ROZSDA

Vörös, porózus szerkezetű, morzsalékos réteg a vas felületén, amely leggyakrabban akkor alakul ki, ha a vas kémiai reakcióba lép a nedves levegővel; tágabb értelemben bármelyik fém felületén korrózió útján kialakuló réteg. A vasra azt mondják, hogy rozsdásodik, míg a rézre és az ezüstre, hogy korrodálódik; még az aranyat is ki tudják kezdeni bizonyos savak vagy más kémiai elemek. A héber chel·ʼáʹ szó, melyet úgy fordítanak, hogy „rozsda” (ÚV, Kár.) vagy „tajték” (Kár., 1918), egy olyan szóból származik, melynek jelentése ’megbetegszik’ (2Kr 16:12); tehát ha ezt a szót fémekkel kapcsolatban használják, akkor az a rozsdára utal (Ez 24:6, 11, 12). A görög bróʹszisz szó azt jelenti, hogy ’evés’ (Mt 6:19, 20), míg az i·oszʹ jelentheti azt is, hogy ’méreg’ (Ró 3:13; Jk 3:8), valamint azt is, hogy ’rozsda’ (Jk 5:3).

Ezékiel egy rézüsthöz hasonlította Jeruzsálemet, „amelyben ott van benne a rozsdája”. A rozsda itt azt a tisztátalanságot, gátlástalan viselkedést és vérontást jelképezi, amelyért Jeruzsálemet terhelte a felelősség. Isten azt parancsolta, hogy főzzenek húst az üstben, majd ezt mondta: „Állítsd üresen a szenére, hadd forrósodjon fel; tüzesedjen át a reze, és olvadjon meg benne tisztátalansága. Emésztődjék meg rozsdája [„meghevüljön és megtüzesedjék reze, és olvadjon el benne tisztátalansága, emésztessék el rozsdája”, Kecsk.]” (Ez 24:3–12).

Jézus Krisztus a következőket mondta a hegyi beszédében: „Ne gyűjtsetek tovább kincseket magatoknak a földön, ahol moly és rozsda [bróʹszisz] emészt, és ahol tolvajok törnek be és lopnak. Inkább az égben gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol nem törnek be és nem lopnak tolvajok” (Mt 6:19, 20). A felhalmozott anyagi javaknak nincs gyakorlati értékük; ha csak ott állnak magukban, megrozsdásodhatnak, és végül nem lesznek hasznára még a tulajdonosuknak sem. Sőt, Jakab erre figyelmeztette a gazdagokat, akik az anyagi javaikban bíztak: „Gazdagságotok megrothadt. . . Aranyotokat és ezüstötöket rozsda emészti, és rozsdájuk [i·oszʹ] tanúságul fog szolgálni ellenetek, és megeszi a húsotokat. Valami tűzhöz hasonlót halmoztatok fel az utolsó napokban. Íme! A szántóföldjeiteket learató munkásoknak járó bér, amelyet ti visszatartottatok, mindegyre kiált, és az aratók segélykiáltásai eljutottak a seregek Jehovájának fülébe” (Jk 5:2–4). Ahelyett, hogy helyes módon használták volna fel a javaikat, igazságtalanul megtartották maguknak. Minél tovább tették ezt, és minél vastagabb volt a rozsda, annál nagyobb tanúságul szolgált ellenük Isten bírói széke előtt. Jézus nem azt tanácsolta, hogy ne használjuk az anyagi javainkat, hanem pont az ellenkezőjét: „szerezzetek magatoknak barátokat az igazságtalan gazdagság által, hogy amikor az elfogy, befogadjanak benneteket az örök lakóhelyekre” (Lk 16:9).