Terjesszük Isten szavát széles körben ebben a félelmetes világban!
1. A világméretű félelem milyen példa nélküli állapotát jövendölte meg az emberi történelem legnagyobb prófétája?
AZ EMBERI történelem legnagyobb prófétája, Jézus Krisztus prófétai jövendölést mondott arról a világot átalakító korszakról, amely az első világháború 1914-ben bekövetkezett kitörésével vette kezdetét. Jézus így jellemezte a jelenleg uralkodó szellemi állapotot: „Az emberek elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek, mert az egek erői megrendülnek” (Lukács 21:26, 27).
2. Kik azok, akik nem adják át magukat a félelemnek, és miért nem?
2 Bármennyire furcsának tűnik is, vannak ennek ellenére olyanok, akik nem félnek, és akiket nem tölt el a reménytelenség érzése. Ezek Jehova Tanúi, akiket most 205 országban megtalálhatunk. Ők pontosan azt teszik, amire Jézus utasította őket: „Amikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok” (Lukács 21:28).
3. Miért nem Izrael mai államának Jeruzsálemében került sor a messiási Királyság felállítására, és miért nem tudta elhárítani az atomkorszakot sem a Népszövetség, sem annak utóda?
3 Ma minden eddiginél jobban bizonyított az a tény, hogy a „nemzetek kiszabott ideje” vagy a „pogányok ideje” 1914 második felében véget ért és Jehova Isten megígért Királysága Jézus Krisztus vezetése alatt felállíttatott a mennyben, hogy uralkodjék ellenségei között (Lukács 21:24, ÚV, Authorized Version). Ez a messiási Királyság mind ez ideig nem jött létre a földi Jeruzsálemben. Logikusan következik ebből, hogy a Népszövetség nem bizonyult „Isten Királysága politikai kifejezésének itt a földön”. Utóda, az Egyesült Nemzetek, több mint 35 éves működés után szintén nem teljesítette azt, amiért a kereszténység imádkozott: nem tudta elhárítani az atomkort!
4. Ki ellen jelentett valójában összeesküvést a Népszövetség létrehozása?
4 Már valamiféle népszövetség megalakítására tett javaslat elhangzásakor, az első világháború vége felé, Jehova Tanúi felhívták a figyelmet arra, hogy a valóságos kormányzatnak, Jehova Krisztus általi királyi kormányzatának ilyen ember alkotta pótléka kudarcra van ítélve. Az ő cselekvésüket az Ésaiás 8:12-ben olvasható prófécia irányította: „Ti ne mondjátok: Államszövetség mindazoknak, akiknek ez a nép azt mondja: Államszövetség; amitől fél, attól ne féljetek” (AV). Ez az emberi terv valójában összeesküvés” volt; igen, összeesküvés Isten Krisztus alatti Királyságának drága érdekei ellen (NW, Revised Standard Version). Hogyan is élvezhette volna tehát a királyok Királya Jehova Isten áldását és támogatását?
5. a) Tartalma ellenére milyen ízű volt a „könyvtekercs”, amelyet Ezékiel megevett? b) Milyenfajta élményt jelent az, hogy ajkunkra vehetjük Isten szavát és az ő tanúiként szolgálhatunk?
5 A Jehova Tanúi által ma hirdetett Királyság-üzenet természetesen kihívásnak tűnik egy egészen más beállítottságú világban. A tanúknak is azt kellett tapasztalniuk, mint Ezékielnek, amikor Babilon földjén fogoly volt néhány évvel azelőtt, hogy a babiloniak i. e. 607-ben elpusztították Jeruzsálemet. Miként az apostol később Pátmosz szigetén, Ezékiel is kapott egy „könyvtekercset”. A próféta ezt mondja: „Kívül is, belül is tele volt írva. És gyászdal, siránkozás és jajszó volt benne” (Ezékiel 2:9, 10). S miután eleget tett Isten utasításának és megette a „könyvtekercset”, Ezékiel így folytatja: „Olyan édes volt a számban, mint a méz” (Ezékiel 3:1–3). Ma mindannyiunk számára édes kiváltság az, hogy mint hírvivők, az ajkunkra vehetjük Isten szavát, tekintet nélkül, hogy mit tartalmaz az a szó: gyászdalt, siránkozást vagy jajszót. (Vö. Zsoltárok 19:7–10, (19:8–11, Károli].) Jehova Tanúi nagyra becsülik Isten kinyilatkoztatott szavát, miután a háború utáni 1919-es évtől kezdve elfogyasztották azt. Megerősíti őket, ahogyan a betű szerinti méz is megerősítette Jonatánt (1Sámuel 14:26, 27).
6. Miért van szükség bátorságra, ahogy Isten bosszúnapja egyre közeledik, ámde miben lehetnek biztosak mégis Jehova Tanúi?
6 Mivel „a mi Istenünk bosszúállásának napja” gyorsan közeledik, Jehova Tanúinak bátorságra van szükségük ahhoz, hogy rámutassanak a gyászdalra, a siránkozásra és a jajra, ami nemsokára az emberi társadalomra szakad (Ésaiás 61:1, 2). Akik e veszélyeztetett világban megnyugvást keresnek, nem hajlandók meghallgatni a Jehova Tanúi szájából elhangzó információt. De mivel Isten azért küldte el őket, hogy az ő szavát terjesszék, biztosak lehetnek abban, hogy támogatni fogja őket egészen a bosszúállása napjáig.
7. Hogyan tette Jehova Ezékielt alkalmassá a feladata elvégzésére?
7 Nem kellemes, ha az emberek nem hajlandók meghallgatni, amit mondunk, de fogadjuk meg, amit Isten mondott Ezékielnek: „Izrael háza nem akar majd hallgatni rád, mert rám sem akar hallgatni. Bizony, Izrael egész háza keményfejű és keményszívű. Íme, ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az övék, és ugyanolyan keménnyé teszem homlokodat, mint az ő homlokuk. Olyan keménnyé teszem homlokodat, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj tőlük és ne reszkess előttük, mert hiszen lázongó ház ez. . . . És menj a száműzött nép közé, a te néped fiaihoz és mondd meg nekik: ’Ezt mondja Jehova, a szuverén Úr’, akár meghallgatják, akár nem hallgatják meg” (Ezékiel 3:7–11).
8. Hogyan fogadta az Ezékiel osztály az első világháború utáni ijesztő helyzetet, és mi lett volna, ha a papság hallgat rájuk?
8 Igen fenyegető helyzettel kellett szembenézniük azoknak a keresztényeknek is, akiket Isten szelleme tett az ő szellemi fiaivá, és akiket kinevezett tanúiként szent szellemével felkent. Ezek alkotják a huszadik századi Ezékiel osztályt. Ezért Ezékielhez hasonlóan nem riadnak vissza a kereszténység hivatásos, lenyűgöző papi ruhába öltözött lelkészeinek fenyegető viselkedésétől, akik azt állítják magukról, hogy szellemi izraeliták! Ha ezek a vallási vezetők megenyhítették volna orcájukat, és engedelmes fület hajtottak volna a felkent maradék 1919 óta hirdetett Királyság-üzenetére, a kereszténység nem lett volna kezdeményezője az elsőnél sokkal nagyobb méretű és sokkal több kárt okozó második világháborúnak!
9. Hogyan lettek alkalmassá a feladatuk elvégzésére a maradék és önátadott társaik?
9 Ma, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete fennállásának ellenére egyre növekszik az atomháború veszélye, a vallási vezetők arca egyáltalán nem mutat enyhülést a Királyság-hirdetők iránt. Ezért a Királyság nagyköveteinek felkent maradéka, valamint az összes nemzetből való önátadott, alámerített társaik kénytelenek gyémántkeménnyé tenni saját arcukat a megmerevedett vallási ellenállással szemben. Kitartóan szólják továbbra is félelem nélkül az Isten szavát.
10. Miért lett volna okuk a papoknak és híveiknek arra, hogy meghallgassák Jehova Tanúit, és ennek ellenére mit lesznek kénytelenek elismerni majd ezek a vallásoskodók?
10 Különösen a kereszténység papságának és egyháztagjainak kellene megérteni Jehova Tanúi üzenetét és jó tanácsát. A Tanúk ugyanabból a Bibliából merítik mondanivalójukat, mint amit az úgynevezett keresztények állítólag elfogadnak, és amit a saját bibliatársulataik is széles körben, számos nyelven terjesztenek. Pontosan az történik, amit Jehova Ezékielnek mondott, az Új Világ fordítás szerint: „Az arcátlan és keményszívű fiakhoz, azokhoz küldelek, és mondd meg nekik: ’Ezt mondja a szuverén Úr, Jehova.’ Akár meghallgatják, akár nem hallgatják meg — mert hiszen lázongó ház ez —, megtudják, hogy valóban próféta volt közöttük” (Ezékiel 2:4, 5).
11. Milyen tulajdonságokat árult el a kereszténység Jehova kirendelt felkent maradéka iránt, és Jehova hogyan tette képessé a maradékot arra, hogy elvégezzék népszerűtlen feladatukat?
11 A magát szellemi Izraelnek állító kereszténység arcátlansága és keményszívűsége valóban megmutatkozott a felkent maradékkal szemben, akiket a szuverén Úr, Jehova az utolsó üzenetének hirdetésével megbízott a „dolgok rendszerének befejezése” idején (Máté 24:3, 14). A mindenható Isten tudta, hogy Ezékiel modernkori ellenképébe félelem nélküliséget kell beoltani azért, hogy ez a felkent maradék elvállalja és el is végezze ezt a népszerűtlen feladatot.
12. Milyen hamis vádakat hárít el magától Jehova, és milyen megfelelő intézkedéssel biztosítja jó hírnevét?
12 A feddhetetlen Isten el akarta kerülni még a látszatát is annak, hogy hanyagsággal vádolhassák, amiért nem figyelmeztette kellőképpen a veszélyben levő embereket. A körülmények arra kényszerítenek majd bennünket, hogy mindenki felfedje az igazi arcát. Akkor azok, akik befogták a fülüket az igazság hirdetése előtt, kénytelenek lesznek beismerni, hogy Jehova prófétája volt közöttük. Ez pedig akkor fog bekövetkezni, amikor Nagy-Babilon, a hamis vallás világbirodalma örök pusztulást szenved a politikai hatalmak kezétől, amelyekkel szégyentelen szellemi prostitúciót űzött. Mindez igazolni fogja a tiszta imádat Istenét.
13. A felkent maradékkal kapcsolatos mely ígéretének tett eleget Jehova, és milyen értelemben jelentett az nagyszerű példát a „más juhok” számára?
13 A felkent maradék azért képes mindmáig félelem nélkül beszélni, mert Jehova megtartotta ígéretét: „Íme, ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az övék, és ugyanolyan keménnyé teszem homlokodat, mint az ő homlokuk. Olyan keménnyé teszem homlokodat, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj tőlük és ne reszkess előttük, mert hiszen lázongó ház ez!” (Ezékiel 3:8, 9). Az így megerősített maradék szíverősítő példaként szolgált az egyre növekvő „más juhok” számára, akikre vonatkozóan Jézus Krisztus, a jó Pásztor megígérte, hogy egybegyűjti őket felkent maradéka mellé (János 10:16; Jelenések 7:9–17). Mint Jehova Tanúi, ezek a „más juhok” is olyan bátrakká lettek, akár az oroszlán.
14, 15. a) Milyen különbség miatt kell Jehova számos tanújának börtönt elviselnie a kereszténység országaiban és más országokban is? b) Milyen hatással van ez a bebörtönözés a szabadon élő testvérekre, és miben tér el ez attól, amire a világ számított?
14 Jehova Tanúi nem követik Nagy-Babilont. Ezért mind a kereszténység országain belül, mind azokon kívül sok olyan keresztény hittestvérük van, akik börtönbüntetést szenvednek el szigorú semlegességükért. Ez nem rettenti meg a még szabadon élő tanúkat, és megismétlődik az, ami Pál apostol római keresztény hittestvéreivel történt. Egy bírósági tárgyalás során Pál a római császárhoz fellebbezett, ezért a bíró ezt mondta neki: „A császárhoz fellebbeztél tehát a császár elé fogsz menni” (Cselekedetek 25:10–12). Pált ezért bilincsbe verve Rómába kísérték, és ott bebörtönözték a tárgyalásig. Nos, ilyen körülmények között történt, hogy amikor levelet írt szeretett keresztény testvéreinek a görögországi Filippibe, ezt írta:
15 Az Úrban levő testvérek közül a legtöbben — bilincseimen felbuzdulva — egyre bátrabban és félelem nélkül szólják az Isten szavát” (Filippi 1:14).
16. Milyen tulajdonságot mutattak fel Jehova szabadlábon levő tanúi közvetlenül az első világháború után annak ellenére, hogy keresztény testvéreik közül többet bebörtönöztek, és miért van szükség ma is erre a tulajdonságra?
16 Némileg hasonló eset történt, amikor az első világháború végén, 1918-ban a Watchtower Bible and Tract Society főhivatalának vezetői és munkatársai közül néhányan hamis vádak alapján — börtönbe kerültek. Miután a hadviselő felek megkötötték a békét, a szabadon levő testvérek gyors lépéseket tettek annak érdekében, hogy fogva tartott testvéreik számára kieszközöljék a szabadulást. A foglyok 1919-ben kiszabadultak a börtönből, és a bíróság elejtette az ellenük hozott vádat. Minden vádpontban ártatlannak nyilvánították őket. Nagy-Babilon és szeretői legnagyobb bánatára, Isten Krisztus alatt létrehozott Királysága jó hírének a prédikálása minden eddiginél nagyobb bátorsággal folytatódott. Ma Jehovának sokkal több tanúja van börtönben, mint az első világháború alatt, ez azonban csak azt eredményezi, hogy a szabadon levő testvérek még inkább „félelem nélkül szólják az Isten szavát”.
Akik a figyelmes hallgatásukkal megszégyenítik a kereszténységet
17. a) Mit mondott Jehova Ezékielnek azokra vonatkozóan, akik hajlamosabbak lesznek meghallgatni őt? b) Az összpontosított erőfeszítések után, vajon kik felé fordult időszerűen a figyelem, mint olyanok felé, akik hajlandók a meghallgatásra, és milyen módon történt ez?
17 Egy érdekes kérdés vetődik fel: Ki bizonyul jó hallgatónak? Erről Jehova ezt mondta Ezékielnek: „Mert nem olyanokhoz küldelek téged, akiknek nyelve érthetetlen, vagy nehezen beszélhető számodra, . . . akiknek szavát nem érted. Ha hozzájuk küldtelek volna, ők hallgatnának rád” (Ezékiel 3:5, 6). A próféta köteles volt a saját népéhez szólni az Isten szavát, tehát azoknak beszélni, akik Izrael nemzetének tagjai közül fogságban voltak Babilon földjén. Hasonlóképpen, a XX. század negyedik évtizedének a közepéig a szellemi Izrael felkent maradéka is arra összpontosította erőfeszítéseit, hogy egybegyűjtse a „kicsiny nyáj” „aklába” a szellemi Izrael azon tagjait, akiket a mennyei Atya alkalmasnak tartott arra, hogy nekik adja a Királyságot, hogy az ő Fiával együtt uralkodjanak a megváltott emberiség javára (Lukács 12:32). Abban az időben lehetővé tette számukra, hogy újra megvizsgálják Fia időszerűvé vált szavait a János 10:16-ban, valamint annak összefüggéseit a Jelenések 7:9–17-ben.
18, 19. Miért volt szükség 1935-ben bátorságra ahhoz, hogy felismerjék azoknak a „juhok”-nak „nagy sokaságát”, akiknek „egy nyájat” kellett alkotniuk a felkent maradékkal?
18 A János 10:16 szerint Isten Fia ezt mondta: „És vannak nekem más juhaim, amelyek nem ebből az akolból valók; ezeket is elő kell hoznom, és ők hallgatnak a szavamra és egy nyáj lesznek egy pásztor alatt.”
19 Bizony nagy bátorságra volt szüksége akkor mindazoknak, akik „más juhok”-nak minősültek, hogy hallgassanak „az egy pásztor” szavára. Jehova Tanúi ádáz üldözést szenvedtek a Hitler Adolf vezetése alatt álló nacionalista erők kezétől, akiket a római katolikus egyház is támogatott, amelynek a náci Hitler szintén tagja volt. Egy ilyen hátterű világgal szemben bizony nagy bátorságra, hitre és meggyőződésre volt szüksége a Watchtower Society elnökének ahhoz, hogy 1935-ben kijelentse: a Jelenések 7:9–17-ben szereplő „nagy sokaság” a megjövendölt „más juhok”-ból áll, ezek pedig „egy nyájat” alkotnak az „ebből az akolból való”, üldözött felkent maradékkal. Mindenképpen szükség volt arra, hogy ’félelem nélkül szólja az Isten szavát’. És meg is tette.
20. Hogyan reagáltak azok, akikből a „más juhok” lettek, és ezért milyen méreteket öltött a „nyáj” napjainkban?
20 Már kezdettől fogva százak és százak jelentkeztek a felhívásra, fenntartás nélkül átadták magukat Jehova Istennek az „egy pásztor” által, önátadásukat pedig nyilvános bemerítkezéssel szimbolizálták. Mostanáig — a második világháború-okozta megszakítás ellenére — a „más juhok” több mint két és félmillió tagot számláló „nyájjá” fejlődtek ki 205 országban. Ebből a 205 országból sok ország nem tartozik az úgynevezett kereszténységhez, mint például Japán, ahol évente átlagosan több mint 70 000 önátadott hírnők hirdeti a Királyság-üzenetet. Koreában 30 000-ren, Nigériában pedig több mint 100 000-ren végzik ezt.
21. Kik szégyenítik meg a kereszténységet az „egy pásztor” felhívására való reagálásukkal?
21 El kell ismerni, hogy bizony a keményarcú, keményszívű kereszténységet alaposan megszégyenítik azok, akik olyan országok lakosai közül válaszolnak az „egy pásztor” felhívására, ahol a ’kereszténység számára nehezen beszélhető és némileg nehezen érthető nyelvet beszélnek az emberek, főleg a saját vallásrendszerűk vallásos nyelve tekintetében. Dicséretes bátorságról tesznek tanúbizonyságot mindazok, akik Krisztus „más juhai”-vá lesznek, mivel nem törődnek azzal, hogy mit gondol róluk a világ, és készségesen csatlakoznak az „egy pásztor”-hoz, Istentől kirendelt Vezetőjükhöz és Megmentőjükhöz. Pásztorukhoz hasonlóan ők is félelem nélkül szólják az Isten szavát.
22. Milyen szellemi beállítottságot tanúsítanak Jehova Tanúi a világgal szemben, amikor Isten szavát hirdetik?
22 A világ félelmetes helyzete egyre rosszabbodik. A nemzetek démoni befolyás alatt menetelnek Armageddon csatamezeje felé a végső ütközetre. Jehova Tanúi biztonságosan félreállnak, hogy szemlélői legyenek Istenük győzelmének. Túlélve a csaták csatáját, csatlakoznak az ujjongó mennyei seregekhez a legyőzhetetlen Isten, Jehova, valamint hatalmas Hadvezére, Jézus Krisztus dicséretében (Jelenések 16:13–16). Ez nem a meghátrálás ideje! Előre hát, Jehova Tanúi egységes nyája! ’Félelem nélkül szóljátok az Isten szavát’ mindaddig, amíg a föld betelik Jehova dicsőségének ismeretével, amiként a víz beborítja a tengert! (Ésaiás 11:9; Ezékiel 47:1–5).
Megjegyezted?
◻ Milyen élményben volt része Ezékielnek Babilonban, és milyen modernkori párhuzama van ennek az eseménynek?
◻ Tekintettel a klerikális beállítottságra, miért szükséges, hogy Isten népe félelem nélkül terjessze az Isten szavát?
◻ Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Jehova önátadott népe olyan embereknek hirdeti az üzenetét, akiknek „a nyelve érthetetlen”?
◻ Milyen magatartást kell tanúsítanod most és a jövőben?
[Kép a 25. oldalon]
Jehova Tanúi félelem nélkül néznek szembe a papok részéről megnyilvánuló helytelenítéssel és keménységgel