Gyermeknevelés egy engedékeny világban

LÁTTÁL már olyan gyermeket, aki könyörög egy játékért, de a szülei nem akarják megvenni neki? Vagy olyan gyermeket, aki ki akar menni játszani, ám a szülei ezt mondják neki: „Nem mehetsz!” Biztos lehetsz benne, hogy ilyen esetekben a szülők a gyermek legjobb érdekeit tartják szem előtt. De sajnos gyakran mégis beadják a derekukat, és a szűnni nem akaró nyafogás hatására igent mondanak.

Úgy tűnik, sok szülőnek az a véleménye, hogy akkor jó szülő valaki, ha szinte mindenben enged a gyermekeinek. Az Egyesült Államokban például készítettek egy közvélemény-kutatást 750, 12–17 éves gyermek bevonásával. Amikor megkérdezték tőlük, mit csinálnak, ha a szüleik nemet mondanak nekik, közel 60 százalékuk elmondta, hogy akkor tovább könyörög. Mintegy 55 százalékuk találta úgy, hogy ez a taktika általában beválik. A szüleik úgy érezhetik, hogy az ilyenfajta engedékenység a szeretet jele – de vajon tényleg az?

Figyeld meg ezt a bölcs, ősi példabeszédet: „Ha valaki már fiatal korától elkényezteti szolgáját, az később az élete során hálátlan lesz” (Példabeszédek 29:21). Az igaz, hogy egy gyermek nem szolga. De biztosan egyetértesz azzal, hogy az alapelv a gyermeknevelésre is alkalmazható. Ha elkényeztetjük a gyermekeket, vagyis mindent megadunk nekik, amit csak akarnak, akkor „hálátlan” felnőttek válhatnak belőlük, olyanok, akik kényeskedők, akaratosak, és akikben nincs értékelés.

Ezzel szemben a Biblia ezt tanácsolja a szülőknek: „Neveld fel a fiút a neki való út szerint” (Példabeszédek 22:6). A bölcs szülők követik ezt az útmutatást, és világos, következetes, ésszerű szabályokat állítanak fel, majd be is tartatják azokat. Nem tévesztik össze a szeretetet az engedékenységgel, és nem is „jutalmazzák meg” a gyermekeket, ha durcásak, nyafognak vagy hisztiznek. Inkább egyetértenek Jézus bölcs szavaival: „beszédetekben legyen a ti igenetek igen, a nemetek pedig nem” (Máté 5:37). De mit foglal magában a gyermeknevelés? Nézzünk meg egy találó szemléltetést.

„Mint a nyilak a hős kezében”

Ahogyan a Biblia szemlélteti a szülő-gyermek kapcsolatot, abból világosan kitűnik, hogy a gyermekeknek szükségük van szülői irányításra. A Zsoltárok 127:4, 5 kijelenti: „Mint a nyilak a hős kezében, olyanok az ifjúkor fiai. Boldog az az életerős férfi, aki megtölti velük tegzét.” A gyermekeket tehát nyilakhoz hasonlítja, a szülőket pedig hősökhöz. Az íjászok tudják, hogy a nyilaik nem véletlenül fognak célba érni, éppen így a szerető szülők is felismerik, hogy a gyermeknevelést nem lehet a véletlenre bízni. Szeretnék, ha a gyermekeik „célba” érnének, vagyis boldog, felelősségteljes felnőttekként tartalmas életet élnének. Emellett szeretnék, ha jó döntéseket hoznának, bölcsek lennének, elkerülnék a szükségtelen problémákat, és olyan célokat érnének el, amelyekért érdemes fáradozni. Ám nem elég csupán vágyni ezekre.

Mi szükséges ahhoz, hogy egy nyíl célba érjen? Gondosan elő kell készíteni, meg kell óvni, és nagy erőkifejtéssel kell célozni vele. Ehhez hasonlóan a gyermekeket is fel kell készíteni, meg kell védeni, és irányítást kell nekik adni, ha szeretnénk, hogy sikeresen elérjék a felnőttkort. Vizsgáljuk meg sorba a gyermeknevelésnek ezt a három területét.

A nyíl gondos előkészítése

A bibliai időkben élt íjászok nyilait nagy gonddal készítették elő. A talán könnyűfából készült vesszőnyelet kézzel kellett a lehető legegyenesebbre kifaragni. A vesszőnyél egyik végének hegyesnek kellett lennie, a másik végéhez pedig tollakat erősítettek, hogy a nyíl biztosan röpüljön, és ne térjen el az iránytól.

A szülők szeretnék, ha a gyermekeik olyanok lennének, mint az egyenes nyilak, vagyis ha egyenes jelleműek lennének. Ezért ha bölcsek, akkor nem hunynak szemet a komoly hibák fölött, hanem szeretettel segítenek a gyermekeiknek, hogy dolgozzanak a hibáikon, és legyőzzék azokat. Ebből a szempontból minden gyermekkel sokat kell foglalkozni, hiszen „bolondság köttetett a gyermek szívéhez” (Példabeszédek 22:15). A Biblia ezért arra inti a szülőket, hogy fegyelmezzék a gyermekeiket (Efézus 6:4). Igen, a fegyelmezés létfontosságú a gyermekek gondolkodásának és jellemének a formálásában és kiigazításában.

Nem csoda hát, hogy a Példabeszédek 13:24 ezt írja: „Aki visszatartja vesszejét, gyűlöli a fiát, de aki szereti, az megkeresi fegyelmezéssel.” Ebben a szövegkörnyezetben a fegyelmezés vesszeje a helyreigazítás eszközét jelképezi, bármi legyen is az. A szülők szeretetteljes fegyelmezéssel igyekeznek kiigazítani olyan hibákat, amelyek ha beleivódnának a gyermek jellemébe, felnőttkorában sok keserűséget okoznának neki. Igen, a fegyelmezés visszatartása a szeretet hiányára vall, míg a fegyelmezés a szeretet jele.

A szerető szülő abban is segít a gyermekének, hogy megértse a szabályok okait. Ezért a fegyelmezés nem csupán parancsolgatásból és a büntetés kiszabásából áll. Ezeknél sokkal fontosabb, hogy a szülő segítsen megérteni a szabályokat. A Biblia megjegyzi: „Az értelmes fiú betartja a törvényt” (Példabeszédek 28:7).

Az íjász a nyílvesszőihez tollazatot, vagyis vezértollat erősít, hogy a nyilak a kilövés után egyenesen röpüljenek. Ehhez hasonlóan a családi elrendezés Létrehozójától származó bibliai tanítások még azután is elkísérhetik a gyermekeket, hogy elköltöztek otthonról, és egész életükben a segítségükre lehetnek (Efézus 3:14, 15). De hogyan győződhetnek meg arról a szülők, hogy ezek a tanítások csakugyan a gyermekeikhez vannak „erősítve”?

Figyeld meg, mit tanácsolt Isten az izraelita szülőknek Mózes idejében: „Legyenek ezek a szavak, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben; vésd ezeket fiaid elméjébe” (5Mózes 6:6, 7). A szülőknek tehát két feladatuk van. Először is saját maguknak kell megtanulniuk és alkalmazniuk Isten Szavát, azaz meg kell szeretniük Isten törvényeit (Zsoltárok 119:97). Így már alkalmazni tudják az írásszöveg második részét, vagyis azt, hogy a gyermekeik elméjébe ’véssék’ Isten törvényeit. Ez azt jelenti, hogy hatásos tanítással és gyakori ismétléssel a gyermekeik elméjébe és szívébe plántálják, mennyire értékesek ezek a törvények.

Világos, hogy egyáltalán nem ódivatú vagy idejétmúlt, ha a bibliai alapelvek megtanításával és szeretetteljes fegyelmezéssel igazítjuk ki a komoly hibákat. Ezek nagyon fontos teendők, ha fel akarjuk készíteni az értékes „nyilakat”, hogy egyenesen és biztosan röpüljenek a felnőttkor felé.

A nyílvessző megóvása

Térjünk most vissza a Zsoltárok 127:4, 5-ben feljegyzett szemléltetéshez. Emlékezz rá, hogy az íjász ’megtölti nyilakkal a tegzét’. Az elkészített nyilakat meg kellett óvni. Ezért az íjász egy tegezben vitte őket, amelyben nem sérültek meg vagy nem törtek el olyan könnyen. Érdekes, hogy a Biblia prófétailag úgy beszél a Messiásról, mint egy fényes nyílról, melyet az Atyja „elrejtett tegzében” (Ézsaiás 49:2). Igen, Jehova Isten, az elképzelhető legszeretőbb Atya megvédte szeretett Fiát, Jézust mindenféle bajtól, míg el nem érkezett a meghatározott idő, hogy a jövendölésnek megfelelően a Messiást halálra adják. Sőt, Isten még ekkor is megvédte a Fiát, nem hagyta, hogy végleg a halál fogságában maradjon. Biztonságosan visszavitte az égbe, hogy örökké éljen.

Ehhez hasonlóan a jó szülők fontosnak tartják, hogy megvédjék gyermekeiket ennek a lealacsonyodott világnak a veszélyeitől. Lehet, hogy megtiltanak a gyermekeiknek bizonyos tevékenységeket, hogy ne érjék őket szükségtelenül veszélyes befolyások. Például a bölcs szülők komolyan veszik a következő alapelvet: „Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korintusz 15:33). Ha megóvjuk a gyermekeinket azok társaságától, akik nem tisztelik a Biblia erkölcsi irányadó mértékeit, valószínűleg elejét vesszük annak, hogy drágán megfizessenek, akár még az életükkel is a sok-sok hibájukért.

A gyermekek talán nem mindig értékelik, ha a szüleik megvédik őket. Sőt, időnként még zokon is vehetik, hiszen a megóvásuk gyakran azt jelenti, hogy nemet mondanak nekik. Egy elismert írónő, aki a gyermeknevelés témájában szokott írni, ezt mondja: „Jóllehet a gyermekek nem mindig mutatják ki, és az adott pillanatban valószínűleg nem köszönik meg, de igenis azt szeretnék, ha a szüleik biztos, egyértelmű irányt szabnának az életüknek. Ezt úgy érhetik el a szülők, ha megőrzik a tekintélyüket, és viselkedési szabályokat állítanak fel.”

Igen, a gyermekeid iránti szereteted kimutatásának egyik alapvető módja, ha megvéded őket mindattól, ami miatt nem állnának tisztán Isten előtt, vagy ami elrabolhatná a békéjüket és az ártatlanságukat. Idővel valószínűleg megértik az indítékaidat, és értékelni fogják, hogy szeretettel megvéded őket.

Célzás a nyíllal

Figyeld meg, hogy a Zsoltárok 127:4, 5 „hős” férfihoz hasonlítja a szülőt. Vajon ez azt jelenti, hogy csak az édesapák lehetnek eredményes szülők? Távolról sem! A szemléltetésben rejlő alapelv az édesapákra, az édesanyákra és a gyermekeiket egyedül nevelő szülőkre egyaránt alkalmazható (Példabeszédek 1:8). A „hős” szó azt sejteti, hogy jelentős erőkifejtéssel járt a nyíl kilövése. A bibliai időkben az íjakat néha bevonták rézzel. Mikor a katonáknak azt mondták, hogy ’feszítsék az íjat’, talán a lábukkal megtámasztották, hogy rá tudják feszíteni a húrt (Jeremiás 50:14, 29). Kétségtelenül sok energia és nagy erőkifejtés kellett a feszes húr hátrahúzásához, hogy célba lőjenek a nyíllal.

Ehhez hasonlóan a gyermekneveléshez is jelentős erőfeszítés kell. A gyermekek nem nevelik fel csak úgy magukat, mint ahogyan egy nyíl sem talál magától célba. Manapság sajnos sok szülő nem hajlandó kellő energiát fektetni a gyermeknevelésbe. A könnyebb utat választják. Hagyják, hogy a gyermekeik a televízióból, az iskolában és az egykorú társaiktól tanuljanak az erkölcsről, a szexualitásról és arról, hogy mi a jó és mi a rossz. A gyermekeik mindent megkaphatnak, amit csak akarnak. És amikor a szülőknek túl nehéznek tűnik nemet mondaniuk, egyszerűen igent mondanak. Ilyenkor gyakran azzal mentegetik magukat, hogy nem akarnak a gyermekeik érzéseibe gázolni. De valójában az engedékenységük az, ami igazi, maradandó kárt okoz a gyermekeiknek.

A gyermeknevelés nehéz feladat. Bizony emberpróbáló, ha egész szívvel, Isten Szavának az útmutatása szerint végezzük, de a jutalom felbecsülhetetlen. Egy folyóirat ezt írta: „A tanulmányok rávilágítanak, hogy azok a gyermekek, akiket olyan szülők nevelnek, akik szeretetteljesek, de határozottak – vagyis a gyermekeik támogatása mellett egyértelmű korlátokat is felállítanak –, általában kiválóbb iskolai eredményeket érnek el, jobb szociális készségeket fejlesztenek ki, nagyobb az önbizalmuk, és boldogabbak, mint azok a gyermekek, akiknek a szülei vagy túlságosan elnézőek, vagy túlontúl szigorúak” (Parents).

De van még egy ettől értékesebb jutalom is. Korábban már megvizsgáltuk a Példabeszédek 22:6 első részét: „Neveld fel a fiút a neki való út szerint”. A vers ezekkel a szívmelengető szavakkal folytatódik: „még amikor megöregszik, akkor sem tér el attól.” Vajon ez az ihletett példabeszéd garantálja a sikert? Nem feltétlenül. A gyermekednek szabad akarata van, és amikor felnő, élni is fog vele. De ez a vers szerető módon biztosítja valamiről a szülőket. Miről?

Ha a Biblia tanácsa szerint neveled a gyermekeidet, a lehető legkedvezőbb körülményeket teremted meg ahhoz, hogy nagyszerű eredményt érj el, mégpedig azt, hogy boldog, megelégedett és felelősségteljes felnőttek legyenek belőlük (Példabeszédek 23:24). Mindenképp készítsd hát fel ezeket az értékes „nyilakat”, óvd meg őket, és tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy jól irányítsd őket. Sosem fogod megbánni, ha így teszel!

[Kép a 13. oldalon]

Vajon a szeretet jele, ha a szülők teljesítik a gyermekeik minden kívánságát?

[Kép a 15. oldalon]

A szerető szülő elmagyarázza a családi szabályok okait

[Kép a 15. oldalon]

A jó szülők megvédik gyermekeiket ennek a lealacsonyodott világnak a veszélyeitől

[Kép a 16. oldalon]

A gyermeknevelés nehéz feladat, de a jutalom felbecsülhetetlen