Máté
20 Mert az egek királysága hasonló egy szőlősgazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe.+ 2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban*, elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor kiment a 3. óra körül*, másokat is látott tétlenül álldogálni a piactéren, 4 és ezt mondta nekik: »Ti is menjetek a szőlőbe, és megadom, ami jár nektek.« 5 Azok pedig elmentek. A 6.* és a 9.* óra körül ismét kiment, és hasonlóképpen tett. 6 Végül a 11.* óra körül is kiment, és másokat is talált, akik álldogáltak, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?« 7 Erre ezt felelték: »Mert senki sem fogadott fel minket.« Így szólt hozzájuk: »Ti is menjetek a szőlőbe!«
8 Amikor beesteledett, a szőlő ura ezt mondta a megbízottjának: »Hívd a munkásokat, és fizesd ki a bérüket!+ Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára.« 9 Amikor azok jöttek, akik a 11. órában kezdtek, mindegyikük kapott egy dénárt*. 10 Így aztán, amikor az elsők jöttek, azt feltételezték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt* kaptak fizetségül. 11 Amikor átvették, panaszkodni kezdtek a szőlősgazdának, 12 és ezt mondták: »Az utolsók egy órát dolgoztak, mégis ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk, akik egész nap keményen dolgoztunk a perzselő hőségben!« 13 De ő ezt felelte az egyiküknek: »Barátom, nem bántam veled igazságtalanul. Egy dénárban* egyeztél meg velem, nem?+ 14 Fogd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsóknak ugyanannyit akarok adni, mint neked. 15 Vajon nincs jogom azt tenni a pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy,* amiért én jót tettem*?+« 16 Így lesznek az utolsókból elsők, az elsőkből pedig utolsók.+”
17 Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrevonta a 12 tanítványt, és ezt mondta nekik:+ 18 „Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik,+ 19 és átadják a nemzetekből valóknak, hogy gúnyolják, megkorbácsolják és oszlopra feszítsék.+ A harmadik napon viszont feltámad.+”
20 Akkor Zebedeus fiainak+ az anyja odament hozzá a fiaival, és hódolt* neki, mert kérni akart tőle valamit.+ 21 Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” Ezt mondta neki: „Mondd, hogy e két fiam közül az egyik a jobb, a másik pedig a bal kezedhez üljön le a királyságodban.”+ 22 Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiinni készülök?”+ Ezt mondták neki: „Ki tudjuk.” 23 Így szólt hozzájuk: „A poharamat kiisszátok ugyan,+ de hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek elkészítette azt az én Atyám.”+
24 Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett a két testvérre.+ 25 De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a nemzetek uralkodói hatalmaskodnak az emberek felett, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.+ 26 De köztetek ennek nem szabad így lennie.+ Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,+ 27 és aki első akar lenni köztetek, az legyen a rabszolgátok.+ 28 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat,+ és hogy az életét* váltságul adja cserébe sokakért.+”
29 Mikor pedig kifelé mentek Jerikóból, sokan követték őt. 30 És két vak, aki ott ült az út mellett, amikor hallotta, hogy Jézus arra megy, ezt kiáltotta: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”+ 31 A sokaság azonban rájuk szólt, hogy maradjanak csendben, ám ők annál hangosabban kiáltozták: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” 32 Úgyhogy Jézus megállt, magához hívta őket, és ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, mit tegyek értetek?” 33 Ezt mondták neki: „Uram, hadd lássunk újra!” 34 Jézus szánalmat érzett irántuk, ezért megérintette a szemüket,+ és azonnal visszanyerték a látásukat, és követték őt.