Cselekedetek

17 Akkor átutaztak Amfipoliszon és Apollónián, és Tesszalonikába értek,+ ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. 2 Pál pedig szokása szerint+ bement hozzájuk, és három sabbaton át érvelt nekik az Írásokból.+ 3 Megmagyarázta és hivatkozásokkal bizonyította, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett,+ és fel kellett támadnia a halottak közül.+ Ezt mondta: „Ez a Jézus a Krisztus, akit hirdetek nektek.” 4 Ennek eredményeként néhányan közülük hívőkké lettek, és csatlakoztak Pálhoz meg Siláshoz.+ Ugyanígy tett az Istent imádó görögök egy nagy tömege is, továbbá jó néhány előkelő asszony.

5 A zsidók azonban, mivel féltékenyek lettek,+ maguk mellé vettek néhány gonosz férfit, akik a piactéren lézengtek, csődületet támasztottak, és felfordulást okoztak a városban. Megrohanták Jáson házát, és azon igyekeztek, hogy kihozassák Pált és Silást a csőcselék elé.+ 6 Amikor őket nem találták, Jásont néhány testvérrel együtt a város vezetői elé vonszolták, ezt kiáltva: „Ezek, akik felforgatták a lakott földet,* itt is jelen vannak,+ 7 Jáson meg vendégül látta őket! Ezek mind a császár rendeleteivel ellentétben cselekszenek, azt mondva, hogy más a király: Jézus.”+ 8 Ezeket hallva riadalom támadt a sokaság és a városi vezetők körében, 9 és csak akkor engedték el őket, miután elegendő biztosítékot* kaptak Jásontól és a többiektől.

10 A testvérek azonnal, még éjjel elküldték Pált is, és Silást is Bereába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. 11 Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis rendkívül készségesen fogadták Isten szavát, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok. 12 Így sokan közülük hívőkké lettek, akárcsak a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül is jó néhányan. 13 De amikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában is hirdeti Isten szavát, odamentek, hogy bujtogassák és felzaklassák a tömeget.+ 14 A testvérek akkor azonnal elküldték Pált a tengerhez,+ de Silás és Timóteusz ott maradt. 15 Akik azonban Pált kísérték, elvitték őt egészen Athénig, majd miután azt az útmutatást kapták, hogy Silás és Timóteusz+ a lehető leggyorsabban menjen el Pálhoz, eltávoztak.

16 Miközben Pál várta őket Athénban, felháborodott annak láttán, hogy a város tele van bálványokkal. 17 Érvelni kezdett hát a zsinagógában a zsidóknak és a többi, Istent imádó embernek, és a piactéren mindennap azoknak, akik éppen ott voltak. 18 Némelyek azonban mind az epikureus, mind a sztoikus filozófusok közül vitába szálltak vele, és egyesek ezt mondták: „Mit akar ez a fecsegő mondani?” Mások meg ezt: „Idegen istenségek hírnökének látszik.” Ez azért volt, mert a Jézusról és a feltámadásról szóló jó hírt hirdette.+ 19 Megragadták hát, és az Areopáguszra vitték, ezt mondva: „Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amelyről beszélsz? 20 Mert olyasmikkel állsz elő, amik idegenül hangzanak nekünk. Tudni akarjuk, hogy mit jelentenek ezek.” 21 Az athéniak meg az ott tartózkodó idegenek ugyanis semmi mással nem töltötték a szabad idejüket, mint azzal, hogy valami újat mondjanak, vagy valami újra figyeljenek. 22 Pál pedig megállt az Areopágusz+ közepén, és így szólt:

„Athéni férfiak, látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek az istenségeket,* mint mások.+ 23 Például amint mentem, és gondosan megszemléltem imádatotok tárgyait, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: »Egy ismeretlen Istennek«. Akit azért ti nem ismerve imádtok, azt hirdetem én nektek. 24 Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van, aki égnek és földnek ura,+ kézzel készített templomokban nem lakik,+ 25 sem emberi kezek nem szolgálják ki őt, mintha szüksége volna bármire is,+ hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet+ és mindent. 26 És egyetlen emberből+ alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak az egész föld színén,+ és kiszabta a meghatározott időket és az emberek lakóhelyének határait,+ 27 hogy keressék Istent, sőt, tapogatózva keressék őt, és meg is találják,+ bár a valóságban nincs messze egyikünktől sem. 28 Mert általa* van életünk, általa mozgunk és létezünk,+ mint ahogy a költőitek közül is mondták némelyek: »Mert az ő gyermekei* vagyunk.«

29 Mivel tehát Isten gyermekei* vagyunk,+ nem szabad azt hinnünk, hogy az Istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló, olyasmihez, amit az emberi művészet és elgondolás formált meg.+ 30 Igaz, Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett,+ de most azt hirdeti minden embernek mindenhol, hogy bánja meg a bűneit. 31 Kitűzött ugyanis egy napot, amelyen igazságosan ítélkezik+ majd a lakott föld felett egy férfi által, akit kinevezett, és minden embernek biztosítékot adott azáltal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.”+

32 Nos, amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek csúfolódni kezdtek,+ míg mások ezt mondták: „Majd még meghallgatunk erről.” 33 Így Pál otthagyta őket, 34 de néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívővé lett. Közöttük volt Dioníziusz, az Areopágusz-törvényszék egyik bírája, valamint egy Damarisz nevű asszony, és rajtuk kívül mások is.