Lukács

24 A hét első napján azonban jó korán a sírhoz* mentek, és vitték a fűszereket, amelyeket előkészítettek.+ 2 Ám a követ a sírtól* elhengerítve találták,+ 3 és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét+. 4 Míg ők tanácstalanul álltak emiatt, ott termett mellettük két férfi ragyogó öltözékben. 5 Az asszonyok megrémültek, és nem mertek rájuk nézni, ezért a férfiak ezt mondták nekik: „Miért keresitek az élőt a halottak között?+ 6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: 7 az Emberfiát bűnös embereknek fogják átadni, oszlopra feszítik, és a harmadik napon feltámad+.” 8 Ekkor visszaemlékeztek a szavaira,+ 9 és a sírtól* visszatérve, beszámoltak mindezekről a tizenegynek, és a többieknek mind+. 10 Mária Magdaléna, Johanna és Mária, Jakab anyja voltak ezek. A velük levő többi asszony is elmondta ezeket az apostoloknak. 11 De azok képtelenségnek tartották mindezt, és nem hittek az asszonyoknak.

12 Péter azonban fogta magát, elfutott a sírhoz*, és ahogy előrehajolt, csak a lenvászon darabokat látta. Elment hát, csodálkozva a történteken.

13 De még azon a napon ketten közülük úton voltak egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől mintegy tizenegy kilométerre* volt, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

15 Ahogy beszélgettek és tanakodtak ezekről, maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. 16 Látták őt, de nem ismerték fel.+ 17 Így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek itt az úton?” És ők szomorúan megálltak. 18 Az egyikük, Kleopás, így válaszolt neki: „Egyedül laksz idegenként Jeruzsálemben, hogy nem tudod,* milyen dolgok történtek ott ezekben a napokban?” 19 Ezt kérdezte tőlük: „Milyen dolgok?” Ezt mondták neki: „Amik a názáreti+ Jézussal kapcsolatosak. Ő próféta volt, akit Isten és az egész nép nagyra becsült, mivel nagy hatást ért el a szavaival és a tetteivel.+ 20 A magas rangú papjaink és vezetőink átadták őt, hogy halálra ítéljék,+ és oszlopra feszítsék. 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja szabadítani Izraelt+. Igen, és mindezek mellett már harmadik napja, hogy ezek megtörténtek. 22 Ezenfelül némely közülünk való asszony is megdöbbentett minket, mert amikor korán a sírhoz* mentek,+ 23 és nem találták a testét, eljöttek, azt mondva, hogy természetfölötti látomást is láttak angyalokról, és azok azt mondták, hogy ő él. 24 Aztán elmentek némelyek a velünk levők közül a sírhoz*,+ és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt nem látták.”

25 Ő azért ezt mondta nekik: „Ó, ti értetlenek, és ti, akiknek nem fogékony a szívetek, hogy higgyetek mindabban, amit a próféták mondtak! 26 Nemde szükség volt arra, hogy a Krisztus elszenvedje ezeket,+ és dicsőségre jusson+?” 27 És Mózestől és az összes Prófétától+ kezdve értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak a teljes Írásban.

28 Végül annak a falunak a közelébe értek, ahová tartottak, ő pedig úgy tett, mintha továbbmenne. 29 De azok így unszolták: „Maradj velünk, mert esteledik, és mindjárt vége a napnak.” Azzal bement, hogy velük maradjon. 30 És amint asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik.+ 31 Ekkor felismerték, és rájöttek, hogy ki is ő valójában. Ő viszont eltűnt előlük.+ 32 És ezt mondták egymásnak: „Hát nem indított meg minket olyan mélyen,* amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta* nekünk az Írásokat?” 33 És még abban az órában elindultak, visszatértek Jeruzsálembe, és megtalálták a tizenegyet, meg azokat, akik összegyűltek velük. 34 És ezek mind ezt mondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”+ 35 Erre ők is elmondták az úton történteket, és hogy hogyan ismerték fel abból, ahogyan megtörte a kenyeret.+

36 Még ezekről beszéltek, amikor ott termett közöttük Jézus, és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”+ 37 De megrettentek és megrémültek, mert azt hitték, szellemet látnak. 38 Így hát ezt mondta nekik: „Miért nyugtalankodtok, és miért támadtak kételyek szívetekben? 39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy én vagyok az. Tapintsatok meg, és lássátok, mert egy szellemnek nincs húsa és csontja, ellenben, ahogy látjátok, nekem van.” 40 És amint ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41 De amikor az örömtől még mindig nem hittek, és csak ámultak, ő így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” 42 Odanyújtottak hát neki egy darab roston sült halat, 43 ő pedig elvette, és a szemük láttára evett.

44 Majd ezt mondta nekik: „Mikor még veletek voltam, elmondtam nektek,+ hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban+.” 45 Akkor segített nekik, hogy teljesen megértsék az Írások jelentését,+ 46 és ezt mondta nekik: „Ez van megírva: a Krisztus szenvedni fog, és a harmadik napon feltámad a halottak közül,+ 47 és az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve+ minden nemzetben+ hirdetni fogják azt, hogy az emberek bánják meg a bűneiket, és megbocsátást nyernek+. 48 Tanúi kell hogy legyetek ezeknek.+ 49 Én pedig elküldöm rátok, amit megígért az én Atyám. Ti azonban maradjatok a városban, míg erőt nem kaptok a magasból.+”

50 Majd kivezette őket egészen Betániáig, és felemelve a kezét, megáldotta őket. 51 Miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felemelkedett az égbe.+ 52 Ők pedig hódoltak neki*, és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe+. 53 És folyton a templomban voltak, dicsőítve Istent.+