Cselekedetek
8 Saul helyeselte István meggyilkolását.+
Azon a napon nagy üldözés indult a Jeruzsálemben levő gyülekezet ellen; az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamária tájain mindenfelé.+ 2 Istenfélő férfiak azonban elvitték Istvánt, hogy eltemessék, és nagyon megsiratták. 3 Saul pedig gyalázatosan kezdett bánni a gyülekezettel. Sorra betört a házakba, férfiakat is, asszonyokat is kivonszolt, és börtönbe juttatta őket.+
4 Azok viszont, akik szétszóródtak, bejárták a vidéket, hirdetve Isten szavának a jó hírét.+ 5 Fülöp+ lement Szamária városába,+ és prédikálni kezdett nekik a Krisztusról. 6 A sokaságból mindenki odafigyelt arra, amit Fülöp mondott, mialatt hallgatták őt, és nézték, milyen jeleket tesz. 7 Mert sokakban voltak tisztátalan szellemek, és ezek hangos kiáltással kimentek belőlük.+ Ezenkívül sok béna és sánta meggyógyult. 8 Lett is nagy öröm abban a városban.
9 Volt pedig a városban egy Simon nevű férfi, aki korábban mágiát űzött, és ámulatba ejtette Szamária nemzetét, nagy valakinek mondva magát. 10 Mindnyájan, a legkisebbtől a legnagyobbig odafigyeltek rá, és ezt mondták: „Isten nagy ereje működik ezen az emberen.” 11 Odafigyeltek hát rá, mert már jó ideje lenyűgözte őket azzal, hogy mágiát űzött. 12 Mikor azonban hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló jó hírt hirdette,+ férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek.+ 13 Simon maga is hívő lett, és miután megkeresztelkedett, állandóan ott volt Fülöp mellett, és ámult, amint látta, hogy Fülöp jeleket és igen hatalmas tetteket visz véghez.
14 Amikor a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy a szamáriai emberek elfogadták Isten szavát,+ elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15 Ők pedig lementek, és imádkoztak értük, hogy kapjanak szent szellemet.+ 16 Mert még egyikükre sem szállt rá, hanem csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében.+ 17 Akkor rájuk tették a kezüket,+ és ők attól fogva kaptak szent szellemet.
18 Simon pedig, amikor látta, hogy bárki, akire az apostolok ráteszik a kezüket, megkapja a szellemet, pénzt ajánlott nekik, 19 ezt mondva: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, szent szellemet kapjon.” 20 Péter azonban így szólt hozzá: „Vesszen el az ezüstöd veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy pénzen megveheted Isten ajándékát!+ 21 Nem részesedhetsz ebből, mert Isten látja, hogy nem becsületes a szíved. 22 Bánd meg hát e gonoszságodat, és könyörögj Jehovához, hogy – ha lehetséges – bocsássa meg neked, hogy gonosz indíték volt a szívedben, 23 mert látom, hogy keserű méreg vagy, és az igazságtalanság rabja.” 24 Simon így válaszolt: „Könyörögjetek értem Jehovához, hogy semmi se történjen meg velem abból, amit mondtatok!”
25 Miután alaposan tanúskodtak, és hirdették Jehova szavát, visszafordultak Jeruzsálem felé, és a szamáriaiak sok falvában is elmondták a jó hírt.+
26 Jehova angyala+ azonban így szólt Fülöphöz: „Indulj, és menj délre azon az úton, amelyik Jeruzsálemből Gázába visz lefelé!” (Pusztai út ez.) 27 Erre ő elment. Egy etióp eunuch pedig, aki hatalommal bíró ember volt az etiópok királynőjének, a kandakénak szolgálatában, és aki annak minden kincse fölé ki volt nevezve, Jeruzsálemben járt, hogy részt vegyen Isten imádatában.+ 28 Éppen hazafelé tartott, és a szekerén ülve hangosan olvasta Ézsaiás próféta írásait. 29 A szellem pedig ezt mondta Fülöpnek: „Menj oda ahhoz a szekérhez!” 30 Fülöp odafutott, és hallotta, amint az eunuch hangosan olvassa Ézsaiás próféta írásait. Ezt kérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” 31 Az így válaszolt: „Hát hogyan is érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza?” És kérlelte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön le mellé. 32 Az Írásnak pedig az a szakasza, amelyet hangosan olvasott, ez volt: „Mint a juhot, úgy vitték a levágásra,+ és mint a bárány, amely elnémul nyírója előtt, úgy ő sem nyitja ki a száját.+ 33 Megaláztatásakor igazságtalanul ítélték el.+ Ki fogja elmondani a származása részleteit? Mert elpusztítják, és nem marad többé a földön.”+
34 Erre az eunuch ezt mondta Fülöpnek: „Kérlek, mondd meg nekem, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” 35 Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ezzel a részével kezdve hirdette neki a Jézusról szóló jó hírt. 36 Amint pedig mentek az úton, vízhez értek, és az eunuch így szólt: „Nézd csak, víz! Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?” 37 —— 38 Azzal megparancsolta, hogy álljon meg a szekér, és Fülöp is, meg az eunuch is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte őt. 39 Amikor kijöttek a vízből, Jehova szelleme gyorsan elvezette Fülöpöt. Az eunuch nem látta őt többé, mégis örömmel folytatta útját. 40 Fülöp pedig Asdódba került, és átmenve a területen, továbbra is hirdette a jó hírt minden városnak, míg Cezáreába nem ért.+