Amiért néhányan újraszületnek

„HA VALAKI nem születik újra, nem láthatja meg Isten királyságát” (János 3:3, New World Translation). Ezek a szavak izgalomba és zavarba hoztak sok embert amióta Jézus Krisztus 1900 évvel ezelőtt mondta ezeket.

Jézus újraszületéssel kapcsolatos kijelentésének jobb megértése végett, először ezekre a kérdésekre kell válaszolnunk: Mi Isten szándéka az emberiségre vonatkozóan? Mi történik a lélekkel a halál alkalmával? Mit szándékszik Isten Királysága tenni?

Isten szándéka az emberiségre vonatkozóan

Az első ember, Ádám, Isten tökéletes fiaként lett megteremtve (Lukács 3:38). Jehova Istennek sohasem volt szándékában, hogy Ádámnak meg kell halni. Ádámnak és feleségének, Évának kilátásuk volt arra, hogy bűn nélküli emberi családot hozzanak létre, amelyik örökké él és betöltötte volna a paradicsomi földet (1Mózes 1:28). A halál nem volt része Isten eredeti szándékának a férfi és a nő számára. Az, mint az Isten törvénye elleni lázadás következménye árasztotta el az emberi színteret (1Mózes 2:15–17; 3:17–19).

Ez a lázadás igen nagy jelentőségű erkölcsi kérdéseket vetett fel, mint például Isten szuverenitásának jogossága és az ember azon képessége, hogy hűséges tud-e maradni az ő törvényeihez. Ezen kérdések elrendezéséhez időre van szükség. Jehova Isten szándéka az emberiségre vonatkozóan azonban nem változott meg, és ő nem vallhat kudarcot azt illetően, amit tenni szándékozik. Ő teljesen be akarja tölteni a földet olyan emberi családdal, amelyik örökké tartó életnek fog örvendeni a Paradicsomban (Zsoltárok 37:29; 104:5; Ésaiás 45:18; Lukács 23:43). Ezt az alapvető igazságot kell az elménkben tartani, amikor Jézusnak az újraszületéssel kapcsolatos szavaira gondolunk.

Mi történik a lélekkel a halál alkalmával?

Nem ismervén azt, amit Isten szent szelleme kinyilatkoztatott a Biblia íróinak, görög filozófusok igyekeztek megtalálni az élet értelmét. Képtelenek voltak elhinni, hogy az ember életét csupán néhány évre, s gyakran nyomorúságos körülményekre tervezték, és hogy azután megszűnik létezni. Ebben igazuk volt. Az ember halál utáni kilátásait illető következtetéseikben azonban tévedtek. Úgy gondolták, hogy az ember létezése valami más formában folytatódik a halál után, és hogy mindenkiben van egy halhatatlan lélek.

A zsidókra és a magukat keresztényeknek valló emberekre befolyással voltak az ilyen nézetek. A Heaven​—A History című könyv azt mondja: „Akárhol találkoztak a szétszórtan élő zsidók a görög értelmiségiekkel, a halhatatlan lélek elgondolása felszínre került.” A könyv hozzáteszi: „A lélekkel kapcsolatos görög tantételek tartós benyomást tettek a zsidók és nyilvánvalóan a keresztények hitére is . . . A platóni filozófia és a bibliai hagyomány egyedülálló összeötvözése által Philo [az első század alexandriai zsidó filozófusa] előkészítette az utat a későbbi keresztény gondolkodók számára.”

Mit hitt Philo? Ugyanaz a könyv így folytatódik: „Számára a halál visszahelyezi a lelket annak eredeti, a születés előtti állapotába. Mivel a lélek a szellemi birodalomhoz tartozik, a testben levő élet nem más mint egy rövid, gyakran szerencsétlen epizód.” „A születése előtt” azonban Ádám nem létezett. A bibliai beszámoló szerint Isten sohasem tervezett egy másik birodalomba való automatikus átkerülést a halál alkalmával, mintha a föld csak egy színtér lenne egy magasabb vagy egy alacsonyabb létezés számára.

Azt a hitet, hogy az emberi lélek halhatatlan, nem tanítja Isten szellemtől ihletett Szava, a Biblia. Egyszer sem használja a „halhatatlan lélek” kifejezést. Azt mondja, hogy Ádám léleknek lett teremtve, nem lélekkel. Az 1Mózes 2:7 azt mondja: „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” Az ember elé sohasem helyeztek akár örökké tartó élet kilátását az égben, akár örökké tartó gyötrelmet a pokol tüzében. A Biblia megmutatja, hogy a léleknek vagy a személynek, aki meghal, nincs tudatos létezése (Zsoltárok 146:3, 4; Prédikátor 9:7, 12; Ezékiel 18:4). Következésképpen, a filozófusok a Bibliával ellentétes nézeteket vallanak a lélekkel kapcsolatban. Nekünk őrizkednünk kell az olyan félrevezető elképzelésektől, melyek elhomályosíthatják Jézus szavainak a megértését az újraszületéssel kapcsolatban.

Újraszületés, hogy királyokként uralkodjanak

Jézus azt mondta Nikodémusnak, azok, akik ’újraszületnek . . . Isten királyságába mennek’ (János 3:3–5, NW). Mi ez a Királyság? Jelképes nyelvezetben az emberiség történetének kezdetén Jehova Isten említést tett azon szándékáról, hogy egy különleges ’magot’ — egy eljövendő uralkodót — használ fel arra, hogy összezúzza az eredeti Kígyónak, Sátánnak, az Ördögnek a fejét (1Mózes 3:15; Jelenések 12:9). Amint az fokozatosan feltárult az Iratokban, ezt a ’magot’ Jézus Krisztussal azonosították, aki társuralkodókkal uralkodik Isten szuverenitásának egyedülálló megnyilvánulásában, a messiási Királyságban (Zsoltárok 2:8, 9; Ésaiás 9:6, 7; Dániel 2:44; 7:13, 14). Ez az égi Királyság egy kormányzat az egekben, mely igazolni fogja Jehova szuverenitását, és megszabadítja az emberiséget a bűn és a halál kötelékéből (Máté 6:9, 10).

Jézushoz csatlakozva mint társuralkodók, 144 000-en vannak, akiket az emberiségből vásároltak meg (Jelenések 5:9, 10; 14:1–4). Isten kiválasztott némelyeket Ádám tökéletlen emberi családjából, hogy „a magasságos egek szentei”-vé váljanak, akik Krisztussal uralkodnak a messiási Királyságban (Dániel 7:27; 1Korinthus 6:2; Jelenések 3:21; 20:6). Ezek a férfiak és nők Jézus Krisztusban bíznak, aki azt mondta, hogy ők majd „újraszületnek” (János 3:5–7, NW). Hogyan és miért történik meg ez a születés?

Ezek az egyének alámerítkeztek vízben mint Krisztus követői. Isten Jézus váltságáldozatának alapján megbocsátja bűneiket, igazságosaknak jelenti ki, és szellemi fiaivá fogadja őket (Róma 3:23–26; 5:12–21; Kolossé 1:13, 14). Az ilyeneknek mondta Pál apostol: „Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok újra, hogy féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, aki által így kiáltunk: ’Abba Atya!’ Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek örökösök is, Istennek örökösei, a Krisztusnak örököstársai, ha csakugyan együtt szenvedünk vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róma 8:15–17, Csia fordítás).

Mint Krisztus követői, ezek egy új születéssel rendelkeznek, vagy új kezdettel az életben. Ez olyan meggyőződést eredményez, hogy ők osztoznak Jézus égi örökségében (Lukács 12:32; 22:28–30; 1Péter 1:23). Péter apostol így írta le ezt az újraszületést: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1Péter 1:3, 4). Ez az új élet az égben azért válik lehetővé az ilyen egyének számára, mert Isten feltámasztja őket, miként Jézust is feltámasztotta (1Korinthus 15:42–49).

Mi a helyzet a földdel kapcsolatban?

Ez nem azt jelenti, hogy az egész engedelmes emberiség végsősoron újraszületik, hogy a földről az égbe menjen. Egy ilyen téves elképzelés volt az is amit Philo filozófus vélt, aki azt gondolta, hogy „a testben levő élet nem más mint egy rövid, gyakran szerencsétlen epizód”. Nem volt azonban semmi hiba Jehova Isten eredeti földi teremtésében (1Mózes 1:31; 5Mózes 32:4).

Az emberi élet sohasem volt rövidre és fájdalmasra tervezve. Jézus Krisztus és akik újraszületnek, hogy királyokként és papokként szolgáljanak vele együtt az égben, Sátán lázadásának minden ártalmas következményét el fogják távolítani (Efézus 1:8–10). Általuk, mint a megígért ’Ábrahám magva’ által „megáldatnak . . . a földnek minden nemzetségei” (Galátzia 3:29; 1Mózes 22:18). Az engedelmes emberiség számára ez a paradicsomi földön való életet jelenti, ami nagyon is különbözik napjaink rövid, fájdalommal teli létezésünktől (Zsoltárok 37:11, 29; Jelenések 21:1–4).

Kinek válik javára?

Azok között, akiknek javára válik az emberiség megáldására vonatkozó isteni gondoskodás, ott lesznek a halálból feltámadtak, akik hitet gyakorolnak Jézus váltságáldozatában (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15). Többségük sohasem hallott semmit Istenről és Krisztusról, és ezért nem tanúsíthatott hitet Jézusban. Azok a feltámadottak magukban foglalják az olyan hithű embereket is mint Alámerítő János, aki azelőtt halt meg, mielőtt Jézus halála megnyitotta az utat az égi élet számára (Máté 11:11). Ezeken kívül ’egy minden nemzetből való nagy sokaság megmosta a ruháit, és megfehérítette a Bárány — Jézus Krisztus — vérében’. Ők kedvezően válaszolnak arra a Királyság-prédikáló munkára, melynek élcsapata most a Jézus által újraszületett „testvérei”, és túlélik majd az Isten háborúját, Armaggeddont, hogy egy megtisztított földön éljenek (Jelenések 7:9–14; 16:14–16; Máté 24:14; 25:31–46). Isten elrendezésében ezért milliók részesülnek megmentésben, bár ők nem születnek újra, hogy uralkodjanak Krisztussal az egekben (1János 2:1, 2).

Azok között leszel, akik az életet öröklik egy paradicsomi földön? Közöttük lehetsz, ha hitet gyakorolsz Jézus Krisztus áldozatában, és tevékeny kapcsolatba lépsz az igaz keresztényi gyülekezettel. Azt nem rontották meg a filozófiák, hanem megmaradt az „igazságnak oszlopa és erőssége” (1Timótheus 3:15; vö. János 4:24; 8:31, 32). Előretekinthetsz egy csodálatos jövőre, amikor Isten újraszületett fiai az égben uralkodnak, és Isten minden földi gyermeke helyre lesz állítva a tökéletességre egy csodálatos paradicsomi földön. Ragadd meg hát az örökkévaló áldások azon új világában való életnek lehetőségét (Róma 8:19–21; 2Péter 3:13).

[Kép a 6. oldalon]

Ádám sohasem került olyan választás elé, hogy vagy az égben él, vagy örökké gyötrődik a pokol tüzében