A fegyelmezés békességes gyümölcsöt terem
„Egyetlen fegyelmezés sem látszik pillanatnyilag örvendetesnek, hanem keservesnek; utóbb mégis békességes gyümölcsöt, azaz igazságosságot terem” (ZSIDÓK 12:11).
1. a) Mit mond Jehova Szava az ember azon képességéről, hogy maga irányítsa a saját életútját, és mégis mit mond az ember? b) Ki bizonyult igaznak, és ki hamisnak?
JEHOVA Szava szerint „nem tartozik a járókelő emberre még lépteinek irányítása sem” (Jeremiás 10:23). Az ember azt mondja: benne rejlik a természetében, hogy maga irányítsa lépteit, és az Édenben kitört lázadás óta ezt is tette. Attól fogva mind a mai napig sok ember úgy járt el, mint az izraeliták a bírák idejében: „Mindenki azt tette, ami helyes volt a saját szemében” (Bírák 21:25). Igaznak bizonyultak azonban Jehovának a Példabeszédek 14:12-ben feljegyzett szavai: „Létezik olyan út, amely egyenes az ember előtt, de azután a halál útjaiban végződik.” Az ember már 6000 éve azt az utat járja, amely helyesnek látszik a szeme előtt, ez pedig egész idő alatt háborúhoz, éhínséghez, betegséghez, bűnhöz, és halálhoz vezetett. A történelem Jehova szavait igaznak, az ember útját pedig hamisnak bizonyította.
2. Mi a gyermekpszichológusok álláspontja az elnáspángolással kapcsolatban, ámde milyen gyümölcsöt termett az engedékenységük?
2 A tökéletlen embernek fegyelmezésre van szüksége. Kisgyermek korától fogva szüksége van rá. Isten Szava kimondja: „Aki visszatartja vesszejét, gyűlöli a fiát, de az szereti őt, aki megkeresi fenyítékkel” (Példabeszédek 13:24). Sok gyermekpszichológus vitatja ezt az isteni bölcsességet. Évekkel ezelőtt ezt kérdezte egyikük: „Tudjátok-e ti anyák, hogy ahányszor elnadrágoljátok a gyermeketeket, annyiszor kimutatjátok, hogy gyűlölitek őt?” Mégis az ő engedékenységük eredményezte a fiatalkorú bűnözők áradatát, amelyről a Brooklyn-i törvényszék bírája a következő maró megjegyzést tette: „Azt hiszem néhány fiatalnak alapos elpáholásra lenne szüksége. De ezt ma nem tartják időszerűnek. Azt mondják, nem szabad vesszővel fenyíteni a gyereket; megakadályozhatod egy zseni kifejlődését.” Engedékenységük azonban nem zseniket termett, csupán tizenéves gonosztevők törvénytelen áradatát.
3. Néhány tekintély megállapításának alapján, milyen irányzat válik nyilvánvalóvá?
3 Ma már változás szele van a levegőben. Burton L. White, az egyik gyermeknevelési szaktekintély azt mondja, hogy a szigorúságod miatt ’nem fog kevésbé szeretni a gyermeked, mint ha elnéző lennél . . . Sőt, ha rendszeresen elnadrágolod is, azt fogod tapasztalni, hogy vissza megy hozzád’. Kihangsúlyozza, hogy a gyermeknek alapvetően szüksége van túláradó „irracionális szeretetre”. Dr. Joyce Brothers egy tanulmányáról számol be, amelyet több száz szigorúan fegyelmezett ötödikes és hatodikosról írt, akik azt vallották, hogy a szigorú szabályok „a szülői szeretet kifejezései”. A Journal of Lifetime Living ezt mondta: „A gyermekpszichológusok — akik élesen vitatkoznak azon, hogy előre elkészített terv szerint étkezzen-e a gyermek vagy pedig a szükséglete szerint, és elnáspángolja-e a gyermeket, vagy egyáltalán ne náspángolják el — úgy találták, hogy mindez nem sokat számít mindaddig, amíg szeretik a gyermeket.” Még dr. Benjamin Spock, a Baby and Child Care szerzője is hibáztatja magát a szülői határozottság hiánya és az abból eredő kötelességmulasztások miatt. Azt mondja, hogy felelősség terheli a szakembereket, „gyermekpszichológusokat, pszichiátereket, tanítókat, társadalmi munkásokat, és gyermekorvosokat, mint ahogy engem is”.
A fenyíték vesszeje
4. Minek a szimbóluma a pálca vagy vessző, és mit mutat a helyes használata, ellentétben az engedékenységgel?
4 A fentebb használt „vessző” szó nem jelent szükségszerűen elnadrágolást; a helyreigazítás eszközét képviseli, bármilyen formában történjék is az . A The New International Version azt mondja ennél a versnél: „Vessző. Valószínűleg egy bárminemű fegyelmezést jelentő szókép.” A vessző, pálca vagy bot az uralom, illetve tekintély szimbóluma — ez esetben a szülői tekintélyé. A szülő később nem kap köszönetet az engedékenységért és elkényeztetésért: „Aki kiskorától kezdve kényezteti szolgáját [vagy fiát], a későbbi éveiben hálátlanságát tapasztalja” (Példabeszédek 29:21). Engedékyenységből lemondani a szülői tekintélyről szégyent hoz a szülőre, és nem szeretetről, hanem nemtörődömségről árulkodik; a fegyelmezés vesszejének kedves, de határozott használata viszont a szerető törődést tükrözi vissza. „A vessző és a fenyítés az, ami bölcsességet ad; az a fiú azonban, akit szabadjára engednek, szégyent hoz az anyjára” (Példabeszédek 29:15).
5. a) Mit mond egy kommentár a Példabeszédek 13:24-ről, és milyen másik bibliaszöveggel egyezik ez? b) Kiket fegyelmez meg Jehova és Jézus?
5 A Keil-Delitzsch Commentary on the Old Testament — a Példabeszédek 13:24-re utalva — megmagyarázza: „Az az apa, aki igazán jót kíván a fiának, idejében szigorú fegyelem alatt tartja, megadva neki a helyes irányítást, amíg befolyásolható, és nem engedi, hogy bűnök verjenek gyökeret benne; aki pedig elnéző a gyermeke iránt, amikor szigorúnak kellene lennie, úgy tesz, mint aki valójában a vesztét akarja.” Moffatt New Translation of the Bible fordítása a Példabeszédek 19:18-nál egyetért ezzel: „Fenyítsd meg a fiadat, amíg reménye van, ne engedd vesztébe rohanni.” Kedves, de szigorú fegyelmezés zsenge gyermekkortól szülői szeretetet tükröz. Jézus ezt mondta: „Mindazokat, akiket szeretek, megfeddem és fegyelmezem.” Ami pedig Jehovát illeti, „Jehova megfegyelmezi azt, akit szeret” (Jelenések 3:19; Zsidók 12:6).
6. Milyen formában alkalmazzák gyakorta a fegyelmezést, és milyen példák támasztják alá a feleletedet?
6 A fegyelmezés olykor elnadrágolást is magában foglal, de gyakran nem foglal magában. A Példabeszédek 8:33 nem azt mondja, hogy „érezd” a fegyelmezést, hanem „hallgass a fegyelmezésre és légy bölcs”. A fegyelmezés többnyire szavak formájában jelentkezik, nem elnadrágolások formájában: „Életnek útja a fegyelmező feddések.” „Ragaszkodj a fegyelmezéshez, s ne térj el tőle. Őrizd meg, hiszen ez a te életed” (Példabeszédek 6:23; 4:13). Midőn Jób, Jehova szolgája fegyelmezésre szorult, feddő szavakban kapta meg először Elihutól, aztán magától Jehovától (Jób 32—41. fejezetei). Jób megszívlelte, elfogadta a feddést és ezt mondta Jehovának: „Visszavonom [állításomat], és bűnbánatot tartok porban és hamuban” (Jób 42:6).
7. Mi a „fegyelmezés”-nek fordított görög szó értelme, hogyan kell alkalmazni, és mit eredményez az?
7 A pai·dei΄a görög szót fordítják „fegyelmezés”-nek. Ez a szó különböző formákban nevelést, képzést, tanítást jelent, valamint: „szelíden oktatva” (2Timótheus 2:25). Ez sokkal inkább a magatartásban való nevelésre vonatkozik, mintsem ismeretszerzésre. A fegyelmezést „teljes hosszútűréssel és a tanítás művésztével” kell végezni (2Timótheus 4:2). Ezt jól szemlélteti az atyáknak adott figyelmeztetés: „Ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” (Efézus 6:4). Kedvesen, de határozottan alkalmazva, ez a fegyelmezés Jehova gondolkozásmódjához igazítja a fiatalokat.
A fegyelmezés Forrása
8. Milyen forrásból és hogyan fegyelmezzük magunkat?
8 A gyermekek fegyelmezésére vonatkozó alapszabályok a felnőttekre is alkalmazhatók. A Biblia sok információ forrása arra nézve, hogy milyenek legyünk és milyenek ne. Olvasásakor megpróbálhatjuk magunkat, és kiigazításokat végezhetünk, ha szükséges (2Korinthus 13:5). Miközben Jehova előírásain elmélkedünk, bűnösség érzése támadhat bennünk, ami segít felismerni, hol kell változtatnunk. Ez történt a zsoltárossal is: „Áldani fogom Jehovát, aki tanácsot adott nekem. Valóban, az éjjelek idején a veséim [„legmélyebb érzelmeim”] helyreigazítottak engem” (Zsoltárok 16:7). Mi is fegyelmezhetjük magunkat, ahogyan Pál tette: „Megsanyargatom a testemet és rabszolgaként vezetem, hogy miután másoknak prédikálok, magam valahogy kifogásolhatónak ne bizonyuljak” (1Korinthus 9:27).
9. Milyen eszközök állnak még rendelkezésünkre jótékony fegyelmezéshez?
9 Jöhet fegyelmezés másoktól is. Egy tekintet, egy szemöldök ráncolás, egy szó, egy kézmozdulat, egy szóbeli rosszallás is fegyelmezhet. Jézus úgy tekintett rá Péterre, hogy tekintete eszébe juttatta súlyos bűnének megjövendölését, mire ő kiment és keservesen sírt (Lukács 22:61, 62). Más alkalommal e háromszavas rendreutasítás törte össze Pétert: „Távozz tőlem, Sátán!” (Máté 16:23). Az Őrtorony-kiadványok olvasása, összejövetelek látogatása, másokkal való beszélgetés, kemény tapasztalatok elviselése, mind olyasmi, ami felnyithatja a szemünket azokra a területekre vonatkozóan, ahol változtatásra van szükség. A legfontosabb forrás és irányítás azonban a fegyelmezés terén maga Isten Szava (Zsoltárok 119:105).
10. Mennyire értékesek Salamon példabeszédei a fegyelmezéshez, mégis milyen utat választanak és követnek némelyek?
10 Salamon példabeszédei mindenféle korú embereknek adattak, hogy ’az ember bölcsességet és fegyelmet tanuljon, hogy az értelmes mondásokat megértse, hogy elfogadja a fegyelmezést, amely éleslátóvá, igazságossá, igazzá és becsületessé teszi, amely eszessé teszi a tapasztalatlant és ismeretet, valamint gondolkodóképességet ad az ifjúnak’. De valaki esetleg „puszta szóval nem hagyja magát helyreigazítani, mert megérti azt, de nem törődik vele” (Példabeszédek 1:2–4; 29:19). Néhány tapasztalatlan ragaszkodik ahhoz, hogy az élet „kemény ütésű iskolájában” tanuljon, mint a tékozló fiú, mielőtt „észretért” (Lukács 15:11–17).
11. a) Hogyan részesült fegyelmezésben a korinthusi gyülekezet és Jónás? b) Milyen fegyelmező büntetés sújtotta Dávidot házasságtörése és annak elleplezésére irányuló próbálkozása miatt? c) Az 51. Zsoltárnak Dávid által írt mely szavai mutatják megbánásának mélységét?
11 Pál egyik levelét magyarázva, amelyet korábban a korinthusi gyülekezetnek írt, ezt mondta: „Megtérésre szomorodtatok meg; mert istenfélő módon szomorodtatok meg, . . . [és ennek eredménye] a rossz kijavítása” (2Korinthus 7:9–11). Jónás egy óceáni vihar és egy nagy hal által részesült fegyelmezésben (Jónás 1:2, 3, 12, 17; 2:10; 3:1–4). Dávidra a házasságtörése és annak eltitkolására tett kísérlete hozott fegyelmezést, amint a 2Sámuel 12:9–14 kimutatja. Bűnbánata megindító módon jutott kifejezésre az 51. Zsoltárból vett eme szavakban: ’Moss meg engem tévelygéseimből, tisztíts meg bűnömtől. Bűnöm szüntelenül előttem van. Töröld el minden vétkemet. Teremts bennem tiszta szívet, adj belém új szellemet. Ne vess el engem orcád elől. Egy megtört és összezúzott szívet nem fogsz megvetni, ó Isten’ (2, 3, 9–11, 17. versek, [4, 5, 11–13, 19, Károli]).
12. Milyen drasztikusabb eszközök szükségesek némelyek számára, és mi lesz a vége azoknak, akik nem veszik figyelembe az ismételt feddéseket?
12 Némelyeknél sokkal drasztikusabb mértékű fegyelmezés szükséges, ahogyan a Példabeszédek 26:3 jelzi: „Ostor a lónak, zabla a szamárnak, vessző kell az ostoba emberek hátának.” Időnként Jehova kiszolgáltatta Izrael nemzetét kellemetlenségeknek, amelyeket ők vontak magukra: „Lázadóan viselkedtek Isten beszédei ellen; a Legfelségesebbnek tanácsát nem tisztelték. Ezért megalázta szívüket a nyomorúsággal; megbotlottak és senki sem segítette őket. És kezdték segítségül hívni Jehovát nyomorúságukban; ő pedig szokása szerint, megszabadította őket nehézségeikből” (Zsoltárok 107:11–13). Sok ostoba egyén azonban megkeményíti magát mindenféle gyógyító fegyelmezés ellen: „Akit ismételten megfeddnek, mégis megkeményíti a nyakát, hirtelen összetörik gyógyíthatatlanul” (Példabeszédek 29:1).
Feddés alkalmzása és elfogadása
13. Mit kell kerülnünk feddés alkalmazásakor, és hogyan kell azt gyakorolni?
13 Bármilyen formában alkalmazzuk a fegyelmezést, sohasem szabad haragból tennünk. Valóban, „a harag veszekedést támaszt”, ahelyett, hogy segítene. Azt a tanácsot is kaptuk, hogy: „Aki lassú a haragra, bővelkedik jó ítélőképességben, a türelmetlen azonban fokozza ostobaságát.” Ezenfelül, „az ember éleslátása feltétlenül lefékezi a haragját, és szép dolog a részéről, ha elnézi a vétket” (Példabeszédek 29:22; 14:29; 19:11). Ha fegyelmezésre van szükség, soha ne legyen az túlzott. Add meg azt kellő időben és kellő mértékben — ne túl hamar, ne túl későn, ne túl enyhén, és ne túl szigorúan.
14. Milyen vezérfonalat kapnak azok, akik feddést alkalmaznak?
14 Íme, itt van néhány vezérfonal azok számára, akik feddést végeznek: „Idősebb férfit ne bírálj szigorúan. Ellenkezőleg, kérleld mint atyát, a fiatalab férfiakat mint testvéreket, az idősebb asszonyokat mint anyákat, a fiatalabb nőket mint nőtestvéreket, teljes szemérmességgel” (1Timótheus 5:1, 2). Kérlelsz, avagy fenyegetődzöl? „Testvérek, még ha valaki félrelép is anélkül, hogy észrevenné, ti, szellemi képesítésűek, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyen embert szelídség szellemében, mialatt állandóan szemmeltartod magad, nehogy te is kísértésbe essél” (Galata 6:1). Vajon mindig szelíden adunk tanácsot, tudatában lévén saját gyarlóságunknak? „Mindig úgy bánjatok másokkal, ahogy szeretnétek, hogy ők bánjanak veletek” (Máté 7:12, The New English Bible). Bele képzeled-e magad a másik helyébe, együttérzést tanúsítva?
15. Mi szükséges a feddés elfogadásához, és milyen további tanácsot kapnak azok, akiket megfeddnek?
15 A feddés elfogadásához alázatosság kell. Vajon csípősnek, méltatlannak, igazságtalannak látod? Ne légy elhamarkodott. Gondolkozz el rajta. Ne légy elutasító. Gondolkozz el rajta helyes hozzáállással. Ha nem minden látszik érvényesnek, egy része talán az? Nyisd meg az elmédet és légy fogékony; értékeld tárgyilagosan. Túl érzékeny vagy, túl hamar megsértődsz? Talán idő kell ahhoz, hogy helyesen láss, miután kissé lecsillapodott a kezdeti sérelem vagy bántás. Várj tehát. Fékezd a nyelvedet. Higgadtan értékeld, amit mondtak. Lehet, hogy előítélettel vagy az iránt, aki a tanácsot adta, és ezen az alapon utasítod el azt? Mindazonáltal úgy tekintsd azt, mint jó szándékút és ne vesd el összességében, általánosságban.
16. a) Milyen írásszövegeket és azokkal kapcsolatos kérdéseket kell megfontolnunk, midőn tanácsot kapunk? b) A zsoltáros által kinyilvánított milyen érzést utánozhatunk?
16 Van itt néhány írásszöveg, amelyen elgondolkozhatsz, ha feddésben részesülsz: „Aki vissza tartja beszédét, annak van ismerete, a tisztán látó ember pedig higgadt szellemű” (Példabeszédek 17:27). Te vajon figyelsz, és higgadt maradsz? „A bolondnak útja helyes a saját szemében, de bölcs az, aki hallgat a tanácsra” (Példabeszédek 12:15). Vajon gyorsan eldöntöd, hogy neked van igazad, avagy fogékonyan figyelsz? „Légy gyors a hallásra, lassú a szólásra, és lassú a haragra” (Jakab 1:19). Követed-e ezeket a szavakat, amikor tanácsot kapsz? „Ne sértődj meg hirtelen szellemedben, mert a megsértődés az ostobák kebelében nyugszik” (Prédikátor 7:9). Te hamar megsértődsz-e? Milyen szeretetreméltó dolog az, ha úgy tudunk érezni, mint a zsoltáros: „Ha megütne is az igaz, az szerető kedvesség lenne, és a feddés olaj lenne fejemre, amelyet fejem nem utasítana vissza” (Zsoltárok 141:5).
Viseld el a fegyelmezést és békességes gyümölcsöt aratsz
17. Miért nem mindig könnyű elfogadni a fegyelmezést, és mennyiben segít nekünk elviselni azt a Zsidók 12:7, 11-nek emlékezetben tartása?
17 Nem mindig könnyű elfogadni a fegyelmezést. Korlátozásokat, megszorításokat jelenthet. Még némi szomorúságot is okozhat. De tűrd el mindezeket. El fognak múlni; öröm jön utánuk. Ne feledd: „A fegyelmezésetekre szolgál az, amit elszenvedtek. Isten úgy bánik veletek, mint fiakkal. Mert melyik fiút nem fegyelmezi meg az apja? Igaz, egyetlen fegyelmezés sem látszik pillanatnyilag örvendetesnek, hanem keservesnek, utóbb azonban békességes gyümölcsöt, azaz igazságosságot terem” (Zsidók 12:7, 11).
18., 19. Milyen erőteljes érzéseket fejezett ki mind Jeremiás, mind a zsoltáros, amelyek helyes életmód példájául szolgálnak számunkra, midőn fegyelmezést kell elviselnünk?
18 Ha tehát fájdalmas a fegyelmezés és nehéz elviselni, gondolj a békességes gyümölcsre, ami utána jön. Várj Jehovára, ahogyan Jeremiás várt: „A te lelked kétségtelenül megemlékezik majd és lehajol hozzám. Ezt idézem vissza a szívembe. Ezért tanúsítok várakozó magatartást” (Jeremiás siralmai 3:20, 21). Emlékezz, mit mondott a zsoltáros önmagának a nyomorúságában: „Miért csüggedsz el, ó lelkem, és miért háborogsz bennem? Várjál Istenre, mert még dicsérni fogom őt mint nagy szabadítómat” (Zsoltárok 42:5, 11, [42:6, 12, Károli]; 43:5).
19 Ha fegyelmeznek minket, mindegyikünk várjon hát Istenre! És miután általa gyakoroltattunk, békességes gyümölcsöt, azaz igazságosságot aratunk.
Vissza tudsz-e emlékezni rá?
◼ Mennyire értékes a fegyelmezés vesszejének alkalmazása?
◼ Mi a fegyelmezés fő forrása? S milyen más forrásai vannak még?
◼ A feddő szavakhoz milyen határozottabb intézkedésre lehet szükség?
◼ Milyen irányelveket kapunk a feddés gyakorlásához?
◼ Milyen tanács segít elfogadni a feddést?
[Kép a 12. oldalon]
Vajon bölcsen „hallgatsz-e a fegyelmezésre”?
[Kép a 13. oldalon]
A gyermekek fegyelmezésére vonatkozó alapelvek a felnőttekre is érvényesek