Fussuk meg a versenyt kitartással
„Fussuk meg kitartással az előttünk levő versenyt” (ZSIDÓK 12:1).
1. a) Mit helyezett elénk Jehova Isten, amikor átadtuk magunkat neki? b) Milyen versenyre kell felkészülnie egy kereszténynek?
AMIKOR átadtuk magunkat Jehovának Jézus Krisztus által, Isten — jelképesen szólva — egy versenyt helyezett elénk. A verseny végén díjat kap mindaz, aki sikeresen fejezi azt be. Milyen díjat? Örökké tartó életet! Ahhoz, hogy megnyerhesse ezt a nagyszerű díjat, a keresztény futónak felkészültnek kell lennie, nem csupán egy rövid, gyors hajrára, hanem egy hosszú távú futásra. Szüksége lesz tehát kitartásra. Ki kell tartania mind a versenyhez szükséges hosszan tartó erőfeszítésben, mind a verseny során megjelenő akadályokkal szemben.
2., 3. a) Mi segít nekünk megfutni a keresztény versenyt? b) Hogyan segített az öröm Jézusnak abban, hogy kitartással fussa meg a versenyt?
2 Vajon mi segít nekünk megfutni egy ilyen versenyt? Nos, mi segítette Jézust a kitartásban, mialatt ő ember volt a földön? Az örömből merített lelkierő. A Zsidók 12:1–3-ban ezt olvassuk: „Így tehát mi is, akiket a tanúknak ily nagy fellege vesz körül, tegyünk félre minden terhet és a minket oly könnyen behálózó bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk levő versenyt, mialatt teljes figyelemmel hitünk Főközvetítőjére és Tökéletesítőjére, Jézusra tekintünk. Ő a kilátásba helyezett örömért, nem törődve a gyalázattal, elszenvedte a kínoszlopot, és most az Isten trónjának jobbjára ült. Valóban, figyeljetek csak pontosan őreá, aki a bűnösöktől — a saját érdekeik ellen szóló — ellenséges beszédeket tűrt el, hogy el ne fáradjatok, és el ne csüggedjetek lelketekben!”
3 Jehova öröméért Jézus nyilvános szolgálata során képes volt megfutni a versenyt. (Vö. Nehémiás 8:10.) Jehova öröme segített neki elszenvedni még a megszégyenítő halált is a kínoszlopon, ami után tapasztalhatta a halálból való feltámadás és az Atyja jobb kezéhez való felemelkedés kimondhatatlan örömét, hogy lássa Isten munkáját, egészen annak befejezéséig. Mint ember, kitartott az Isten oldalán, s ezáltal megtartotta jogát az örökké tartó életre. Igen, amint a Lukács 21:19 mondja: „A kitartásotok által nyeritek meg a lelketeket.”
4. Milyen példát állított fel Jézus futótársai elé, és mire kell folyton gondolnunk?
4 Jézus Krisztus állította fel a legnagyszerűbb példát futótársai számára, és példája arról biztosít bennünket, hogy mi is lehetünk győztesek (1Péter 2:21). Aminek a megtételére Jézus kér minket, azt képesek is vagyunk megtenni. Amiképpen ő kitartott, úgy mi is képesek vagyunk kitartani. És miközben rendíthetetlenül kitartunk az ő utánzásában, az örömre okot adó dolgokra kell gondolnunk (János 15:11, 20, 21). Az öröm meg fog erősíteni bennünket Jehova szolgálatának versenyfutásában, egészen az örökké tartó élet dicsőséges díjának elnyeréséig (Kolossé 1:10, 11).
5. Hogyan lehetünk örömteliek és erősek az előttünk álló versenyre?
5 Annak érdekében, hogy segítsen kitartani a versenyben, Jehova a szokásosnál nagyobb erőről gondoskodott. Amikor üldöznek, ez az erő, és annak ismerete, hogy miért kiváltság elszenvedni az üldözést, megerősít bennünket (2Korinthus 4:7–9). Mindaz, amit azért viselünk el, hogy tiszteletet szerezzünk Isten nevének és támogassuk az ő szuverenitását, ok az olyan örömre, amelyet senki sem vehet el tőlünk (János 16:22). Ez megmagyarázza, hogy az apostolok miért örvendeztek — miután a zsidó Szanhedrin megverette őket, mert tanúskodtak a Jehova Isten által Jézussal kapcsolatban véghezvitt csodálatos dolgokról — „mivel méltóknak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek el az ő nevéért” (Cselekedetek 5:41, 42). Az örömük nem magából az üldözésből fakadt, hanem az afölött érzett mély belső megelégedettségből, hogy megörvendeztették Jehovát és Jézust.
6., 7. Miért örvendezhet egy keresztény futó még ha megpróbáltatások között van is, és mi az eredménye ennek?
6 Életünk másik tápláló ereje a remény, amit Isten helyezett elénk. Amint Pál megfogalmazta: „Örüljünk a békés viszonynak Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által; aki által mi is hit útján nyertünk bebocsátást arra a ki nem érdemelt kedvességre, amelyben most vagyunk; és ujjongjunk az Isten dicsőségének reménysége alapján! És nemcsak ennek, hanem ujjongjunk a megpróbáltatásban is, hiszen tudjuk, hogy a megpróbáltatás kitartást eredményez, a kitartás viszont helyeselt állapotot, a helyeselt állapot viszont reménységet, a reménység pedig nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:1–5).
7 A megpróbáltatások önmagukban nem örömteliek, később mégis békés gyümölcsöket teremnek. Ezek a gyümölcsök: kitartás, helyeselt állapot, remény és annak beteljesülése. Kitartásunk az isteni helyeslés elnyeréséhez fog vezetni. Ha Isten előtt helyeseltek vagyunk, bizakodóan reménykedhetünk az általa tett ígéretek megvalósulásában. Ez a remény bennünket a helyes irányban tart és buzdít a megpróbáltatás idején mindaddig, amíg a remény be nem teljesül (2Korinthus 4:16–18).
Boldogok, akik kitartanak!
8. Miért nem elpazarolt idő számunkra a várakozás ideje?
8 Miközben várakozunk az Isten által meghatározott időre, amikor is ő kiosztja a díjakat a futóknak, változást tapasztalunk. Ez a változás a saját szellemi előrehaladásunk, amely a próbák sikeres kiállásából származik és megnyeri számunkra Isten nagy kegyét. Ez a szellemi előrehaladás mutatja meg, mik vagyunk valójában, s ez adja meg számunkra a lehetőséget, hogy ugyanazokat a nagyszerű tulajdonságokat gyakoroljuk, amelyeket a régi idők hűségesei, elsősorban Példaképünk, Jézus Krisztus mutatott. Ezt mondja Jakab tanítvány: „Tekintsétek teljes örömnek, testvéreim, amikor különféle megpróbáltatások közé kerültök, hiszen tudjátok, hogy a hitetek kipróbált minősége kitartást eredményez. Hadd tegye azonban a kitartás teljessé munkáját, hogy ti is tökéletesek és józanok lehessetek minden tekintetben, semmiben sem szenvedve hiányt” (Jakab 1:2–4). Igen, különböző próbákat várhatunk, de ezek szolgálnak nekünk a helyes tulajdonságok ápolására. Ezáltal bizonyítjuk be azt, hogy a versenyben maradunk egészen a díj elnyeréséig, függetlenül attól, hogy milyen akadályokkal találjuk szembe magunkat.
9., 10. a) Miért boldogok azok, akik kitartanak a próbákban, és hogyan kell szembenéznünk a próbákkal? b) Kik voltak a régi idők boldog emberei, és hogyan számíthatunk mi is közéjük?
9 Ne csodálkozzunk hát, hogy Jakab ezt mondta: „Boldog az az ember, aki mindig kitart a próba alatt, mert miután kiállta a próbát, megkapja az élet koronáját, amelyet Jehova ígért azoknak, akik őt folyton szeretik!” (Jakab 1:12). Nézzünk szembe állhatatosan a próbákkal, felfegyverkezve az isteni tulajdonságokkal, amelyek megerősítenek bennünket, hogy legyőzzük azokat! (2Péter 1:5–8).
10 Ne felejtsük el: nem új vagy újszerű az a mód, ahogyan Isten velünk foglalkozik. A régi idők hűséges ’tanúinak fellegével’ ugyanígy foglalkozott, amikor azok bebizonyították Isten iránti állhatatosságukat (Zsidók 12:1). Az, hogy Isten helyeselte őket, feljegyzésre került Isten Szavában, és mindannyiukat boldognak tekintjük, mivel kitartottak a próbák alatt. Jakab ezt mondja: „Testvérek, a gonosz elszenvedésében és a türelem gyakorlásában vegyetek példát a prófétákról, akik Jehova nevében szólottak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik kitartottak. Hallottatok Jób kitartásáról és láttátok, milyen kimenetelt adott neki Jehova, hogy Jehova mily gyengéd vonzalmú és könyörületes” (Jakab 5:10, 11). A jövendölés szerint ezekben a kritikus utolsó napokban a világ színterén feltűnnek néhányan, akik becsületesen szolgálják Jehovát; pontosan úgy, ahogy azt a próféták tették a régebbi századokban. Nem tölt el boldogsággal bennünket, hogy ezen becsületesek egyike lehetünk? (Dániel 12:3; Jelenések 7:9).
Vegyük igénybe Jehova buzdító Szavát!
11. Hogyan segíthet nekünk Isten Szava kitartani, és miért nem szabad olyannak lennünk, mint a köves talaj Jézus példázatában?
11 Pál rámutatott egy további segítségre a kitartáshoz, amikor azt mondta, hogy „türelmes kitartás és az Írásokból nyert buzdítás által megtarthassuk a reménységünket” (Róma 15:4, The Twentieth Century New Testament). Az igazságnak, Isten Szavának mélyen meg kell gyökereznie bennünk, hogy mindig a megfelelő válaszra késztessen bennünket. Semmi hasznunk nem lesz abból, ha olyanok vagyunk, mint a Jézusnak a magvetőről szóló példázatában leírt sziklás talaj: „Ezek azok, akiket köves talajra vetnek: alighogy hallották a beszédet, máris örömmel fogadták. De nincs bennük gyökér és csak egy ideig maradnak meg; azután mihelyt eljön a megpróbáltatás vagy üldözés a beszéd miatt, megbotlanak” (Márk 4:16, 17). Az ilyen emberekben Isten Szavának igazsága nem fog mélyen meggyökerezni, így a megpróbáltatás idején nem lesznek képesek igénybe venni azt, mint a megerősítés és remény igazi forrását.
12. Mivel kapcsolatban nem szabad áltatni magunkat, amikor elfogadjuk a Jóhírt?
12 Senkinek, aki elfogadja a Királyság jó hírét, nem szabad áltatnia magát azt illetően, mi fog következni. Az illető olyan életutat követ, amely megpróbáltatást vagy üldözést von maga után (2Timótheus 3:12). Tekintsük „teljes örömnek” azt a kiváltságot, hogy az Isten Szavához való szilárd ragaszkodás és az arról való prédikálás miatt különböző próbákon esünk át! (Jakab 1:2, 3).
13. Hogyan és miért örvendezett Pál a thessalonikai keresztények felett?
13 Az első századi Thessalonikában Pál ellenségei fellázadtak az ő prédikálása miatt. Amikor Pál Bereába ment, ezek az üldözők követték őt oda, hogy még nagyobb zavart keltsenek. Azoknak a Thessalonikában maradt hűségeseknek az üldözött apostol ezt írta: „Mi kötelesek vagyunk minden időben illő módon hálát adni értetek Istennek, testvérek, mert rendkívüli mértékben növekszik a ti hitetek, és gyarapodik bennetek egyenként és mindnyájatokban az egymás iránti szeretet. Ezért büszkék vagyunk rátok az Isten gyülekezetei között a kitartásotok és hitetek miatt, minden üldözésetekben és nyomorúságotokban, amelyet elviseltek. Ez az Isten igazságos ítéletének egyik bizonyítéka, és oda vezet, hogy az Isten királyságára méltónak számítanak titeket, amelyért valóban szenvedtek is” (2Thessalonika 1:3–5). Annak ellenére, hogy szenvedtek az ellenséges kezek között, a thessalonikai keresztények növekedtek a Krisztushoz való hasonlóságban és gyarapodtak számban. Hogyan lehetett ez? Úgy, hogy Jehova buzdító Szavából merítettek erőt. Engedelmeskedtek az Úr parancsának, és kitartással futották meg a versenyt (2Thessalonika 2:13–17).
Mások megmentéséért
14. a) Miért maradunk örömmel a szolgálatban a nehézségek ellenére? b) Mit kérünk imáinkban, és miért?
14 Elsősorban Isten igazolásának érdekében tűrjük el hűségesen és türelmesen a nehézségeket és az üldözéseket. De van még egy önzetlen ok, amiért alávetjük magunkat ezeknek: így adhatjuk tovább a Királyság hírét másoknak, s ezáltal az Isten Királyságának egyre több hírnöke növekedik fel, hogy ’nyilvános kijelentést tegyen a megmentésre’ (Róma 10:10). Az Isten szolgálatában munkálkodóknak imádkozniuk kell azért, hogy az aratás Ura áldja meg munkájukat, gondoskodva a Királyság még több hírnökéről (Máté 9:38). Pál ezt írta Timótheusnak: „És amiket sok tanú által megerősítve tőlem hallottál, azokat bízd hűséges férfiakra, akik viszont mások kellő tanítására alkalmasak lesznek. Mint Krisztus Jézus jó katonája, vedd ki a részed a rossz elszenvedéséből” (2Timótheus 2:2, 3).
15. Miért kell úgy viselkednünk, ahogyan a katonák és a versenyzők a „játékokban”?
15 Egy katona elkülönül a civilek kevésbé korlátozott életétől. Hasonlóképpen nekünk sem szabad belekeverednünk azok ügyeibe, akik nem az Úr seregébe tartoznak, hanem valójában a szemben lévő oldalon állnak. Pál a továbbiakban így ír Timótheusnak: „Egy katonaként szolgálatot teljesítő ember sem avatkozik a mindennapi élet kereskedelmi dolgaiba, hogy elnyerje annak tetszését, aki katonának besorozta. Ha pedig versenyez valaki, csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen versenyez” (2Timótheus 2:4, 5). Miközben a verseny megnyeréséért járó ’élet koronája’ elérésére törekszenek, a futóknak önuralmat kell gyakorolniuk és kerülniük kell a hasznavehetetlen súlyokat és akadályokat. Így tudnak arra összpontosítani, hogy a megmentés jó hírét elvigyék másokhoz (Jakab 1:12; vö. 1Korinthus 9:24, 25).
16. Mit nem lehet megbilincselni, és kinek az érdekében tartunk ki?
16 Mivel szeretjük Istent, valamint a juhszerű egyéneket, akik őt keresik, sok mindent örömmel eltűrünk, hogy elérjünk másokat a megmentés jó hírével. Az ellenség megkötözhet bennünket Isten Szavának prédikálásáért. De Isten Szava nem bilincselhető meg, és a mások megmentését szolgáló arról való beszéd nem láncolható le. Pál így írta le Timótheusnak, miért volt kész szembenézni a próbákkal: „Emlékezzél arra, hogy Jézus Krisztus, aki a Dávid magvából való, feltámadt a halálból a jó hír szerint, amelyet hirdetek, amelyért még bilincseket is szenvedek, mint egy gonosztevő. Isten szava azonban nincs megbilincselve. Így hát mindent eltűrök a választottakért, hogy örökké tartó dicsőséggel együtt ők is elnyerhessék a megmentést Krisztus Jézussal egységben” (2Timótheus 2:8–10). Ma nemcsak a kicsiny maradékra gondolunk, amelynek tagjai az égi Királyság várományosai, hanem a Jó Pásztor, Jézus Krisztus más juhainak nagy sokaságára is, arra a nagy sokaságra, amely egy földi Paradicsomot nyer Krisztus Királysága alatt (Jelenések 7:9–17).
17. Miért nem szabad feladnunk a versenyt, és mit eredményez, ha folytatjuk azt a végig?
17 Ha feladnánk, nem segítenénk sem magunkat, sem bárki mást a megmentésre. A keresztény versenyben való kitartás által — függetlenül attól, milyen akadályokkal nézünk szembe — állandóan a díj várományosai között tartjuk magunkat és közvetlenül a megmentéshez segítünk másokat, mialatt erőteljes példát is adunk másoknak a kitartásból. Akár égi, akár földi reménységünk van, Pál magatartása — ahogyan ő ’a célra törekszik, a díjára’ — követésre méltó (Filippi 3:14, 15).
A verseny rendíthetetlen folytatása
18. Mitől függ a díj elnyerése, és mit kell elkerülnünk, hogy kitarthassunk a végig?
18 Jehova igazolására tett keresztény futásunk dicsőséges befejezése és a számunkra fenntartott díj elnyerése attól függ, hogy rendíthetetlenül folytatjuk-e a versenyt mindvégig. Nem tarthatunk ki, tehát ha megterheljük magunkat olyan dolgokkal, amelyek nem szolgálják az igazságosság ügyét. Még ha levetkőzzük az ilyen dolgokat, akkor is elég szigorúak a követelmények ahhoz, hogy minden erőnkre szükségünk legyen, amit csak össze tudunk szedni. Ezért tanácsolja Pál: „Tegyünk félre minden terhet, és a minket oly könnyen behálózó bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk levő versenyt” (Zsidók 12:1). Jézushoz hasonlóan nekünk sem kell túlhangsúlyoznunk a szenvedéseket, amelyeket elviselünk; tekintsük azt alacsony árnak, amit az örömteli díjért fizetünk! (Vö. Róma 8:18.)
19. a) Mibe vetett bizodalmát fejezte ki Pál életének végéhez közeledve? b) Milyen bizodalommal kell lennünk a megígért jutalmat illetően, ahogy egyre közelebb kerülünk a kitartás versenyének végéhez?
19 Közel életének végéhez Pál ezt mondhatta: „A nemes harcot megharcoltam, pályafutásomat befejeztem, a hitet megtartottam. Mostantól fogva fenn van tartva számomra az igazságosság koronája” (2Timótheus 4:7, 8). Mi most a kitartás e versenyében vagyunk, hogy elnyerjük az örök élet díját. Ha kitartásunk elfogy, mivel a verseny hosszabb, mint amire kezdetben számítottunk, úgy éppen akkor vallunk kudarcot, amikor már közel vagyunk a megígért jutalomhoz. Ne kövessünk el hibát! Nem kétséges, hogy a jutalom ott vár a verseny végén.
20. Mit kell elhatároznunk a verseny végének eléréséig?
20 Ne fáradjon bele szemünk abba, hogy figyeljük a nagy nyomorúság kezdetét, amely először Nagy-Babilonra, majd az Ördög szervezetének maradék részére hoz pusztulást! (2Péter 3:11, 12). Tekintettel a körülöttünk levő sokatmondó jelekre, tekintsünk hittel előre! Készüljünk fel kitartásunk erőinek teljes összpontosítására és folytassuk bátran azt a versenyt, amelyet Jehova Isten helyezett elénk az ő Jézus Krisztus általi igazolásáért, egészen a befejezésig, az örömteli díj elnyeréséig!
Hogyan válaszolnál?
◻ Milyen versenyre kell felkészülnie egy kereszténynek?
◻ Miért annyira fontos az öröm a verseny megfutásában?
◻ Elsősorban milyen okok miatt maradunk meg a szolgálatban a nehézségek ellenére?
◻ Miért nem szabad feladnunk az Isten által elénk helyezett versenyt?
[Kép a 15. oldalon]
Mint egy hosszú távú versenyben,a keresztényeknek ki kell tartaniuk
[Kép a 17. oldalon]
A futóknak önuralmat kell gyakorolniuk az ’élet koronájának’ elnyeréséhez