„Eljött az óra!”
„Eljött az ő órája, hogy elmenjen ebből a világból az Atyához” (JÁNOS 13:1).
1. Milyen feltevések járják be Jeruzsálemet, ahogy közeledik i. sz. 33 pászkája, és miért?
AMIKOR Jézus i. sz. 29-ben megkeresztelkedett, olyan úton kezdett járni, amely a halálának, feltámadásának és megdicsőülésének az „órájához” vezetett. Most i. sz. 33 tavaszán járunk. Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a zsidó legfelsőbb bíróság, a szanhedrin tanácsot tartott, hogy megölje Jézust. Jézus tudomást szerezve tervükről — valószínűleg Nikodémusztól, a szanhedrin egyik tagjától, aki barátságosan viselkedett vele —, elhagyja Jeruzsálemet, és vidékre megy a Jordán túlsó oldalára. Ahogy közeledik a pászka ünnepe, sok ember megy vidékről Jeruzsálembe, és a város csak úgy zsong a Jézusra vonatkozó feltevésektől. „Mi a véleményetek? — kérdezik egymástól az emberek. — Hogy el sem jön az ünnepre?” A papi fejedelmek és a farizeusok fokozzák az izgatottságot, amikor elrendelik, hogy aki csak látja Jézust, jelentse nekik, hogy hol van (János 11:47–57).
2. Máriának melyik cselekedete vált ki vitát, és amikor Jézus megvédi őt válaszában, hogyan mutatja ki, hogy tudja, mikor jön el „az órája”?
2 Niszán 8-án, hat nappal a pászka előtt Jézus visszatér Jeruzsálem közelébe. Betániába megy, kedves barátainak, Mártának, Máriának és Lázárnak a falujába, amely körülbelül három kilométerre fekszik Jeruzsálemtől. Péntek este van, és Jézus itt tölti a sabbatot. Másnap este, amikor Mária értékes, illatos olajjal szolgál Jézusnak, a tanítványok tiltakoznak. Jézus erre ezt mondja: „Hagyd békén, hadd tartsa meg ezt a szokást a temetésem napjára való tekintettel. Mert a szegények mindig veletek vannak, de én nem leszek mindig veletek” (János 12:1–8; Máté 26:6–13). Jézus tudja, hogy „eljött az ő órája, hogy elmenjen ebből a világból az Atyához” (János 13:1). Még öt nap, és „lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Márk 10:45). Ezért hát mindent, amit tesz és tanít, a sürgősség érzete hat át. Milyen kitűnő példa ez nekünk, akik már alig várjuk ennek a rendszernek a végét! Lássuk, mi történik Jézussal mindjárt másnap!
Jézus diadalmas bevonulásának a napja
3. a) Hogyan vonul be Jézus Jeruzsálembe vasárnap, niszán 9-én, és hogyan reagál a köré gyűlt emberek többsége? b) Mit felel Jézus a farizeusoknak, akik a tömeg miatt panaszkodnak?
3 Niszán 9-én, vasárnap, Jézus diadalmasan bevonul Jeruzsálembe. Amint a Zakariás 9:9-et beteljesítve szamárháton közeledik a városhoz, a köré gyűlt emberek többsége leteríti a felsőruháját az útra, mások pedig ágakat vágnak a fákról, és leterítik őket. „Áldott, aki Jehova nevében jön a Királyként!” — kiáltják. A sokaságból néhány farizeus azt akarja, hogy Jézus dorgálja meg a tanítványait. Jézus azonban ezt feleli: „Mondom nektek: ha ezek hallgatnának, a kövek kiáltanának” (Lukács 19:38–40; Máté 21:6–9).
4. Miért bolydul fel Jeruzsálem, amikor Jézus megérkezik a városba?
4 Csupán néhány héttel korábban történt, hogy a sokaságból sokan látták, amikor Jézus feltámasztotta Lázárt. Ezek az emberek azóta is mesélik másoknak a csodát. Így mikor Jézus megérkezik Jeruzsálembe, az egész város felbolydul. „Kicsoda ez?” — kérdezik az emberek. A sokaság pedig ezt mondogatja: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből!” Az események láttán a farizeusok így siránkoznak: „Utána megy a világ” (Máté 21:10, 11; János 12:17–19).
5. Mi történik, amikor Jézus elmegy a templomba?
5 Mint mindig, amikor Jeruzsálemben tartózkodik, Jézus, a Nagy Tanító most is elmegy a templomba tanítani. Itt odamennek hozzá a vakok és a sánták, ő pedig meggyógyítja őket. Amikor a papi fejedelmek és az írástudók látják ezt, és hallják, hogy a fiúk a templomban ezt kiáltják: „Mentsd meg, kérünk, a Dávid Fiát!”, dühösek lesznek. „Hallod, mit mondanak ezek?” — kérdezik tiltakozásuk jeléül. „Igen — válaszolja Jézus. — Hát soha nem olvastátok ezt: »Kiskorúak és csecsemők szájából szereztél dicséretet.«” Miközben Jézus tovább tanít, alaposan szemügyre veszi, mi történik a templomban (Máté 21:15, 16; Márk 11:11).
6. Miben különbözik Jézus mostani magatartása a korábbitól, és miért?
6 Mennyire más most Jézus magatartása, mint hat hónappal korábban! Akkor „nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban” jött Jeruzsálembe a sátoros ünnepre (János 7:10). És mindig lépéseket tett, hogy épségben el tudjon menekülni, amikor veszélyben volt az élete. Most a nyilvánosság előtt megy abba a városba, ahol elrendelték az elfogását! Az sem volt Jézus szokása, hogy hirdesse, hogy ő a Messiás (Ézsaiás 42:2; Márk 1:40–44). Nem akarta, hogy szenzációs hírek vagy kiszínezett történetek járjanak szájról szájra vele kapcsolatban. A sokaság most nyíltan Királynak és Megmentőnek, igen, a Messiásnak jelenti ki őt, ő pedig határozottan nemet mond a vallási vezetőknek, amikor azok megkérik, hogy hallgattassa el az embereket! Mi az oka ennek a változásnak? Az, hogy „eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia”, amint azt Jézus már másnap kijelenti (János 12:23).
Bátor tettek, majd életmentő tanítások
7—8. Miben hasonlítanak Jézus tettei i. sz. 33. niszán 10-én ahhoz, amit i. sz. 30 pászkáján tett a templomban?
7 Mihelyt Jézus a templomba ér niszán 10-én, hétfőn, az indítja cselekvésre, amit az előző délután látott. ’Kidobja azokat, akik adnak és vesznek a templomban, és feldönti a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait; és senkinek sem engedi meg, hogy valamilyen eszközt vigyen át a templomon.’ Elítélve a helytelenül cselekvőket, kijelenti: „Nincs-e megírva: »A házamat imádság házának fogják hívni minden nemzet számára.« De ti rablók barlangjává tettétek” (Márk 11:15–17).
8 Jézus tettei hasonlóak ahhoz, amit három évvel ezelőtt cselekedett, amikor i. sz. 30 pászkáján a templomban járt. Most azonban még élesebben elítéli az árusokat. „Rablóknak” hívja a templomban levő kereskedőket (Lukács 19:45, 46; János 2:13–16). Csakugyan azok, mert felháborítóan magas árakat szabnak azoknak, akiknek meg kell venniük az áldozatra szánt állatokat. A papi fejedelmeknek, az írástudóknak és a nép előkelő embereinek a fülébe jut, hogy mit tesz Jézus, és újra keresik a módját, hogy megölessék. De nem tudják, hogyan végezhetnének vele, mivel az egész nép ámul a tanításán, s ezért szinte csüng rajta, úgy hallgatja (Márk 11:18; Lukács 19:47, 48).
9. Miről tanít Jézus, és mire hívja fel a hallgatóit a templomban?
9 Jézus tovább tanít a templomban, és kijelenti: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia.” Igen, tudja, hogy már csak néhány napja van hátra emberi életéből. Miután elmondja, hogy egy búzaszemnek el kell pusztulnia, hogy termést hozhasson — ami megfelel az ő halálának, amely által örök életet adhat másoknak —, a következőkre hívja fel hallgatóit: „Ha valaki szolgálni szeretne nekem, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki szolgálni szeretne nekem, azt tiszteletben részesíti az Atya” (János 12:23–26).
10. Mit érez Jézus a rá váró gyötrelmes halállal kapcsolatban?
10 Gyötrelmes halálára gondolva, melytől már csak négy nap választja el, Jézus így folytatja: „Most nyugtalan a lelkem, és mit is mondjak? Atyám, ments ki ebből az órából.” Csakhogy ami Jézusra vár, az elkerülhetetlen. „De hiszen ezért érkeztem el ehhez az órához” — mondja. Igen, Jézus egyetért Isten egész elrendezésével. Elhatározta, hogy tetteinek irányítását egészen az áldozati haláláig az isteni akaratra bízza (János 12:27). Milyen kiváló példát mutatott nekünk: teljes mértékben alárendelte magát az isteni akaratnak!
11. Mit tanít Jézus a sokaságnak, amely éppen most hallott egy égből jövő hangot?
11 Jézus nagyon aggódik amiatt, hogy a halála hogyan érinti majd Atyja hírnevét, ezért így imádkozik: „Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!” A templomban egybegyűlt tömeg legnagyobb csodálkozására hang hallatszik az égből, amely kijelenti: „Meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.” A Nagy Tanító él a lehetőséggel, és elmondja a sokaságnak, hogy miért hallatszott ez a hang, milyen következményei lesznek a halálának, és miért kell hitet gyakorolniuk (János 12:28–36). Jézus kétségkívül két eseménydús napot tudhat maga mögött. Egy döntő nap azonban még hátravan.
A leleplezés napja
12. Hogyan próbálják meg a vallási vezetők tőrbe csalni Jézust niszán 11-én, kedden, és mi ennek a vége?
12 Niszán 11-én, kedden Jézus még egyszer elmegy a templomba tanítani. Ellenséges érzületű hallgatóság fogadja. Arra utalva, amit Jézus az előző napon tett, a papi fejedelmek és a nép idősebb férfiai megkérdezik tőle: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?” A Mestertanító zavarba hozza őket válaszával, és három életszerű szemléltetést mond el — kettőt egy szőlőről, egyet pedig egy menyegzőről —, amellyel leleplezi, mennyire gonoszak az ellenfelei. A vallási vezetők a hallottak hatására felbőszülnek, és el akarják fogni. De félnek a sokaságtól, amely prófétának tartja Jézust. Így hát ravaszul valami olyasmit próbálnak mondatni Jézussal, amiért letartóztathatják. Jézus válaszai elhallgattatják őket (Máté 21:23—22:46).
13. Milyen tanácsot ad Jézus a hallgatóinak az írástudókkal és a farizeusokkal kapcsolatban?
13 Mivel az írástudók és a farizeusok azt állítják magukról, hogy Isten Törvényének a tanítói, Jézus most erre buzdítja a hallgatóit: „Mindazt tehát, amit mondanak nektek, cselekedjétek és tartsátok meg, de a tetteik szerint ne cselekedjetek, mert ők mondják, de nem cselekszik” (Máté 23:1–3). Micsoda erőteljes leleplezés ez a nyilvánosság előtt! De Jézus még nem fejezte be. Ez az utolsó napja a templomban, és bátran számos olyan kijelentést tesz, amellyel leleplezi az írástudókat és a farizeusokat. Mondatai úgy követik egymást, mintha dübörgő mennydörgést hallanánk.
14—15. Milyen csípős kijelentésekkel ítéli el Jézus az írástudókat és a farizeusokat?
14 „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók!” — mondja Jézus hatszor is. Megmagyarázza, hogy azért képmutatók, mert bezárják az egek Királyságát az emberek előtt, és nem engedik be az odatartókat. Ezek a képmutatók beutazzák a tengert és a szárazföldet, hogy egyvalakit prozelitává tegyenek, csak hogy örök megsemmisülésre juttassák végül. Nagy gonddal ügyelnek a tized megfizetésére, ugyanakkor figyelmen kívül hagyják „a Törvény súlyosabb dolgait, tudniillik az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget”. Gyakorlatilag megtisztítják „a pohár és a tál külsejét, de belül tele vannak rablott holmival és mértéktelenséggel”, mivel belső romlottságukat és züllöttségüket a vallásosság álarca mögé rejtik. Jézus elmondja még, hogy szívesen építenek sírokat a prófétáknak, és díszítik is azokat, hogy saját jótékonyságukra hívják fel a figyelmet, pedig „fiai . . . azoknak, akik meggyilkolták a prófétákat” (Máté 23:13–15, 23–31).
15 Jézus elítélően szól arról, hogy mennyire hiányoznak a szellemi értékek az ellenfeleiből, amikor ezt mondja: „Jaj nektek, vak vezetők.” Erkölcsileg vakok, mert nagyobb hangsúlyt fektetnek a templom aranyára, mint az imádati hely szellemi értékére. Ezután Jézus a legkeményebb szavakkal ítéli el őket. „Kígyók, viperafajzatok — mondja —, hogyan menekülnétek meg a gyehenna ítéletétől?” Igen, Jézus megmondja nekik, hogy gonosz életmódjuk miatt örökre el fognak pusztulni (Máté 23:16–22, 33). Bárcsak mi is bátran hirdetnénk a Királyság-üzenetet, akár olyankor is, amikor le kell lepleznünk a hamis vallást.
16. Milyen fontos próféciát mond el Jézus a tanítványainak az Olajfák hegyén ülve?
16 Jézus most elhagyja a templomot. Az egyre gyengébb délutáni napsütésben apostolaival felmegy az Olajfák hegyére. Ott ülnek, amikor Jézus elmondja a templom elpusztítására vonatkozó próféciát és a jelenlétének meg a dolgok rendszere befejezésének a jelét. E prófétai szavaknak még a mi időnkben is sok mondanivalójuk van. Aznap este Jézus ezt is elmondja tanítványainak: „Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka, és az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy oszlopra feszítsék” (Máté 24:1–14; 26:1, 2).
Jézus ’mindvégig szereti az övéit’
17. a) Miből ad Jézus leckét a tizenkettőnek niszán 14-én, a pászka alatt? b) Milyen megemlékezést vezet be Jézus, miután elküldi Iskariót Júdást?
17 A következő két napon, niszán 12-én és 13-án Jézus nem mutatkozik a templomban. A vallási vezetők igyekeznek megölni őt, és Jézus nem akarja, hogy bármi is megakadályozza abban, hogy apostolaival megünnepelje a pászkát. A csütörtöki lenyugvó nap niszán 14-ének a kezdetét jelzi — ez Jézus földi, emberi életének utolsó napja. Ezen az estén Jézus és az apostolai együtt vannak egy jeruzsálemi házban, ahol már minden elő van készítve, hogy megünnepelhessék a pászkát. Miközben együtt élvezik a pászkát, Jézus nagyszerű leckét ad a tizenkettőnek az alázatosságból: megmossa a lábukat. Elküldi Iskariót Júdást, aki beleegyezett, hogy 30 ezüstpénzért — vagyis a Mózesi Törvény szerint mindössze egy rabszolga áráért — elárulja Urát. Jézus ezután bevezeti halálának az emlékünnepét (2Mózes 21:32; Máté 26:14, 15, 26–29; János 13:2–30).
18. Milyen további tanításban részesíti Jézus szeretetteljesen tizenegy hűséges apostolát, és hogyan készíti fel őket közelgő eltávozására?
18 Az Emlékünnep bevezetése után az apostolok hevesen vitatkozni kezdenek arról, hogy melyikük a legnagyobb. Jézus a megdorgálásuk helyett inkább türelmesen tanítja őket arra, hogy milyen értékes, ha másokat szolgálunk. Nagyra értékeli, hogy kitartottak mellette a próbái alatt, ezért személyes szövetséget köt velük egy királyságra (Lukács 22:24–30). Megparancsolja nekik azt is, hogy úgy szeressék egymást, ahogy ő szereti őket (János 13:34). A szobában időzve, Jézus szeretetteljesen felkészíti őket közelgő eltávozására. Biztosítja őket a barátságáról, bátorítja őket, hogy gyakoroljanak hitet, és a szent szellem segítségét ígéri nekik (János 14:1–17; 15:15). Mielőtt elmennének ebből a házból, Jézus így kérleli az Atyját: „Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg fiadat, hogy fiad is megdicsőítsen téged.” Jézus jól felkészíti az apostolait az eltávozására, és mindenképpen elmondhatjuk, hogy ’mindvégig szereti az övéit’ (János 13:1; 17:1).
19. Miért gyötrődik Jézus a Gecsemáné-kertben?
19 Már jóval elmúlhatott éjfél, amikor Jézus és a tizenegy hűséges apostola a Gecsemáné-kertbe érnek. Jézus gyakran járt itt az apostolaival (János 18:1, 2). Jézusnak néhány órán belül meg kell halnia, méghozzá hitvány bűnöző módjára. Annyira gyötrődik ettől a várható eseménytől, és attól, hogy milyen szégyent hozhat ez az Atyjára, hogy miközben imádkozik, verejtéke olyan lesz, mint a földre hulló vércseppek (Lukács 22:41–44). „Eljött az óra! — mondja Jézus az apostoloknak. — Íme! Közel van már, aki elárul engem.” Még beszél, amikor Iskariót Júdás közeleg egy hatalmas tömeg élén, amely fáklyákkal, lámpákkal és fegyverekkel van felszerelve. Azért jöttek, hogy letartóztassák Jézust, ő pedig nem áll ellen nekik. Így magyarázza: „akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell lennie?” (Márk 14:41–43; Máté 26:48–54).
Megdicsőül az Emberfia!
20. a) Hogyan kegyetlenkednek Jézussal, miután letartóztatták? b) Miért kiált fel Jézus a halála előtti pillanatokban: „Elvégeztetett!”
20 Miután Jézust letartóztatják, hamis tanúk vádolják, elfogult bírák bűnösnek nyilvánítják, Poncius Pilátus elítéli, a papok és a csőcselék kigúnyolják, a katonák kicsúfolják és kínozzák (Márk 14:53–65; 15:1, 15; János 19:1–3). Péntek délben Jézust kínoszlopra szegezik, és gyötrő fájdalmakat él át, miközben testének súlya a szegeknél tovább szakítja a kezén és a lábán okozott sebet (János 19:17, 18). Délután három óra tájban Jézus felkiált: „Elvégeztetett!” Igen, mindent befejezett, amiért a földre jött. Istenre bízva szellemét, lehajtja a fejét, és meghal (János 19:28, 30; Máté 27:45, 46; Lukács 23:46). Ezután a harmadik napon Jehova feltámasztja a Fiát (Márk 16:1–6). A feltámadása után negyven nappal Jézus felmegy az égbe, és megdicsőíttetik (János 17:5; Cselekedetek 1:3, 9–12; Filippi 2:8–11).
21. Hogyan utánozhatjuk Jézust?
21 Hogyan ’követhetjük szorosan Jézus nyomdokait’? (1Péter 2:21). Erőnket megfeszítve fáradozzunk a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkában, mint ő, és bátran szóljuk Isten szavát (Máté 24:14; 28:19, 20; Cselekedetek 4:29–31; Filippi 1:14). Soha ne tévesszük szem elől, hogy hol tartunk az idő áramlatában, és soha ne mulasszuk el szeretetre és kiváló cselekedetekre ösztönözni egymást (Márk 13:28–33; Héberek 10:24, 25). Bárcsak engednénk, hogy minden tettünket Jehova Isten akarata irányítsa, és annak tudata, hogy „a végső időben” élünk (Dániel 12:4).
Hogyan válaszolnál?
• Milyen hatással volt a jeruzsálemi templomnál végzett szolgálatának a végére az, hogy Jézus tudta, hogy közel van a halála?
• Mi bizonyítja, hogy Jézus ’mindvégig szerette az övéit’?
• Mit árulnak el Jézusról azok az események, amelyek életének utolsó óráiban történtek?
• Hogyan utánozhatjuk Krisztus Jézust a szolgálatunkban?
[Kép a 18. oldalon]
Jézus „mindvégig szerette őket”