem érdemelt kedvesség trónjához járulunk, hogy Isten irgalmasan és ki nem érdemelt kedvességgel bánjon velünk, éppen akkor, amikor segítségre van szükségünk” (Héb 4:14–16; 1Ján 2:2).

⁵ Jézus ezenkívül a keresztény gyülekezet feje is. Az első századi követőihez hasonlóan nekünk sincs szükségünk emberi vezetőre. Jézus a szent szellem és az alpásztorok által nyújt vezetést, akik számadással tartoznak neki és égi Atyjának azért, hogy hogyan viselik gondját Isten nyájának (Héb 13:17; 1Pét 5:2, 3). Jehova ezt jövendölte Jézusról: „Tanúvá tettem őt a nemzeteknek, a nemzetek vezetőjévé és parancsnokává” (Ézs 55:4). Jézus megerősítette, hogy ő teljesíti be ezt a próféciát, amikor ezt mondta a tanítványainak: „Vezetőnek se szólítsanak benneteket, mert csak egy vezetőtök van, a Krisztus” (Máté 23:10).

⁶ Hogy Jézus miként gondolkodik, és milyen készségesen segít nekünk, azt jól tükrözi a következő felhívása: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok, és súlyos terheket cipeltek, és én felfrissítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos vagyok, és fel fogtok frissülni. Mert az én igám kellemes, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30). Jézus Krisztus szelíden irányítja a keresztény gyülekezetet, és felüdít minket. Ezért ő „jó pásztor”, aki égi Atyját, Jehova Istent utánozza (Ján 10:11; Ézs 40:11).

⁷ Pál a korintusziaknak írt első levelében Jézus Krisztusnak egy másik szerepére hívta fel a figyelmet. Ezt írta: „addig kell királyként uralkodnia, míg Isten a lába alá nem vet minden ellenséget.” „Miután pedig Isten mindent alávetett neki, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenkinek” (1Kor 15:25, 28). Jézus mint Isten első teremtménye a földre jövetele előtt az ő mestermunkása volt (Péld 8:22–31). Amikor Isten elküldte a földre, ő mindig az Atyja akaratát cselekedte. A legnehezebb próbát is kiállta, és hűségesen halt meg (Ján 4:34; 15:10). Mivel mindhalálig hűséges maradt Istenhez, jutalomban részesült. Isten feltámasztotta őt az égbe, és felhatalmazta, hogy királyként uralkodjon az égi királyságban (Csel 2:32–36). Krisztus Jézus mint a királyság királya azt a csodálatos megbízatást kapta Istentől, hogy ő vezesse a hatalmas szellemteremtmények sokaságát, amikor is eltávolítja az emberi uralmakat a földről, és megtisztítja a bolygónkat minden gonoszságtól (Péld 2:21, 22; 2Tessz 1:6–9; Jel 19:11–21; 20:1–3). Akkor csak egyetlen uralom lesz az egész földkerekség felett: Isten égi királysága, amelynek élén Krisztus áll (Jel 11:15).

⁸ Jézus Krisztus, a példaképünk tökéletes. Az a feladata, hogy gondot viseljen ránk. Ahhoz, hogy hasznot merítsünk a szeretetéből és figyelmes törődéséből, hűségesnek kell maradnunk Jehovához, és lépést kell tartanunk előrehaladó szervezetével.

⁹ Jézus első századi követői teljes mértékben elismerték Krisztus szerepét Isten szándékában. Ezt úgy mutatták ki, hogy együttműködtek Krisztussal, aki a vezetőjük volt, és alárendelték magukat annak, ahogy a szent szellem által irányította őket (Csel 15:12–21). Pál apostol is utalt a felkentekből álló keresztény gyülekezet egységére, amikor ezt írta: „Miközben az igazat mondjuk, szeretettől indíttatva növekedjünk mindenben, összhangban azzal, aki a fej, Krisztus. Őáltala az egész testet harmonikusan egybeilleszti és együttműködésre készteti minden ízület, mely megteszi, ami szükséges. Ha minden egyes testrész megfelelően működik, az hozzájárul a test növekedéséhez, miközben felépíti magát szeretetben” (Ef 4:15, 16).

¹⁰ Ha a gyülekezetben mindenki együttműködik a többiekkel, és követi Krisztus vezetését, akkor növekedés és szeretetteljes légkör lesz. A szeretet pedig „az egység tökéletes köteléke” (Kol 3:14; Ján 10:16; 1Kor 12:14–26).

¹¹ A bibliai próféciákat beteljesítő világesemények egyértelműen bizonyítják, hogy 1914-ben Jézus Krisztus királyi hatalmat kapott, és azóta az ellenségei között uralkodik (Zsolt 2:1–12; 110:1, 2). Mit jelent ez a földön élők számára? Jézus a királyok királyaként és az urak uraként hamarosan végrehajtja az ellenségein Isten ítéletét (Jel 11:15; 12:10; 19:16). Ezután Jehova az ember lázadásakor tett ígéretéhez hűen megszabadítja azokat, akik Krisztus jobbján állnak, és a tetszését élvezik (Máté 25:34). Boldogok vagyunk, hogy felismertük, hogy milyen szerepet tölt be Krisztus Isten szándékában. Végezzük továbbra is egységesen világszerte a szolgálatunkat Krisztus vezetése alatt ezekben az utolsó napokban!