5Mózes

1 Ezek azok a szavak, melyeket Mózes mondott az egész Izraelnek a Jordán+ vidékén a pusztában, a kietlen síkságon Szúf előtt, Párán+, Tófel, Lábán, Hacerót+ és Dizaháb között. 2 Tizenegy napig tartott az út a Hórebtől a Szeir-hegyen át Kádes-Barneáig+. 3 Történt a negyvenedik+ évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján, hogy Mózes mindent elmondott Izrael fiainak, amit Jehova parancsolt neki az ő számukra, 4 miután megverte Szihont+, az amoriták királyát, aki Hesbonban lakott, és Ógot+, Básán királyát, aki Astarótban+ lakott, Edreiben+. 5 A Jordán vidékén, Moáb földjén Mózes magyarázni kezdte ezt a törvényt+, így szólva:

6 „Jehova, a mi Istenünk beszélt velünk a Hórebnél+, ezt mondva: »Elég sokáig laktatok már e hegyvidéken.+ 7 Forduljatok meg, induljatok el, és menjetek az amoriták+ hegyvidékére, és azok egész környékére az Arabában+, a hegyvidéken+, a Sefélán, a Negebben+, a tengerparton+, a kánaániták földjén+ és a Libanonon+ egészen fel a nagy folyóig, az Eufráteszig+. 8 Íme, én elétek adom ezt a földet. Menjetek be, vegyétek birtokba a földet, amely felől megesküdött Jehova atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak+ és Jákobnak+, hogy nekik adja azt és az ő magvuknak őutánuk.«+

9 Én pedig abban az időben megmondtam nektek: »Nem vagyok képes egymagam hordozni benneteket.+ 10 Jehova, a ti Istenetek megsokasított titeket, és ma már annyian vagytok, mint csillag az égen.+ 11 Sokasítson meg titeket Jehova,+ a ti ősatyáitok Istene ezerte inkább, mint most vagytok, és áldjon meg benneteket,+ ahogy megígérte nektek.+ 12 Hogyan hordozhatnám el egymagam a terheteket, bajotokat és veszekedéseteket?+ 13 Hozzatok törzseitekből bölcs, értelmes+ és tapasztalt+ férfiakat, hogy főkké tegyem őket fölöttetek.«+ 14 Ekkor így feleltetek nekem: »Jó dolog, amiről mondtad, hogy tegyük meg.« 15 Vettem hát törzsfőiteket, bölcs és tapasztalt férfiakat, és főkké tettem őket fölöttetek, ezrek elöljáróiként, százak elöljáróiként, ötvenek elöljáróiként, tízek elöljáróiként, és a törzseitek feljebbvalóiként.+

16 És abban az időben parancsot adtam bíráitoknak, ezt mondva: »Amikor meghallgatjátok testvéreiteket, igazságosan ítéljetek+ az ember és a testvére vagy a jövevény+ között. 17 Ne legyetek részrehajlóak az ítéletben.+ A kicsit ugyanúgy hallgassátok meg, mint a nagyot.+ Ne féljetek embertől,+ mert az ítélet Istenre tartozik;+ az olyan esetet pedig, amely túl nehéz nektek, hozzátok elém, és én meghallgatom.«+ 18 Abban az időben parancsba adtam nektek mindazt, amit tennetek kell.

19 Azután útnak indultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész hatalmas és félelmetes pusztát+, amelyet láttatok, az amoriták+ hegyvidékén át, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk; és végül megérkeztünk Kádes-Barneába+. 20 Akkor én ezt mondtam nektek: »Megérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet Jehova, a mi Istenünk nekünk ad.+ 21 Íme, Jehova, a te Istened eléd tárta ezt a földet.+ Menj fel, vedd birtokba, ahogy Jehova, ősatyáid Istene mondta neked.+ Ne félj, és ne rettegj!«+

22 De ti mind hozzám jöttetek, és ezt mondtátok: »Küldjünk ki magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk a földet,+ és hozzanak hírt nekünk arról, hogy melyik úton menjünk fel, valamint a városokról, amelyekbe megyünk.« 23 Nos, ez jónak tűnt szememben, ezért kiválasztottam közületek tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet.+ 24 Akkor ők megfordultak, felmentek a hegyekbe,+ és eljutva egészen Eskol völgyéig*+, kikémlelték azt. 25 Szedtek a kezükbe annak a földnek a gyümölcséből,+ lehozták hozzánk, és hírt is hoztak, ezt mondva: »Jó az a föld, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.«+ 26 De ti nem akartatok felmenni,+ hanem fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen.+ 27 Morgolódtatok sátraitokban, így szólva: »Jehova gyűlöl minket;+ azért hozott ki Egyiptom földjéről,+ hogy az amoriták kezébe adjon, és megsemmisítsen minket.+ 28 Hova megyünk mi fel? Testvéreink megolvasztották szívünket,+ mert ezt mondták: ,Nálunk nagyobb és szálasabb népet láttunk ott,+ olyan hatalmas városokat, amelyeket az egekig megerősítettek,+ és még az anákok+ fiait is láttuk ott.’«

29 Ezért azt mondtam nektek: »Ne rettenjetek meg és ne féljetek tőlük!+ 30 Jehova, a ti Istenetek megy előttetek. Ő harcol értetek,+ egészen úgy, ahogyan Egyiptomban cselekedett veletek a szemetek láttára,+ 31 és a pusztában+, ahol láttad, hogyan hordozott téged Jehova,+ a te Istened — ahogyan az ember hordozza fiát — az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem jutottatok erre a helyre.«+ 32 De e szó ellenére sem hittetek Jehovában, a ti Istenetekben,+ 33 aki előttetek ment az úton — hogy helyet kémleljen ki nektek, ahol letáborozhattok+ — éjjel tűzben, hogy lássátok, milyen úton kell mennetek, nappal pedig felhőben.+

34 Jehova mindvégig hallotta beszédetek szavát. Haragra is gerjedt, és megesküdött+, ezt mondva: 35 »E gonosz nemzedékből egyetlen ember sem fogja meglátni azt a jó földet, mely felől megesküdtem, hogy atyáitoknak adom,+ 36 kivéve Kálebet, Jefunné fiát.+ Ő meglátja majd, és neki meg a fiainak adom azt a földet, melyen járt, mivel ő teljesen követte Jehovát.+ 37 (Még rám is megharagudott Jehova miattatok, és ezt mondta: ,Te sem fogsz bemenni oda.+ 38 Józsué, Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda.’+ Őt erősítette meg,+ mert őáltala szerzi majd meg azt Izrael örökségként.) 39 Kicsinyeitek pedig, akikről azt mondtátok: ,Prédává lesznek!’,+ és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, ők mennek be oda, és nekik adom azt, ők veszik azt birtokba. 40 Ti pedig forduljatok meg, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger útján.«+

41 Ekkor így feleltetek nekem: »Vétkeztünk Jehova ellen.+ Mi bizony felmegyünk, és harcolunk egészen úgy, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk!« Erre ti mindannyian felkötöttétek harci fegyvereiteket, és úgy gondoltátok, könnyű lesz felmenni a hegyre.+ 42 Jehova azonban így szólt hozzám: »Mondd meg nekik: ,Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok köztetek;+ nehogy vereséget szenvedjetek ellenségeitektől.’«+ 43 Én beszéltem veletek, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok+ Jehova utasítása ellen, tűzbe jöttetek, és megpróbáltatok felmenni a hegyre.+ 44 Akkor az amoriták, akik azon a hegyen laktak, kijöttek ellenetek, üldözőbe vettek titeket,+ mint a méhek, és szétszórtak benneteket a Szeiren egészen Hormáig.+ 45 Azután visszatértetek, és sírtatok Jehova előtt, de Jehova nem hallgatta meg szavatokat,+ és nem fordította felétek fülét.+ 46 Ezért laktatok Kádesben oly sok napon át, amennyi napot ott laktatok.+