Szeretettel legeltetni Isten nyáját

„Legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját” (1PÉTER 5:2, Katolikus fordítás).

 1., 2. Mi Jehova legkiemelkedőbb tulajdonsága, és hogyan nyilvánul meg?

A SZENT IRATOK minden részében világossá válik, hogy a szeretet Isten legkiemelkedőbb tulajdonsága. „Az Isten szeretet” — állapítja meg az 1János 4:8. Mivel szeretete tevékeny módon fejeződik ki, az 1Péter 5:7 azt mondja, hogy Istennek „gondja van reátok”. A Bibliában leírtak szerint Jehova úgy törődik népével, mint egy szerető pásztor, aki gyengéden törődik juhaival: „Íme, Isten, az Úr . . . legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat” (Ésaiás 40:10, 11, K. f.). Micsoda vigasztalást jelentett Dávidnak, hogy elmondhatta: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm”! (Zsoltárok 23:1).

² Helyénvaló, hogy a Biblia juhokhoz hasonlítja azokat az embereket, akik Isten kegyét élvezik, mert a juhok békés természetűek, és alávetik magukat, engedelmeskednek törődő pásztoruknak. Jehova mint szerető Pásztor mélységes törődést tanúsít juhszerű szolgái iránt. Ezt azzal mutatja ki, hogy ellátja őket anyagi és szellemi téren, valamint eljövendő igazságos új világa felé vezeti őket e gonosz világ nehezen elviselhető „utolsó napjain” keresztül (2Timótheus 3:1–5, 13; Máté 6:31–34; 10:28–31; 2Péter 3:13).

 3. A zsoltáros leírása szerint hogyan törődik Jehova a juhaival?

³ Figyeld meg, milyen szeretettel törődik Jehova a juhaival: „Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán . . . Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr” (Zsoltárok 34:16–20). Mily nagy vigaszt nyújt juhszerű szolgáinak az Egyetemes Pásztor!

A Jó Pásztor példája

 4. Milyen szerepe van Jézusnak az Isten nyájával való törődésben?

⁴ Isten Fia, Jézus jól tanult Atyjától, mivel a Biblia „a jó pásztornak” nevezi Jézust (János 10:11–16). Az Isten nyája érdekében végzett létfontosságú szolgálatáról feljegyzést tartalmaz a Jelenések könyve a 7. fejezetben. A 9. vers egy „minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” összeálló „nagy sokaságnak” nevezi Isten mai szolgáit. Aztán a 17. vers kijelenti: „a Bárány [Jézus] . . . legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet.” Jézus az igazság vizeihez viszi Isten juhait, amelyek örökké tartó élethez vezetnek (János 17:3). Figyeld meg, hogy Jézus „a Bárány” nevet viseli, amely saját juhszerű tulajdonságaira utal, ugyanis ő mutatja a legfőbb példát abban, ahogy aláveti magát Istennek.

 5. Hogyan érzett Jézus az emberek iránt?

⁵ Jézus az emberek között élt a földön, és látta szánalmas állapotukat. Hogyan reagált helyzetükre? „Könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Máté 9:36). A pásztor nélküli juhok szörnyű szenvedést élnek át a ragadozók karmai között, miként azok a juhok is, akiknek nemtörődöm pásztoraik vannak. Jézus azonban nagyon törődő személy volt, hiszen ezt mondta: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).

 6. Milyen figyelmességet tanúsított Jézus az elnyomottak iránt?

⁶ A bibliai prófécia megjövendölte, hogy Jézus szeretettel bánik majd az emberekkel: „fölkent engem az Úr . . ., hogy bekössem a megtört szívűeket . . ., megvígasztaljak minden gyászolót” (Ésaiás 61:1, 2; Lukács 4:17–21). Jézus sohasem nézte le a szegényeket és az elesetteket. Inkább beteljesítette az Ésaiás 42:3-at: „Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki.” (Vö. Máté 12:17–21.) A lesújtottak olyanok voltak, mint a megrepedt nádak, mint a világító anyag hiánya miatt már-már kihunyó lámpabelek. Felismerve szánalomra méltó állapotukat, Jézus könyörületet tanúsított irántuk, erőt és reményt öntött beléjük azáltal, hogy meggyógyította őket szellemileg és fizikailag (Máté 4:23).

 7. Kire irányította Jézus azok figyelmét, akik kedvezően reagáltak személyére?

⁷ A juhszerű emberek nagy számban reagáltak kedvezően Jézus személyére. Olyan vonzó volt a tanítása, hogy a letartóztatására kiküldött tisztviselők ezt jelentették: „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!” (János 7:46). Hiszen még a képmutató vallásvezetők is így panaszkodtak: „mind e világ ő utána megy”! (János 12:19). De Jézus nem magának kívánta a tiszteletet vagy a dicsőséget. Atyjára irányította az emberek figyelmét. Arra tanította őket, hogy szeretetből szolgálják Jehovát, az Ő csodálatra méltó tulajdonságai iránti szeretetből: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből” (Lukács 10:27, 28).

 8. Miben különbözik Isten szolgáinak Isten iránti engedelmessége mások világi uralkodók iránti engedelmességétől?

⁸ Jehova büszke arra, hogy juhszerű szolgái az iránta érzett szeretetből támogatják egyetemes szuverenitását. Készségesen döntenek a szolgálata mellett, mert ismerik szeretetre méltó tulajdonságait. Mennyire különbözik ez attól, hogy e világ vezetőinek csak félelemből vagy kénytelen-kelletlen vagy valamiféle hátsó szándékkal engedelmeskednek az alattvalóik! Jehováról vagy Jézusról sohasem lehetne elmondani azt, ami a római katolikus egyház egyik pápájára vonatkozóan hangzott el: „Sokan csodálták, mindenki félt tőle, és senki sem szerette” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói — A pápaság árnyoldalai).

Kegyetlen pásztorok Izraelben

 9., 10. Jellemezd az ókori Izrael és az első század vezetőit.

⁹ Jézustól eltérően, Izrael vallásvezetői nem szerették a juhokat Jézus napjaiban. Izrael korábbi uralkodóihoz hasonlítottak, akikről így beszélt Jehova: „Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? . . . A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok” (Ezékiel 34:2–4).

¹⁰ E politikai pásztorokhoz hasonlóan az első századi zsidó vallásvezetők keményszívűek voltak (Lukács 11:47–52). Ennek szemléltetéséül Jézus egy zsidó férfiról szóló történetet mondott el, akit kifosztottak, megvertek, és félholtan az út szélén hagytak a rablók. Egy izraelita pap arra haladt el, de meglátva a zsidó férfit, továbbment az út túlsó oldalán. Egy lévita ugyanezt tette. Aztán egy nem izraelita személy — egy megvetett szamaritánus — haladt arra, és megesett a szíve az áldozaton. Bekötözte sebeit, elvitte egy teherhordó állaton egy fogadóba, és gondját viselte. Pénzt adott a fogadósnak, és biztosította arról, hogy visszajön kifizetni az esetleges többi költséget (Lukács 10:30–37).

11., 12. a) Hogyan hágott tetőfokára a vallásvezetők gonoszsága Jézus napjaiban? b) Mit tettek végül a rómaiak a vallásvezetőkkel?

¹¹ Jézus napjaiban annyira romlottak voltak a vallásvezetők, hogy amikor Jézus feltámasztotta Lázárt, a főpapok és a farizeusok összehívták a Szanhedrint, és ezt mondták: „Mit csináljunk? mert ez az ember [Jézus] sok csodajelt művel. Ha tovább is így hagyjuk őt, mindnyájan hinni fognak benne, és eljönnek a rómaiak, és elveszik helyünket és nemzetünket” (János 11:47, 48, Dr. Székely fordítás). Nem törődtek azzal, milyen jót tett Jézus a halott férfiért. Az állásuk foglalkoztatta őket. „Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt [Jézust] megöljék” (János 11:53).

¹² Hogy tetézzék gonoszságukat, a főpapok ezután „tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék; mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban” (János 12:10, 11). Az állásuk megvédelmezése érdekében tett önző erőfeszítéseik eredménytelenek voltak, mert Jézus már értésükre adta: „pusztán hagyatik néktek a ti házatok” (Máté 23:38). E szavak beteljesedéseként az akkori nemzedék idejében eljöttek a rómaiak, s elvették „helyüket és nemzetüket”, valamint életüket is kioltották.

Szerető pásztorok a keresztény gyülekezetben

13. Mit ígért Jehova, kiket küld el nyája legeltetésére?

¹³ A kegyetlen, önző pásztorok helyett Jehova inkább Jézust, a Jó Pásztort rendelte ki később, hogy gondját viselje az Ő nyájának. Azt is megígérte, hogy szerető alpásztorokat rendel ki, hogy gondját viseljék a juhoknak: „pásztorokat rendelek melléjök, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek” (Jeremiás 23:4). Ezért napjainkban ugyanúgy, mint az első században, a keresztény gyülekezetekben ’vének rendeltetnek városonként’ (Titus 1:5, Csia fordítás). E szellemi beállítottságú véneknek, akik megfelelnek az Írásokban meghatározott képesítéseknek, az a feladatuk, hogy ’legeltessék az Istennek nyáját’ (1Péter 5:2; 1Timótheus 3:1–7; Titus 1:7–9).

14., 15. a) Milyen magatartás kifejlesztése jelentett nehézséget a tanítványoknak? b) Mit tett Jézus annak érdekében, hogy bemutassa nekik: a véneknek alázatos szolgáknak kell lenniük?

¹⁴ Miközben törődnek a juhokkal, a véneknek „mindenek előtt” „bensőséges szeretettel” kell körülvenniük őket (1Péter 4:8, Vida fordítás). De Jézus tanítványainak meg kellett ezt tanulniuk, mivel túlzottan foglalkoztatta őket a tekintély és a rang. Így, amikor két tanítvány anyja arra kérte Jézust, „mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől”, a többi tanítvány felháborodott. Jézus ezt mondta nekik: „a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; és a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok” (Máté 20:20–28).

¹⁵ Egy másik alkalommal, miután „a felett vetekedtek” a tanítványok „egymás között”, hogy „ki a nagyobb”, Jézus így szólt hozzájuk: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája” (Márk 9:34, 35). Az elmebeli alázatosságnak és a szolgálatra való készségnek személyiségük részévé kellett válnia. A tanítványoknak azonban továbbra is nehézséget jelentettek e gondolatok, mert még a Jézus halála előtti éjszakán, Jézus utolsó vacsorájánál is heves „versengés” támadt köztük azt illetően, hogy ki a legnagyobb! Mindez annak ellenére történt így, hogy korábban Jézus bemutatta nekik, miként kell szolgálnia egy vénnek a nyájat; megalázta magát, és megmosta a lábukat. Ezt mondta: „ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek” (Lukács 22:24; János 13:14, 15).

16. Milyen megállapításokat tett az Őr Torony 1899-ben a vének legfontosabb tulajdonságát illetően?

¹⁶ Jehova Tanúi mindig is azt tanították, hogy ilyeneknek kell lenniük a véneknek. Közel egy évszázaddal ezelőtt az Őr Torony 1899. április 1-jei száma [ang.] figyelmet fordított Pálnak az 1Korinthus 13:1–8-ban található szavaira, majd megállapította: „Az apostol egyértelműen kimutatja, hogy nem az ismeret és az ékesszólás a leglényegesebb próba, hanem a szívet átható, az egész életútra kiterjedő, a halandó testünket vezérlő és működtető szeretet jelenti az igazi próbát — ez az igazi bizonyítéka isteni kapcsolatunknak . . . A legfontosabb jellemvonás, amelyet el kell várni a szent dolgokban való szolgálatra elfogadott egyházi szolgák mindegyikétől, a szeretet szelleme legyen mindenekelőtt.” A folyóirat megjegyezte, hogy azok a férfiak, akik nem alázatosan, nem szeretetből szolgálnak, „ingatag tanítók, és valószínűleg többet fognak ártani, mint használni” (1Korinthus 8:1).

17. Hogyan hangsúlyozza ki a Biblia azokat a tulajdonságokat, amelyekkel rendelkezniük kell a véneknek?

¹⁷ Így tehát a véneknek nem szabad ’uralkodniuk’ a juhok felett (1Péter 5:3). Ehelyett inkább élen kell járniuk abban, hogy „kedvesek” egymáshoz és „gyengéden könyörületesek” (Efézus 4:32, NW). Pál kihangsúlyozta: „Öltsétek tehát magatokra . . . a könyörület gyengéd vonzalmait, a kedvességet, az elmebeli alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést . . . Mindezeken felül pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke” (Kolossé 3:12–14, NW).

18. a) Milyen nagyszerű példát mutatott Pál a juhokkal való bánásmód terén? b) Miért nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a véneknek a juhok szükségleteit?

¹⁸ Pál megtanulta ezt tenni, hiszen kijelentette: „szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit. Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk” (1Thessalonika 2:7, 8). Ezzel összhangban mondta: „bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt” (1Thessalonika 5:14). Bármilyen fajta problémát tárjanak is eléjük a juhok, a vének emlékezzenek a Példabeszédek 21:13-ra: „A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.”

19. Miért jelentenek áldást a szerető vének, és hogyan reagálnak a juhok az ilyen szeretetre?

¹⁹ Azok a vének, akik szeretettel legeltetik a nyájat, áldást jelentenek a juhoknak. Az Ésaiás 32:2 megjövendölte: „Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.” Boldoggá tesz minket az a tudat, hogy véneink közül ma sokan felelnek meg e felüdítésről szóló gyönyörű leírásnak. Megtanulták alkalmazni a következő alapelvet: „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Amikor ilyenfajta szeretetet és alázatosságot nyilvánítanak ki a vének, a juhok azzal reagálnak, hogy „megkülönböztetett szeretettel” viseltetnek irántuk az „ő munkájokért” (1Thessalonika 5:12, 13).

Tartsd tiszteletben a szabad akarat felhasználását

20. Miért kell tiszteletben tartaniuk a véneknek a szabad akaratot?

²⁰ Jehova szabad akarattal teremtette meg az embereket, hogy önálló döntéseket hozzanak. A vének feladataihoz hozzátartozik ugyan a tanácsadás, sőt a fegyelmezés is, de nem vonhatják ellenőrzésük alá mások életét vagy hitét. Pál kijelentette: „Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok” (2Korinthus 1:24). Igen, „kiki a maga terhét hordozza” (Galátzia 6:5). Jehova nagy szabadságot adott nekünk a törvényei és alapelvei keretein belül. Ezért a vének kerüljék a szabályok felállítását, amikor nincs szó Írás szerinti alapelvek megsértéséről. Ezenkívül minden arra irányuló hajlamtól őrizkedjenek, hogy dogmaként juttassák kifejezésre személyes nézeteiket, vagy megengedjék, hogy zavart keltsen elbizakodottságuk, ha nem ért egyet valaki az ilyen meglátásokkal (2Korinthus 3:17; 1Péter 2:16).

21. Mit tanulhatunk Pál Filemon iránt tanúsított magatartásából?

²¹ Figyeld meg, hogyan bánt a Rómában bebörtönzött Pál Filemonnal, a kis-ázsiai Kolosséban élő keresztény rabszolga-tulajdonossal. Filemon rabszolgája, akit Onésimusnak hívtak, Rómába szökött, majd kereszténnyé vált, és segített Pálnak. Pál ezt írta Filemonnak: „Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért szenvedett fogságomban; de a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen” (Filemon 13, 14). Pál visszaküldte Onésimust, arra kérve Filemont, hogy keresztény testvérként bánjon vele. Pál tudatában volt annak, hogy a nyáj nem az övé, hanem Istené. Nem uralkodott a nyájon, hanem szolgálta azt. Pál nem parancsolgatott Filemonnak; tiszteletben tartotta szabad akaratát.

22. a) Mit értsenek meg a vének az állásuk mivoltát illetően? b) Milyen szervezetet épít ki Jehova?

²² Isten szervezetének növekedésével többen kapnak véni kinevezést. Az ilyeneknek, valamint a tapasztaltabb véneknek meg kell érteniük, hogy az állásuk alázatos szolgálatot jelent. Ily módon, miközben Isten úgy irányítja szervezetét, hogy az az új világ felé haladjon, a szervezet továbbra is akarata szerint növekedik — jól szervezetten, de nem áldozva fel a szeretetet és könyörületet a hatékonyság kedvéért. Ezért a szervezete mindinkább vonzóvá válik a juhszerű emberek szemében, akik annak bizonyságát látják benne, hogy „Isten együttműködteti összes munkáját azok javára, akik Istent szeretik”. Ezt el is kell várni egy olyan szervezettől, amely a szereteten alapul, mert „a szeretet soha sem bukik el” (Róma 8:28, NW; 1Korinthus 13:8, Kámory fordítás).

Hogyan válaszolnál?

◻ A Biblia leírása szerint hogyan törődik Jehova a népével?

◻ Milyen szerepet játszik Jézus az Isten nyájával való törődésben?

◻ Milyen elsődleges fontosságú tulajdonsággal kell rendelkezniük a véneknek?

◻ Miért kell tekintetbe venniük a véneknek a juhok szabad akaratát?

[Kép a 16. oldalon]

Jézus, a „jó pásztor” könyörületet tanúsított

[Képek a 17. oldalon]

A romlott vallásvezetők összeesküdtek Jézus meggyilkolására