Galácia
2 Aztán tizennégy év múltán ismét fölmentem Jeruzsálembe+ Barnabással+, és magammal vittem Tituszt is. 2 Kinyilatkoztatás+ eredményeként mentem pedig föl. És eléjük tártam+ a jó hírt, melyet a nemzetek között prédikálok, mégpedig külön a kiemelkedő férfiak elé, nehogy az legyen, hogy valamiképpen hiába futok+ vagy hiába futottam.+ 3 Mindazonáltal még a velem levő Tituszt+ sem kényszerítették a körülmetélkedésre,+ noha görög volt. 4 De a feltűnés nélkül behozott hamis testvérek+ miatt, akik azért lopakodtak be, hogy kikémleljék a Krisztus Jézussal egységben meglevő szabadságunkat+, hogy teljesen rabszolgává tegyenek+ bennünket . . . ; 5 ezeknek mi nem engedtünk azzal, hogy alávetettük volna magunkat nekik,+ nem, egy órára sem, azért hogy a jó hír igazsága+ megmaradjon nálatok.
6 Ami pedig azokat illeti, akik valaminek látszottak+ — bármilyen emberek voltak is korábban, nekem mindegy;+ az Isten nem az ember külső megjelenése után ítél+ —, azok a kiemelkedő emberek valójában semmi újat nem közöltek velem. 7 Sőt, ellenkezőleg, amikor látták, hogy énrám van bízva+ a jó hír a körülmetéletlenek számára,+ mint ahogy Péterre a körülmetéltek számára+ 8 — ugyanis Az, aki Péternek megadta a szükséges erőt a körülmetéltek közötti apostolságra, nekem is erőt adott+ a nemzetekből valókért —, 9 igen, amikor megismerték a nekem adott+ ki nem érdemelt kedvességet+, Jakab+, Kéfás és János, azok, akik oszlopnak látszottak,+ részestársi+ jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak,+ hogy mi a nemzetekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. 10 Csak tartsuk elménkben a szegényeket.+ Ez az, amit én komolyan igyekeztem is megtenni.+
11 Amikor azonban Kéfás+ Antiókiába+ jött, szemtől szemben ellenálltam neki, mivel elítélés alá esett.+ 12 Mert mielőtt egyesek Jakabtól+ odaérkeztek, szokása volt együtt enni+ a nemzetekből valókkal; mikor pedig odaérkeztek, kezdett visszahúzódni és elkülönülni, mivel félt+ a körülmetéltek osztályához+ tartozóktól. 13 A többi zsidó is csatlakozott hozzá ebben az alakoskodásban+, úgyhogy még Barnabás+ is velük sodródott alakoskodásukban. 14 De én, amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen a jó hír igazsága szerint,+ ezt mondtam Kéfásnak mindnyájuk előtt:+ „Ha te zsidó létedre úgy élsz, mint a nemzetek, és nem úgy, mint a zsidók, hogyan van az, hogy a nemzetekből valókat zsidó gyakorlat szerinti életre kényszeríted?”+
15 Mi, akik természet szerint zsidók vagyunk,+ nem pedig nemzetekből való bűnösök+, 16 tudva azt, hogy az embert nem törvény szerinti cselekedetek folytán nyilvánítják igazságossá,+ hanem csakis a Krisztus Jézus iránti hit+ által, mi is Krisztus Jézusba vetettük hitünket, hogy a Krisztus iránti hit folytán nyilváníttassunk igazságossá,+ nem pedig törvény szerinti cselekedetek folytán, mert törvény szerinti cselekedetek folytán egy test sem lesz igazságossá nyilvánítva.+ 17 Mármost ha mi, miközben Krisztus által igyekszünk igazságossá nyilváníttatni,+ magunk is bűnösöknek találtattunk,+ akkor vajon Krisztus a valóságban a bűn szolgája?+ Sohase legyen úgy! 18 Mert ha amiket leromboltam egyszer, azokat újra fölépítem,+ törvényszegőnek mutatom magamat.+ 19 Ami engem illet, a törvény által meghaltam a törvénynek,+ hogy élővé legyek Istennek.+ 20 Krisztussal együtt oszlopra vagyok feszítve.+ Nem én élek már,+ hanem Krisztus él velem egységben.+ Igen, az életet, melyet most testben élek,+ az Isten Fia iránti hit által élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.+ 21 Nem tolom félre az Isten ki nem érdemelt kedvességét;+ mert ha törvény által van az igazságosság,+ akkor Krisztus valójában a semmiért halt meg.+