Megvan-e benned a Krisztus értelme?
„A kitartást és vigaszt nyújtó Isten bárcsak megadná nektek, hogy ugyanolyan gondolkodásmódotok legyen, amilyen a Krisztus Jézusé volt” (RÓMA 15:5).
1. Ha valaki azt állítja magáról, hogy keresztény, milyen kérdésekre kell választ kapnunk vele kapcsolatban?
VILÁGSZERTE több mint egy milliárd egyénről mondják, hogy keresztények. Vajon mit sejtet ez? Azt, hogy legalább névlegesen hisznek Jézus Krisztusban és az ő követőinek vagy tanítványainak vallják magukat. (Máté 10:24, 25.) De hát mi szükséges ahhoz, hogy valaki Krisztus példáját vagy életmintáját kövesse? Nyilvánvaló, hogy mindenekelőtt ismerned kell őt. Te valóban ismered-e a názáreti Jézust? Tisztában vagy-e azzal, hogy milyen személyiség volt ő, amikor itt élt a földön? Vagy tudod-e, hogyan reagált az emberekkel kapcsolatban különféle körülmények között? Megvan-e benned „a Krisztus értelme”? (1Korinthus 2:16; Efézus 4:13.)
2., 3. Miből ismerhetjük meg a Krisztus értelmét?
2 Hogyan ismerhetünk meg olyan valakit, aki csaknem kétezer évvel ezelőtt élt, és akinek a közéleti szereplése mindössze három és fél évig tartott? Jézus esetében négy megbízható életrajz létezik, amelyeknek a segítségével képet alkothatunk magunknak arról, hogy milyen személyiség volt ő. A négy evangéliumi elbeszélés figyelmes elolvasása által felfoghatjuk az ő gondolkodásmódját is, amely a cselekedeteit motiválta. Mi kell hát ahhoz, hogy valaki ne csupán névleges, hanem igazi keresztény legyen? Jézus ezt így fejezte ki: „Az jelent örökké tartó életet, hogy állandóan ismeretet fogadjanak be rólad, az egyedüli igaz Istenről és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3; 2Péter 3:18).
3 Minden kereszténynek tehát alapos ismerettel és értelemmel kell rendelkeznie az Atyáról, Jehováról, valamint a Fiú, Krisztus Jézus életéről és tanításáról. Nem elég az, ha valaki Jehova keresztény tanújának nevezi magát. Ahhoz, hogy meglegyen bennünk a Krisztus értelme, rendszeresen meg kell tölteni elménket Jézus életének és példájának az értelmével. Ez azt jelenti: a Szentírás rendszeres és őszinte tanulmányozására van szükségünk, az olyan bibliai segédeszközök felhasználásával, amelyek segítenek tisztázni a szövegek és kapcsolt szövegrészek jelentését. De szükség van helyes gondolkodásmódra is, hogy képesek legyünk megérteni és elfogadni Krisztus szerepét Isten szándékában. (János 5:39–47; Máté 24:45—47.)
Az érző szívű ember
4. Milyen ember volt Jézus?
4 Jézus, az egészséges, tevékeny férfi harmincas éveinek elején végezte el a szolgálatát. (Lukács 3:23.) De miféle férfi volt ő? Talán személytelen és tartózkodó? Éppen az ellenkezője! Mint közel-keleti zsidó igen érzésteli volt. Egyáltalán nem volt érzéseit elfojtó és magába zárkózó. Az emberi érzelmek széles skáláját mutatta ki nagy nyilvánosság előtt a szomorúságtól és szánalomtól a jogos felháborodásig és haragig. (Márk 6:34; Máté 23:13–36.)
5. Hogyan reagált Jézus Lázár halálának a hírére?
5 Például hogyan reagált Jézus, amikor Mártát és Máriát, fivérük, Lázár elvesztése miatt könnyek közt találta? János így ír erről: „[Jézus] . . . lelke mélyéig megrendült” és „könnyekre fakadt” (János 11:33–36, Békés—Dalos fordítás). Megosztotta érzéseit közeli barátaival. Nem szégyellte, hogy velük sírt. Bár „az Isten Fia” volt, nagyon is emberi érzelmeket árult el. (János 1:34.) Mennyire megindító lehetett ez Márta és Mária számára! (Vö. Lukács 19:41–44.)
6. Miért nem volt Jézus férfiatlan azért, mert sírt?
6 Egyesek talán ma azt a következtetést vonják le ebből, hogy Jézus puhány volt, mivel együtt sírt azokkal az asszonyokkal a nyilvánosság előtt. A katolikus író, Hilaire Belloc valóban „meghunnyászkodónak” nevezte Jézust. Vajon igaza volt-e? Valóban férfiatlan típus volt-e Jézus, ahogyan azt a kereszténység művészeti alkotásai gyakran ábrázolják? Nem, a könnyek nem jelentik feltétlenül azt, hogy valaki gyönge! Egy orvosi szaklap ugyanis megállapítja: „A gyöngéd érzelmek kifejezésének elfojtása logikátlan és egyúttal káros is . . . A gyöngéd megindultság kifejezése, különösképpen a sírás olyan tulajdonság, amely egyedülálló módon emberi.” (Vö. 2Sámuel 13:36–38; János 11:35.)
7. Hogyan segíthet nekünk ma Jézus humánus példája?
7 Jézus reagálásai a szenvedésre valóban emberiek és humánusak voltak. Segítenek abban, hogy azonosuljanak Jézussal és az ő gondolkodásmódjával. Mi nem valamiféle személytelen mitológiai figurát, hanem tökéletes emberi példaképet követünk, akit Isten küldött el hozzánk: „az élő Isten Fiát” (Máté 16:16; János 3:16, 17; 6:68, 69). Milyen nagyszerű modell ő minden mai keresztény számára, főleg a keresztény vének számára, akiknek gyakran kell vigaszt nyújtaniuk és együttérzést tanúsítaniuk a veszteség és stressz idején! Igen, valóban sokat számít, ha ilyen alkalmakkor megvan bennünk a Krisztus értelme és szíve! (1Thessalonika 2:7, 8.)
A bátor tettek embere
8. Hogyan tanúsított Jézus bátorságot és hogyan hajtott végre félelem nélküli tetteket?
8 Jézus egyben a bátor meggyőződés és a dinamikus tettek embere volt. Például két alkalommal is erőteljesen kiűzte a templomból az állatkereskedőket és a pénzváltókat. (Márk 11:15–17; János 2:13–17.) Nem habozott, amikor nyilvánosan le kellett lepleznie az önmagukat igazaknak tartó írástudókat és farizeusokat. Bátor leleplezésében így figyelmeztette őket: „Jaj nektek írástudók és farizeusok, képmutatók! Mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban tele vannak halott emberek csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.” Itt biztosan nincs szó semmiféle gyöngeségről! (Máté 23:27, 28; Lukács 13:14–17.)
9., 10. a) Miért nem vétkezett Jézus, amikor láthatóan felháborodott? b) Milyen hatással legyen Krisztus példája a keresztény vénre?
9 Vajon Jézus felháborodása nem bizonyította-e az önuralom hiányát? Péter, Jézus közeli munkatársa a szolgálata idején kijelenti: „Ő nem követett el bűnt” (1Péter 2:22). Pál apostol pedig ezt írja: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együttérezni gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan próbára tétetett minden tekintetben, de bűn nélkül” (Zsidók 4:15). Különbség van a féken tartott jogos felháborodás és a féktelen harag között. (Vö. Példabeszédek 14:17; Efézus 4:26.)
10 Bár a keresztény vén nem lehet ’hajlamos a dühkitörésre’, bizonyosan kellő erkölcsi erővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy ’megfeddje az ellenszegülőket’, ha kell ’szigorúsággal’. Képesnek kell lennie arra, hogy ’feddjen, dorgáljon, és buzdítson’. (Titus 1:7–13; 2Timótheus 4:1, 2.) Bizonyos helyzetek esetleg kiválthatják jogos méltatlankodását, különösen akkor, ha veszélyeztetve látja a gyülekezet egységét, szellemiségét vagy erkölcsi tisztaságát. Ahogyan Pál mondta, néha „be kell fogni a szájukat” a „haszontalan beszédű és félrevezető” egyéneknek, akik ’egész családokat feldúlnak tisztességtelen nyereségért olyan dolgokat tanítva, amiket nem kellene’. Ilyen esetekben, ha a vénekben megvan a Krisztus értelme, az segítségükre lesz, hogy bátor, kiegyensúlyozott, és határozott magatartást tanúsítsanak. (Lásd: 1Korinthus 5:1–5; Jelenések 2:20–23; 3:19.)
11. Milyen kérdések kapcsolódnak ahhoz, ahogyan Krissztus példáját kell követnünk?
11 Amikor Jézus beutazta Galileát, Szamáriát, és Júdeát, mindenféle emberrel találkozott: férfiakkal, nőkkel, gyermekekkel, betegekkel, és olyanokkal is, akik esküdt ellenségüket látták őbenne. Vajon hogyan bánt ezekkel az emberekkel? Talán fontoskodó és tartozkodó volt, vagy inkább megközelíthető? Képes volt-e az emberek gondjaival és kísértéseivel azonosulni? Vajon olyan volt-e, aki nem tud megbocsátani, vagy inkább könyörületes? Ezekre a kérdésekre adott válaszunk megmutatja, hogyan kell nekünk is Krisztust követnünk a saját mindennapi tetteinkben és reagálásunkban. (Róma 15:5; Filippi 2:5.)
Hogyan reagált Jézus a gyermekek esetében?
12. Hogyan reagáltak egy alkalommal a tanítványok és Jézus a gyermekekkel kapcsolatban?
12 Igen szép példánk van arra vonatkozóan, hogyan reagált Jézus a gyermekek esetében a Márk 10. fejezet 13—16. verseiben. Ott ezeket olvassuk: „Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy megérintse azokat; a tanítványok azonban eltanácsolták őket.” A beszámoló nem mondja el, hogy a tanítványok miért cselekedtek így. Ez i. sz. 33-ban történt, amikor Jézus úton volt Galileából Pereán át arra a helyre, ahol Jeruzsálem környékén az utolsó szolgálatát végezte. A tanítványok talán azt gondolták, hogy Jézus túl fontos személyiség volt és túl elfoglalt ahhoz, hogy akkor gyermekekkel törődjön. De hát nem ő maga mutatta meg, hogy nem volt túlságosan elfoglalt? „Ezt látva Jézus haragosan ezt mondta nekik [a tanítványoknak]: ’Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket; ne próbáljátok visszatartani őket, mivel az ilyeneké az Isten királysága . . . És karjaiba vette a gyermekeket és kezét rájuk téve, megáldotta őket.”
13. Hogyan reagáltak az emberek Jézus viselkedésére?
13 Vajon mire tanít még bennünket ez az eset a Krisztus értelme tekintetében? Jól szemlélteti, hogy milyen határozott volt Jézus a tanítványaival szemben, amikor azok tévesen jártak el, de azt is megmutatja, mennyire emberséges volt Jézus a legkisebbek iránt. Megértette, mi indította a szülőket arra, hogy elvigyék hozzá a gyermekeiket. A szülők azt akarták, hogy érintse meg és áldja meg a gyermekeiket. És mit árul el az eset Jézusról? Azt, hogy az emberek nem féltek, nem rettegtek tőle. Igen közvetlen volt mindenkivel és az emberek szerettek vele lenni. Még a gyermekek is jól érezték magukat a jelenlétében, és ő is jól érezte magát velük. Vajon az emberek — a gyermekeket is beleértve — szívesen vannak a társaságodban? (Márk 1:40–42; Máté 20:29–34.)
14. Kiknek kell különösképpen követniük Jézus példamutatását a megközelíthetőség tekintetében?
14 Jézus gyengéd vonzalmat és kedvességet tanúsított. (Márk 9:36, 37.) Mindig megközelíthető volt. Mint Krisztus követője ebben a tekintetben is az ő gondolkodásmódja szerint viselkedsz? A keresztény felvigyázók az Őr Torony Társulat kerületeiben, körzeteiben, gyülekezeteiben, és fiókhivatalaiban mindenütt a földön jól teszik, ha megkérdezik maguktól: Vajon dogmatikus és merev vagyok? Vagy úgy viselkedek, hogy mások, még a gyermekek is jól érezzék magukat a társaságomban? Valóban megközelíthető vagyok? (Példabeszédek 12:18, [12:17, Károli]; Prédikátor 7:8.)
Jézus bánásmódja a nők iránt
15., 16. Miben különbözött Jézus a többi zsidótól a nőkkel kapcsolatos bánásmódjában?
15 Mint a keresztény gyülekezet vénei, szolgái, vagy mint férfitestvérek, rendelkezünk-e a Krisztus értelmével, amikor keresztény testvérnőinkkel vagy általában nőkkel foglalkozunk? Hogyan reagált a nőtlen Krisztus különböző körülmények között, amikor az akkori nőkkel került kapcsolatba?
16 Abban a férfiuralmi zsidó társadalomban Jézus szokatlan tanítónak számított olyan vonatkozásban, hogy hajlandó volt nőkkel, sőt nem-zsidó nőkkel is társalogni. (János 4:7–30.) Például Tírus és Sidon pogányok-lakta vidékén ellátogatott egy otthonba, egy görög nő arra kérte őt, hogy segítsen a démonok által megszállott leányán. Egy ortodox zsidó rendes körülmények között szóba sem állt volna ezzel az asszonnyal. Jézus azonban meghallgatta, majd pedig e szavakkal tette próbára a hitét: „Hadd lakjanak jól először a [zsidó] gyermekek, mert nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét és odavetni a kis [pogány] kutyáknak.” Vajon Jézus szavai ezzel véget is vetettek az ügynek? Talán dogmatikus módon elejét vette minden további beszélgetésnek? Nyilvánvaló, hogy nem, mert az asszony tapintatosan így válaszolt: „Így van, Uram, de a kis kutyák is esznek az asztal alatt a kisgyermekek morzsáiból.” Jézusra mély benyomást tett a válasz és meggyógyította az asszony leányát. (Márk 7:24–30.)
17. Mit tanulhatunk abból a módból, ahogyan Jézus egy bizonyos bűnös asszonnyal bánt?
17 Jézus elfogulatlan volt a nők iránt és nem a külső megjelenés alapján ítélte meg őket. (Máté 22:16.) Egy alkalommal, amikor egy farizeus házában étkezett, megengedte, hogy egy közismert bűnös nő, valószínűleg egy prostituált, megmossa és olajjal kenje be lábait. Ezzel a tettével ez a nő megmutatta, hogy megbánta bűnös életmódját. (Lukács 7:36–50.) Jézus nem tekintette őt elveszettnek és nem mondott róla általános ítéletet, amiért erkölcstelen volt. (Lásd még: János 4:7–30.) Megbocsátott neki, mivel „nagyon szeretett”. Vajon mit mutat meg ez az eset Krisztus értelméről? Azt, hogy együttérző és megértő volt a nő iránt. Nem tudnánk-e mi is hasonló módon cselekedni a gyülekezetben és a szolgálatunkban? (Lukács 19:1–10; Róma 14:10–13; 1Korinthus 6:9–11.)
Hogyan bánt Jézus a tanítványaival?
18. a) Hogyan reagálnak némelyek a kezük alatt dolgozó egyénekkel kapcsolatban? b) Hogyan bánt Jézus a tanítványaival és másokkal is? (Márk 6:54–56)
18 A hatalmat gyakorló emberek néha úgy érzik, hogy az alárendeltjeik részéről veszély fenyegeti őket. Elfojtják azt, amiről tudat alatt úgy vélik, hogy konkurenciát jelent számukra. Előtérbe kerül a büszkeség. Hamar bírálják és nehezen dicsérik azokat, akik a kezük alatt dolgoznak. Megvető kifejezéseik mit sem törődnek mások személyes méltóságával. De mit mondhatunk Jézusról: hogyan bánt azokkal, akik a keze alatt munkálkodtak, a tanítványaival? Vajon az volt-e az érzésük, hogy alacsonyabb rendűek, nem értenek a dolgokhoz, vagy ostobák? Vagy éppen ellenkezőleg: feszültség nélkül, könnyedén dolgozhattak együtt Jézussal? (Vö. Máté 11:28–30; 25:14–23.)
19. Mit tanít a János 13:1–17. verse Jézusról?
19 Ebben a vonatkozásban a János 13. fejezetében találhatunk kiemelkedő példát arra, hogyan oktatta Jézus a tanítványait. Azt javasoljuk, olvasd el az 1-től 17-ig tartó verseket. Abban az időben az utak igen porosak voltak, és ezért az volt a szokás, hogy egy szolga megmosta a látogatóba érkezett vendégek lábait. Jézus magára vállalta ezt az alantas feladatot. Milyen tulajdonságról tett bizonyságot, amikor megmosta a tanítványok lábát? Gyakorlati leckét adott nekik az alázatosságból. Mit tanulhatunk ebből a Krisztus értelmére vonatkozóan? Jézus szavai adják meg rá a választ: „A rabszolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok vagytok, ha cselekszitek is” (János 13:16, 17).
20. Milyen önvizsgálat segít abban, hogy meglássuk; vajon megvan-e bennünk a Krisztus értelme?
20 Megvan-e bennünk a Krisztus értelme ezen a téren is? Készek vagyunk-e alázatos, jelentéktelen feladatokat is elvégezni otthon és a gyülekezetben? Vagy csak azokat akarjuk elvégezni, amelyek „fontosnak” látszanak, vagy amelyek „különleges” egyéneknek tüntetnek fel bennünket? Hajlandók vagyunk-e részt venni a néha megalázó házankénti prédikáló-munkában? Vagy csak a Királyság-terem emelvényén vagyunk hajlandók feladatot vállalni? Ha a Krisztus értelmével rendelkezünk, az megtart minket alázatosnak és megközelíthetőnek, amilyen Jézus volt. (Róma 12:3.)
21. Hogyan tanúsított Jézus baráti érzelmeket az apostolai iránt?
21 Egyszer egy különleges prédikáló körútja után, Jézus nagy figyelmességet tanúsított az apostolai iránt. Jóllehet tökéletes volt, Jézus nem várta el másoktól is, hogy tökéletesek legyenek. Nos, a prédikáló körút befejeztével Jézus nem ragaszkodott hozzá, hogy az apostolok azonnal visszatérjenek a prédikáláshoz és még jobban végezzék. Tekintettel volt arra, hogy pihenésre van szükségük, és elment velük egy magányos helyre, hogy egy kicsit magukban legyenek. De amikor a tömeg oda is utánuk ment, Jézus vajon ideges és türelmetlen lett? Nem, mert a beszámoló azt mondja, hogy „megesett rajtuk a szíve” (Márk 6:30–34, Katolikus fordítás).
22. Mi egyéb segíthet még abban, hogy bennünk is meglegyen a Krisztus értelme?
22 Csodálkozhatunk-e hát, hogy az apostolok ilyen szép példa láttán többségükben kitartottak Krisztus hű követése mellett. Péterre biztosan nagy hatással volt mindaz, amit a Jézussal való szoros együttlét idején megtanult. Valószínűleg ő látta el Márkot az evangéliumához szükséges felvilágosítás nagy részével. És Péter lassan, de biztosan átvette a Krisztus értelmét. Ha alaposan megviszgáljuk Péter első levelét, segítséget kapunk ahhoz, hogy még szorosabban tudjuk követni Krisztus példáját. (Máté 16:15–17, 21–23.)
Emlékszel-e rá?
◼ Hogyan lehet meg bennünk is a Krisztus értelme?
◼ Milyen ember volt Jézus?
◼ Hogyan reagált Jézus a gyermekekre? Az asszonyokra?
◼ Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jézus a tanítványaival bánt?
[Kép a 8. oldalon]
Jézus együttérző volt és nem titkolta el érzelmeit
[Kép a 12. oldalon]
Jézus kiváló példát mutatott az alázatosságból