FÁJDALOM

Kellemetlen érzés a testben, mely lehet enyhe vagy erős; kínzó elmebeli vagy érzelmi gyötrelem.

A megátkozott föld művelésének kimerítő munkája (1Mó 3:17–19; 5:29), a fájdalmat okozó szavak (Pl 15:1), másoknak a jó iránti közönye (Ró 9:2), a betegségek és egyéb nyomorúságok (Jób 2:13; 16:6) mind elmebeli, érzelmi és fizikai fájdalmat okoztak és okoznak az embereknek. Fájdalmat idézhetnek elő félelmet keltő helyzetek is, a valósak éppúgy, mint a látomásbeliek (Zs 55:3, 4; Ézs 21:1–3; Jr 4:19, 20; Ez 30:4, 9; lásd: VAJÚDÁS).

’Nem lesz többé fájdalom’: Bár a fájdalomérzet kellemetlen, hasznos célt szolgál: arra a veszélyre figyelmeztet egy személyt, hogy a testét kár érheti, és arra ösztönzi, hogy megóvja magát a komolyabb sérülésektől. Így Istennek az az ígérete, hogy „nem lesz többé. . . fájdalom” (Je 21:4), nem jelentheti azt, hogy az emberek érzéketlenek lesznek, vagyis hogy nem lesznek képesek fájdalmat érezni. Inkább az a fajta elmebeli, érzelmi és fizikai fájdalom „nem lesz többé”, amely a bűn és a tökéletlenség következménye (Ró 8:21, 22), és abban az értelemben nem lesz többé, hogy a fájdalom okai (mint például a betegség és a halál) meg fognak szűnni. Azt, hogy a testi tökéletesség önmagában nem jelent abszolút fájdalommentességet, az is bizonyítja, hogy még a tökéletes férfi, Jézus is érzett fizikai és érzelmi fájdalmat a halála miatt, vagy akkor, amikor közönyösen reagáltak azok, akiknek szolgált (Mt 26:37; Lk 19:41). Meg is lett jövendölve róla, hogy a „fájdalmak embere” lesz (Ézs 53:3). Azzal, hogy Jézus meggyógyította azokat, „akiket különféle betegségek és kínok gyötörtek” (Mt 4:24), viselte mások fájdalmait (Ézs 53:4).

Jelképes értelem: A Szentírás sokszor jelképes értelemben beszél a fájdalomról. A szövegkörnyezettől függően utalhat a kemény munkára (Pl 5:10) vagy a Jehova Isten iránt érzett tiszteletteljes félelemre (1Kr 16:30; Zs 96:9; 114:7). A nyugtalan állapotban lévő vizekről, hegyekről és földről azt írja, hogy fájdalmaik vannak (Zs 77:16; 97:4; Jr 51:29; Ha 3:10). Jehova szemében a hűtlen Júda olyan volt, mint akinek gyógyíthatatlan fájdalma van, és a halál fenyegeti (Jr 30:15).

A fájdalom vagy kín jelenthet szorongattatást is. Jézus Krisztusról ezt jelentette ki Péter apostol: „Az Isten. . . feltámasztotta őt, feloldva a halál kínjait, mert lehetetlen volt, hogy az továbbra is fogva tartsa őt” (Cs 2:24). Noha a halottak semmit sem tudnak, a halál egy keserű szorongattatás abban az értelemben, hogy gyakran fájdalmak előzik meg, illetve bénító köteléke megfosztja az embert attól, hogy véghezvigye, amit szeretne. (Vö.: Zs 116:3.)