’Keressétek a békét és kövessétek azt!’
„Legyen felmagasztalva Jehova, aki örömét leli szolgája békéjében” (ZSOLTÁROK 35:27).
1. Milyen békének örvendhetünk ma?
MICSODA öröm ebben a megosztott világban békében lenni! Milyen öröm Jehovát, „a béke hatalmas Istenét” imádni és „béke szövetségének” áldásaiban részesülni! Milyen felüdítő az élet gondjai közepette megismerni az ’Isten békéjét, amely minden gondolatot felülmúl’ és tapasztalni ’a béke kötelékét’, mely egyesíti Isten népét nemzetiségüktől, nyelvüktől, fajuktól vagy társadalmi hátterüktől függetlenül! (1Thessalonika 5:23; Ezékiel 37:26; Filippi 4:7; Efézus 4:3).
2., 3. a) Mialatt Isten népe mint egész kitart mindvégig, mi történhet egyes keresztényekkel? b) Minek a megtételére figyelmeztet minket a Biblia?
2 Mint Jehova Tanúi, nagyra értékeljük ezt a békét. Mindazonáltal nem vehetjük természetesnek. A béke nem tartható fenn automatikusan csupán azzal, hogy része vagyunk a keresztény gyülekezetnek vagy azzal, hogy történetesen egy keresztény család tagjai vagyunk. Míg a felkent maradék és társaik, a „más juhok” mint egy nyáj kitartanak mindvégig, egyesek azonban elveszíthetik békéjüket, és eleshetnek (János 10:16; Máté 24:13; Róma 11:22; 1Korinthus 10:12).
3 Pál apostol így figyelmeztette az ő idejében élő felkent keresztényeket: „Vigyázzatok testvérek, hogy valamelyikőtökben valamikor ki ne fejlődjön az élő Istentől elpártoló, hit nélküli gonosz szív” (Zsidók 3:12). Ez a figyelmeztetés a nagy sokaságra is vonatkozik. A Biblia tehát így sürgeti a keresztényeket: „Keresse a békét és kövesse azt. Mert Jehova szemei az igazságosakon vannak, és fülei esdeklő imáikra irányulnak, Jehova arca azonban a gonosztevők ellen fordul” (1Péter 3:10–12; Zsoltárok 34:14, 15 [34:15, 16, Károli]).
„A hústest gondolata”
4. Mi zavarhatja meg az Istennel való békénket?
4 Mi az, ami megszakíthatja a békére irányuló törekvésünket? Pál megemlít egy dolgot, amikor ezt mondja: „A hústest kívánsága a halált jelenti, a szellem kívánsága viszont az életet és a békét jelenti; mert a hústest kívánsága Isten elleni ellenségeskedést jelent” (Róma 8:6, 7). A „hústest” kifejezéssel Pál bukott állapotunkra, mint tökéletlen emberekre utal, akik bűnös hajlamokat örököltünk. Ha engedünk bukott hústestünk hajlamainak, ez tönkreteheti a békénket. Ha egy keresztény erkölcstelenséget követ el, hazudik, lop, kábítószereket fogyaszt vagy más módon szegi meg az isteni törvényt anélkül, hogy bűnbánatot gyakorolna, ezzel megszünteti a Jehovával való békét, melyet egyszer már élvezett (Példabeszédek 15:8, 29; 1Korinthus 6:9, 10; Jelenések 21:8). Azonfelül, ha engedi, hogy az anyagi dolgok fontosabbá váljanak számára, mint a szellemi dolgok, ez súlyosan veszélyezteti Istennel való békéjét (Máté 6:24; 1János 2:15–17).
5. Mit foglal magában a béke követése?
5 Másrészről Pál ezt mondta: „A szellemi gondolkodás életet és békét jelent.” A béke egyike a szellem gyümölcseinek, és ha szívünket a szellemi dolgok értékelésére neveljük és imádkozunk Isten szelleméért, hogy segítsen ebben, akkor elkerüljük „a hústest gondolatait” (Galata 5:22–24). Az 1Péter 3:10–12. verse a békét összekapcsolja az igazságossággal (Róma 5:1). Péter azt mondja: a béke követése magában foglalja azt, hogy ’forduljunk el a gonosztól és tegyünk jót’. Isten szelleme segít bennünket ’az igazságosság követésében’, és ezáltal megőrizzük Istennel való békénket (1Timótheus 6:11, 12).
6. A vének felelősségei közül melyik érinti a gyülekezet békéjét?
6 A béke követése legfőképpen a vénekre vonatkozik a gyülekezetben. Például, ha valaki megpróbál beszennyező szokásokat bevezetni, a vének felelőssége megvédeni a gyülekezetet azáltal, hogy megpróbálják helyreigazítani a bűnöst. Ha elfogadja a fegyelmezést, visszanyeri a békéjét (Zsidók 12:11). Ha nem, kivethetik őt, így megmaradhat a gyülekezet békés kapcsolata Jehovával (1Korinthus 5:1–5).
Béke a testvéreinkkel
7. ’A hústest gondolatainak’ milyen megnyilvánulására figyelmeztette Pál a korinthusiakat?
7 ’A hústest gondolatai’ nem csupán az Istennel való békénket tehetik tönkre, hanem a más keresztényekhez fűződő jó kapcsolatunkat is. Pál ezt írta a korinthusiaknak: „Még testi gondolkodásúak vagytok. Mert valóban, ha irigykedések és vitatkozások vannak köztetek, nem vagytok-e még testi gondolkodásúak és nem ember módjára jártok-e?” (1Korinthus 3:3). Irigység és viszály a béke valóságos ellenségei.
8. a) Mi történhet, ha valaki irigységet és viszályt kelt a gyülekezetben? b) Mitől függ az Istennel való békénk?
8 A gyülekezet békéjének megzavarása irigység és viszálykeltés által nagyon komoly dolog. Egy tulajdonságról szólva, amely kapcsolatban áll a békességgel, s amely a szellem egyik gyümölcse, János apostol így figyelmeztetett: „Ha valaki azt állítja: ’Szeretem Istent’, és mégis gyűlöli a testvérét, az hazug. Mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, az nem szeretheti Istent, akit nem lát” (1János 4:20). Ugyanígy, ha egy személy irigységet vagy viszályt szít a testvérei között, vajon valóban örvendhet-e békének Istennel? Biztosan nem! Így buzdítanak minket: „Továbbra is örüljetek, tökéletesedjetek, vigasztaljátok egymást, gondolkodjatok egyetértésben, éljetek békességben; és a szeretet és béke Istene veletek lesz” (2Korinthus 13:11). Igen, ha folyamatosan békében élünk egymással, akkor az Isten szeretete és békéje velünk lesz.
9. Honnan tudjuk, hogy a keresztények között időnként előfordulhatnak nézeteltérések és viták?
9 Ez nem jelenti azt, hogy a keresztények között soha nem fordulnak elő nézeteltérések. A pünkösdöt követő hetekben vita keletkezett a fiatal keresztény gyülekezetben a napi élelem kiosztását illetően (Cselekedetek 6:1). Egy esetben ’dühkitöréshez’ vezetett a Pál és Barnabás között fennálló véleménykülönbség (Cselekedetek 15:39). Pálnak tanácsot kellett adnia Evódiának és Szintikének, akik kétségtelenül nagyszerű, buzgó testvérnők voltak, hogy ’legyenek ugyanazon értelemben az Úrban’ (Filippi 4:2). Nem csoda hát, hogy Jézus részletes tanácsot adott arra vonatkozóan, hogyan oldhatók meg azok a zavarok, amelyek a keresztények közötti békében állhatnak elő, és kiemelte annak fontosságát, hogy az ilyen kérdéseket azonnal rendezni kell! (Máté 5:23–25; 18:15–17). Nem adott volna ilyen tanácsot, ha nem látta volna előre a követői közti nehézségeket.
10. Milyen helyzetek adódhatnak néha a gyülekezetben, és milyen felelősséget jelentenek ezek minden érintett személy számára?
10 Így hát ma is könnyen előfordulhat, hogy megbánt valakit egy tapintatlan szó vagy a megalázás, melyet keresztény társai részéről érez. Valakinek egy tulajdonsága erősen irritálhat másokat. Az egyéniségek összeütközhetnek. Valaki esetleg messzemenően nem ért egyet a vének egyik döntésével. Lehetséges, hogy az egyik vén magában a vének testületében rendkívül erélyes, és megpróbálja elnyomni a többi vént. Azon tény ellenére, hogy ilyen dolgok megeshetnek, nekünk mégis keresnünk és követnünk kell a békét. Kihívást jelent az, hogy keresztényhez illő módon kezeljük ezeket a nehézségeket és ily módon megőrizzük ’a béke egységesítő kötelékét’ (Efézus 4:3).
11. Jehova mely intézkedései segítenek abban, hogy kövessük az egymás közti békét?
11 A Biblia ezt mondja: „Legyen felmagasztalva Jehova, aki örömét leli szolgája békéjében” (Zsoltárok 35:27). Igen, Jehova azt akarja, hogy legyünk békében. Ennélfogva két kiemelkedő intézkedésről gondoskodott, hogy segítsen nekünk megőrizni az egymás közti és a vele való békét. Az egyik a szent szellem, melynek egyik gyümölcse a béke olyan más békés tulajdonságokkal együtt, mint a hosszútűrés, kedvesség, szelídség és önuralom (Galata 5:22, 23). A másik az isteni bölcsesség, melyről ezt olvassuk: „A felülről jövő bölcsesség mindenekelőtt tiszta, azután békeszerető, ésszerű, engedelmességre kész, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes” (Jakab 3:17, 18).
12. Mit tehetünk, ha valami megzavarja a testvéreinkkel való békénket?
12 Így hát, ha zavar támad a másokkal való békénkben, imádkozhatunk felülről jövő bölcsességért, mely megmutatja, mit tegyünk, és kérhetünk szent szellemet, mely megerősít minket abban, hogy azt tegyük, ami jó (Lukács 11:13; Jakab 1:5; 1János 3:22). Imánkkal összhangban megvizsgálhatjuk az isteni bölcsesség forrását, a Bibliát, hogy útmutatást adjon, és áttekinthetjük azokat a bibliai irodalmakat, melyek hozzáférhetők, és amelyek tanáccsal szolgálnak arra vonatkozóan, hogyan alkalmazhatók az Írások (2Timótheus 3:16). Esetleg szeretnénk tanácsot kérni a gyülekezetünkben lévő vénektől is. Az utolsó lépes pedig az, hogy követjük a kapott irányelveket. Az Ésaiás 54:13. verse ezt mondja: „Minden fiadat Jehova tanítja majd, és bőséges lesz fiaid békéje.” Ez magában foglalja azt is, hogy békénk attól függ, mennyit fektetünk be a Jehova által tanított dolgok gyakorlásába.
„Boldogok a békeszeretők”
13., 14. a) Mit foglalt magában a Jézus által használt „békeszerető” kifejezés? b) Hogyan válhatunk békéltetővé?
13 Jézus ezt mondta a Hegyi beszédben: „Boldogok a békeszeretők, mert ’Isten fiainak’ neveztetnek’ ” (Máté 5:9). A ’békeszerető’ kifejezés itt nem olyasvalakire utal, aki egyszerűen természeténél fogva higgadt. Az eredeti görög szó jelentése „békéltető”. A békéltetőnek megvan a képessége ahhoz, hogy helyreállítsa a békét, amikor nézeteltérés támad. Úgy véljük azonban, hogy sokkal fontosabb, ha a békéltető elsősorban arra igyekszik, hogy elkerülje a béke megzavarását. ’A béke uralkodik a szívében’ (Kolossé 3:15). Ha Isten szolgái arra törekednek, hogy békéltetők legyenek, akkor a köztük lévő nehézségek a minimumra csökkennek.
14 Békéltetővé válásunk magában foglalja azt is, hogy felfedezzük saját gyengeségeinket. Például, egy keresztény talán rendkívül temperamentumos vagy túl érzékeny és könnyen megsértődik. Amikor nyomás alá kerül, érzelmei elfeledtethetik vele a Biblia alapelveit. Ez nem meglepő a tökéletlen embereknél (Róma 7:21–23). Mindazonáltal a gyűlölködés, a viszálykodás és a dühroham a test cselekedeteiként van feljegyezve (Galata 5:19–21). Ha ilyen tulajdonságokat fedezünk fel magunkban — vagy mások hívják fel ezekre a figyelmünket — komolyan és állandóan imádkozzunk Jehova szelleméért, hogy önuralmat és szelídséget alakíthassunk ki magunkban. Valóban mindenki törekedhet arra, hogy új egyénisége részeként ilyen tulajdonságokat fejlesszen ki magában (Efézus 4:23, 24; Kolossé 3:10, 15).
15. Hogyan áll ellentétben a felülről való bölcsesség az ésszerűtlen makacssággal?
15 Előadódhat, hogy megzavarja a gyülekezetet vagy a vének testületét egy makacs személy, aki ragaszkodik a saját útjához. Igaz, amikor az isteni törvényről van szó, a keresztény legyen határozott, akár makacs is. És ha úgy érezzük, hogy egy olyan jó gondolatunk van, amely mások javára válhat, semmi rossz nincs abban, ha ennek őszintén hangot adunk, megmagyarázva indítékunkat. De mi nem akarunk hasonlók lenni azokhoz a világban levő egyénekhez, akik ’nem készek a megegyezésre’ (2Timótheus 3:1–4). A felülről származó bölcsesség békeszerető és ésszerű. Azok, akiknek tettei a konok hajthatatlanság mintájául szolgálnak, vegyék figyelembe Pál filippibelieknek írt tanácsát, hogy ’semmit ne tegyetek önzésből’ (Filippi 2:3).
16. Hogyan segít nekünk legyőzni az önzést Pálnak a Filippibeliekhez írt levelében adott tanácsa?
16 Ugyanebben a levelében Pál arra buzdít, hogy ’alázatos érzülettel’ őszintén ’a többieket különbnek tartsuk magunknál’. Ez határozottan ellentétben áll az önzéssel. Egy megfontolt keresztény nem saját elképzeléseinek az érvényesítésére gondol először, hogy megőrizze tekintélyét vagy megvédelmezze pozícióját és hatalmát. Ez ellentétben állna Pál buzdításával, hogy ’ne csak saját személyes érdekeinket tartsuk szem előtt, hanem mások személyes érdekeit is’ (Filippi 2:4; 1Péter 5:2, 3, 6).
Békés szavak
17. A nyelv milyen rossz használata zavarhatja meg a gyülekezet békéjét?
17 A békét követő személynek különösen a nyelvével kell óvatosan bánnia. Jakab így figyelmeztet: „A nyelv kicsiny tag, mégis nagyon kérkedik. Íme, mily kicsiny tűz mily nagy erdőt lángra gyújt!” (Jakab 3:5). Ártalmas pletyka, mások bírálgatása a hátuk mögött, szeretetlen és nyers szavak, zúgolódás és panaszkodás, valamint a tisztességtelen hízelgés személyes előnyökért — mindezek a hústest cselekedetei, melyek megzavarják Isten népének békéjét (1Korinthus 10:10; 2Korinthus 12:20; 1Timótheus 5:13; Júdás 16).
18. a) Abban az esetben, amikor meggondolatlanul használjuk helytelenül a nyelvet, mi a követendő mindenki számára? b) Amikor a harag bántó szavak kimondására indít valakit, hogyan reagálhat egy érett keresztény?
18 Igaz, Jakab ezt mondta: „A nyelvet azonban senki sem képes megszelídíteni” (Jakab 3:8). Még megfontolt keresztények is mondanak néha olyan dolgokat, melyeket később megbánnak. Bízunk abban, hogy mások megbocsátják az ilyen hibákat, mint ahogy mi is megbocsátunk nekik (Máté 6:9, 10). Egy hirtelen haragkitörés sértő szavakat idézhet elő. Egy békéltető ilyenkor emlékezzen arra, hogy „a szelíd válasz elhárítja a haragot, de a fájdalmat okozó szó haragra ingerel” (Példabeszédek 15:1). Gyakran elég, ha veszünk egy mély lélegzetet és nem vagyunk hajlandók a dühös szavakra még több dühös szóval felelni. Később azután, amikor lecsillapodnak a kedélyek, egy megértő békéltető tudja, hogyan hunyjon szemet azon dolgok fölött, melyeket a pillanat hevében mondtak. Egy alázatos keresztény pedig tudni fogja, hogyan kérjen bocsánatot, és megpróbálja begyógyítani az általa okozott sebeket. Az erkölcsi szilárdság jele, ha képesek vagyunk arra, hogy őszintén ezt mondjuk: „Ne haragudj.”
19. Mit tanulhatunk abból a módból, ahogyan Pál és Jézus tanácsot adtak?
19 A nyelv arra is felhasználható, hogy tanácsot adjunk másoknak. Pál nyilvánosan megfeddte Pétert, amikor Antiókhiában tett második útjuk alkalmával helytelenül viselkedett. És Jézus kemény tanácsot adott a hét gyülekezethez intézett üzenetében (Galata 2:11–14; Jelenések 2., 3. fejezet). Ha megfigyeljük ezeket a példákat, megtanulhatjuk, hogy a tanács nem lehet annyira szelíd, hogy eltévessze a célját. Mindazonáltal sem Jézus, sem Pál nem volt nyers vagy kegyetlen. Tanácsuk nem csalódottságukból fakadt. Ők őszintén megpróbáltak segíteni testvéreiknek. Ha egy tanácsadó úgy érzi, hogy nem tudja teljes mértékben ellenőrzés alatt tartani a nyelvét, tartson szünetet és higgadjon le kissé, mielőtt bármit mondana. Máskülönben esetleg nyers szavakat használ, és ezzel csak súlyosbítja azt a helyzetet, amelyet megpróbált lerendezni (Példabeszédek 12:18 [12:17, Károli]).
20. Mi irányítson mindenben, amit a testvéreinknek és testvérnőinknek mondunk vagy róluk beszélünk másoknak?
20 Amint már említettük, a béke és a szeretet, mint a szellem gyümölcsei, szorosan összefüggnek egymással. Ha olyasmit mondunk a testvéreinknek — vagy róluk —, ami az irántuk érzett szeretetünket tükrözi vissza, ez hozzájárul a gyülekezet békéjéhez (János 15:12, 13). Kijelentéseinknek ’kellemesnek, sóval fűszerezettnek’ kell lenniük (Kolossé 4:6). Ettől válnak kellemessé, és mint ilyenek, hatást gyakorolnak a szívre. Jézus ezt tanácsolta: „Legyen bennetek só és éljetek egymással békében” (Márk 9:50).
„Tegyetek meg minden tőletek telhetőt”
21. Mi válik nyilvánvalóvá Isten népéről a hetenkénti összejöveteleik, valamint a kongresszusok és gyűlések alkalmával?
21 A zsoltáros ezt írta: „Íme, mily jó és mily kellemes, amikor a testvérek egységben együtt lakoznak!” (Zsoltárok 133:1). Mi valóban örülünk annak, amikor együtt vagyunk a testvéreinkkel, különösen a heti összejöveteleken, valamint a gyűlések és a nagyobb kongresszusok alkalmával. Ilyenkor még a kívülállók számára is nyilvánvalóvá lesz a közöttünk levő béke.
22. a) Milyen hamis békéről vélik úgy a nemzetek hamarosan, hogy elérhetik, és hova vezet ez? b) Milyen valódi békéhez fog elvezetni Isten békeszövetsége?
22 A nemzetek hamarosan úgy fogják gondolni, hogy békét érhetnek el Jehova nélkül. De miközben azt mondják: „Béke és biztonság!” hirtelen veszedelem jön mindazokra, akik nincsenek békében Istennel (1Thessalonika 5:3). Ezután a nagy Békefejedelem hozzáfog, hogy meggyógyítsa az emberiséget azoktól a gyászos következményektől, amelyeket az ember Istennel való eredeti békéjének elvesztése idézett elő (Ésaiás 9:6, 7; Jelenések 22:1, 2). Akkor Isten békeszövetsége világméretű nyugalmat fog hozni. Még a föld vadállatai is békében lesznek, ellenséges érzelmektől mentesen (Zsoltárok 37:10, 11; 72:3–7; Ésaiás 11:1–9; Jelenések 21:3, 4).
23. Ha egy békés új világ reményét dédelgetjük magunkban, mit tegyünk már most?
23 Micsoda dicsőséges idő lesz az! Vágyakozva tekintesz erre? Ha igen, ’kövesd a békét minden emberrel’. Keress békét már most testvéreiddel és különösképpen Jehovával. Igen, „mivel ezeket a dolgokat várjátok . . . tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy végül szeplőtelennek és hibátlannak találjon benneteket, békességben” (Zsidók 12:14; 2Péter 3:14).
Emlékszel rá?
◻ Mi teheti tönkre a Jehovával való békénket?
◻ Milyen nézeteltérések megoldása válhat szükségessé a gyülekezetben?
◻ Jehova mely intézkedései segítenek bennünket abban, hogy keressük és kövessük a békét?
◻ Milyen testi viselkedések zavarhatják meg a gyülekezet békéjét, és hogyan ellensúlyozhatjuk őket?
[Kép a 22. oldalon]
Bővelkedik a béke azok között, akik Jehovától taníttatnak
[Kép a 24. oldalon]
Milyen kellemes a testvérek békéje, akik egységben szolgálnak!