Az áhítatot keltő világegyetem
Valami hiányzik — Micsoda?
MOST, miután a tiszta, sötét éjszakában a csillagokat fürkésztük, fázósan és hunyorogva jövünk be a lakásba, s fejünkben kavarog a végtelen szépség és egy sor kérdés. Mivégre van a világegyetem? Honnan származik? Hová tart? Ezekre a kérdésekre sokan próbálnak választ adni.
Dennis Overbye, aki tudományos művek szerzője, miután öt évet töltött kozmológiai kutatással, s ennek során az egész földön eljutott tudományos értekezletekre és kutatóközpontokba, leírta egyik beszélgetését Stephen Hawkinggal, a világhírű fizikussal: „Végül azt akartam megtudni Hawkingtól, amit mindig is meg akartam tudni Hawkingtól: Hová jutunk, ha meghalunk?”
Bár a fenti szavak kissé ironikus ízűek, sok mindent elárulnak korunkról. A tisztázatlan kérdések nem annyira magukra a csillagokra vonatkoznak, vagy az azokat tanulmányozó kozmológusok elméleteire és ellentmondó nézeteire. Az emberek ma még mindig azokra az alapkérdésekre szomjazzák a válaszokat, amelyek évezredek óta felmerülnek az emberiségben: Miért vagyunk itt? Van Isten? Hová jutunk, ha meghalunk? Hol találhatók a válaszok ezekre a kérdésekre? Vajon a csillagokban megtalálhatjuk őket?
John Boslough, aki szintén tudományos műveket ír, megfigyelte, hogy amióta az emberek elhagyták a vallást, a tudósok, például a kozmológusok lettek „a világi kor tökéletes papságává. Nem a vallási vezetők, hanem a tudósok azok, akik apránként fényt fognak deríteni a világegyetem minden titkára, méghozzá nem a szellemi kinyilatkoztatás látszatát keltve, hanem egyenletek formájában, melyek a beavatottakon kívül mindenki számára homályosak.” De vajon a világegyetem összes titkára fényt derítenek majd, és minden olyan kérdésre választ adnak, amely régóta felmerül az emberiségben?
Mire derítenek fényt a kozmológusok most? A legtöbbjük állást foglal az ősrobbanás „teológiájának” valamelyik változata mellett, mely korunk világi vallásává lett, jóllehet a részletekkel kapcsolatban állandóan köntörfalaznak. Boslough megjegyezte: „Ám az új és ellentmondó megfigyelések fényében az ősrobbanás elmélete egyre inkább kezd egy túlságosan leegyszerűsített modellhez hasonlítani, mellyel a teremtés eseményét próbálják felderíteni. Az 1990-es évek elejére az ősrobbanás modellje . . . egyre kevésbé volt képes választ adni a legalapvetőbb kérdésekre.” Hozzátette, hogy „nem kevés elméleti szakember adott hangot annak a véleményének, hogy az elmélet még az 1990-es évek végéig sem fog kitartani”.
Talán az derül ki néhány mostani kozmológiai találgatásról, hogy megfelel a valóságnak, talán az, hogy nem felel meg — mint ahogyan lehet, hogy keletkeznek bolygók az Orion-köd kísérteties ragyogásában, de lehet, hogy nem. Tagadhatatlan tény, hogy itt, a földön senki sem tudja biztosan. Rengeteg elmélet létezik, ám az őszinte megfigyelők Margaret Geller éles észjárásra valló megjegyzését visszhangozzák, mely szerint a sok üres beszéd ellenére úgy tűnik, valami alapvető hiányzik abból, amit a tudomány most felfog a kozmoszból.
Ami hiányzik: készség, hogy szembenézzenek a kínos tényekkel
A legtöbb tudós — s ez vonatkozik a legtöbb kozmológusra is — aláírja az evolúció elméletét. Kínosnak találják, ha olyan véleményt hallanak, amely szerint az intelligencia és valamilyen cél szerepet játszott a teremtésben, és Istennek mint Teremtőnek még a puszta említésére is összeborzadnak. Ilyen eretnekséget még csak megvizsgálni sem hajlandók. A Zsoltárok 10:4 kedvezőtlenül beszél az olyan önhitt személyről, aki „senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja”. Az ilyen ember teremtő istensége a Véletlen. De ahogy növekszik az ismeret, s a véletlen és az egybeesés összeomlik a rá nehezedő egyre nagyobb súly alatt, a tudós egyre inkább az olyan tiltott dolgok felé kezd fordulni, mint az intelligencia és a tervezés. Vizsgáld meg a következő példákat:
„Nyilvánvaló, hogy a kozmosz tanulmányozásából hiányzik egy összetevő. A Világegyetem keletkezéséhez intelligenciára volt szükség, mint ahogyan a Rubik-kocka összerakásához is arra van szükség” — írta Fred Hoyle asztrofizikus a The Intelligent Universe című könyvében, a 189. oldalon.
„Minél többet vizsgálom a világegyetemet, és tanulmányozom felépítésének részleteit, annál több bizonyítékot találok arra, hogy a világegyetemnek bizonyos értelemben tudnia kellett, hogy jövünk” (Freeman Dyson: Disturbing the Universe, 250. oldal).
„A Világegyetem mely sajátosságai voltak nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy olyan teremtmények jelenhessenek meg, mint mi magunk, és vajon véletlen egybeesés folytán vannak a Világegyetemnek ilyen sajátosságai, vagy van valami mélyebb oka ennek? . . . Van valamilyen mélyebb tervrajz, mely a Világegyetemet kifejezetten az emberiség számára készítette elő?” (John Gribbin és Martin Rees: Cosmic Coincidences, xiv. oldal, 4.).
Fred Hoyle szintén utal ezekre a sajátosságokra fentebb idézett könyvének 220. oldalán: „Úgy tűnik, hogy az ilyen sajátosságok, mint a szerencsés véletlenek fonala, át meg átszövik természeti világunk szövevényét. De ebből a furcsa egybeesésből olyan sok létfontosságú tartozik az élethez, hogy úgy tűnik, szükség van némi magyarázatra az indoklásukhoz.”
„Nemcsak arról van szó, hogy az ember alkalmazkodott a világegyetemhez. A világegyetem alkalmazkodott az emberhez. Képzeljenek el egy olyan világegyetemet, amelyben egyik-másik alapvető fizikai állandó valamilyen módon meg van változtatva néhány százalékkal. Egy ilyen világegyetemben az ember soha nem jöhetett volna létre. Ez az antropikus elv központi gondolata. E szerint az elv szerint a világ egész gépezetének és tervezésének középpontjában egy életadó tényező van” (John Barrow és Frank Tipler: The Anthropic Cosmological Principle, vii. oldal).
Isten, a tervezés és a fizikai állandók
Milyen alapvető fizikai állandókról van szó, melyek nélkülözhetetlenek az élet létezéséhez a világegyetemben? A The Orange County Register 1995. január 8-i számában szereplő beszámoló felsorolt néhányat ezek közül az állandók közül. Kihangsúlyozta, mennyire finom beállításúnak kell lenniük ezeknek a sajátosságoknak, és kijelentette: „A világegyetemet meghatározó alapvető fizikai állandók közül soknak — például az elektron töltésének, az állandó fénysebességnek vagy a természetben levő lényeges erők erőssége arányának — megdöbbentően pontos a mennyiségi értéke, van olyan, amelyiknek 120 tizedesjegyig is. Az élet bölcsőjéül szolgáló világegyetem fejlődése rendkívül érzékeny ezekre a részletekre. Egyetlen apró változás — egy nanomásodperc itt, egy angström ott —, és a világegyetem könnyen halottá és meddővé válhatott volna.”
A beszámoló írója ezután kimondta azt, amit általában nem lehet kimondani: „Ésszerűbbnek tűnik az a feltételezés, hogy valamilyen titokzatos egyoldalúság búvik meg a folyamatban, talán egy intelligens és tudatos hatalom ténykedése révén, aki a mi érkezésünkre felkészítve beállította a világegyetemet.”
George Greenstein csillagász- és kozmológusprofesszor hosszabb felsorolást készített ezekről a fizikai állandókról a The Symbiotic Universe című könyvében. A felsorolásban szerepelnek olyan finoman beállított állandók, amelyek ha a legcsekélyebb mértékben eltérnének, egyetlen atom, egyetlen csillag és a világegyetem sem alakulhatott volna ki soha. Ezeknek az összefüggéseknek a részleteit a mellékelt bekeretezett rész közli. Ahhoz, hogy lehetővé váljon a fizikai élet, ezeknek az összefüggéseknek létezniük kell. Összetettek, és talán nem minden olvasó érti meg őket, de az asztrofizikusok, akik képzettek ezen a területen, ismerik ezeket és sok egyéb fizikai állandót.
Greensteint lenyűgözte, ahogyan a lista egyre hosszabb lett. Így szólt: „Mennyi egybeesés! Minél többet olvastam, annál biztosabb voltam abban, hogy az ilyen »egybeesések« aligha történhettek véletlen folytán. De nemcsak a bizonyosság nőtt bennem, hanem valami más is. Még most is nehéz szavakkal kifejezni ezt a »valamit«. Hirtelen erős változás játszódott le bennem, néha szinte fizikailag érezhetően. Kétségtelenül nyugtalanul fészkelődtem . . . Lehetséges-e, hogy hirtelen, tudatos készülődés nélkül rábukkanunk egy Legfőbb Lény létezésének a tudományos bizonyítékára? Isten volt-e az, aki közbelépett, és gondviselésszerűen megalkotta a világmindenséget a mi hasznunkra?”
A gondolattól undorodva és megrémülve Greenstein visszavonta a véleményét, visszanyerte tudományos-vallásos ortodox beállítottságát, és kijelentette: „Isten nem lehet a magyarázat.” Nincs igazi oka — egyszerűen olyan élvezhetetlen volt a gondolat, hogy a gyomra nem tudta bevenni!
Természetes emberi szükséglet
Mindezt nem azért mondjuk, hogy lebecsüljük a komoly tudósok kemény munkáját, beleértve a kozmológusokét is. Jehova Tanúi különösen értékelik a teremtést illető sok felfedezésüket, mely tanúságot tesz az igaz Isten, Jehova hatalmáról, bölcsességéről és szeretetéről. A Róma 1:20 kijelenti: „a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”
A tudósok kutatásai és fáradozásai természetes emberi reakciók egy olyan szükségletre, mely annyira alapvető az emberiség számára, mint az evés, a hajlék és a ruházkodás szükséglete. Ez az a szükséglet, hogy tudni akarjuk a válaszokat a jövőt és az élet értelmét érintő bizonyos kérdésekre. Isten „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott” (Prédikátor 3:11, Újfordítású revideált Biblia).
Ez nem annyira rossz hír. Azt jelenti, hogy az emberiség soha nem jut el minden dolog ismeretére, de mindig lesz valami új, amit megtanulhat: „eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére” (Prédikátor 9:2).
Egyes tudósok azt az ellenvetést teszik, hogy ha Istent tesszük egy probléma „megoldásává”, azzal megöljük az ösztönzést a további kutatáshoz. Ám az, aki elismeri Istent az egek és a föld Teremtőjének, további lenyűgöző részletek sokaságát fedezheti föl, és rengeteg érdekfeszítő rejtély mélyére hatolhat. Mintha csak szabad teret kapna, hogy belevethesse magát a felfedezés és a tanulás élvezetes kalandjába!
Ki tudna ellenállni az Ésaiás 40:26-ban szereplő meghívásnak? „Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg.” Itt, ezen a néhány oldalon most a magasba emeltük szemeinket, és láttuk azt a hiányzó valamit, ami elkerülte a kozmológusok figyelmét. Helyükre tettük az alapvető válaszokat is azokra a visszatérő kérdésekre, amelyek korszakokon át foglalkoztatták az emberi elmét.
A válaszok egy könyvben találhatók
A válaszok mindig megvoltak, csak a Jézus korában élő vallásoskodókhoz hasonlóan sokan megvakították a szemüket, becsukták a fülüket és megkeményítették a szívüket az olyan válaszok előtt, amelyek nem illenek össze emberi elméleteikkel vagy a maguk választotta életmóddal (Máté 13:14, 15). Jehova elmondta nekünk, honnan származik a világegyetem, hogyan került ide a Föld, és ki fog rajta élni. Megmondta nekünk, hogy a Föld emberi lakóinak gondozniuk kell a bolygót, és szerető módon törődniük kell a növényekkel és állatokkal, melyekkel osztoznak rajta. Azt is elmondta nekünk, hogy mi történik az emberek halálakor, azt, hogy visszatérnek az életbe, és hogy mit kell tenniük, hogy örökké élhessenek a Földön.
Ha érdekel az, hogy Isten ihletett Szavának, a Bibliának a nyelvezetén kapd meg a válaszokat, kérünk, olvasd el a következő írásszövegeket: 1Mózes 1:1, 26–28; 2:15; Példabeszédek 12:9; Máté 10:29; Ésaiás 11:6–9; 45:18; 1Mózes 3:19; Zsoltárok 146:4; Prédikátor 9:7; Cselekedetek 24:15; János 5:28, 29; 17:3; Zsoltárok 37:10, 11; Jelenések 21:3–5.
Miért ne olvasnád el ezeket az írásszövegeket valamelyik este a családoddal, az egyik szomszédoddal vagy egy baráti csoporttal? Biztos lehetsz benne, hogy ez hozzájárul majd egy tanulságos és élénk beszélgetés kialakulásához!
Érdekelnek a világegyetem titkai, és megindítónak találod a szépségét? Miért ne ismernéd meg jobban azt a Valakit, aki teremtette? Az élettelen egeknek semmit sem jelent a kíváncsiságunk és csodálatunk, ám Jehova Isten, a Teremtőjük a mi Teremtőnk is, és ő törődik azokkal a szelídekkel, akik érdeklődéssel tanulnak róla és teremtményeiről. Most mindenütt a földön elhangzik a meghívás: „Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17).
Milyen szívmelengető meghívás ez Jehovától! A világegyetemet nem egy értelmetlen, cél nélküli robbanás hozta létre, hanem egy végtelenül intelligens Isten, akinek határozott szándéka van, és aki kezdettől fogva rád gondolt. Korlátlan energiatartalékai gondos ellenőrzés alatt állnak, és mindig elérhetőek, hogy megtartsák az ő szolgáit (Ésaiás 40:28–31). Ha megismered őt, jutalmad olyan végtelen lesz, mint maga a fenséges világegyetem!
„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” (Zsoltárok 19:2).
[Kiemelt rész a 13. oldalon]
Az élet létezéséhez szükséges néhány fizikai állandó felsorolása
Az elektron és a proton töltésének egyenlő nagyságúnak és ellentétes előjelűnek kell lennie; a neutronnak egy nagyon kicsi százalékkal nehezebbnek kell lennie a protonnál; a Nap hőmérsékletének meg kell felelnie a klorofill fényelnyelő képességének, hogy létrejöhessen a fotoszintézis; ha az erős kölcsönhatás gyengébb lenne, akkor a Nap nem lenne képes energiát fejleszteni a magreakciók által, de ha egy kicsit erősebb lenne, akkor az energiafejlesztéshez szükséges fűtőanyag nagyon bomlékony lenne; ha a vörös óriáscsillagok középpontjában az atommagok között nem lenne két különálló, jelentős rezonancia, a héliumon kívül egyetlen más elem sem alakulhatott volna ki; ha a térnek háromnál kevesebb dimenziója lenne, akkor nem létezhetnének kapcsolatok a véráramban és az idegrendszerben; ha pedig a térnek háromnál több dimenziója lenne, a bolygók nem keringhetnének stabilan a Nap körül (The Symbiotic Universe, 256—257. oldal).
[Kiemelt rész a 14. oldalon]
Látta valaki a hiányzó tömegemet?
Az Andromeda-galaxis az összes spirális galaxishoz hasonlóan méltóságteljesen forog az űrben, mintha csak hatalmas hurrikán lenne. A csillagászok sok galaxis forgási sebességét ki tudják számolni a fény színképeiből, és amikor kiszámolják, olyasmire bukkannak, ami fejtörést okoz. A forgási sebességek képtelennek tűnnek! Úgy látszik, hogy az összes spirális galaxis túl gyorsan forog. Úgy viselkednek, mintha a galaxis látható csillagai egy sokkal hatalmasabb, sötét anyagból álló halóba lennének beágyazva, mely a távcsövek számára láthatatlan. „Nem ismerjük a sötét anyag összetevőit” — ismeri be James Kaler csillagász. A kozmológusok becslése szerint a hiányzó tömeg kilencven százalékára nem tudnak magyarázatot adni. Lázasan igyekeznek megtalálni, akár nagy tömegben előforduló neutrínók formájában, akár valamilyen ismeretlen, de nagyon bőségesen előforduló anyag formájában.
Ha megtalálod a hiányzó tömeget, feltétlenül azonnal értesítsd a helyi kozmológust!