„Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek?”

„Újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek” (ÉSAIÁS 42:9).

 1., 2. a) Mit kérdeztek Jézus apostolai a jövőt illetően? b) Hogyan teljesedett be Jézus összetett jelről adott válasza?

AZ ISTENI tanítás Jehova Istentől származik, ’ki megjelenti kezdettől fogva a véget’ (Ésaiás 46:10). Amint az előbbi cikk is rámutatott, az apostolok Jézustól tudakolták az ehhez hasonló tanításokat, megkérdezve őt: „Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek?” (Márk 13:4).

² Válaszul Jézus egy olyan bizonyítékokból álló összetett jelet írt le, amely egyértelművé tette, hogy a zsidó rendszer hamarosan véget ér. Ez Jeruzsálem pusztulásakor teljesedett be, i. sz. 70-ben. Jézus próféciájának azonban a jóval távolabbi jövőben egy nagyobb beteljesedése lesz. Amint „a pogányok ideje” 1914-ben véget ért, egy széles skálájú jel állt rendelkezésre, amely nyilvánvalóvá tette, hogy ez a jelenlegi gonosz rendszer hamarosan egy „nagy nyomorúságban fog véget érni” (Lukács 21:24).a Ma milliók élnek még, akik bizonyítani tudják, hogy ezek a jelek XX. századunk világháborúiban és más jelentős eseményeiben teljesedtek be. Ezek szintén Jézus próféciájának nagyobb beteljesedésére mutatnak, amely modernkori beteljesedést az i. sz. 33—70-ig megtörtént dolgok jelképezik.

 3. Milyen további fejleményekről jövendölt Jézus, amikor egy másik jelről beszélt?

³ Miután Lukács említést tesz a pogányok idejéről, a párhuzamos beszámolók Máté, Márk és Lukács evangéliumában a fejlemények egy újabb sorozatát írják le, amely egy további „jelet” foglal magában, ’a dolgok rendszere befejezésének’ az összetett „jelén” kívül (Máté 24:3, NW). (A 15. oldalon a beszámolónak ezt a részét dupla szaggatott vonallal választottuk el.) Ezt mondja Máté: „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig” (Máté 24:29–31).

Nyomorúság és égi jelenség

 4. Milyen kérdések merülnek fel a Jézus által megemlített égi jelenséggel kapcsolatban?

⁴ Mikor fognak ezek beteljesedni? Mind a három evangéliumi beszámoló említést tesz arról, amit mi talán égi jelenségnek hívnánk: a nap és a hold elsötétedéséről, valamint a csillagok lehullásáról. Jézus azt mondta, hogy ezek „a nyomorúságot” követik. Vajon Jézus arra a nyomorúságra gondolt, amely i. sz. 70-ben érte el a csúcspontját, vagy pedig arról a nagy nyomorúságról beszélt, amely még mindig a jövőben fog bekövetkezni, a mi modern időnkben? (Máté 24:29; Márk 13:24).

 5. Mit gondolt egykor Isten népe a modernkori nyomorúságról?

⁵ Amióta a pogányok ideje véget ért 1914-ben, Isten népét nagyon is érdekelte a „nagy nyomorúság” (Jelenések 7:14). Éveken keresztül azt gondolta, hogy a modernkori nagy nyomorúságnak van egy kezdeti szakasza, amely megfelel az I. világháború idejének, majd ezt egy közbeékelődő időszak követi, és végül a befejező rész jön el, amelyet „a mindenható Isten ama nagy napjának viadala” képez. Ha ez így lenne, mi történne a „dolgok rendszere befejezése” idején közbejövő évtizedekben? (Jelenések 16:14; Máté 13:39; 24:3, NW; 28:20).

 6. Miről vélték azt, hogy Jézus égi jelenségről adott próféciájának a beteljesedése?

⁶ Nos Isten népe úgy gondolta, hogy ezen időszak alatt válik láthatóvá az összetett jel, beleértve a prédikálómunkát is, amelyet Isten egybegyűjtött népe végez. Ezenkívül még úgy tűnt, hogy a megjövendölt égi jelenség az 1914—1918 nyitó mozzanata utáni időszakban várható (Máté 24:29; Márk 13:24, 25; Lukács 21:25). A figyelem a betű szerinti égi dolgokra szegeződött: űrkutatásokra, űrrakétákra, kozmikus vagy gamma-sugarakra és a holdra való leszállásokra, illetve a holdon felállított bázisokra.

 7. Milyen helyreigazított értelmezésről történt gondoskodás a nagy nyomorúsággal kapcsolatban?

⁷ Az Őrtorony 1970. január 15-i száma [ang.] azonban újra megvizsgálta Jézus próféciáját, különösen az elkövetkező nagy nyomorúságot. Rámutatott, hogy az első századi eseményeket nézve lehetetlen, hogy a modernkori nyomorúságnak 1914—1918-ban legyen egy nyitó része, azt egy többévtizedes közbeékelődő szünet kövesse, majd később jöjjön a folytatás. A folyóirat így fejezte be: „Még hátra van az a »nagy nyomorúság«, amilyen nem lesz még egyszer, ami a hamis vallás világbirodalmának (beleértve a kereszténységet is) a pusztulását jelenti, amelyet »a mindenható Isten ama nagy napjának viadala« követ Armageddonkor.”

 8. A modernkori nyomorúsággal kapcsolatos helyreigazított szemlélet alapján hogyan magyaráztuk a Máté 24:29-et?

⁸ A Máté 24:29 ellenben azt mondja, hogy az égi jelenség „mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után” jön. Hogyan lehetséges ez? Az Őrtorony 1975. május 1-jei száma [ang.] megemlítette, hogy itt „a nyomorúság” azt a nyomorúságot jelenti, amely már i. sz. 70-ben elérte csúcspontját. Milyen értelemben lehetett akkor azt mondani, hogy az égi jelenség a mi időnkben, „mindjárt” i. sz. 70 eseményei után következik? Azzal nyert indoklást, hogy Isten előtt az eltelt évszázadok rövidek (Róma 16:20; 2Péter 3:8). A prófécia alaposabb vizsgálata azonban, különösen a Máté 24:29–31-nél, egy igen eltérő magyarázatra mutat rá. Ez szemlélteti, ösvényünk hogyan lesz „világosabb . . . a teljes délig” (Példabeszédek 4:18).b Figyeljük meg, miért helyénvaló egy újabb vagy helyreigazított magyarázat.

 9. Hogyan alapozzák meg a Héber Iratok Jézusnak az egekben történő fejleményekről mondott szavait?

⁹ Apostolai közül Jézus négynek adta meg az ’elsötétedő napról, a holdról — mely nem fénylik — és a lehulló csillagokról’ szóló próféciát. Mivel zsidók voltak, felismerhették ezt a fajta nyelvezetet a Héber Iratokból, ahol például a Sofóniás 1:15 Isten ítéletidejét ’pusztítás és pusztulás napjának; sötétség és homály napjának; felhő és ború napjának’ nevezte. Több héber próféta is írt arról, hogy a nap elsötétedett, a hold nem fénylett és a csillagok nem világítottak. Babilon, Edom, Egyiptom és Izrael északi királysága ellen szóló isteni üzenetekben találhatsz ilyen nyelvezetet (Ésaiás 13:9, 10; 34:4, 5; Jeremiás 4:28; Ezékiel 32:2, 6–8; Ámós 5:20; 8:2, 9).

10., 11. a) Mit jövendölt Jóel az égi dolgokkal kapcsolatban? b) Jóel próféciájának mely jellegzetes vonásai teljesedtek be i. sz. 33-ban, és melyek nem?

¹⁰ Amikor meghallották, mit mondott Jézus, Péter és három másik társa valószínűleg felidézte Jóel próféciáját, amelyet a Jóel 2:28–31-ben és a 3:15-ben találhatunk: „kiöntöm lelkemet [szellememet, NW] minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok . . . csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak [Jehovának, NW] nagy és rettenetes napja.” „A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket.”

¹¹ Amint a Cselekedetek 2:1–4 és a 14–21 is utal rá, i. sz. 33 Pünkösdjén Isten kitöltötte szent szellemét 120 tanítványára, férfiakra és asszonyokra egyaránt. Péter apostol feltárta, hogy ez volt az, amiről Jóel jövendölt. Mégis miről szólnak Jóel azon szavai, hogy ’a nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré és a csillagok bevonják fényöket’? Semmi sem mutat arra, hogy ez i. sz. 33-ban, vagy a dolgok zsidó rendszere befejezésének több mint 30 éves időszaka alatt következett volna be.

12., 13. Hogyan teljesedett be a Jóel által megjövendölt égi jelenség?

¹² Nyilvánvalóan Jóel jövendölésének ez a későbbi része inkább azzal volt kapcsolatban, amikor „eljő az Úrnak [Jehovának, NW] nagy és rettenetes napja” — Jeruzsálem elpusztítása. Az Őrtorony 1966. november 15-i száma [ang.] a következőket mondja arról a nyomorúságról, amely Jeruzsálemben következett be i. sz. 70-ben: „Jeruzsálemre és annak gyermekeire nézve, ez nyilvánvalóan »Jehova napja« volt. És ehhez a naphoz kapcsolódóan sok volt a »vér, tűz és füstköd«, a nap nem ragyogta be a város sötétségét nappal, és a hold kiontott vérre emlékeztetett, nem az éjjeli békés, ezüstös holdfényre.”c

¹³ Igen, más próféciákkal együtt, amelyeket már megfigyeltünk, az égi jelenségnek, amelyről Jóel jövendölt, akkor kellett beteljesednie, amikor Jehova végrehajtotta ítéletét. Ahelyett, hogy kiterjedt volna a zsidó rendszer befejezésének teljes időszakára, a nap, a hold és a csillagok elsötétedése inkább akkor történt, amikor az ítéletvégrehajtó erők Jeruzsálem ellen felvonultak. Ésszerűen, Jóel próféciájából ennek a résznek egy nagyobb beteljesedését várhatjuk, amikor elkezdődik Isten ítéletének végrehajtása a jelenlegi rendszeren.

Melyik nyomorúság előzi meg az égi jelenséget?

14., 15. Milyen hatással van Jóel próféciája a Máté 24:29 megértésére?

¹⁴ Jóel próféciájának beteljesedése (összhangban más próféciákkal, amelyek hasonló nyelvezetet használnak) segít nekünk megérteni a Máté 24:29-ben található szavakat. Világos, hogy amit Jézus az ’elsötétedő napról’ mondott, ’a holdról, amelyik nem fénylik és a csillagokról, amelyek az égről lehullanak’, nem a jelenlegi rendszer befejezésének sok évtizedén keresztül történő dolgokra utalt, mint például az űrtechnika, a holdraszállás és az ehhez hasonlók. Nem, ő azokra az eseményekre mutatott rá, amelyek összefüggnek „az Úrnak [Jehovának, NW] nagy és rettenetes napjával”, a pusztítással, amely még hátravan.

¹⁵ Ez segít nekünk abban, hogy megértsük, miként lehet az égi jelenség „mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után”. Jézus nem arra a nyomorúságra utalt, amely i. sz. 70-ben tetőződött be. Inkább a nagy nyomorúság kezdetére mutatott rá, amelynek a jövőben kell bekövetkeznie a világi rendszerben, elérve megígért „jelenlétének” csúcspontját (Máté 24:3, NW). Ez a nyomorúság még mindig előttünk van.

16. Melyik nyomorúságra mutatott rá a Márk 13:24, és miért pont erre?

¹⁶ Mi a helyzet a Márk 13:24 szavaival: „azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik”? Itt mindkét szó — az „azokban” és az „azután” szavak — a görög e·keí·nos szónak, egy mutató névmásnak a visszaadása, amely a távoli jövőre mutat. Az e·keí·nos szó használható arra, hogy a régmúltban történtekre (vagy a korábban említésre kerültekre) utaljon, vagy pedig arra, ami a távoli jövőben történik meg (Máté 3:1; 7:22; 10:19; 24:38; Márk 13:11, 17, 32; 14:25; Lukács 10:12; 2Thessalonika 1:10). Így hát, amikor a Márk 13:24 „azután a nyomorúság utánra” mutat rá, akkor nem arra a nyomorúságra utal, amelyet a rómaiak okoztak, hanem Jehova hatalmas tettére a jelenlegi rendszer végén.

17., 18. Hogyan derít fényt a Jelenések könyve a nagy nyomorúság fejleményeire?

¹⁷ A Jelenések 17—19. fejezete ide illik, és igazolja a Máté 24:29–31, Márk 13:24–27 és a Lukács 21:25–28 helyreigazított értelmezését. Milyen módon? Az evangéliumok megmutatják, hogy ez a nyomorúság nem veszi kezdetét és nem fejeződik be egy csapásra. Miután elkezdődik, az engedetlen emberiség egy része még mindig életben lesz, hogy meglássa ’az ember Fiának jelét’, és hogy reagáljanak rá — siránkozzanak, és ahogy a Lukács 21:26 kijelenti: hogy ’elhaljanak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek’. Ez az elhatalmasodó félelem annak köszönhető, hogy látják „a jelet”, amely jelzi közelgő pusztulásukat.

¹⁸ A Jelenések beszámolója megmutatja, hogy az eljövendő nagy nyomorúságd akkor fog elkezdődni, amikor a nemzetközi „fenevad” felfegyverzett „szarvai” „a nagy parázna”, Nagy-Babilon ellen fordulnak (Jelenések 17:1, 10–16). De sok ember fog megmaradni, hiszen királyok, kereskedők, hajómesterek és még mások gyászolni fogják a hamis vallás végét. Kétségtelenül sokan fel fogják ismerni, hogy most az ő ítéletük következik (Jelenések 18:9–19).

Mi van még hátra?

19. Mit várhatunk a nagy nyomorúság kezdetekor?

¹⁹ A Máté, Márk és Lukács evangélium szövegrészei kapcsolódva a Jelenések 17—​19. fejezetéhez erőteljes fényt derítenek arra, mi fog történni hamarosan. Isten meghatározott idejében a nagy nyomorúság egy támadással kezdődik a hamis vallás világbirodalma (Nagy-Babilon) ellen. Ez különösen a kereszténység ellen lesz erőteljes, amely megfelel a hűtlen Jeruzsálemnek. ’Mindjárt azután’ a nyomorúság ezen időszaka után lesz, hogy „lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok [még soha elő nem fordult] szorongása” lesz (Máté 24:29; Lukács 21:25).

20. Milyen égi jelenséget várhatunk még?

²⁰ Milyen értelemben fog ’a nap elsötétedni, a hold nem fényleni, a csillagok az égről lehullani és az egeknek erősségei megrendülni’? Kétségtelenül a nagy nyomorúság elején „a tíz szarv”, amelyről a Jelenések 17:16 tesz említést, sok égitestet (ami a vallásos világ kiemelkedő papsága) leplez le és állít félre. Nem kétséges, a politikai hatalmak szintén megrendülnek. Vajon történhetnek rémisztő események a fizikai egekben is? Elég valószínű, hogy igen, és sokkal félelmetesebb a Josephus által leírtaknál, amelyek a zsidó rendszer végének közeledtével történtek. Mint tudjuk, ilyen világkatasztrofális hatások elérése érdekében az ókori időkben Isten már kimutatta erejét, és ezt újra meg tudja tenni (2Mózes 10:21–23; Józsué 10:12–14; Bírák 5:20; Lukács 23:44, 45).

21. Hogyan tűnik fel a jövőben egy „jel”?

²¹ Ezen a ponton mind a három evangéliumíró a tó·te (akkor) szót használja a következő fejlemény bevezetésére. „Akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen” (Máté 24:30; Márk 13:26; Lukács 21:27). Az első világháború óta Jézus igaz tanítványai észrevették láthatatlan jelenlétének összetett jelét, míg a legtöbb ember nem ismerte fel. A Máté 24:30 viszont ezen túlmutat egy további, a jövőben feltetsző ’jelre’, „az ember Fiának” jelére, és minden nemzet arra kényszerül, hogy felfigyeljen rá. Amikor Jézus eljön a láthatatlanság felhőivel, a szembehelyezkedő emberiségnek világszerte fel kell ismernie ezt az „eljövetelt” (görög er·khó·me·non) királyi hatalmának természetfölötti megnyilvánulása miatt (Jelenések 1:7).

22. Milyen hatással lesz az emberekre, amikor meglátják a Máté 24:30-ban található „jelet”?

²² A Máté 24:30 ismét a tó·te szót használja az ezután következő dolgok bevezetésére. A nemzetek ekkor tudatára ébredve helyzetük következményének, ütni fogják magukat és siránkozni fognak, talán azért, mert felismerik küszöbön álló pusztulásukat. Mennyire más a helyzet Isten szolgáival, hiszen mi fel tudjuk emelni fejünket, mivel tudjuk, hogy közel a szabadulás! (Lukács 21:28). A Jelenések 19:1–6 szintén igaz imádókat mutat be az égben és a földön, akik örülnek a nagy parázna halálának.

23. a) Mit tesz majd Jézus a választottakkal? b) Mi mondható el a maradék égbevitelét illetően?

²³ Jézus próféciája tovább folytatódik, így szól a Márk 13:27-ben: „akkor (tó·te) elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.” Jézus itt a 144 000 „választott” maradékára irányítja a figyelmet, akik még életben vannak a földön. A dolgok rendszere befejezésének kezdetén ment végbe Jézus ezen felkent tanítványainak teokratikus egységesítése. Azonban a Márk 13:27 és a Máté 24:31-ben található sorrendiség valami mást ír le. A „választottak” maradékát „nagy trombitaszóval” egybegyűjtik a föld végső határából. Hogyan gyűjtik egybe? Kétségtelenül úgy, hogy Jehova meg fogja őket „pecsételni” és nyilvánvalóan a „hívatalosok és választottak és hívek” részeként azonosítja majd őket. Isten kijelölt idejében pedig egybegyűjtetnek az égbe, hogy király-papok legyenek.e Ez örömet fog jelenteni nekik és hű társaiknak, a „nagy sokaságnak”, akik meg lesznek jelölve, hogy ’kijöjjenek a nagy nyomorúságból’, és hogy élvezzék az áldásokat egy paradicsomi földön (Máté 24:22; Jelenések 7:3, 4, 9–17; 17:14; 20:6; Ezékiel 9:4, 6).

24. Milyen sorrendiséget tár fel a Máté 24:29–31 az eljövendő eseményeket illetően?

²⁴ Amikor az apostolok azt mondták: „Mondd meg nékünk . . .”, Jézus felelete többet foglalt magában, mint amit megérthettek. Ennek ellenére, még az életükben örömmel töltötte el őket, hogy láthatták próféciájának jellegzetes beteljesedését. Válaszát vizsgáló tanulmányunk Jézus próféciájának arra a részére irányította a figyelmet, amely a közeljövőben fog beteljesedni (Máté 24:29–31; Márk 13:24–27; Lukács 21:25–28). Most már láthatjuk, hogy a szabadulásunk egyre közeledik. Örömmel nézhetünk a nagy nyomorúság kezdetének elébe, azután az ember Fiának jelére, és azután arra, amikor Isten egybegyűjti a választottakat. Végül Harcos Királyunk, a trónra emelt Jézus ’győzve fog győzni’ mint Jehova Ítélet-végrehajtója Armageddonkor (Jelenések 6:2). Jehovának az a napja, amikor bosszúját végrehajtja, úgy jön el majd, mint nagy fináléja a dolgok rendszere befejezésének, amely 1914-től az Úr Jézus napját jellemzi.

25. Hogyan lehetünk részesei a Lukács 21:28 beteljesedésének, amely még a jövőben fog bekövetkezni?

²⁵ Bárcsak továbbra is hasznot merítenél az isteni tanításból, hogy válaszolhass Jézus szavainak a még hátralevő beteljesedésére: „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok” (Lukács 21:28). Milyen csodálatos jövő vár a választottakra és a nagy sokaságra, amint Jehova véghezviszi szent nevének megszentelését!

[Lábjegyzetek]

Emlékszel rá?

◻ Hogyan teljesedtek be a Jóel 2:28–31 és 3:15 jellegzetes vonásai az első században?

◻ Melyik nyomorúságra utal a Máté 24:29, és miért vonhatjuk le ezt a következtetést?

◻ Milyen égi jelenségre mutat a Máté 24:29, és ez hogyan következhet mindjárt a nyomorúság után?

◻ Hogyan teljesedik be a jövőben a Lukács 21:26, 28?

[Kép a 16–17. oldalon]

Templomi terület

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.