TEJ

Emlősállatok nőstényeinek emlőiben képződő, a fiatal ivadékok táplálására való folyadék. Az emberek is fogyasztják (1Mó 18:8; Bí 4:19; 5:25). A ’tejnek’ fordított héber szó rendszerint friss tejre utal, és ez a szó jobbára különbözik a túrót, a sajtot és a vajat jelölő szavaktól (5Mó 32:14; 2Sá 17:29; Jób 10:10; Pl 27:27). Nincs azonban a héberben külön szó a tehén, a juh és a kecske tejének kifejezésére (Ez 25:4; 1Ko 9:7). A savanyú vagy megalvadt tejbe gyakran mézet kevertek, és frissítőként fogyasztották. Dávid „tíz adag tejet” („sajtot”, Kár.) vitt az „ezredparancsnoknak”, amikor a katonai táborban lévő testvéreinek élelmet vitt. Ezek friss sajtok lehettek. Rotherham úgy írja, hogy „tíz szelet lágy sajtot” (1Sá 17:17, 18).

Miért tiltotta meg a Törvény, hogy a kecskegidát az anyja tejében főzzék?

A mózesi törvény értelmében tilos volt a kecskegidát az anyja tejében főzni (5Mó 14:21). Ez a tilalom kétszer van megemlítve azzal kapcsolatban, amikor valaki a termése zsengéjét Jehovának adja (2Mó 23:19; 34:26).

Egy elmélet szerint a szokás pogány, bálványimádó vagy mágikus tevékenységgel van kapcsolatban. Jelenleg azonban nincsen megalapozott bizonyíték ennek a nézetnek az alátámasztására.

Egy másik elgondolás szerint ez a rendelet azt emeli ki, hogy a dolgoknak van egy megfelelő és illő sorrendje, amelyet követni kell. Isten azért gondoskodott az anyaállat tejéről, hogy legyen mivel táplálkoznia a kicsinyének. Ha ezt arra használnák, hogy a kicsinyét abban főzzék meg táplálékul, az a gida kárára lenne, és ellentétben állna azzal, amiért Isten gondoskodott erről a tejről.

Egy harmadik lehetőség szerint a parancs célja az volt, hogy könyörületre ösztönözzön. Ez összhangban lenne más parancsolatokkal, melyek megtiltották, hogy olyan állatot áldozzanak fel, amely nem volt előbb legalább hét napig az anyjával (3Mó 22:27), hogy ugyanaznap vágják le az állatot és a kicsinyét (3Mó 22:28), vagy hogy az anyamadarat is elvigyék a tojásokkal vagy fiókákkal együtt a fészekből (5Mó 22:6, 7).

Próféciában: Immánuelről meg lett jövendölve: „A sok tej miatt vajat fog enni; bizony vajat és mézet eszik majd mindenki, aki megmarad az országban.” Ez annak következményeként kellett hogy történjen, hogy az asszírok elpusztítják Júdát. E pusztítás miatt a korábban megművelt földeken elburjánzik a gyom, ezért aztán akik azon a földön maradnak, főleg a tejtermékekre és a vadmézre lesznek utalva. Mivel bőven volt legelő, az életben maradt állatok bőségesen adtak tejet az igencsak megcsappant lakosságnak (Ézs 7:20–25; vö.: 37:30–33).

Jelképes értelem: A tejre sokszor szemléltető példaként vagy jelképes értelemben utal a Biblia (1Mó 49:12; Én 5:12; Si 4:7). A nemzetek és az emberek erőforrásait tejnek nevezi (Ézs 60:16). Az Ígéret földje ismételten úgy jelenik meg, mint „tejjel és mézzel folyó” föld, ami Jehova áldásának köszönhető bőséget, termékenységet és jólétet jelent (2Mó 3:8; 5Mó 6:3; Jzs 5:6; Jr 11:5; Ez 20:6; Jóe 3:18). Az Énekek énekében lévő pásztor úgy beszélt szeretett Sulamitjáról, mint akinek méz és tej van a nyelve alatt. Ezt nyilvánvalóan úgy kell érteni, hogy nyelvét úgy használta, hogy ajkát kellemes szavak hagyták el (Én 4:11).

Mivel a tej elősegíti a test növekedését az érettségig, ezért a Szentírás az alapvető keresztényi tanításokat szellemi kisgyermekeknek való ’tejhez’ hasonlítja, amely megerősíti az ilyeneket, hogy addig növekedjenek, míg képesek nem lesznek a ’szilárd eledelt’, azaz a mélyebb szellemi igazságokat befogadni (1Ko 3:2; Héb 5:12–14). Péter apostol a keresztényekhez szólva kijelentette: „mint újszülött csecsemők, fejlesszetek ki vágyakozást a szó hamisítatlan teje után”. Miért? Azért, hogy ne csak az érettségig növekedjenek, hanem „megmentésre”, vagyis biztossá tegyék maguknak az elhívásukat és kiválasztásukat (1Pt 2:2; 2Pt 1:10). Az Ézsaiás 55:1-ben Isten arra kéri a szellemileg szomjazókat, hogy vegyenek ebből a növekedést elősegítő szellemi ’tejből’, amelyhez az Ő ki nem érdemelt kedvességéből „pénz nélkül, ingyen” juthatnak hozzá.