Járjunk Jehova oktatása szerint

„Oktass engem a te utadra, ó Jehova! A te igazságodban járok majd. Tedd egységessé szívemet, hogy féljem a te nevedet” (ZSOLTÁROK 86:11).

 1., 2. Mi indítja Jehova Tanúit arra, hogy megtagadják a vérátömlesztés elfogadását?

„JEHOVA Tanúinak talán igazuk van abban, hogy elutasítják a vérkészítmények használatát, mivel az átömlesztett vér jelentős mennyiségű betegséget okozó anyagot szállíthat” (Le Quotidien du Médecin orvosi napilap, 1987. december 15.).

² Néhányan talán úgy érezhetik e kommentárt olvasva, micsoda szerencséjük van Jehova Tanúinak, hogy már sokkal azt megelőzően visszautasították a vérátömlesztést, mielőtt általánosan ismertté vált volna, milyen veszélyes, sőt halálos az. Jehova Tanúinak azonban nem véletlenül ez az álláspontja a vérrel kapcsolatban, nem is olyan szabály ez, amit valami különös szekta talált ki, és nem is abból a félelemből ered, hogy a vér nem biztonságos. A Tanúk azon elhatározásukból utasítják vissza a vért, hogy engedelmesen járjanak Nagy Tanítójuk — Isten előtt.

 3. a) Hogyan érzett Dávid a Jehova iránti függőségét illetően? b) Milyen kimenetelre tekintett előre Dávid Istenbe vetett bizalma miatt?

³ Dávid király, aki érezte Isten iránti függőségét, úgy határozott, hogy az ő tanítására figyel és ’igazságában jár’ (Zsoltárok 86:11). Dávid valamikor azt a tanácsot kapta, hogy bárcsak elkerülné, hogy vérbűnt vegyen magára Isten szemében, mivel ’a lélek az élet tarsolyába van bekötve Jehovánál’ (1Sámuel 25:21, 22, 25, 29). Ahogy az emberek becsomagolják értékeiket, hogy megvédjék és megőrizzék azokat, úgy lehetett Dávid élete is védve és megőrizve Isten által. A bölcs tanácsot megfogadva Dávid nem törekedett arra, hogy személyes erőfeszítések által védje meg magát, hanem bizalmát abba a Valakibe vetette, akinek az életével tartozott: „Megismertetted velem az élet ösvényét. Arcodnál öröm van megelégedésig, kellemesség van jobb kezednél örökké” (Zsoltárok 16:11).

 4. Miért akart Dávid oktatást kapni Jehovától?

⁴ E beállítottsággal Dávid nem érezte úgy, hogy ő személy szerint dönthet afelől, mely isteni törvények érvényesek, vagy melyiknek kell engedelmeskednie. Az ő állásfoglalása ez volt: „Oktass engem a te utadra, ó Jehova, és vezess engem az egyenesség ösvényén.” „Oktass engem a te utadra, ó Jehova. A te igazságodban járok majd. Tedd egységessé szívemet, hogy féljem a te nevedet én Istenem, egész szívemből” (Zsoltárok 27:11; 86:11, 12). Időnként talán úgy tűnhetett, hogy Isten előtt igazságban járni kényelmetlen vagy nagy áldozatot jelent, Dávid azonban oktatást akart kapni a helyes útra, és azon is járt.

Oktatás a vért illetően

 5. Mit tudhatott Dávid Isten vérre vonatkozó álláspontjáról?

⁵ Érdemes megjegyeznünk, hogy Dávid gyermekkora óta részesült tanításban Isten vérre vonatkozó nézőpontját illetően, amely nézőpont nem volt vallási rejtély. Amikor a Törvény felolvasásra került az emberek előtt, Dávid ezt hallhatta: „A test lelke a vérben van, és én magam az oltárra adtam azt nektek, hogy kiengesztelést szerezzen a lelketek számára, mert a vér szerez engesztelést a benne lévő lélek által. Ezért mondtam Izrael fiainak: ’Egyetlen lélek se egyen vért közületek és egyetlen idegen lakos se egyen vért, aki jövevényként köztetek lakik’ ” (3Mózes 17:11, 12; 5Mózes 4:10; 31:11).

 6. Hogyan volt Isten szolgáinak folyamatosan szükségük arra, hogy oktatásban részesüljenek a vért illetően?

⁶ Amíg Isten összegyűjtött népeként használta fel Izraelt, és azok az ő tetszését akarták keresni, szükséges volt, hogy isteni oktatásban részesüljenek a vérről. Így oktatták az izraelita fiúkat és lányokat az egymást követő generációkban. De ez az oktatás vajon azután is folytatódott, miután Isten elfogadta a keresztény gyülekezetet ’Isten Izraelének’ nevezve őket? (Galata 6:16). Igen, így volt. Isten vérre vonatkozó nézete nem változott (Malakiás 3:6). Határozott álláspontja, hogy kerüljék a vér helytelen használatát már a törvényszövetség hatálybalépése előtt létezett, és azután is megmaradt, miután a Törvény megszűnt (1Mózes 9:3, 4; Cselekedetek 15:28, 29).

 7. Miért fontos számunkra az, hogy isteni oktatásban részesüljünk a vérre vonatkozóan?

⁷ A vér tisztelete központi helyet foglal el a keresztényiségben. ’Nem túlzás ez?’ — kérdezhetik némelyek. Nos, mi álljon akkor a keresztényiség középpontjában, ha nem Jézus áldozata? Pál apostol pedig ezt írta: „Őáltala [Jézus által] van szabadulásunk, vérének váltságdíja következtében, vétkeink megbocsátása az ő ki nem érdemelt kedvességének gazdagsága szerint” (Efézus 1:7). A Frank C. Laubach által fordított The Inspired Letters így adja vissza a verset: „Krisztus vérét fizették ki értünk, és most az Ő tulajdona vagyunk.”

 8. Hogyan függ a „nagy sokaság” élete a vértől?

⁸ Mindannyian, akik abban reménykednek, hogy túlélik a küszöbön álló ’nagy nyomorúságot’ és élvezhetik Isten áldásait a paradicsomi földön, Jézus kiontott vérétől függnek. A Jelenések 7:9–14. verse így írja le őket és ezt mondja egy korábbi célzásra utalva: „Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból, és akik megmosták ruháikat és megfehérítették azokat a Bárány vérében.” Figyeljük meg a nyelvezetet. Nem azt mondja, hogy azok, akik túlélték a nyomorúságot, ’elfogadták Jézust’ vagy ’hitet gyakoroltak benne’, jóllehet ezek minden bizonnyal életfontosságú szempontok. Egy további lépést tesz és azt mondja, hogy ’megmosták ruháikat és megfehérítették azokat [Jézus] vérében’. Azért tesznek így, mert a vére váltságdíj értékű.

 9. Miért olyan komoly a Jehova iránti engedelmesség a vérre vonatkozóan?

⁹ Ezen érték tiszteletben tartása segít Jehova Tanúinak, hogy határozottak legyenek a vér helytelen alkalmazását illetően még akkor is, ha az orvosok komolyan állítják, hogy a vérátömlesztés életfontosságú. Ők talán úgy hiszik, hogy a vérátömlesztés lehetséges előnyei túlsúlyban vannak azokkal az egészségügyi kockázatokkal szemben, amelyet maga a vér okozhat. A keresztények azonban nem hagyhatnak figyelmen kívül egy még nagyobb kockázatot: annak a kockázatát ugyanis, hogy elveszítik Isten helyeslését, ha beleegyeznek a vér helytelen felhasználásába. Pál egy ízben olyanokról írt, akik ’szándékosan gyakorolják a bűnt, miután az igazság pontos ismeretére jutottak’. Vajon miért volt olyan komoly az ilyenfajta bűn? Mert az ilyen ember ’az Isten Fiát lábbal tapodja, és a szövetség vérét, amely megszentelte őt, közönséges értékűnek tekinti’ (Zsidók 9:16–24; 10:26–29).

Segítség másoknak, hogy oktatásban részesüljenek

10. Mi áll a vértől való tartózkodással kapcsolatos döntésünk mögött?

¹⁰ Mi, akik értékeljük Jézus váltságáldozatát, vigyázzunk, nehogy bűnt gyakoroljunk azáltal, hogy visszautasítjuk vérének életmentő értékét. Ha e dologgal kapcsolatos gondolkodásunk révén megértjük, hogy őszinte hálával tartozunk Istennek az életért, ennek arra kellene indítania bennünket, hogy elutasítsunk bármely kompromisszumot igazságos törvényeivel, amelyek biztosítanak minket arról, hogy szívén viseli legjobb érdekeinket — hosszú időre szóló legjobb érdekeinket (5Mózes 6:24; Példabeszédek 14:27; Prédikátor 8:12). És mi a helyzet a gyermekeinkkel?

11-13. Miért helytelen az a szemlélet, ahogyan néhány keresztény szülő vélekedik a gyermekét és a vért illetően, és miért?

¹¹ Amíg gyermekeink csecsemők vagy túl fiatalok ahhoz, hogy megértsenek bizonyos dolgokat, Jehova Isten tisztának és elfogadhatónak tekintheti őket a mi önátadásunk alapján (1Korinthus 7:14). Igaz tehát, hogy egy keresztény családban a kisgyermekek még nem érthették meg és ezért nem is dönthettek arról, hogy engedelmeskednek-e Isten vérre vonatkozó törvényének. Mi azonban vajon a legjobb oktatást nyújtjuk számukra ebben az életfontosságú kérdésben? A keresztény szülőknek ezt komolyan meg kellene fontolniuk, mivel néhány szülő láthatóan helytelenül vélekedik gyermekeiről és a vérről. Úgy tűnik, néhány szülő úgy érzi, hogy valójában nincs sok beleszólása abba, hogy a kisgyermekeinek adnak-e vérátömlesztést. Miért ez a helytelen szemlélet?

¹² Sok országban törvények vagy kormányzati hatóságok védik az elhagyott és durva bánásmódnak kitett gyermekeket. Jehova Tanúi gyermekei nem elhagyottak, vagy nincsenek kitéve durva bánásmódnak akkor, amikor a szülők úgy döntenek: nem engedélyezik, hogy szeretett fiuknak vagy lányuknak vért adjanak, ugyanakkor megkívánják a modern gyógyászat által nyújtott alternatív gyógykezeléseket. Ez még orvosi szempontból sem számít elhagyásnak vagy durva bánásmódnak, figyelembe véve a transzfúziós gyógykezelés elismert veszélyeit. Helyesen teszik, ha mérlegelik annak kockázatait és utána választják meg a kezelést.a Néhány orvosi személyzet mégis törvényes intézkedésekért folyamodik a hatóságokhoz, hogy kikényszerítsék a nemkívánatos vérátömlesztést.

¹³ Néhány szülő, mivel tudatában van annak, milyen könnyen kaphat támogatást az orvosi személyzet a bíróságtól ahhoz, hogy vérátömlesztést adjanak egy kisgyermeknek, talán úgy érzi, hogy az ügy kicsúszott a kezei közül és nem teheti meg azt, amit a szülőknek jogában állna vagy szükséges lenne megtenni. Milyen téves szemlélet ez! (Példabeszédek 22:3).

14. Hogyan nyert oktatást Dávid és Timótheus fiatal korában?

¹⁴ Jegyezzük meg, hogy Dávid fiatal kora óta részesült oktatásban Isten útjára. Ez felkészítette őt arra, hogy az életet Isten ajándékának tekintse és tudja, hogy a vér az életet képviseli. (Vö. 2Sámuel 23:14–17.) Timótheust „kora gyermekségétől” Isten gondolkodásának megfelelően tanították (2Timótheus 3:14, 15). Nem értesz egyet azzal, hogy Dávidnak és Timótheusnak már akkor képesnek kellett lennie arra, hogy kinyilvánítsa véleményét az Isten akaratát érintő kérdésekben, amikor még a ma törvényes felnőttkor alatt voltak? Ehhez hasonlóan ma is már jóval azelőtt Isten útjára kellene oktatni a fiatal keresztényeket, mielőtt ezt a kort elérnék.

15., 16. a) Milyen szemlélet alakult ki néhány helyen a gyermekek jogait illetően? b) Mi vezetett oda, hogy valakinek a gyermeke vért kapott?

¹⁵ Néhány helyen az úgynevezett érett gyermekeknek hasonló jogaik vannak, mint a felnőtteknek. Életkora vagy érett gondolkodása, esetleg mindkettő alapján talán elég érettnek tekinthető egy fiatal ahhoz, hogy maga döntsön a gyógykezelését illetően. De még olyan helyen is, ahol nincs ilyen törvény, a bírák vagy a hivatalnokok még ott is komolyan fontolóra vehetik egy fiatal kívánságát, aki képes érthetően hangot adni a vérre vonatkozó szilárd döntésének. Ezzel szemben viszont, ha egy fiatal képtelen tisztán és éretten kinyilvánítani a hitét, a bíróság úgy érezheti, úgy kell döntenie, ahogy a legjobbnak látja, mintha egy kisbaba esetében döntene.

¹⁶ Egy fiatalember évekkel ezelőtt abbahagyta a bibliatanulmányozást, majd folytatta, de nem merítkezett alá. Annak ellenére, hogy csupán hét hét hiányzott ahhoz, hogy elérje azt a kort, amikortól „jogában áll elutasítani az orvosi kezelést a maga számára”, a kórház, ahol rákkal kezelték, bírósághoz fordult, hogy támogatást szerezzen a vérátömlesztéshez az ő és szülei kívánsága ellenére. A lelkiismeretes bíró kikérdezgette a fiatalembert a vérre vonatkozó hitnézeteiről, és olyan alapvető kérdéseket tett fel neki, mint például a Biblia első öt könyvének a neve. Nem tudta megnevezni őket, és nem tudta meggyőző bizonyítékát adni annak sem, hogy megértette volna, miért utasította el a vért. Sajnálatos módon a bíró engedélyezte a vérátömlesztést ezzel a megjegyzéssel: „A vérátömlesztés elutasításába való beleegyezés(e) nem vallási hitnézeteinek érett megértésén alapszik.”

17. Milyen álláspontot foglalt el egy kislány a vér elfogadásával kapcsolatban, és milyen eredménnyel?

¹⁷ Az ügyek máshogy alakulhatnak egy olyan személy esetében, aki jó oktatásban részesült Isten útjairól, és tevékenyen az Ő igazsága szerint jár. Egy fiatalabb keresztény a ráknak ugyanazon ritka fajtájában szenvedett. A lány és szülei egy híres specialistától tudomást szereztek egy módosított kemoterápiás kezelésről és elfogadták azt. Az ügy mégis bíróságra került. A bíró ezt írta: „D. P. kijelentette, hogy ahogy csak képes lesz rá, ellen fog állni a vérátömlesztésnek. A teste elleni erőszakos cselekménynek tekinti a vérátömlesztést és a megerőszakolással egyenértékűnek. Azt kérte a bíróságtól, hogy tiszteljék döntését, és engedjék meg neki, hogy kitartson amellett [a kórházban] anélkül, hogy a bíróság vérátömlesztést rendelne el.” A kapott keresztény oktatás a segítségére sietett ebben a nehéz időszakban. (Lásd a bekeretezett részt.)

18. a) Milyen szilárd álláspontja volt egy beteg kislánynak a vér elfogadását illetően? b) Hogyan döntött a bíró a kezeléséről?

¹⁸ Egy 12 éves kislányt leukémiával kezeltek. Egy gyermekgondozó hivatal bíróságra vitte az ügyet, hogy így rákényszeríthessék a vért. A bíró erre a következtetésre jutott: „L. tisztán és tárgyilagosan elmondta a bíróságnak, hogy amennyiben kísérletet tesznek arra, hogy vérátömlesztésben részesítsék, minden erejével küzdeni fog az átömlesztés ellen, amennyire csak össze tudja magát szedni. Ezt mondta, és én elhiszem neki, hogy sikoltani és harcolni fog, hogy kiráncigálja a tűt a karjából és megpróbálja tönkretenni az ágya felett lógó vérrel teli palackot. Nem vagyok hajlandó olyan döntést hozni, amely ilyen megpróbáltatásnak teszi ki ezt a gyermeket . . . A kórház által javasolt kezelés úgy bánik ezzel a beteggel, mintha a betegség csupán egy fizikai állapot lenne. Nem veszi figyelembe az érzelmi szükségleteit és vallási hitnézeteit.”

Szülők, jól oktassatok!

19. Milyen különleges kötelességet kellene teljesíteniük a szülőknek a gyermekeikkel szemben?

¹⁹ Az ilyen tapasztalatok erőteljes üzenetet közvetítenek mindazon szülőknek, akik arra vágynak, hogy egész családjuk Isten vérre vonatkozó törvényével összhangban éljen. Az volt az egyik oka annak, hogy Ábrahám Isten barátja volt, hogy Ő tudta: a patriarcha „megparancsolja fiainak és háznépének őutána, hogy tartsák meg Jehova útját, hogy igazságosságot cselekedjenek” (1Mózes 18:19). Nem kellene ennek igaznak lennie a mai keresztény szülők esetében is? Ha szülő vagy, oktatod szeretett gyermekeidet arra, hogy Jehova útján járjanak, s ezáltal ’mindig készek legyenek arra, hogy megvédelmezzék a bennük levő reménység okát mindenki előtt, aki azt megköveteli tőlük, de ezt szelíden és mély tisztelettel tegyék’? (1Péter 3:15).

20. Mit kellene elsősorban akarnunk, hogy a gyermekeink megtudjanak és higgyenek a vért illetően? (Dániel 1:3–14)

²⁰ Jóllehet hasznos lehet gyermekeink számára, ha tájékoztatjuk őket azoknak a betegségeknek a veszélyeiről és más kockázatokról, amelyek a vérátömlesztésből származhatnak; gyermekeinket Isten vérre vonatkozó tökéletes törvényére oktassuk, és ne a vértől való félelmet próbáljuk meg elsődlegesen beléjük nevelni. Ha például a bíró megkérdez egy kislányt, miért nem akarja elfogadni a vért, és ő a válaszában elsősorban arra hivatkozik, hogy úgy gondolja: a vér túlságosan kockázatos vagy ijesztő, mi lehet ennek a következménye? A bíró azt a következtetést vonhatja le, hogy a kislány egyszerűen éretlen és túlságosan rémült, sőt talán annyira fél egy vakbélműtéttől, hogy sírna és ellenállna ennek az operációnak még akkor is, ha a szülei a legjobbat szeretnék számára. Továbbá, ahogy a korábbiakban már megjegyeztük, nem a vér szennyezettsége az az alapevető ok, amiért a keresztények elutasítják a vérátömlesztést, hanem annak értéke Istenünk és Életadónk előtt. Gyermekeinknek tudnia kell ezt, valamint azt is, hogy a vér esetleges gyógyászati kockázatai nagyobb súlyt adnak vallási állásfoglalásunknak.

21. a) Mit kell a szülőknek megtudniuk gyermekeikről és a Biblia vérre vonatkozó szemléletéről? b) Hogyan segíthetnek a szülők gyermekeiknek a vérrel kapcsolatban?

²¹ Ha vannak gyermekeid, biztos vagy abban, hogy egyetértenek a vérátömlesztésre vonatkozó, bibliailag megalapozott állásponttal, és meg is tudják magyarázni? Igazán hiszik, hogy ez az álláspont megegyezik Isten akaratával? Meggyőződtek arról, hogy Isten törvényének a megsértése annyira komoly, hogy kockáztathatja egy keresztény kilátását az örökké tartó életre? A bölcs szülők áttekintik ezeket a kérdéseket gyermekeikkel akár nagyon fiatalok, akár szinte felnőttek. A szülők gyakorlati megbeszélések keretében játszhatnak el egy bírót vagy egy kórházi alkalmazottat, aki olyan kérdéseket tesz fel, amelyekkel minden fiatal szembekerülhet. Nem az a cél, hogy a fiatal bemagoljon megválogatott tényeket vagy válaszokat, és ezeket ismételgesse. Sokkal fontosabb, hogy tudják, ők mit hisznek és miért. A szülők vagy mások a bíróságon természetesen adhatnak információkat a vér kockázataira és a rendelkezésre álló más gyógykezelésekre vonatkozóan. De egy bíró vagy hivatalnok bizonyára a gyermekeinkkel folytatott beszélgetésből akarja megtudni, hogy éretten megértették-e helyzetüket és választási lehetőségüket, és hogy meg vannak-e a saját értékeik és szilárd-e a saját meggyőződésük. (Vö. 2Királyok 5:1–4.)

22. Milyen tartós eredménye lehet annak, hogy elfogadjuk Isten vérre vonatkozó oktatását?

²² Mindannyiunknak értékelnünk kell Isten vérrel kapcsolatos nézőpontját, és eltökélten meg kell tartanunk. A Jelenések 1:5. verse úgy írja le Krisztust, mint aki „szeret minket és aki megszabadított bűneinktől a saját vére által”. Csak Jézus vére értékének elfogadásával nyerhetünk teljes és tartós megbocsátást bűneinkre. A Róma 5:9 világosan kijelenti: „Mivel azért az ő vére most igazságosnak nyilvánított bennünket, mennyivel inkább megmenekülünk őáltala a haragtól.” Mennyire bölcs tehát a magunk és gyermekeink számára, hogy elfogadjuk Jehova erre vonatkozó oktatását és úgy döntsünk, hogy az ő útján járunk örökké!

[Lábjegyzet]

Az oktatás kulcsgondolatai

◻ Milyen szemléletünknek kell lenni azt illetően, hogy Jehovától oktatottak legyünk?

◻ Miért oly fontos engedelmeskedni Isten vérre vonatkozó törvényének?

◻ Miért életfontosságú, hogy a fiatalok képesek legyenek világosan és szilárdan elmagyarázni vérrel kapcsolatos meggyőződésüket?

◻ Hogyan segíthetnek a keresztény szülők, hogy gyermekeik jó oktatásban részesüljenek Jehova vérre vonatkozó törvényét illetően?

[Kiemelt rész a 17. oldalon]

NAGY HATÁST GYAKOROLT A BÍRÓSÁGRA

Mi volt a bírósági döntés a 17. bekezdésben említett D. P. ügyével kapcsolatban?

„A bíróságra nagy hatást gyakorolt e 14 és fél éves fiatal intelligenciája, higgadtsága, méltósága és energikussága. A kislányt talán lesújtotta az a felismerés, hogy a rák egy halálos kimenetelű fajtájában szenved . . . Mindazonáltal egy érett fiatal személy volt, aki eljött a bíróságra tanúvallomást tenni. Megjelent, hogy világosan arra a nehéz feladatra koncentráljon, amellyel szembe kellett néznie. Részt vett minden tanácsadó összejövetelen, beleegyezett egy tervezett kezelésbe, egy következetes filozófiát fejlesztett ki arra vonatkozóan, hogyan nézzen szembe ezzel az orvosi kihívással ő mint emberi lény, és ezzel a megrendítő kéréssel jött a Bíróságra: tartsák tiszteletben a döntésemet . . .

Az érettségén túl D. P. elegendő alapot szolgáltatott a döntéséhez a Bíróságnak ahhoz, hogy tiszteletben tartsa azt. Szellemileg, lélektanilag, erkölcsileg és érzelmileg sértette volna az a tervezett kezelés, amely vérátömlesztést is magába foglalt volna. A Bíróság tiszteletben fogja tartani döntését a tervezett kezelést illetően.”

[Kép a 16. oldalon]

Egy bíró vagy egy kórházi alkalmazott talán tudni akarja, mit hisz valójában egy keresztény fiatal, és miért