A régészet igazolja a Bibliát

OLYAN büszke embereknek, akik hajthatatlanul vonakodtak elismerni Messiás voltát és megvetették tanítványait, Jézus azt mondta: „Ha ezek csöndben maradnának, a kövek kiáltanának” (Luk 19:40). Szerencsére Jézusnak voltak és vannak is olyan tanítványai, akik nem hajlandók csendben maradni. Mégis olyan kövek, amelyek néma tanúi voltak bibliai eseményeknek, bizonyos értelemben „kiáltottak”, bizonyítva a Biblia megbízhatóságát. Azt a tudományt, amely megszólaltatta a köveket a Biblia érdekében, archeológiának (régészetnek) nevezik, s a következőképpen határozták meg: „a múlt maradványainak tudományos tanulmányozása”.

Jack Finegan, a Light from the Ancient Past (Fény a távoli múltból) című tudományos munkájában arról informál bennünket, hogy „a modern archeológia valószínűleg akkor vette kezdetét, amikor 1798-ban közel száz francia tudós és művész elkísérte Napóleont Egyiptom megszállásakor”. 1822-ben Champollion francia egyiptológusnak sikerült megfejteni a Rozetta kő hieroglifáit. A 19-ik század vége felé szisztematikus feltárásokat folytattak Egyiptomban, Asszíriában, Babilonban és Palesztínában. Ezek az ásatások még jelenleg is folytatódnak. Vajon a régész ásója megerősíti-e a Biblia feljegyzéseit?

A VILÁG ÉS AZ EMBER EREDETE

Egyik egyiptomi sír felfedezése lehetővé teszi az ember eredetéről szóló bibliai magyarázat összehasonlítását az ősi egyiptomi Halottak könyve teremtésbeszámolójával. A Halottak könyvének egy példánya hosszú üvegtartóban látható a párizsi Louvre Múzeumban. Louis Speleers, a belgiumi Brüsszel Cinquantenaire Múzeumának gondnoka a szakmailag elismert Supplément au Dictionnaire de la Bible című művében írja: „A Book of the Dead (Halottak könyve) elmondja, hogy egy napon [a napisten] Ra fényleni hagyta Szemét az égen. Shu és Tefnut visszahozták a Szemét, amely sírni kezdett és Ra könnyeiből emberek jelentek meg.”

Egy másik archeológiai felfedezés, amely lehetővé teszi, hogy érdekes összehasonlítást tegyünk a Biblia beszámolójával, hét agyagtáblából álló sorozat, amely az Enuma elish-t, azaz a sumér-babiloni „Teremtés-eposzt” tartalmazza. Eszerint az ősi feljegyzés szerint Marduk, Babilon városistene legyőzte Tiamatot, az ősi tengeristennőt, és kettévágta. „Egyik feléből az égboltot, a másikból a szilárd földet készítette. Ezzel megszervezte a világot.  . . . Az után, hogy az istenek olyan világban éljenek, amely megörvendezteti szívüket’, Marduk megteremtette az emberiséget” (Larousse Encyclopedia of Mythology).

Elhiszed, hogy az ember Ra könnyeiből származik? Sok nagyon civilizált és tanult egyiptomi ezt hitte. Vagy azt az állítást fogadod el, hogy egy istennőnek kettéhasított testéből keletkezett az ég és a föld? Ez csak két példája a teremtés mítoszoknak, amelyeket a népek egymást követő nemzedékei hittek az elmúlt időkben.

Ma sok nagy műveltségű ember azt akarja velünk elhitetni, hogy a világegyetem és az életformák önmaguktól keletkeztek mindenféle felsőbb Lény közreműködése nélkül annak a ténynek ellenére, hogy Louis Pasteur francia tudós döntő módon bebizonyította, hogy az élet életből származik. Nem sokkal ésszerűbb-e a Biblia beszámolójának elfogadása, amely egyszerűen megállapítja, hogy az anyagi világegyetem Isten „dinamikus energiájának” kifejezése (hiszen Einstein és mások kimutatták, hogy az anyag az energiának egy formája)? És nem sokkal ésszerűbb-e hinni a Szent írásoknak, melyek kimutatják, hogy minden életforma az élet nagy Forrásának, Istennek köszönheti létezését, s hogy az ember „Isten képmására” van teremtve? (1Móz 1:27; Zsolt 36:9 [Károli: 36:10]; És 40:26–28; Jer 10:10–13).

ARCHEOLÓGIA ÉS ÁBRAHÁM

A Biblia egyik kulcsszereplője Ábrahám. Nemcsak minden bibliaírónak, a zsidóknak és sok arabnak volt az őse, hanem őt nevezték mindazok atyjának, akik hisznek” (Róma 4:11). Ezenfelül minden nemzet népeinek érdeklődnie kell az iránt, hogy hitelesek-e a Biblia Ábrahámra vonatkozó beszámolói. Miért? Azért, mert neki ígérte meg Isten: „A te magod által bizony megáldják magukat majd a föld összes nemzetei” (1Móz 22:16–18). Ha azok között akarunk lenni, „akik hisznek”, akik áldásban részesülnek Ábrahám magva által, legfőbb érdeklődésünk az Ábrahám életéről és idejéről közölt bibliai adatok megbízhatóságának és pontosságának a vizsgálatára kell irányuljon.

A Biblia közli velünk, hogy Ábrahám (akit akkor Ábrámnak hívtak), „a káldeusok Úr” városában nevelkedett (1Móz 11:27, 28). Legendai helyszín ez? Mit tártak fel az archeológusok ásói és csákányai? Már 1854-ben J.E. Taylor próbaképpen azonosította Úr városát Tell-el-Muqayyarral („Bitumen-domb”), csupán néhány mérfölddel nyugatra az Eufrátesztől. 1869-ben Jules Oppert francia orientalista a Collége de France-ban [Párizs] megtartott beszámolójában határozottan Úr városával azonosította a települést a Taylor által ott talált ékírásos agyaghengerek alapján. Azután sokkal később, 1922-től 1934-ig Sir Leonard Woolley angol archeológus nemcsak megerősítette ezt az azonosítást, hanem azt is felfedezte, hogy az úr, amelyet Ábrahám elhagyott, virágzó és fejlett civilizációjú város volt, kényelmes házakkal és magas templomtoronnyal, azaz zigguráttal, amelyet Nanna hold-istennőnek, vagy Sin-nek imádatára szenteltek. Történetírók régebben sokáig kétségüket fejezték ki a Bibliában említett úr városáról Ábrahámmal kapcsolatosan. Az archeológusok ásója azonban igaznak bizonyította a Bibliát.

Az archeológusok sok szokást is igazoltak, amelyekre a Biblia Ábrahámmal kapcsolatos beszámolója utal. Például a Nuzu vagy Nuzi ősi hurrian városnál, Ninivétől délkeletre olyan agyagtáblákat találtak, amelyek hitelesítették az alábbi szokásokat: Rabszolgák örökösei lettek a gyermektelen szülőknek (hasonlítsd össze Ábrahámnak a megjegyzésével, amit rabszolgájának, Eliézernek tett — 1Mózes 15:1–4); a meddő asszony kötelezettsége, hogy ágyasról gondoskodjon férje számára (Sára vagy Szárai Hágárt adta Ábrahámnak — 1Mózes 16:1, 2); és üzleti tranzakciók a város kapuinál történtek (lásd Ábrahám földvásárlását és Machpela barlangjának megvételét Hebron közelében — 1Mózes 23:1–20). A Nuzi ásatásokkal kapcsolatos példák, amelyek támogatják a Bibliát, nyolc kisbetűs oszlopot töltenek meg a tudományos francia Supplément au Dictionnaire de la Bible-ban (6. kötet 663—672). Az Encyclopœdia Britannica közli: „Ez a Nuzi anyag sok nehéz szakaszt tisztázott a Genezis kortársi patriarchális elbeszéléseiben.”

TULAJDONNEVEK MEGERŐSÍTÉSE

André Parrot francia régész terjedelmes ásatást végzett az ősi királyi város, Mari színhelyén a Közép-Eufrátesznél. Mari városállam volt egyik uralkodó hatalom Felső-Mezopotámiában az i. e. második évezred korai szakaszában, míg Hammurabi, babiloni király el nem foglalta és le nem rombolta. Az ott felfedezett hatalmas palota romjai közt a francia archelógus csapat több mint 20 000 agyagtáblát talált. Ezeknek az ékírásos tábláknak némelyike név szerint említ olyan városokat, mint Peleg, Serug, Náhor, Terah és Hárán. Érdekes módon, ezek a nevek mind előfordulnak a Genezis beszámolójában Ábrahám rokonainak a felsorolása kapcsán (1Móz 11:17–26).

E régi tulajdonneveknek ezt a hasonlóságát magyarázva John Bright a History of Israel (Izrael története) című munkájában ezt írja: „Egyetlen ilyen esetben sem találunk . . . említést magukról a bibliai patriarchákról. De az abból az időből származó dokumentumok ilyen bizonyítékainak bősége világosan mutatja, hogy neveik tökéletesen illenek az amoriták népének (emoreusok) szógyűjteményébe a második évezred elejére, sokkal inkább, mint bármely más későbbi időpontra. A patriarchai elbeszélések tehát igen hitelt érdemlőek.”

Nemrégiben, 1976-ban, olasz és szíriai archeológusok azonosították Észak-Szíriában az ősi városállamot, Eblát. Mint Mari, Ebla sincs megemlítve a Bibliában, de mindkét név megjelenik a patriarchális korra tehető ősi szövegekben. Mit ástak hát ki az ásók ezen az új helyszínen? A királyi palota könyvtárában agyagtáblák ezreit találták az időszámításunk előtti késői harmadik, vagy korai második évezredről keltezve. A Le Point francia hetiújság 1979. március 19-i számában beszámolt erről a felfedezésről: „A tulajdonnevek bámulatosan hasonlóak [az írásokban találtakkal]. A Bibliában találjuk „Ábrahám” nevét, az eblai táblákon ,Ab-ra-um’; Ézsau — E-sa-um; Michael — Mi-ki-ilu; Dávid — Da-u-dum; Ismael — Ish-ma-ilum; Izrael — Ish-ra-ilu. Az eblai levéltár tartalmazza továbbá Szodoma és Gomora nevét is, ezekét a Bibliában is említett városokét, melyek történelmi voltát sokáig vitatták a tudósok.  . . . Sőt mi több, a táblák pontosan olyan sorrendben említik a városokat, mint amilyenben az Ó-Testamentumban vannak említve: Szodoma, Gomora, Adma, Zeboiim és Bela [1Móz 14:2].” Boyce Rensberger szerint, aki a New York Times-ban írta, „néhány bibliatudós szerint [az Eblában talált táblák] vetekednek a Holt-tengeri tekercsekkel a hitelesítés és a bibliai élet . . . és idők ismeretének a tekintetében”.

SZOKÁSOK ÉS TÖRVÉNYEK

Az archeológia sokat tett a Bibliában említett szokások magyarázata érdekében, mellyel kimutatta a bibliai beszámolók szavahihetőségét. Jó példa erre a Mózes első könyvének 31. fejezetében található beszámoló, mely arról tudósít, hogy Jákob felesége, Ráchel, Lábán leánya „ellopta apjának a teráfimját (házi bálványát)” (19. vers). A Biblia közli, miért üldözte Lábán hét napig leányát és annak férjét, ugyanis hogy visszaszerezze „isteneit” (23, 30. vers). Érdekes módon egy Nuzi városában, Észak-Mezopotámiában talált archeológiai lelet rámutat arra, hogy egy olyan partriarchális törvény volt érvényben, mely szerint a családi istenek birtoklása tényleges jogcímet szolgáltat elhunyt apósának vagyonára. Ha visszagondolunk arra, hogy Lábán Északnyugat-Mezopotámia szülötte volt és milyen hitszegő módon bánt Jákobbal, ennek a törvénynek ismerete megvilágítja Rachel különleges lopását és Lábán kétségbeesett erőfeszítéseit „istenei” visszaszerzésére. A párizsi Louvre Múzeumban több ilyen „házi isten” van kiállítva, melyeket Mezopotámia különböző városaiban hoztak felszínre. Ezeknek a kis mérete (10-15 cm) is segít megmagyarázni, hogyan volt lehetséges Ráchelnek elrejteni a terafimokat egy nyeregkosáron ülve, amelybe rejtette őket és megtagadta a felállást, amikor Lábán kutatott utánuk (34, 35. vers).

Egyik legértékesebb kincs a Louvre Múzeumban egy álló fekete kőtábla, közel nyolc láb (pontosan 2,25 méter) magas, amely általában „Hammurabi törvénye” néven ismeretes. Hammurabi babiloniai királyt ábrázoló dombormű alatt — amint Samas napistentől átveszi a hatalmat — 282 törvény sorakozik fel oszlopokban ékírással. Mivel Hammurabiról azt tartják, hogy i. e. 1728-1684-ig uralkodott, néhány Biblia-kritikus úgy véli, hogy Mózes, aki mintegy másfél századdal később jegyezte fel Izrael törvényeit, egy kis átfogalmazással csupán átmásolta ennek a babiloni királynak a törvényeit. Meghazudtolva ezt a vádat, W.J. Martin ezt írja a Documents from Old Testament Times (Okiratok az Ó-Testamentum idejéből) című könyvében:

„A sok hasonlóság ellenére nincs alap feltételezni valamilyen közvetlen kölcsönzést a héber részéről a babilonitól. Még ahol betűiben kevéssé különbözik is a két törvénygyűjtemény, szellemében nagy a különbség. Hammurabi törvényében például a lopást és a lopott javak elfogadását halállal büntették (6. és 22. törvény), de Izrael törvényében a kártalanítás volt a büntetés (2Móz 22:1; 3Móz 6:1–5). Míg Mózes törvénye megtiltotta, hogy egy szökött rabszolgát átadjanak urának (5Móz 23:15, 16), a babiloni törvény halállal büntet bárkit, aki szökevény rabszolgát fogadott be (15, 16, 19. törvény).”

Joseph Plessis, francia orientalista írta a Supplément au Dictionnaire de la Bible-ben: „Nem tűnik ki, hogy a héber törvényhozó bármit is felhasznált volna a különböző babiloni és asszíriai törvénykönyvekből. Munkájában semmire sem lehet rábizonyítani, hogy kölcsönözte volna. Noha vannak érdekes hasonlóságok, olyanok nincsenek, amelyeket nem lehetne könnyűszerrel megmagyarázni a közös eredetű népek közös szokásainak törvényalkotásával.”

Míg Hammurabi törvénye a megtorlás szellemét tükrözi, a mózesi törvény azt mondja: „Ne gyűlöld testvéredet a szívedben.  . . . Ne állj bosszút és ne tarts haragot a néped fiai ellen; szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Móz 19:17, 18). Így nem csupán az bizonyosodott be, hogy Mózes nem kölcsönzött Hammurabitól, hanem a Biblia törvényeinek az archeológusok által kiásott táblák és sztélék írott törvényeivel való összehasonlítása azt mutatja, hogy a bibliai törvények sokkal magasabb rendűek voltak a többi ősnépeket kormányzó törvényeknél.

ARCHEOLÓGIA ÉS A GÖRÖG IRATOK

Mit mondhatunk a Görög Iratokról, amelyeket általában „Új Testamentum” néven ismernek? Vajon megerősíti-e az archeológia ezeknek a fontos Biblia-részeknek a pontosságát? Egész könyvek jelentek meg, amelyek kimutatják, hogy vannak ilyen bizonyítékok. Már 1890-ben megjelent egy több mint 400 oldalas könyv F. Vigouroux francia bibliatudós tollából „Le Nouveau Testament et les découvertes archeologiques modernes” (Az Új Testamentum és a modern archeológiai felfedezések) címen. Ebben bőséges bizonyítékot szolgáltatott az evangéliumok, Apostolok cselekedetei és a Görög Iratokban található levelek támogatására. 1895-ben W.M. Ramsay kiadta a ma már klasszikusnak számító könyvét: St. Paul the Traveller and the Roman Citizen (Szent Pál az utazó és a római állampolgár). Ebben sok értékes anyagot szolgáltat a Keresztény Görög Iratok hitelességét bizonyítva.

Még újabban sok más könyvet és tudományos cikket is kiadtak, melyek kimutatják, hogy az archeológia mennyire alátámasztja az egész Biblia igazmondását. E.M. Blaiklock a The Archaeology of the New Testament (Az Új Testamentum archeológiája) című, először 1970-ben kiadott könyvében írja: „A bibliai történetírás megkapó igazolása megtanította a történetírókat mind az Ó-, mind az új Testamentum tekintélyének tiszteletére, pontosságának csodálatára, az igazságra fordított nagy gondosságára és a különböző írók ihletett történelmi éleslátására, akik a Biblia történelmi könyveit megfogalmazták.”

Igen, az archeológia egyértelműen támogatja a Bibliát. De mi a helyzet a tudomány többi ágával?

[Térkép a 6. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Haran

Ebla

Mari

Nuzi

Babylon

Lagash

Ur

Sumer

Persian Gulf

[Kép a 6. oldalon]

Feltárt ziggurát az ősi Káldea Úr városában

[Képek a 7. oldalon]

Házi isten (Lagashban találták)

Hammurabi törvénye