„Senkiben sincs nagyobb szeretet”

 1–4. a) Mi történik, amikor Pilátus a kormányzói palotán kívül összegyűlt dühös csőcselék elé állítja Jézust? b) Hogyan viseli Jézus a megaláztatást és a szenvedést, és milyen fontos kérdéseket vet ez fel?

„ÍME, az ember!” A római kormányzó, Poncius Pilátus ezekkel a szavakkal állítja Jézus Krisztust a dühös csőcselék elé, mely a kormányzói palotán kívül gyűlt össze i. sz. 33 pászkájának hajnalán (János 19:5). Csupán néhány nappal korábban a sokaság még üdvözölte Jézust, amikor diadalmasan bevonult Jeruzsálembe Isten kinevezett Királyaként. Ezen a hajnalon azonban az ellenséges tömeg egészen másként tekint rá.

² Jézust királyi méltóságok viseletéhez hasonló bíbor köntösbe öltöztették, és koronát tettek a fejére. Ám a vállán átvetett köntös, mely részben eltakarja a vérző korbácsnyomokat a hátán, és a tövisből font korona, mely vérző fejét szorítja, megcsúfolja királyi méltóságát. A papi elöljárók által felbujtott nép elveti az előtte álló megvert férfit. A papok így kiáltoznak: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd oszlopra!” A nép gyilkos indulattól vezérelve ezt kiabálja: „meg kell halnia” (János 19:1–7).

³ Jézus méltósággal, bátran és zokszó nélkül tűri a megaláztatást és a szenvedést.a Készen áll a halálra. Később, még a pászka napján készségesen aláveti magát a fájdalmas halálnak a kínoszlopon (János 19:17, 18, 30).

⁴ Jézus az életét adta, így bebizonyította a követőinek, hogy igaz barát. „Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” – mondta (János 15:13). Ez felvet néhány fontos kérdést: Valóban szükséges volt, hogy átmenjen mindezen a szenvedésen és meghaljon? Miért volt kész arra, hogy megtegye mindezt? ’Barátaiként’ és követőiként hogyan utánozhatjuk a példáját?

 5. Honnan tudta Jézus, hogy milyen konkrét próbák várnak rá?

⁵ Jézus mint a megígért Messiás tudta, hogy mire számíthat. Tisztában volt a Héber Iratokban szereplő sok-sok próféciával, melyek részletesen megjövendölték a Messiás szenvedését és halálát (Ézsaiás 53:3–7, 12; Dániel 9:26). Többször beszélt a tanítványainak az előtte álló próbákról, hogy felkészítse őket (Márk 8:31; 9:31). Amikor Jeruzsálembe tartott az utolsó pászkájára, konkrétan ezt mondta az apostolainak: „az Emberfiát átadják a papi elöljáróknak és az írástudóknak, és ők halálra ítélik, majd átadják a nemzetekből valóknak, és azok csúfot űznek belőle, leköpik, megkorbácsolják és megölik” (Márk 10:33, 34). Ezek nem csak üres szavak voltak. Amint már láttuk, Jézusból valóban csúfot űztek, leköpték, megkorbácsolták és megölték.

 6. Miért kellett Jézusnak szenvednie és meghalnia?

⁶ De miért kellett Jézusnak szenvednie és meghalnia? Ennek nagyon fontos okai vannak. Először is, ha lojális marad, azzal bizonyítja a feddhetetlenségét, és támogatja Jehova szuverenitását. Emlékezz Sátán hamis állítására, miszerint az emberek csakis önző érdekből szolgálják Istent (Jób 2:1–5). Jézus hűséges maradt „egészen . . . a kínoszlopon való halálig”, ezáltal a lehető legmeggyőzőbb választ adta Sátán alaptalan vádjára (Filippi 2:8; Példabeszédek 27:11). Másodszor, a Messiás szenvedése és halála engesztelésül szolgál mások bűneiért (Ézsaiás 53:5, 10; Dániel 9:24). Jézus ’váltságul adta a lelkét cserébe sokakért’, és így lehetővé tette, hogy jó kapcsolatunk legyen Istennel (Máté 20:28). Harmadszor, „minden tekintetben próbára lett téve, mint mi magunk”, hiszen mindenféle nehézséget és szenvedést elviselt. Ennélfogva könyörületes Főpap, aki ’együtt tud érezni gyengeségeinkkel’ (Héberek 2:17, 18; 4:15).

 7. Mi mindent adott fel Jézus, amikor a földre jött?

⁷ Ahhoz, hogy helyes megvilágításban lássuk, hogy Jézus mi mindent volt kész megtenni, vegyük fontolóra a következőt: Melyik ember hagyná hátra a családját, az otthonát és költözne idegen országba, ha tudná, hogy az ott lakók többsége elutasítja őt, hogy megaláztatás és szenvedés lesz az osztályrésze, és hogy végül meggyilkolják? Most gondoljunk arra, mit tett Jézus. A földrejövetele előtt kiváltságos helyzete volt az egekben Atyja oldalán. Jézus mégis kész volt arra, hogy elhagyja égi otthonát, és a földre jöjjön emberként. Annak ellenére tette ezt, hogy tudta, a többség elutasítja, és kegyetlen megaláztatásban, mérhetetlen szenvedésben és fájdalmas halálban lesz része (Filippi 2:5–7). Mi indította Jézust, hogy ilyen áldozatot hozzon?

 8–9. Mi indította Jézust arra, hogy feláldozza az életét?

⁸ Jézust mindenekelőtt az Atyja iránti mélységes szeretete ösztönözte. A kitartása bizonyította a Jehova iránti szeretetét. Ez a szeretet sarkallta, hogy törődjön Atyja nevével és hírnevével (Máté 6:9; János 17:1–6, 26). Az volt a leghőbb vágya, hogy az Atyja neve megtisztuljon minden gyalázattól. Ezért a legnagyobb megtiszteltetésnek és kiváltságnak tartotta, hogy az igazságosságért szenvedjen, ugyanis tudta, hogy a feddhetetlensége szerepet játszik majd Atyja szépséges nevének megszentelésében (1Krónikák 29:13).

⁹ Jézust valami más is ösztönözte, hogy feláldozza az életét: az emberiség iránti szeretete. Ez a szeretet az emberi történelem hajnaláig nyúlik vissza. A Biblia feltárja, mit érzett Jézus jóval azelőtt, hogy a földre jött: „amiben gyönyörűségemet leltem, az az emberek fiaihoz fűződik” (Példabeszédek 8:30, 31). Szeretete egyértelműen megnyilvánult a földönlétekor. Ahogy láttuk az előző három fejezetben, Jézus sokféleképpen kimutatta a szeretetét az emberek iránt, és különösen a követői iránt. De i. sz. 33. niszán 14-én a lelkét adta oda értünk készségesen (János 10:11). Valójában semmi mással nem mutathatott volna nagyobb szeretetet irántunk. Vajon utánoznunk kell Jézust ezen a téren? Igen, végtére is parancsot kapunk erre.

10–11. Milyen új parancsolatot adott Jézus a követőinek, ez mit foglal magában, és miért fontos, hogy engedelmeskedjünk ennek a parancsolatnak?

¹⁰ A halála előtti éjszakán Jézus így szólt a legközelebbi tanítványaihoz: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35). Miért ’új parancsolat’ az, hogy „szeressétek egymást”? A mózesi törvény már kimondta azt a parancsot, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Mózes 19:18). Az új parancsolat azonban nagyobb szeretetet követel, olyat, ami arra indít, hogy odaadjuk az életünket másokért. Maga Jézus tette ezt egyértelművé, amikor kijelentette: „Az a parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” (János 15:12, 13). Az új parancsolat valójában ezt mondja: „Ne úgy szeress másokat, mint magadat, hanem jobban.” Kétségtelen, hogy Jézus élete és halála jól példázza ezt a szeretetet.

¹¹ Miért fontos, hogy engedelmeskedjünk az új parancsolatnak? Emlékezzünk rá, hogy Jézus ezt mondta: „Arról [az önfeláldozó szeretetről] fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok”. Igen, az önfeláldozó szeretet azonosít minket igaz keresztényekként. Ez a szeretet egy kitűzhető azonosító kártyához hasonlítható. Azok, akik részt vesznek Jehova Tanúi évenkénti kerületkongresszusán, kitűzőt viselnek. Ez azonosítja őket, mivel rá van írva a nevük és a gyülekezetük neve. A mások iránti önfeláldozó szeretet az a „kitűző”, mely az igaz keresztényeket azonosítja. Más szavakkal, a szeretetünknek annyira észrevehetőnek kell lennie, mint egy kitűzőnek, mutatva azt, hogy valóban Krisztus igaz követői vagyunk. Jól tesszük, ha mindannyian megkérdezzük magunktól: „Látható az életemen az önfeláldozó szeretet »kitűzője«?”

12–13. a) Milyen mértékben kell készeknek lennünk arra, hogy kimutassuk a szeretetünket egymás iránt? b) Mit jelent az önfeláldozás?

¹² Jézus követőiként úgy kell szeretnünk egymást, ahogy ő szeretett minket. Ez azt jelenti, hogy készek vagyunk áldozatokat hozni a hívőtársainkért. Milyen mértékben kell ezt megtennünk? A Biblia kijelenti: „Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ő odaadta értünk a lelkét; és nekünk kötelességünk odaadni a lelkünket testvéreinkért” (1János 3:16). Jézushoz hasonlóan készeknek kell lennünk meghalni másokért, ha szükséges. Üldözés idején inkább feláldozzuk a saját életünket, semhogy eláruljuk a szellemi testvéreinket, veszélybe sodorva ezzel az életüket. Azokban az országokban, amelyeket faji vagy etnikai megosztottság jellemez, készek lennénk az életünket is kockáztatni testvéreink megvédelmezéséért, függetlenül a faji vagy etnikai hovatartozásuktól. Ha a nemzetek háborút indítanak, inkább vállaljuk készségesen a bebörtönzést vagy akár a halált, semhogy fegyvert ragadjunk a hívőtársaink vagy bárki más ellen (János 17:14, 16; 1János 3:10–12).

¹³ Az önfeláldozó szeretetet nem csak úgy mutathatjuk ki, hogy feláldozzuk az életünket a testvéreinkért. Valójában keveseknek kell közülünk bármikor is ilyen nagy áldozatot hozniuk. De ha annyira szeretjük a testvéreinket, hogy készek vagyunk meghalni értük, vajon nem lennénk készek kisebb áldozatokra, azon fáradozva, hogy már most segítsünk nekik? Az önfeláldozás azt jelenti, hogy lemondunk a saját előnyeinkről, illetve kényelmünkről mások javára. Szükségleteiket és jólétüket a sajátunk elé helyezzük, még akkor is, ha ez kényelmetlenségekkel jár (1Korintusz 10:24). Hogyan mutathatjuk ki a gyakorlatban az önfeláldozó szeretetet?

14. a) Milyen áldozatokat kell hozniuk a véneknek? b) Milyen érzéseket kelt benned az, hogy a vének keményen dolgoznak a gyülekezetedben?

¹⁴ A gyülekezeti vének sok áldozatot hoznak, hogy ’terelgessék a nyájat’ (1Péter 5:2, 3). Amellett, hogy gondját viselik a saját családjuknak, talán esténként vagy hétvégéken időt kell szakítaniuk gyülekezeti ügyekre. Többek között programokra készülnek, pásztori látogatásokat végeznek és bírói ügyeket kezelnek. Számos vén további áldozatokat hoz azáltal, hogy kemény munkát végez a kongresszusokon, és azáltal, hogy kórházi összekötő bizottságban, beteglátogató csoportban vagy területi építőbizottságban szolgál. Vének, sohase felejtsétek el, hogy ha készséges szellemmel szolgáltok – időt, energiát és anyagiakat szántok a nyáj terelgetésére –, azzal önfeláldozó szeretetet mutattok (2Korintusz 12:15). Önzetlen erőfeszítéseiteket nem csupán Jehova értékeli, hanem az a gyülekezet is, amely felett pásztorkodtok (Filippi 2:29; Héberek 6:10).

15. a) Többek között milyen áldozatokat hoznak a vének feleségei? b) Milyen érzéseket kelt benned az, hogy a férjeiket támogató feleségek lemondanak a gyülekezeted javára arról az időről, melyet a házastársukkal tölthetnének?

¹⁵ Mit mondhatunk a vének feleségeiről? Nem hoznak-e ők is áldozatokat azért, hogy a férjeik, akiket támogatnak, gondját viselhessék a nyájnak? Kétségtelen, hogy áldozat a feleség részéről az, amikor a férjének gyülekezeti ügyekre kell szentelnie azt az időt, amit különben a családjával tölthetne. Gondoljunk az utazófelvigyázók feleségeire is, és azokra az áldozatokra, amelyeket azáltal hoznak, hogy elkísérik a férjeiket a gyülekezetekbe és a körzetekbe. Lemondanak arról, hogy saját otthonuk legyen, és talán minden héten más ágyban kell aludniuk. Azok a feleségek, akik a gyülekezet érdekeit készségesen a saját érdekeik elé helyezik, dicséretet érdemelnek, amiért bőséges bizonyítékát adják önfeláldozó szeretetüknek (Filippi 2:3, 4).

16. Milyen áldozatokat hoznak a keresztény szülők a gyermekeikért?

¹⁶ Hogyan mutathatjuk ki az önfeláldozó szeretetet a családban? Szülők, ti sok áldozatot hoztok azért, hogy gondot viseljetek a gyermekeitekre, és hogy „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint neveljétek őket” (Efézus 6:4). Talán hosszú órákat kell eltöltenetek fárasztó munkával, csak hogy gondoskodjatok gyermekeitek számára élelemről, megfelelő ruházatról, és arról, hogy fedél legyen a fejük fölött. Ti magatok inkább beéritek kevesebbel, csak hogy a gyermekeitek ne szenvedjenek hiányt abban, amire szükségük van. Sok erőfeszítést tesztek azért is, hogy együtt tanulmányozzatok velük, elvigyétek őket a keresztény összejövetelekre, és közösen végezzétek a szántóföldi szolgálatot (5Mózes 6:6, 7). Önfeláldozó szeretetetek örömet szerez a család Létrehozójának, és örök életet jelenthet gyermekeiteknek (Példabeszédek 22:6; Efézus 3:14, 15).

17. Hogyan utánozhatják a keresztény férjek Jézus önzetlenségét?

¹⁷ Férjek, hogyan utánozhatjátok Jézus önfeláldozó szeretetét? A Biblia így válaszol: „Férjek, továbbra is szeressétek feleségeteket, mint ahogy a Krisztus is szerette a gyülekezetet, és odaadta magát érte” (Efézus 5:25). Amint láttuk, Jézus annyira szerette a követőit, hogy meghalt értük. Egy keresztény férj utánozza Jézus önzetlenségét, aki nem „a maga kedvében járt” (Róma 15:3). Az ilyen férj a felesége szükségleteit és érdekeit készségesen a sajátja elé helyezi. Nem ragaszkodik mereven ahhoz, hogy minden az ő akarata szerint történjen, hanem kész engedni, amikor ezzel nem sért szentírási alapelvet. Az a férj, aki önfeláldozó szeretetet mutat ki, elnyeri Jehova helyeslését, illetve a felesége és a gyermekei szeretetét és tiszteletét.

18. Mi ösztönöz minket arra, hogy kövessük az új parancsolatot, hogy szeressük egymást?

¹⁸ Nem könnyű engedelmeskedni az új parancsolatnak, hogy szeressük egymást, de van valami, ami erőteljesen ösztönöz minket erre. Pál ezt írta: „A Krisztusban levő szeretet ugyanis kényszerít minket, mert úgy ítéltük meg, hogy egy ember meghalt mindenkiért . . . ; és ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értük, és feltámadt” (2Korintusz 5:14, 15). Mivel Jézus meghalt értünk, vajon nem kellene késztetést éreznünk arra, hogy érte éljünk? Azáltal élhetünk érte, hogy követjük az önfeláldozó szeretet terén mutatott példáját.

19–20. Milyen értékes ajándékot kapunk Jehovától, és hogyan fogadhatjuk el?

¹⁹ Jézus nem túlzott, amikor ezt mondta: „Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” (János 15:13). Ő azzal mutatta ki leginkább a szeretetét irántunk, hogy kész volt a lelkét adni értünk. De valaki más még nagyobb szeretetet mutatott irántunk. Jézus így beszélt erről: „Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Isten annyira szeret minket, hogy váltságul adta a Fiát, lehetővé téve, hogy megszabaduljunk a bűntől és a haláltól (Efézus 1:7). A váltság Jehova értékes ajándéka, de ő nem erőlteti ránk, hogy elfogadjuk.

²⁰ Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e Jehova ajándékát. Hogyan fogadhatjuk el? Úgy, ha ’hitet gyakorolunk’ a Fiában. A hit azonban nem csak szavakban nyilvánul meg. Tettek bizonyítják, az, ahogyan élünk (Jakab 2:26). Azáltal bizonyítjuk a Jézus Krisztusba vetett hitünket, hogy nap nap után követjük őt. Ha így teszünk, akkor most is, és a jövőben is gazdag áldásokban részesülünk, ahogy ezt az utolsó fejezet kifejti.