János

20 A hét első napján+ Mária Magdaléna korán elment az emléksírhoz, amikor még sötét volt, és látta, hogy már elvették a követ az emléksírtól.+ 2 Futott tehát, és elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz+, akihez Jézus vonzódott, és ezt mondta nekik: „Elvitték az Urat az emléksírból+, és nem tudjuk, hová tették.”

3 Ekkor Péter+ és a másik tanítvány kiment, és elindult az emléksírhoz. 4 Igen, együtt kezdett futni a kettő, de a másik tanítvány, gyorsabban futva, megelőzte Pétert, és elsőként ért az emléksírhoz. 5 És ahogy előrehajolt, látta lerakva a pólyákat+, de nem ment be. 6 Ekkor odaért Simon Péter is, aki követte őt, és belépett az emléksírba. És látta lerakva a pólyákat+, 7 és a kendőt is, amely a fején volt, nem a pólyák mellé rakva, hanem külön egy helyen, összegöngyölítve. 8 Akkor azért a másik tanítvány, aki elsőként ért az emléksírhoz, szintén bement, és látott, és hitt. 9 Mert még nem értették az írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.+ 10 Így aztán hazamentek a tanítványok.

11 Mária azonban csak állt ott kint az emléksír közelében, és sírt. Aztán míg sírt, előrehajolt, hogy benézzen az emléksírba, 12 és két angyalt+ látott fehérben ülni ott, ahol Jézus teste feküdt, az egyiket fejtől, a másikat lábtól. 13 És azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt mondta nekik: „Elvitték az Uramat, és nem tudom, hová tették.” 14 Miután ezeket mondta, hátrafordult, és látta Jézust, amint ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.+ 15 Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?”+ Ő, mivel azt hitte, hogy a kertész az, ezt mondta neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem.” 16 Jézus ezt mondta neki: „Mária!”+ Ő megfordulva így szólt hozzá héberül: „Rabbóni!”+ (ami azt jelenti: ’Tanító!’) 17 Jézus ezt mondta neki: „Ne kapaszkodj tovább belém. Mert még nem mentem fel az Atyához. Hanem menj el a testvéreimhez+, és mondd meg nekik: »Felmegyek az én Atyámhoz+ és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez+ és a ti Istenetekhez.«”+ 18 Mária Magdaléna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.+

19 Mikor pedig már késő volt azon a napon, a hét első napján,+ és noha az ajtók a zsidóktól való félelem+ miatt be voltak zárva ott, ahol a tanítványok voltak, eljött Jézus,+ megállt középen, és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”+ 20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét is, és az oldalát is.+ Így hát örvendeztek+ a tanítványok, hogy látják az Urat. 21 Jézus azért ismét ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek! Ahogy az Atya elküldött engem,+ úgy én is elküldelek titeket.”+ 22 Miután pedig ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyetek szent szellemet+. 23 Ha megbocsátjátok valakiknek a bűneit,+ meg lesznek bocsátva nekik; ha megtartjátok valakikéit, meg lesznek tartva.”+

24 Tamás+ azonban, a tizenkettő egyike, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. 25 Mondta is hát neki a többi tanítvány: „Láttuk az Urat!” De ő ezt mondta nekik: „Hacsak nem látom a kezén a szegek nyomát, és ujjamat nem dugom a szegek nyomába, és kezemet nem dugom az oldalába,+ én nem hiszem.”+

26 Nos, nyolc nappal később ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött, noha az ajtók zárva voltak, és megállt középen, és ezt mondta: „Béke legyen veletek!”+ 27 Azután így szólt Tamáshoz: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, és nyújtsd ki a kezedet+, és dugd az oldalamba, és ne légy tovább hitetlen, hanem légy hívővé.” 28 Tamás ezt válaszolta neki: „Uram és Istenem+!” 29 Jézus így szólt hozzá: „Mivel láttál engem, hittél? Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”+

30 Bizonyos, hogy Jézus sok más jelt is tett a tanítványok előtt, melyek nincsenek leírva ebben a tekercsben.+ 31 Ezek azonban azért lettek leírva,+ hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy mivel hisztek,+ életetek legyen a neve által.