Szülők, akikre nyomás nehezedik

GYAKRAN úgy tűnik, mintha az új szülők szinte magukon kívül lennének az izgalomtól. Úgy látszik, hogy majdnem minden fellelkesíti őket, ami a kisbabájukkal kapcsolatos. A kisbaba első mosolya, első szavai és első lépései jelentős alkalmak. A barátokat és a rokonokat történetekkel és fényképekkel szórakoztatják. Kétségtelen, hogy szeretik a gyermeküket.

Néhány családban azonban tragédia bontakozik ki az évek múlásával. A szülők bohókás gügyögését durva és goromba szavak váltják fel, a gyengéd öleléseket haragos ütések, vagy az, hogy egyáltalán meg sem érintik a gyermeket, a szülői büszkeséget pedig keserűség. Sokan azt mondják: „Soha nem kellett volna gyereket vállalnom.” Más családokban a probléma még súlyosabb — a szülők már a gyermek csecsemőkorában sem mutattak ki szeretetet iránta! Bármelyik esetről legyen is szó, mi történt? Hol a szeretet?

Természetesen a gyermekek nem nagyon tudják megtalálni a válaszokat az effajta kérdésekre. De ez nem akadályozza meg őket abban, hogy levonják a saját következtetéseiket. A gyermek a szíve mélyén valószínűleg ezt a következtetést vonja le: „Ha anyu vagy apu nem szeret, az azért van, mert valami baj van velem. Biztosan nagyon rossz vagyok.” Ez mélyen gyökerező meggyőződéssé válhat — olyanná, amely mindenféle károkat okozhat egész életén át.

Az igazság azonban az, hogy nagyon sokféle oka lehet annak, hogy a szülők esetleg nem mutatják ki azt a szeretetet gyermekeik iránt, amelyre azoknak szükségük van. El kell ismerni, hogy a szülők ma óriási nyomásokkal néznek szembe, melyek némelyike hallatlan méreteket ölt. Azoknak a szülőknek, akik nincsenek felkészülve arra, hogy helyesen küzdjék le ezeket a nyomásokat, valódi károkat okozhatnak a szülőként végzett munkájukban. Egy régi, bölcs mondás kijelenti: „Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset” (Prédikátor 7:7, Újfordítású revideált Biblia).

„Nehéz idők”

Utópisztikus kor. Sok ember arra számított, hogy ennek a kialakulását látja majd ebben az évszázadban. Képzeld csak el — nincs többé gazdasági nyomás, éhség, szárazság és háború! Ezek a remények azonban nem teljesedtek be. Ehelyett a mai világ olyanná lett, amilyennek a Biblia egyik írója már az i. sz. első században megjövendölte. Azt írta, hogy napjainkban „nehéz időkkel” fogunk szembenézni (2Timótheus 3:1–5). A legtöbb szülő habozás nélkül egyetértene ezekkel a szavakkal.

Sok új szülő elképed pusztán attól az ártól, amennyibe a mai világban a gyermekek felnevelése kerül. Sokszor mind a két szülőnek el kell járnia dolgozni, hogy éppen csak megéljenek. Az orvosi kiadások, a ruházkodás, az iskoláztatás, a napközi, sőt az élelem és a lakás mind hozzájárulhat a számlák havonkénti özönéhez, amelyek miatt sok szülő úgy érzi, mintha összecsapnának a feje felett a hullámok. A gazdasági helyzet a Jelenések könyvében található próféciára emlékezteti a Biblia tanulmányozóit, amely olyan időt jövendöl meg, amikor az emberek egy egész napi keresetüket arra költik majd, hogy éppen az egy napra elegendő életszükségleteket megvegyék! (Jelenések 6:6).

A gyermekektől nem várhatjuk el, hogy megértsék mindazokat a nyomásokat, amelyekkel a szüleik szembenéznek. Nem, a természetüknél fogva a gyermekeknek szükségük van szeretetre és figyelemre, s éhezik is azt. Valamint a hírközlő eszközök révén és az iskolatársaktól magukba szívott nyomás, hogy a legújabbat birtokolják játékokból, ruhákból és elektronikai felszerelésekből, gyakran a szülőkre nehezedő nyomáshoz vezet, hogy gondoskodjanak az igények állandóan növekvő listáján lévő dolgokról.

Egy másik nyomás, amely a szülőkre nehezedik, s amely látszólag egyre rosszabbodik ezekben a napokban, a lázadó szellem. Érdekes módon a Biblia megjövendölte, hogy a gyermekek széles körben engedetlenek lesznek a szüleik iránt, mint ami újabb jele nyugtalan időnknek (2Timótheus 3:2). Igaz, a gyermekek fegyelmezésével kapcsolatos gondok nem számítanak újdonságnak. És egyetlen szülő sem tulajdoníthatja jogosan a gyermekkel való brutális bánásmódot annak, hogy a gyermek helytelenül viselkedik. De azzal vajon nem értesz egyet, hogy a szülőknek ma harcolniuk kell azért, hogy felneveljék gyermekeiket a lázadó szellemmel áthatott környezetben? A népszerű zene, mely a haragot, a lázongást és a kétségbeesést támogatja; a tévéműsorok, amelyek úgy festik le a szülőket, mint akik ügyefogyott bolondok, a gyermekeket pedig mint kisokos feletteseiket; a mozifilmek, amelyek dicsőítik, ha valaki az erőszakos impulzusai szerint cselekszik — nos, a gyermekekre ma már bombazáporként hullanak ezek a befolyások. Azok a gyermekek, akik magukba szívják és utánozzák ezt a lázadó szellemmel áthatott környezetet, iszonyú megterhelést okozhatnak a szüleiknek.

„Természetes vonzalom nélküliek”

Ugyanennek a régi próféciának azonban van egy másik oldala is, amely még több gondot vetít előre a mai családra vonatkozóan. Arra utal, hogy nagyon sok ember ’természetes vonzalom nélküli’ lesz (2Timótheus 3:3, NW). A természetes vonzalom tartja össze a családot. És még azoknak is el kell ismerniük, hogy a mi időnkben a családi élet megdöbbentő bukása tapasztalható, akik a legszkeptikusabban vélekednek a Biblia próféciájáról. Az egész világon magasba szökött a válások aránya. Sok társadalomban az egyszülős és a nevelőszülős családok gyakoribbak a hagyományos családoknál. A nevelő- és egyedül álló szülők néha különleges kihívásokkal és nyomásokkal néznek szembe, amelyek megnehezítik számukra, hogy kimutassák gyermekeik iránt azt a szeretetet, amelyre azoknak szükségük van.

Van azonban egy mélyebbről fakadó hatás. A mai szülők közül sokan maguk is olyan otthonokban nőttek fel, ahol kevés volt, vagy hiányzott a „természetes vonzalom” — olyan otthonokban, amelyeket megosztott a házasságtörés és a válás; amelyeket megrontott a ridegség és a gyűlölet; vagy talán amelyekben még a szóbeli, érzelmi és fizikai bántalmazás, illetve a szexuális megbecstelenítés is gyakori volt. Ha valaki ilyen otthonban nő fel, az nemcsak gyermekként okoz kárt neki, hanem felnőttként is kárt okozhat. A statisztikai adatok zord képet festenek — azok a szülők, akiket gyermekkorukban bántalmaztak vagy megbecstelenítettek, nagyobb valószínűséggel bántalmazzák vagy becstelenítik meg saját gyermekeiket. A bibliai időkben a zsidóknak volt egy mondásuk: „Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele” (Ezékiel 18:2).

Isten azonban megmondta a népének, hogy a dolgoknak nem kell így lenniük (Ezékiel 18:3). Itt fel kell vetnünk egy fontos kérdést. A szülőkre nehezedő ezen valamennyi nyomás azt jelenti, hogy egyszerűen kénytelenek helytelenül bánni a saját gyermekeikkel? Szó sincs róla! Ha szülő vagy, és azt tapasztalod, hogy az előbb említett nyomások némelyikével küszködsz, valamint aggódsz, hogy valaha is jó szülő lesz-e belőled, akkor bizakodj! Nem vagy statisztikai adat. A múltad nem határozza meg automatikusan a jövődet.

Azzal az Írás szerinti biztosítékkal összhangban, hogy ez a javulás lehetséges, a Healthy Parenting című könyv ezt a megjegyzést teszi: „Ha szándékosan nem teszel lépéseket annak érdekében, hogy másképp viselkedj, mint a saját szüleid, akkor a gyermekkorod megismétlődik a gyermekeid esetében, akár akarod, akár nem. Ahhoz hogy megszakítsd ezt a körforgást, tudatában kell lenned a káros viselkedésmódoknak, amelyeket őrzöl, és meg kell tanulnod, hogyan változtass rajtuk.”

Igen, ha szükséges, megszakíthatod a brutális nevelés körforgását! És leküzdheted a nyomásokat, amelyek annyira megnehezítik ma a nevelést. De hogyan? Honnan ismerheted meg a legjobb, a legmegbízhatóbb irányadó mértékeket az építő neveléshez? Következő cikkünk ezt a témát fogja megvizsgálni.

[Kép a 6. oldalon]

Néhány szülő nyomás alatt nem tudja kifejezésre juttatni szeretetét gyermekei iránt

[Kép a 7. oldalon]

A szülőknek kifejezésre kell juttatniuk azt a szeretetet, amelyre gyermekeiknek szükségük van