Képesek lehetünk ’mindvégig kitartani’
„Aki türelmesen kitart mindvégig, az megmenekül” (Máté 24:13, The Emphatic Diaglott).
1. a) Számunkra, egyénenként mi lehet a Jézus által említett „vég”, amiről a Máté 24:13-ban beszélt? b) Mi lényeges a megmentéshez?
JÉZUS KRISZTUS a „jelenlétére” vonatkozó nagy próféciájában ezt a reményt keltő kijelentést tette: „Aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:3, 13). Számunkra, egyének számára a „vég” akár „a dolgok rendszerének vége” is lehet, akár pedig a halálunk, esetleg hosszan tartó, kemény megpróbáltatás után. A végső megmentésünkhöz mindenképpen lényeges a hű kitartás (1Péter 1:8, 9).
2, 3. a) Miért bízhatunk abban, hogy bár tökéletlenek vagyunk, megmenekülhetünk? b) Mit fogunk most megvizsgálni?
2 Jézus a kitartás tökéletes példaképe (Zsidók 12:1–3). De mi, tökéletlen emberek, szintén hűen kitarthatunk Isten mellett az „igazságosságért” elviselt súlyos szenvedés és üldözés ellenére is (Máté 5:10). Igen, Jehova ki nem érdemelt kedvességéből eljuthatunk az örök életre való megmentésre, szeretett Fia, Jézus Krisztus váltságáldozata révén (János 3:16; 1János 2:1, 2).
3 Bár tökéletlen ember volt, Pál apostol nagyszerű példát mutatott a megmentéshez vezető kitartásból. Amikor megvizsgáltuk a 2Korinthus 11:23–27-ben feljegyzett védőbeszédének egy bizonyos részét, megtudtuk, hogy fáradságos munkában és szenvedésekben „még kiemelkedőbb módon” volt ’Krisztus szolgája’, mint a korinthusi „nagyon nagy apostolok”. De, amint látni fogjuk, felülmúlta őket mint ’Krisztus szolgája’ utazásokban, veszélyekben és mindenféle nyomorúságban is.
Veszélyes utazások a jó hír terjesztése céljából
4. Milyen utazásokra gondolt Pál, amikor azt mondta, hogy ’sokszor volt vándorúton’?
4 Sokszor voltam vándorúton: Pál gyakran utazott, hogy hirdesse a jó hírt, és ebben a tekintetben is messze felülmúlta korinthusi ellenlábasait (23, 26 vers). Természetesen szembe kellett néznie a római világban az utasokra leselkedő általános veszélyekkel. De az ő utazásai sokkal hosszabbak és fárasztóbbak voltak. Utazásai során eljutott a pizidiai Antiochiába, Ikoniumba, Lisztrába, Derbébe, Filippibe, Thessalonikába, Béreába, Athénba és Korinthusba (Cselekedetek 13:14—14:26; 16:11—18:17).
5. Mitől voltak Pál utazásai olyan kimerítőek és veszélyesek, és hogyan tudta megtenni ezeket a fárasztó utazásokat?
5 Az apostol utazásai sokkal veszélyesebbek voltak és jobban próbára tették őt, mivel ő maga ’gyűlölet tárgya volt a Krisztus neve miatt’ (Máté 10:22). Jehova azonban megadta Pálnak a fáradságos utazásaihoz szükséges testi erőt és bátorságot (Ésaiás 40:28–31). Az apostol, mint kemény munkát végző szolga, szép példát mutatott Jehova mai tanúinak a Királyság-érdekek előmozdításában (Máté 6:33).
Sokféle veszély hűséges elviselése
6. Milyen „veszélyben forgott” az apostol „folyóvizeken”?
6 Veszélyben forogtam folyóvizeken: Mivel akkor viszonylag kevés híd létezett, Pál élete gyakran veszélyben forgott, amikor megáradt folyókon kellett átkelnie. Első missziós útja alkalmával például, valamint visszatérőben is Pizidián kellett átutaznia, ahol nagy veszélyt jelentettek a sebes hegyi folyók (Cselekedetek 13:13, 14; 14:21, 24). Nagy buzdítást meríthetnek Pálnak az ilyen körülmények közt tanúsított kitartásából Jehova tanúi, különösen pedig a misszionáriusok és a távoli területeken működő más szolgák.
7. a) Mit állt ki Pál, amikor „veszélyben” volt „útonállók miatt”? b) Hogyan foroghatnak hasonló veszélyben ma Jehova tanúi?
7 Veszélyben útonállók miatt: Jézusnak az irgalmas szamaritánusról mondott példázata azt mutatja, hogy az első századi utazó ’útonállók kezébe kerülhetett, akik kifoszthatták és félholtra verve hagyhatták az úton’ (Lukács 10:25–37). Gyakoriak voltak az útonállók sok olyan területen is, ahol Pálnak kellett átutaznia. Amikor például ő és Barnabás Pergától északi irányba, a pizidiai Antiochiába tartottak, banditáktól hemzsegő hegyvidéken keltek át (Cselekedetek 13:13, 14). Ezek a veszélyes gonosztevők lakatlan vidéken lesték áldozataikat és nem haboztak erőszakhoz folyamodni. Valószínűleg Pált is megtámadták ilyen útonállók. Hasonló veszély leselkedhet Jehova modernkori tanúira is, ezért óvatosnak kell lenniük. De az apostolhoz hasonlóan ők is hűséggel kitarthatnak; nem riasztja el őket a félelem, hanem Jehova védelmében bíznak. (Vö. Zsoltárok 56:4; Károli: 56:5).
8. Miért gyűlölték a zsidók Pált és miért akarták megölni?
8 Veszélyben népem körében: Pál a megfeszített és feltámasztott Messiásról prédikált, akit honfitársai nagy többsége elvetett (1Korinthus 1:22–24; 2:2). Azonkívül azt tanította, hogy nem a Mózesi Törvény cselekedetei által lesz igaznak nyilvánítva az ember, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit alapján (Róma 3:20; 5:18–21; 6:14). Ezért a zsidók Pált hitehagyottnak tekintették, gyűlölték, megverték, sőt meg akarták ölni (Cselekedetek 9:23–25). A saját fajtájából valókat az is felháborította, hogy sok pogányt térített át a keresztény hitre, olyanokat, akiket a zsidók szerettek volna a saját vallásuk prozelitáivá tenni (Máté 23:15; Cselekedetek 17:1–10).
9. Milyen módon volt Pál apostol „veszélyben a nemzetek között”, és vajon ezek a veszélyek el tudták-e hallgattatni őt?
9 Veszélyben a nemzetek között: A pogányok vagy a nemzetekből való emberek is üldözték Pált (Cselekedetek 19:11–41). Sőt, néha éppen a zsidó tömegek szították a pogányok gyűlöletét és biztatták őket az apostol elleni erőszakra (Cselekedetek 14:1–7, 19, 20). Ez a zsidók és pogányok részéről fenyegető veszély azonban sohasem tudta elhallgattatni a félelmet nem ismerő Királyság-hirdetőt. Jehova üldözött keresztény tanúi szintén félelem nélkül prédikálnak ma a saját fajuk tagjainak és másoknak is (Cselekedetek 17:30; vö. Zsoltárok 59:1–4; Károli: 59:2–5).
10. Milyen módon volt Pál „veszélyben városban”?
10 Veszélyben városban: Pált ilyen vagy olyan módon a városokban is üldözték, így például Damaszkuszban, Jeruzsálemben, Lisztrában és Efezusban (Cselekedetek 9:23–30; 14:19; 19:29–31). Filippiben az ellenségesen viselkedő pogányok azt állították, hogy Pál és Silas ’felforgatja a várost’. Ennek az lett a következménye, hogy a csőcselék megtámadta az evangéliumhirdetőket, majd megverték és börtönbe vetették őket (Cselekedetek 16:16–24). Ez azonban éppen úgy nem állította meg azokat a Királyság-hirdetőket, mint ahogyan ma sem állítja meg az ilyesmi Jehova tanúit.
11. Milyen esetleges veszélyek fenyegették Pált a „pusztaságban”?
11 Veszélyben pusztaságban: Az apostol mozgási és tevékenységi területe nem korlátozódott a lakott vidékre és a jól járható utakra. Utazásai során gyakran kellett bejárnia ritkán lakott helyeket, sőt pusztaságokat, úgynevezett „vadonokat” is. (Today’s English Version.) Azokon a helyeken bizony nélkülöznie kellett, ki volt téve szélviharoknak, könnyen eltévedhetett, vadállatok támadhatták meg, banditák ejthették fogságba. Az apostol bátran vállalta ezt a sokféle veszélyt.
12. Milyen veszélyekkel kellett Pálnak szembenéznie a „tengeren”, és vajon meggátolta ez őt a szolgálata teljesítésében?
12 Veszélyben tengeren: Amikor a jó hír terjesztése vagy hivőtársai érdeke megkívánta, hogy az apostol „nyílt tengeren” utazzon (TEV), mindenkor fennállt hatalmas tengeri viharok és a hajótörés veszélye. Pál azonban nem hagyta magát eltéríteni abbeli szándékától, hogy igenis folytatja szolgálatát, mint ahogy a mi időnkben is vállalják Jehova tanúi az ilyen veszélyeket, amikor a Királyság-érdekek előmozdítása megkívánja, hogy tengeren utazzanak.
Az „áltestvérek” okozta veszély
13, 14. a) Kik voltak azok az „áltestvérek”? b) Miért voltak ezek az „áltestvérek” különösen veszélyesek? c) Milyen szellemi erősítést kapnak Jehova Tanúi, hogy leküzdjék a gyülekezetekbe beszivárgott „áltestvéreket”?
13 Veszélyben áltestvérek között: A legveszélyesebbek és a legtöbb megpróbáltatást okozók kétségkívül az álnok „áltestvérek” vagy „hamis testvérek” voltak. (Katolikus fordítás; Ökumenikus fordítás; Csia fordítás.) Ilyen emberek Iskariot Júdás óta mindig akadtak Krisztus követői között. Pál idejében az ilyen „áltestvérek” közé tartoztak a korinthusi „nagyon nagy apostolok”. Az „áltestvérek” különösen nagy veszélyt jelentettek, mivel álnok módon jó barátnak tüntették fel magukat, holott valójában hűtlen árulók voltak. Ürügyet kerestek arra, hogy vádat emeljenek Pál ellen (2Korinthus 11:5, 12–14; vö. Dániel 6:4, 5).
14 Az „áltestvérek” között voltak azok, akik a „galáciai gyülekezet”-ben tevékenykedtek. Pál azonban sohasem hátrált meg az ilyen emberek előtt, „hogy a jó hír igazsága továbbra is megmaradjon” hittársai között (Galata 1:1, 2; 2:4, 5; vö. Júdás 3, 4). Jehova segítette Pált, és ugyanúgy segíti szellemileg ma is a tanúit, „hogy a jó hír igazsága továbbra is megmaradjon” közöttük. Az olyan isteni ihletésű írásokban, mint a korinthusiakhoz és a galatákhoz írt levelek, a testvérek szellemi segítséget kapnak ahhoz, hogy védekezni tudjanak a gyülekezetekbe esetleg beszivárgott „áltestvérek” ellen.
A „szent szolgálat” közben elviselt nehézségek
15. Mire utalt Pál, amikor azt mondta, hogy ő „még kiemelkedőbb módon” Krisztus szolgája volt „fáradságos munkában és kínlódásban”?
15 Fáradságos munkában és kínlódásban: Pál ezután felsorolja a nehézségeket, amelyek az ellenlábasainál „kiemelkedőbb módon” ’Krisztus szolgájává’ tették őt (23, 27. vers). Az itt említett „fáradságos munka és kínlódás” részben arra a nehéz munkára utal, amit Pál azért végzett, hogy a szolgálatban maradhasson (Cselekedetek 18:1–4; 1Korinthus 4:11, 12; 2Thessalonika 3:7, 8). De mindaz, amit az apostol végzett, Jehova szolgálata köré összpontosult. Ezért a „fáradságos munka és kínlódás” kétségkívül magában foglalja a nehéz utazásai során átélt fáradságot és kimerülést, amikor az elemeknek kitéve, számtalan nélkülözést és egyéb nyomorúságot kellett elviselnie Jehova „szent szolgálatában” (Róma 12:1).
16. Minek köszönhette Pál a sok „virrasztást”?
16 Gyakran virrasztva: Mivel Pál nem szeretett volna anyagi vonatkozásban terhére lenni azoknak, akiknek a jó hírt prédikálta, „éjjel és nappal” nehéz kétkezi munkát végzett, valószínűleg jelentős és gyakori virrasztások árán (1Thessalonika 2:9). Természetesen mindez szorosan összefüggött Pálnak mint ’Krisztus szolgájának’ tevékenységével. „Álmatlan éjszakái” nem az anyagi szükségletek miatti aggodalmából eredtek, mert Jehova mindig gondoskodik szolgáiról (Máté 6:25–34). De az átvirrasztott éjszakái közül talán néhányat imádkozással töltött, vagy mélyen elgondolkozott hivőtársai sorsán. (Vö. Lukács 6:12–16; 2Korinthus 11:28, 29.) Egy alkalommal szükségesnek látta, hogy „éjfélig” beszéljen az egybegyűlt testvéreknek, sőt egész éjszaka: „hajnalig” (Cselekedetek 20:7–12). Az átvirrasztott éjszakái sok esetben a testi kényelmetlenség, az átélt veszélyek és egyéb nyomorúságok következményeként is jelentkezhettek, amikor a szolgálatát végezte.
17. Mikor „éhezett és szomjúhozott” az apostol?
17 Éhezve és szomjúhozva: Pál éhséget és szomjúságot volt kénytelen elviselni, amikor lakatlan, puszta vidéken, forró sivatagon kelt át. Néha azért kellett éheznie és szomjúhoznia, mivel idegenektől függött, vagy attól, hogy milyen élelmet tud megszerezni magának a saját fáradságos munkájával idegen környezetben. Jehova azonban mindig gondoskodott arról, hogy Pál életben maradjon, noha időnként igen csekély élelemhez jutott. Hasonlóképpen gondoskodik ma is a „minden vigasztalás Istene” jelenkori szolgáinak fenntartásáról (Zsoltárok 37:25; Lukács 11:2, 3).
18. Hogyan történt az, hogy Pálnak „sokszor koplalnia” kellett?
18 Sokszor koplalva: Itt (a 27. versben) Pál talán szembe akarta állítani a kényszerű, nem önkéntes „éhezést és szomjúhozást” a szándékos, önként vállalt sokszori „koplalással” [betű szerint: „böjtöléssel”]. Egyes alkalmakkor szándékosan böjtölhetett, amikor az imádkozásra és igen súlyos szellemi ügyek intézésére kívánta fordítani az idejét. (Vö. Cselekedetek 13:3; 14:23.) Ha azonban itt csupán nehézségeket említ, azon azt érti, hogy nem jószántából koplalt, hanem talán valamilyen betegség miatt, mint például vérhas, vagy a szolgálatban tapasztalt nélkülözések miatt. (Vö. 2Korinthus 6:5). Természetesen, amikor Pál bizonyos szolgálati útra indult, bizonyosan tisztában volt azzal, hogy csak nehezen vagy egyáltalán nem jut majd élelemhez és ivóvízhez. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy a keresztény érdekekkel törődjön (Filippi 4:12).
19. Milyen körülmények között kellett Pálnak „fagyoskodni” és „mezítelennek” lenni?
19 Fagyoskodva és mezítelenségben: Az apostolnak el kellett tűrnie azonfelül a hideget és a viszonylagos „mezítelenséget”, vagy legalábbis „ki volt téve” mindezeknek (The New English Bible). Nem lustaságból volt „hiányosan öltözött”. Pál ugyanis dolgozott, hogy ellássa magát (1Korinthus 4:11, 12; vö. Cselekedetek 20:33, 34). A „fagyoskodás és mezítelenség” olyan nyomorúság volt, amit az apostolnak akkor kellett elviselnie, amikor az üldözés alatt nem lehetett megfelelően felöltözve, vagy amikor mostoha időjárási viszonyok közt utazott, vagy amikor nehéz körülmények között végezte szolgálatát.
’Tartsatok ki mindvégig’!
20, 21. a) Miért mondanád, hogy Pál nem volt biztos emberi támasz? b) Miben hasonlíthatók össze ma Jehova tanúi Pál apostollal?
20 Miután megvizsgáltunk néhányat Pál apostol fáradságos munkái, utazásai, üldözései és egyéb nehézségei közül, szinte biztos emberi támasznak tekinthetnénk őt. Ő azonban, akárcsak mi, tökéletlen ember volt (Róma 7:21–25). Korinthusi ellenlábasai lenézték őt és azt mondták: „Levelei súlyosak és erőteljesek, de személyes jelenléte erőtelen és beszéde gyatra” (2Korinthus 10:10). Azonkívül Pál ’tövist kapott a testébe’ — valószínűleg valamilyen szembetegséget (2Korinthus 12:7; Cselekedetek 23:1–5; Galata 4:15; 6:11).
21 Mint Jehova modernkori tanúi, mi is tökéletlenek vagyunk, bár Pálhoz hasonlóan buzgón törekszünk Isten tetszésére (1Korinthus 9:24–27). A világ lenéz minket, ahogyan az apostolt is sokan lenézték, noha mi mélységesen törődünk embertársaink szellemi jólétével (Máté 22:39). Pálhoz hasonlóan közülünk is sokan betegek. De éppen ez indít minket arra, hogy még jobban bízzunk Isten erejében, és éppen a mi gyengeségünkben mutatkozik meg Isten ereje azok előtt, akiknek prédikálunk (2Korinthus 12:7–10).
22. a) Ha szenvednünk kell az „igazságosságért”, vajon hogyan erősít meg minket Jehova? b) Csakis hogyan lehetünk képesek ’mindvégig kitartani’?
22 Nem kétséges, hogy Pált mint Jehova tökéletlen, de mégis hű szolgáját, a fentről kapott erő tartotta fenn mindhalálig (2Korinthus 4:7; 2Timótheus 4:6–8). Hasonlóképpen mi is csak Isten erejéből vagyunk képesek ’mindvégig kitartani’, vagyis a dolgok jelen rendszerének befejezéséig, illetve a hűségben bekövetkezett halálunkig (Zsoltárok 29:11; Máté 10:28; 24:3, 13; Márk 13:13). Ha szenvednünk kell „az igazságosságért”, nagy vigaszt jelent nekünk Jehova szent szelleme, Isten csodálatos ígérete és imáink meghallgatása. Ezek a dolgok bizalommal töltenek el minket az iránt, hogy a „minden vigasztalás Istene” velünk van. Pál apostolhoz hasonlóan mi is lehetünk olyan helyzetben, hogy „zavarba jövünk, de nem vagyunk teljesen kivezető út nélkül, üldözöttek vagyunk, de nem cserben hagyottak” (2Korinthus 4:8, 9). Istenünk erőt ad ahhoz, hogy félelem nélkül hirdessük a jó hírt még akkor is, ha üldözéssel és nehézségekkel kell szembenéznünk. És egész biztos, hogy Jehova erejével képesek leszünk ’mindvégig kitartani’!
Tudnál-e most válaszolni az alábbi kérdésekre?
◻ Mit jelent ’mindvégig kitartani’?
◻ Milyenfajta utazásokra utalt Pál apostol, amikor arról beszélt, hogy „sokszor volt vándorúton”?
◻ Milyen veszélyt jelentettek az apostolnak az „áltestvérek”, és hogyan kapnak szellemi erősítést az ilyenek ellen Jehova mai tanúi?
◻ Milyen körülmények közt kellett Pálnak „éhezni és szomjúhozni, valamint „fagyoskodni” és „mezítelennek” lenni?
◻ Bár Pálhoz hasonlóan mi is tökéletlenek vagyunk, hogyan lehetséges mégis ’mindvégig kitartani’?
[Kép a 12. oldalon]
Pál gyakran forgott veszélyben útonállók miatt a szolgálati utazásai folyamán
[Kép a 13. oldalon]
Pált a nemzetek részéről is veszély fenyegette, mint például Lisztrában