Bölcsen viseljük magunkat a világgal szemben
„Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában” (KOLOSSÉ 4:5).
1. Mivel találták magukat szembe a korai keresztények, és milyen tanácsot adott Pál a kolossébeli gyülekezetnek?
A RÓMAI világ városaiban élő korai keresztények állandóan szembe találták magukat a bálványimádással, az erkölcstelen élvezetek hajhászásával, a pogány rítusokkal és szokásokkal. Azok, akik a Kis-Ázsia közép-nyugati részén elhelyezkedő Kolossé városában éltek, kétségkívül szembe találták magukat az őslakos frígiaiak anya-istennő imádatával és spiritizmusával, a görög telepesek pogány filozófiájával és a zsidó kolónia judaizmusával. Pál apostol azt tanácsolta a keresztény gyülekezet tagjainak, hogy ’bölcsen viseljék magukat’ az ilyen „kívül valók” irányában (Kolossé 4:5).
2. Napjainkban miért kell Jehova Tanúinak bölcsen viselni magukat a kívülvalók irányában?
2 Napjainkban Jehova Tanúi hasonló helytelen szokásokkal találják magukat szembe, és még többel, mint a kolossébeliek. Következésképpen nekik is szükségük van arra, hogy bölcsességet tanúsítsanak az azokkal fenntartott kapcsolatukban, akik kívül állnak az igaz keresztény gyülekezeten. A vallási és politikai szervezetekben, éppúgy mint a hírközlő szerveknél, sokan szembehelyezkednek velük. Ezek közül némelyek nyílt vagy még többször burkolt támadás formájában próbálják meg bemocskolni Jehova Tanúi hírnevét és előidézni, hogy előítélettel legyenek irántuk az emberek. Napjainkban Jehova Tanúi gyakran áldozatai az előítéletnek és félreértéseknek pontosan úgy, ahogy a korai keresztényeket is igazságtalanul tekintették fanatikus, sőt veszélyes ’szektának’ (Cselekedetek 24:14, New World Translation; 1Péter 4:4).
Legyőzni az előítéletet
3., 4. a) Miért nem fogja soha szeretni a világ az igaz keresztényeket, de mit kell megpróbálnunk? b) Mit írt egy írónő Jehova Tanúiról, akiket egy náci koncentrációs táborban tartottak fogva?
3 Az igaz keresztények nem várják el, hogy szeresse őket a világ, amely János apostol szerint „a gonoszságban vesztegel” (1János 5:19). Mindamellett a Biblia arra biztatja a keresztényeket, hogy igyekezzenek megnyerni az egyéneket Jehovának és tiszta imádatának. Ezt a közvetlen tanúskodással és jó magaviseletünkkel tesszük meg. Péter apostol írta: „Magatokat a pogányok [nemzetek, NW] közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján” (1Péter 2:12).
4 Sylvia Salvesen írónő ezt mondta könyvében a női Tanúkról, akik rabtársai voltak egy náci koncentrációs táborban: „Ez a kettő, Käthe és Margarethe, valamint sokan mások nagy segítséget nyújtottak nekem nemcsak a hitük által, hanem gyakorlati dolgokban is. Ők szerezték be nekünk az első tiszta rongyokat, melyeket sebeink kötözésére használtunk . . . Egy szóval olyan emberek közé kerültünk, akik jót akartak nekünk, és baráti érzéseiket cselekedeteik által mutatták ki” (Forgive—But Do Not Forget). Milyen szép tanúságtétel a ’kívül valóktól’!
5., 6. a) Milyen munkát végez jelenleg Krisztus, és mit nem szabad elfelejtenünk? b) Milyen magatartást kellene tanúsítanunk a világi emberek iránt, és miért?
5 Az előítélet lerombolásában nagy segítséget jelent, ha bölcsen viseljük magunkat a kívül valók irányában. Igaz, abban az időben élünk, amikor uralkodó Királyunk, Krisztus Jézus elválasztja egymástól a nemzetek embereit, „miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől” (Máté 25:32). De soha ne felejtsük el, hogy Krisztus a Bíró; ő az, aki eldönti, hogy kik „a juhok”, és kik „a kecskék” (János 5:22).
6 Ennek kihatással kellene lennie az azok iránti magatartásunkra, akik nem alkotják részét Jehova szervezetének. Talán világi embereknek könyveljük el őket, de ők az emberiség azon világához tartoznak, amelyet ’úgy szeretett Isten, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen’ (János 3:16). Sokkal jobb leendő juhoknak tekinteni az embereket, mint úgy dönteni merészen, hogy kecskék. Néhányan, akik valamikor ádáz ellenségei voltak az igazságnak, ma már önátadott Tanúk. És ezek közül sokat a kedves cselekedetekkel nyertek meg először, még mielőtt a közvetlen tanúskodás hatott volna rájuk. Tekintsd meg például a 18. oldalon található képet.
Buzgók, nem erőszakosak
7. Milyen bíráló megjegyzést tett a pápa, de milyen kérdést tehetnénk fel?
7 II. János Pál pápa általában véve bírálóan szólt a szektákról és különösen Jehova Tanúiról, mikor kijelentette: „A már-már erőszakos buzgalom, amellyel új hívek után kutatnak némelyek, miközben házról házra járnak vagy járókelőket állítanak meg az utcasarkokon, egy szektás utánzata az apostoli és misszionáriusi lelkesedésnek.” Fel lehetne tenni a kérdést: ha a miénk egy „utánzata az apostoli és misszionáriusi lelkesedésnek”, hol található meg az igazi evangélizáló buzgalom? Bizonyára nem a katolikusoknál, de ami azt illeti, a protestánsoknál vagy az ortodox egyházak tagjainál sem.
8. Hogyan kellene végeznünk a házról házra való tanúskodást, és remélhetőleg milyen eredménnyel jár ez?
8 Mindazonáltal, hogy megcáfoljunk minden olyan vádat, amely erőszakosnak állítja be tanúskodásunkat, legyünk mindig kedvesek, tisztelettudóak és udvariasak, mikor érintkezésbe lépünk az emberekkel. Jakab tanítvány ezt írta: „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből [magatartásával, Ökumenikus fordítás] az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével” (Jakab 3:13). Pál apostol arra figyelmeztet, hogy ’ne veszekedjünk’ (Titus 3:2). Például ahelyett, hogy nyíltan elítélnénk valakinek a hitnézetét, akinek tanúskodunk, miért ne mutatnánk inkább őszinte érdeklődést a véleménye iránt? Aztán mondjuk el az illetőnek a Jóhírt, ahogyan azt a Biblia tartalmazza. Ha pozitív megközelítést alkalmazunk és kellő tiszteletet tanúsítunk a más hitnézetű emberek iránt, ezzel hozzásegítjük majd őket, hogy kedvezőbb elmebeli hozzáállással hallgassanak meg, és talán felismerik majd, hogy milyen értékes a Biblia üzenete. Az eredmény az lehet, hogy néhányan közülük ’Istent fogják dicsőíteni’ (1Péter 2:12).
9. Hogyan alkalmazhatjuk Pálnak a) a Kolossé 4:5-ben? b) a Kolossé 4:6-ban feljegyzett tanácsát?
9 Pál apostol ezt tanácsolta: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván” (Kolossé 4:5). Ez utóbbi kifejezés magyarázataként J. B. Lightfoot ezt írta: „Nem szalasztván el egyetlen alkalmat sem, mikor mondani és tenni lehet valamit, ami előmozdítja Isten ügyét.” (Kiemelés tőlünk.) Igen, szavaink és tetteink tekintetében felkészülteknek kell lennünk az alkalmas időben. Az ilyen bölcsesség magában foglalja azt is, hogy a nap megfelelő óráját választjuk ki arra, hogy látogatásokat tegyünk az embereknél. Vajon azért utasítják el üzenetünket, mert nem értékelik, vagy azért, mert olyan időpontban látogattuk meg őket, ami valószínűleg alkalmatlan volt nekik? Pál ezt is írta: „A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek” (Kolossé 4:6). Ehhez körültekintésre és az embertársaink iránt érzett őszinte szeretetre van szükség. A Királyság-üzenetet mindig kellemetesen kínáljuk fel.
Tisztelettudóak és „készek minden jó cselekedetre”
10. a) Milyen tanácsot adott Pál a Kréta szigetén élő keresztényeknek? b) Hogyan mutattak jó példát Jehova Tanúi Pál tanácsának követésében?
10 Nem engedhetünk a bibliai alapelvekből. Másfelől ne vitázzunk szükségtelenül olyan kérdéseken, melyek nem érintik a keresztényi feddhetetlenséget. Pál apostol ezt írta: „Folyton emlékeztesd őket [a krétai keresztényeket] arra, hogy rendeljék alá magukat a kormányoknak és a hatóságoknak mint uralkodóknak: engedelmeskedjenek nekik és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkiről ne beszéljenek sértően, ne veszekedjenek, hanem legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva mindenki iránt” (Titus 3:1, 2, NW). E. F. Scott bibliatudós írt erről a részletről: „A keresztények nem csupán engedelmességgel tartoznak a hatóságnak, hanem minden jó cselekedetre készen kell lenniük. Ez . . . azt jelenti, hogy ha az alkalom úgy kívánja, a keresztényeknek a legelsők között kell kinyilvánítaniuk a közösségi szellemet. Tűzvészekre, járványokra, különféle elemi csapásokra mindig lehet számítani; ilyenkor minden jó állampolgár segíteni akar embertársain.” Sokszor volt rá példa szerte a világon, hogy katasztrófa sújtott egy vidéket, és Jehova Tanúi az elsők között vettek részt a segélyszolgálatban. Nemcsak hívőtársaiknak, hanem a kívülvalóknak is segítséget nyújtottak.
11., 12. a) Hogyan viselkedjenek a keresztények a hatóságok iránt? b) Mit foglal magában a hatóságoknak való alárendeltség, mikor Királyság-termek építéséről van szó?
11 Pál Titushoz írt levelének ugyanez a részlete annak fontosságát is aláhúzza, hogy tisztelettudó magatartást kell tanúsítanunk a hatóságok iránt. A fiatal keresztényeknek, akiket semleges álláspontjuk miatt idéznek bíróság elé, különös figyelmet kell szentelniük annak, hogy bölcsen viseljék magukat a kívülvalók irányában. Megjelenésükkel, viselkedésükkel és az ilyen hatóságokkal szemben használt beszédmódjukkal sokat javíthatnak vagy ronthatnak Jehova népének hírnevén. Meg kell ’adniuk a tisztességet annak, akinek tisztességgel tartoznak’, és mély tiszteletet tanúsítva kell megvédeni magukat (Róma 13:1–7; 1Péter 2:17; 3:15).
12 A „hatóságok” magukban foglalják a kormány helyi tisztviselőit. Most, amikor egyre több Királyság-terem épül, szükségszerű, hogy kapcsolatban álljunk a helyi hatóságokkal. A vének gyakran tapasztalnak részükről előítéletet. De megállapítható, hogy ahol a gyülekezet képviselői jó kapcsolatot építenek ki a hatóságokkal és együttműködnek a várostervezési bizottsággal, ott le lehet rombolni az előítéletet. Gyakran nagyszerű bizonyságot tehetünk olyan személyeknek, akik korábban keveset vagy semmit sem tudtak Jehova Tanúiról és üzenetükről.
’Ha lehetséges, minden emberrel békességesen éljetek’
13., 14. Milyen tanácsot adott Pál a római keresztényeknek, és hogyan alkalmazhatjuk azt a kívülvalókkal fenntartott kapcsolatunkban?
13 Pál a következő tanácsot adta a pogány Rómában élő keresztényeknek: „Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg” (Róma 12:17–21).
14 A kívülvalókkal fenntartott kapcsolatunkban mi, mint igaz keresztények biztos, hogy szembe kerülünk ellenkezőkkel. A fenti részletben Pál kimutatja, hogy a bölcsesség útja az, ha kedves cselekedetekkel igyekszünk megtörni az ellenállást. A kedvesség e cselekedeteitől, melyek az eleven szénhez hasonlíthatók, megolvadhat az ellenségeskedő személy; ezek megnyerhetik az ellenkezőt, hogy kedvesebb magatartást tanúsítson Jehova népe iránt és talán még az érdeklődését is felkelthetik a Jóhír iránt. Ha ez bekövetkezik, akkor jóval győztük le a gonoszt.
15. A keresztényeknek mikor kell különösen vigyázni arra, hogy bölcsen viseljék magukat a kívülvalók irányában?
15 Különösen azokban az otthonokban fontos bölcsen viselni magunkat a kívülvalók irányában, ahol az egyik házastárs nem fogadta még el az igazságot. A bibliai alapelvek figyelembevétele azt eredményezi, hogy jobb férjjé, jobb feleséggé, jobb apává, jobb anyává válunk és engedelmesebbé teszi a gyermekeket, akik szorgalmasabban fognak tanulni az iskolában. Egy hitetlennek meg kellene látnia — milyen előnyös hatással vannak a bibliai alapelvek a hívőre. Ily módon az önátadott családtagok ’magaviselete az ige hirdetése nélkül is megnyer’ némelyeket (1Péter 3:1, 2, Ö. f.).
„Tegyünk jót mindenkivel”
16., 17. a) Milyen áldozatokban gyönyörködik Isten? b) Hogyan „tegyünk jót” testvéreinkkel és a kívülvalókkal is?
16 A legtöbb jót azzal tehetjük embertársunkért, ha elvisszük neki az élet üzenetét és megtanítjuk arra, mit jelent megbékülni Jehovával Jézus Krisztuson keresztül (Róma 5:8–11). Ezért mondja Pál apostol: „Ő általa [Krisztus által] vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét” (Zsidók 13:15). Pál hozzáteszi: „Ne felejtsetek el jót tenni és javaitokat másokkal megosztani, mert az ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten” (Zsidók 13:16, NW). A nyilvános tanúskodásunkon kívül nem szabad elfelejtenünk „jót tenni”. Ez lényeges része azoknak az áldozatoknak, melyekben gyönyörködik Isten.
17 Az természetes, hogy jót teszünk szellemi testvéreinkkel, akik érzelmileg, szellemileg, fizikailag vagy anyagilag szükséget szenvednek. Pál rámutatott erre, mikor ezt írta: „Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképp pedig hittestvéreinkkel” (Galata 6:10, Békés—Dalos fordítás; Jakab 2:15, 16). Mindamellett nem szabad elfelejtenünk ezeket a szavakat: „tegyünk jót mindenkivel.” Egy kedves cselekedet egy rokon, egy szomszéd vagy egy munkatárs irányában nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy leromboljuk az irántunk érzett előítéletet és fogékonnyá váljon szíve az igazságra.
18. a) Milyen veszélyt kerüljünk el? b) Hogyan hasznosíthatjuk keresztény jóságunkat, hogy segítségünkre legyen a nyilvános tanúskodás során?
18 Ahhoz, hogy ezt megtegyük, nem szükséges közeli barátságot kötnünk a kívülvalókkal. Az ilyen társaságok veszélyt rejtenek magukban (1Korinthus 15:33). És nem áll szándékunkban a világ barátjaivá válni (Jakab 4:4). De keresztényi jóságunk segítségünkre lehet a prédikálómunkában. Néhány országban egyre nagyobb nehézségbe ütközik, hogy otthonaikban beszélgessünk el az emberekkel. Egyes lakóépületeket olyan biztonsági berendezésekkel látnak el, amelyek megakadályoznak abban, hogy érintkezésbe lépjünk a lakókkal. A fejlett országokban a telefon utat nyithat a prédikálásra. A legtöbb országban lehetőségünk van az utcai tanúskodásra. De bármelyik országról legyen is szó, ha kellemes társaságnak bizonyulunk, udvariasak, kedvesek és segítőkészek vagyunk: ez megnyitja a lehetőséget, hogy leromboljuk az előítéletet és nagyszerű bizonyságot tegyünk.
Az ellenség elnémítása
19. a) Mivel nem az emberek tetszését keressük, mire számíthatunk? b) Hogyan igyekezzünk követni Dániel példáját és alkalmazni Péter tanácsát?
19 Jehova Tanúi nem félnek az emberektől és nem is az ő tetszésüket keresik (Példabeszédek 29:25; Efézus 6:6). Teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy bármennyire is arra törekednek, hogy példás adófizetők és jó állampolgárok legyenek, az ellenkezők úgyis rosszindulatú hazugságokat fognak terjeszteni és megvetéssel fognak beszélni róluk (1Péter 3:16). Ennek tudatában megpróbálják Dánielt utánozni, akiről ezt mondták ellenségei: „Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!” (Dániel 6:5). Soha nem engedünk a bibliai alapelvekből csak azért, hogy elnyerjük az emberek tetszését. Másfelől nem akarunk feltétlenül mártírok lenni. Igyekszünk békésen élni és megfogadni az apostol tanácsát: „úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát” (1Péter 2:15).
20. a) Miről vagyunk meggyőződve, és mivel bátorított Jézus? b) Hogyan viselhetjük bölcsen magunkat a kívülvalók irányában?
20 Meg vagyunk győződve, hogy az az álláspontunk, hogy elkülönülünk a világtól, teljesen összhangban van a Bibliával. Ezt az első századi keresztények történelme is alátámasztja. Bátorítólag hatnak ránk Jézus szavai: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33, Ö. f.). Nem félünk. „Ki is bántana titeket, ha a jóért lelkesedtek? De még ha szenvednetek kellene is az igazságosságért, boldogok vagytok. Ne féljetek attól, amitől azok félnek, s ne zaklassátok fel magatokat. Hanem szenteljétek meg Krisztust mint Urat a ti szívetekben, mindig készen arra, hogy megvédelmezzétek a bennetek levő reménység okát mindenki előtt, aki azt megköveteli tőletek, de ezt szelíden és mély tisztelettel tegyétek” (1Péter 3:13–15, NW). Amíg ezt tesszük, bölcsen viseljük magunkat a kívülvalók irányában.
Áttekintésként
◻ Miért kell Jehova Tanúinak bölcsen viselni magukat a kívülvalók irányában?
◻ Miért nem remélhetik soha az igaz keresztények, hogy szeretni fogja őket a világ, de mit kell megpróbálniuk?
◻ Milyen magatartást kellene tanúsítanunk a világi emberek iránt, és miért?
◻ Miért van szükség arra, hogy ne csak a testvéreinkkel „tegyünk jót”, hanem a kívülvalókkal is?
◻ Hogyan segít nyilvános tanúskodómunkánkban az, hogy bölcsen viseljük magunkat a kívülvalók irányában?
[Kép a 18. oldalon]
Balra: Franciaországban igaz keresztények segítséget nyújtanak embertársaiknak egy árvíz után
[Kép a 20. oldalon]
A keresztények sokat tehetnek kedves cselekedeteikkel az előítélet lerombolásáért
[Kép a 23. oldalon]
A keresztényeknek ’készeknek kell lenniük minden jó cselekedetre’