Jóel
2 „Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!+
Hallassatok harci kiáltást szent hegyemen!
2 Sötétség és homály napja az,+
felhő és sűrű homály napja,+
olyan, mint a hegyeken szétáradó hajnali fény.
Van egy nagy és hatalmas nép;+
hozzá hasonló még sohasem létezett,
és nem is lesz soha többé
az eljövendő nemzedékekben.
Előtte olyan a föld, mint az Éden kertje+,
mögötte azonban kietlen pusztaság,
és semmi sem menekülhet előle.
5 Miközben a hegytetőkön szökdelnek, hangjuk olyan, mint a szekereké,+
mint a tarlót emésztő lobogó tűz sercegéséé.
Olyanok, mint egy csatarendbe állt, hatalmas nép.+
6 Népek gyötrődnek majd miattuk.
Minden arcon félelem tükröződik.
7 Támadnak, mint a harcosok,
megmásszák a falat, mint a katonák.
Mindegyik a maga útján halad,
és nem térnek le ösvényükről.
8 Nem lökdösik egymást,
mindegyik férfi nyomul előre.
Ha elesik is valamelyik a fegyvertől*,
a többiek nem bontják meg soraikat.
9 Berontanak a városba. Futnak a falon.
Felmásznak a házakra, bejutnak az ablakokon át, mint egy tolvaj.
10 Megrémül előttük a föld, és az ég megrendül.
A nap és a hold elsötétedett,+
és a csillagok is elvesztették fényüket.
11 Jehova felemeli majd hangját serege+ előtt, hisz tábora igen nagy+.
Mert hatalmas ő, aki véghez viszi, amit mond;
bizony nagy Jehova napja, és igen félelmetes+.
Ki viselheti el azt?+”
12 „De most – ez Jehova kijelentése – térjetek vissza hozzám teljes szívetekkel+,
böjtöléssel,+ sírással és jajgatással.
13 A szíveteket szaggassátok meg,+ ne a ruháitokat+!
Térjetek vissza Jehovához, a ti Istenetekhez,
mert könyörületes és irgalmas, türelmes*+, és odaadóan szeret+;
és akkor átgondolja majd, hogy elhozza-e a csapást*.
14 Ki tudja, hátha eláll a szándékától, meggondolja magát,*+
és áldást hagy hátra,
gabonaáldozatot és italáldozatot Jehovának, a ti Isteneteknek.
15 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!
Hirdessetek* böjtöt! Tartsatok ünnepi összejövetelt!+
16 Gyűjtsétek egybe a népet, és szenteljétek meg a gyülekezetet+!
Gyűjtsétek össze a véneket, és gyűjtsétek egybe a gyermekeket meg a csecsemőket!+
A vőlegény is jöjjön ki belső szobájából, a menyasszony is nászszobájából!
»Ó, Jehova, szánd meg a népedet!
Ne tedd gúny tárgyává örökségedet,
és ne engedd, hogy a nemzetek uralkodjanak felettük!
Miért mondanák a népek: ’Hol van az ő Istenük?’+«
19 Jehova így válaszol majd népének:
»Gabonát, újbort meg olajat küldök nektek,
és ti jóllaktok velük;+
nem teszlek többé gyalázattá benneteket a nemzetek között+.
20 Az északon lakót pedig messzire űzöm tőletek,
és szétszórom egy száraz és elhagyatott pusztaságon,
előhadával* a keleti tenger* felé,
utóhadával a nyugati tenger* felé.
21 Ne félj, ó, föld!
Örülj és vigadj, mert nagy tetteket visz majd véghez Jehova.
22 Ne féljetek, ti mezei állatok,
mert a pusztaság legelői zöldellni fognak,+
és a fa megadja gyümölcsét+.
A fügefa és a szőlőtő bőségesen megadják termésüket.+
23 Ti is, Sion fiai, örüljetek és vigadjatok,+
mert Jehova, a ti Istenetek megadja nektek az őszi esőt kellő mértékben,
és záport küld rátok,
őszi esőt és tavaszi esőt, mint korábban.+
25 Kárpótollak majd benneteket az évekért,
amelyekben a rajban repülő sáska, a szárnyatlan sáska, a falánk sáska és a pusztító sáska megette a terméseteket,
az én nagy seregem, melyet közétek küldtem.+
26 Biztosan jóllakásig esztek majd,+
és dicséritek Jehovának, a ti Isteneteknek nevét,+
aki csodákat tett értetek.
Népem soha többé nem fog megszégyenülni.+
Népem soha többé nem fog megszégyenülni.
28 Azután kiárasztom szellememet+ mindenfajta emberre,
és fiaitok meg lányaitok prófétálni fognak,
véneitek álmokat álmodnak,
és fiataljaitok látomásokat látnak.+
29 Még rabszolgáimra és rabszolganőimre is
kiárasztom szellememet azokban a napokban.
32 És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül.+
Sion hegyén és Jeruzsálemben lesznek a megmenekültek,+ ahogyan Jehova megmondta,
a túlélők, akiket elhív Jehova.”