A Biblia nézőpontja
Házasságtörés — Meg kell bocsátani vagy nem kell megbocsátani?
„BOCSÁSSÁTOK meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket” (Márk 11:25). Jézus ezen szavai felvetnek néhány bonyolult kérdést, amikor házasságtörés miatt a házasság megrendül: Vajon az ártatlan keresztény nőneka meg kell bocsátania a házastársának, és meg kell őriznie sértetlenül a házasságot? Ha a válás mellett dönt, ezzel vajon veszélyezteti az Istenhez fűződő kapcsolatát? Nézzük, hogyan segít a Biblia ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában.
Mindig meg kell bocsátanod?
Vajon Jézus azon szavai, hogy „bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van”, azt jelentik, hogy egy keresztény köteles minden esetben megbocsátani — még akkor is, ha a házastársa házasságtörést követ el? Jézus kijelentését csak a megbocsátásról tett egyéb megjegyzései fényében érthetjük meg.
Fontos alapelvet tanulhatunk például a megbocsátással kapcsolatban Jézus szavaiból, melyek a Lukács 17:3, 4-ben (Újfordítású revideált Biblia) vannak feljegyezve: „Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam — bocsáss meg neki.” Természetesen súlyos bűnök esetében a sértett fél arra kap buzdítást, hogy próbáljon megbocsátani, ha őszinte megbánással találkozik. Maga Jehova is így szemléli a dolgokat; ahhoz, hogy isteni megbocsátásban részesüljünk, őszinte megbánást kell tanúsítanunk (Lukács 3:3; Cselekedetek 2:38; 8:22).
Ebből viszont az is kitűnik, hogy ha a házasságtörő házastárs nem tanúsít megbánást, és nem fogadja el a bűnével járó felelősséget, érthető, ha az ártatlan házasfél úgy dönt, hogy nem bocsát meg. (Vö. 1János 1:8, 9.)
Megbocsátás — mi a helyzet a következményekkel?
De mi van akkor, ha a házasságtörést elkövető személy megbánja tettét? Ha megbánást tanúsít, ez alapot képez a megbocsátásra. De a megbocsátás vajon azt jelenti, hogy a vétkest felmentik helytelen eljárásának összes következménye alól? Vizsgálj meg néhány példát arra vonatkozóan, hogy Jehova hogyan bocsátott meg.
Amikor az izraeliták a tíz kémre hallgattak, akik rossz híreket hoztak Kanaán földjéről, majd fellázadtak, Mózes így kérlelte Jehovát: „Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának.” Jehova így felelt: „Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.” Azt jelentette ez, hogy a vétkeseket felmentette tetteik összes következménye alól? Jehova így folytatta: „mindazok az emberek, a kik . . . nem engedtek az én szómnak: nem látják meg azt a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak” (4Mózes 14:19–23). Jehova hűnek bizonyult szavához; az az idősebb nemzedék — Józsué és Káleb kivételével — nem látta meg az Ígéret földjét (4Mózes 26:64, 65).
Ehhez hasonlóan, amikor Nátán próféta megfeddte Dávidot a Bethsabéval elkövetett bűne miatt, a bűnbánó Dávid elismerte: „Vétkeztem az Úr ellen!” Nátán erre ezt mondta Dávidnak: „Az Úr is elvette a te bűnödet” (2Sámuel 12:13). Azonban, jóllehet Jehova megbocsátott neki, Dávid élete hátralevő részében bűneinek következményeitől szenvedett (2Sámuel 12:9–14; lásd még a 2Sámuel 24. fejezetét).
Az isteni megbocsátás ezen példái egy fontos tanulságot hangsúlyoznak: Nem vétkezhetünk büntetlenül (Galátzia 6:7, 8). Bár lehet, hogy egy bűnbánó bűnös megbocsátást nyer, emiatt még nem biztos, hogy elkerülheti helytelen eljárásának következményeit. Azt jelenti ez, hogy az ártatlan házastárs talán megbocsát a házasságtörőnek — legalábbis abban az értelemben, hogy nem neheztel már keserűen —, s mégis úgy dönt, hogy elválik tőle?
Megbocsátás és válás
Szolgálata folyamán Jézus három alkalommal beszélt a válásról (Máté 5:32; 19:3–9; Lukács 16:18). Érdekes, hogy Jézus egyik beszélgetés során sem említette egyszer sem a megbocsátást. A Máté 19:9-ben található szavak szerint ezt mondta: „a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő” (Máté 19:9). Mivel azt mondta, hogy „hanemha paráznaság miatt”, Jézus ezzel elismerte, hogy a szexuális erkölcstelenség feljogosítja az ártatlan házastársat, vagyis Írás szerinti „alapot” biztosít neki a válásra. Jézus mégsem azt mondta, hogy az ártatlannak el kell válnia. Azonban világosan utalt arra, hogy elválhat.
A házasság olyan kötelék, mely két embert összefűz (Róma 7:2). De ha az egyikük hűtlen lesz, a köteléket el lehet szakítani. Ilyen esetekben az ártatlan házasfélnek valójában két döntést kell meghoznia. Először is: meg kell bocsátania? Ahogy már láttuk, itt lényeges szempont, hogy a házasságtörő fél őszinte megbánást tanúsít-e. Ha igen, akkor az ártatlan házastárs idővel talán megbocsát — legalábbis abban az értelemben, hogy már nem neheztel.
A második dolog, amiben döntenie kell: kezdeményezzen-e válást? Miért merül fel ez a kérdés, ha már megbocsátott a férjének?b Nos, mi van akkor, ha megalapozottan aggódik a saját és a gyerekei biztonsága miatt, különösen, ha a férje bántalmazta őket a múltban? Vagy mi a helyzet akkor, ha attól fél, hogy megkap egy nemi úton terjedő betegséget? Vagy ha a feleség mélyen úgy érez, hogy mivel a férje megcsalta, már nem tud benne bízni a házastársi kapcsolatukban? Az ilyen helyzetekben egészen elképzelhető, hogy az ártatlan házastárs meg tud bocsátani vétkező házastársának (abban az értelemben, hogy már nem neheztel), és mégis úgy dönt, hogy elválik tőle, mert nem szeretne tovább vele élni. A neheztelés megszüntetése segíthet neki abban, hogy nyugodtan tudjon tovább élni. Ez abban is segíthet, hogy a jövőben udvarias maradjon a házasságtörővel ápolt bármilyen szükséges kapcsolatban.
Az, hogy valaki a hűtlen házastársától való elváláshoz folyamodik-e, személyes döntés, melyet az ártatlan házastársnak kell meghoznia, miután gondosan és imateljesen felmért minden számításba jövő tényezőt (Zsoltárok 55:23). Mások ne akarják megszabni az ártatlan házastárs számára, vagy kényszeríteni őt arra, hogy így vagy úgy döntsön. (Vö. Galátzia 6:5.) Ne felejtsd el, hogy Jézus nem mondta meg, mit kell tennie az ártatlan házastársnak. Világos hát, hogy Jehova nem haragszik azokra, akik megfelelő Írás szerinti alapon a válás mellett döntenek.
[Lábjegyzetek]
a Bár az ártatlan házastársra itt mint nőre utalunk, a megtárgyalt alapelvek ugyanúgy alkalmazhatók, ha az ártatlan házasfél egy keresztény férfi.
b Ha az ártatlan házastárs újra nemi kapcsolatot létesít a férjével, ezzel azt jelzi, hogy úgy döntött, kibékül vétkező házastársával. Ezáltal érvénytelenné tesz mindenfajta Írás szerinti alapot a válásra.
[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]
Life