Lukács
17 Azután így szólt a tanítványaihoz: „Mindenképp lesznek olyan dolgok, melyek mások botlását okozzák. De jaj annak az embernek, aki mások botlását okozza!+ 2 Jobb lenne neki, ha malomkövet akasztanának a nyakába, és a tengerbe dobnák, mint hogy e kisgyermekek közül csak egynek is a botlását okozza.+ 3 Ügyeljetek magatokra! Ha a testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd,+ és ha megbánja a bűnét, bocsáss meg neki.+ 4 Még ha egy nap hétszer vétkezik is ellened, és hétszer jön is vissza hozzád, ezt mondva: »Bánom«, bocsáss meg neki.”+
5 Az apostolok ezt mondták az Úrnak: „Segíts, hogy erősebb legyen a hitünk!”+ 6 Az Úr erre így szólt: „Ha csak akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, és ezt mondanátok ennek a fekete eperfának: »Szakadj ki gyökerestől, és ültetődj a tengerbe!«, az engedelmeskedne nektek.+
7 Ki az közületek, aki, ha van egy rabszolgája, aki szánt vagy a nyájra vigyáz, ezt mondja neki, amikor az megjön a szántóföldről: »Gyere gyorsan az asztalhoz, és egyél!« 8 Nemde inkább ezt mondja neki: »Készíts nekem valamit vacsorára, vegyél fel kötényt, és szolgálj nekem, míg be nem fejezem az evést és az ivást, utána majd ehetsz és ihatsz.« 9 Ugye nem fog hálát érezni a rabszolga iránt, amiért az megtette, amit feladatul kapott? 10 Ugyanígy ti is, ha megtettétek mindazt, amit feladatul kaptatok, mondjátok: »Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit tennünk kellett.«”+
11 Jeruzsálembe menet pedig Szamária és Galilea határvidékén keresztül vitt az útja. 12 Amint befelé tartott egy faluba, szembejött vele 10 leprás férfi, akik egy kicsit távolabb megálltak tőle,+ 13 és így kiáltoztak: „Jézus, Tanító, könyörülj rajtunk!” 14 Amikor meglátta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.”+ Távozásuk közben aztán megtisztultak.+ 15 Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszafordult, és hangos szóval dicsőítette Istent. 16 Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez egyébként szamáriai+ volt. 17 Erre Jézus így szólt: „Nemde mind a tízen megtisztultak? Hol van akkor a többi kilenc? 18 Hát senki más nem fordult vissza, hogy dicsőséget adjon Istennek, csak ez a más nemzetből való?” 19 Majd ezt mondta neki: „Kelj fel, és menj el! Mivel hittél, meggyógyultál*.”+
20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten királysága,+ ezt válaszolta nekik: „Isten királysága nem szembetűnő módon jön el, 21 és azt sem mondják majd: »Itt van!«, vagy: »Amott!« Mert Isten királysága közöttetek van.”+
22 Ezután így szólt a tanítványokhoz: „Jönnek majd napok, amikor szeretnétek meglátni akár csak egyetlen napot is az Emberfia napjaiból, de nem fogjátok meglátni.+ 23 És azt mondják majd nektek: »Ott van!«, vagy: »Itt van!« De ne menjetek ki, és ne is fussatok utánuk.+ 24 Mert ahogy a villámlás megvilágítja az eget az egyik végétől a másik végéig, ugyanúgy lesz az Emberfia+ is az ő napjaiban.+ 25 Előbb azonban sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vesse ez a nemzedék.+ 26 Továbbá, ahogy Noé napjaiban történt,+ úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:+ 27 ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,+ és eljött az özönvíz, és mindnyájukat elpusztította.+ 28 Hasonlóképpen, mint ahogy Lót napjaiban történt:+ ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. 29 De azon a napon, amelyen Lót kiment Szodomából, tűz és kén esett az égből, és mindnyájukat elpusztította.+ 30 Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik*.+
31 Azon a napon, aki a háztetőn van, de a javai a házban vannak, ne menjen le, hogy felkapja azokat, és ehhez hasonlóan, aki kint van a szántóföldön, ne térjen vissza azokhoz, amiket hátrahagyott.+ 32 Emlékezzetek Lót feleségére!+ 33 Aki igyekszik megóvni az életét, elveszíti azt, aki azonban elveszíti, meg fogja óvni azt.+ 34 Mondom nektek, hogy azon az éjszakán két ember lesz egy ágyban; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.+ 35 Két asszony fog ugyanazzal a kézimalommal őrölni; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.” 36 —— 37 Erre ezt kérdezték tőle: „Hol, Uram?” Ő így szólt hozzájuk: „Ahol a test, oda gyűlnek a sasok is.”+