Lukács

18 Folytatásképpen azután elmondott nekik egy szemléltetést arról, hogy mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk.+ 2 Így szólt: „Egy bizonyos városban volt egy bíró, aki Istent nem tisztelte*, és az embereket sem becsülte. 3 Volt abban a városban egy özvegy is, aki folyton elment hozzá, és ezt mondta: »Szolgáltass nekem igazságot peres ellenfelemmel szemben.« 4 Nos, az egy ideig vonakodott, de aztán ezt mondta magában: »Jóllehet Istent nem tisztelem*, és az embereket sem becsülöm, 5 de mivel ez az özvegy örökösen háborgat, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön folyton, és ne gyötörjön agyon.«”+ 6 Akkor az Úr így szólt: „Megfigyeltétek, mit mondott a bíró, pedig igazságtalan volt? 7 Hát akkor Isten vajon nem szolgáltat igazságot a választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak,+ miközben türelmes hozzájuk?+ 8 Mondom nektek, hogy hamar igazságot szolgáltat nekik. Csakhogy amikor az Emberfia megérkezik, vajon talál-e ilyen hitet a földön?”

9 Elmondta a következő szemléltetést is azoknak, akik a saját igazságosságukban bíztak,+ és másokat semmibe vettek: 10 „Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik adószedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek – zsaroló, igazságtalan, házasságtörő –, vagy mint ez az adószedő.+ 12 Hetente kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.«+ 13 Az adószedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem csak verte, verte a mellét, és ezt mondta: »Ó, Isten, légy kegyes hozzám, bűnöshöz!«+ 14 Mondom nektek, hogy ez az ember hazament, és igazságosabbnak bizonyult, mint az a farizeus.+ Mert mindenkit, aki felmagasztalja magát, meg fognak alázni, de aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.”+

15 Az emberek pedig odavitték hozzá a kisgyermekeiket is, hogy érintse meg őket, de amikor a tanítványok látták ezt, rendreutasították az embereket.+ 16 Jézus azonban magához hívta a kisgyermekeket, és ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.+ 17 Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”+

18 A zsidók egyik vezetője pedig megkérdezte őt: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak*?”+ 19 Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.+ 20 Ismered a parancsolatokat: »Ne kövess el házasságtörést!«+ »Ne gyilkolj!«+ »Ne lopj!«+ »Ne tanúskodj hamisan!«+ »Tiszteld apádat és anyádat!«”+ 21 Erre az ezt mondta: „Mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.” 22 Hallva ezt Jézus, így szólt hozzá: „Egyvalami még hiányzik belőled: adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”+ 23 Amikor a férfi ezt meghallotta, mélységesen bánatos lett, mert nagyon gazdag volt.+

24 Jézus rátekintett, és ezt mondta: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!+ 25 Bizony, könnyebb a tevének átjutni a varrótű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.”+ 26 Akik hallották ezt, így szóltak: „Akkor hát ki menekülhet meg?”+ 27 Ő ezt mondta: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.”+ 28 Péter erre ezt mondta: „De hát mi elhagytuk, amink volt, és követtünk téged!”+ 29 Ő így szólt hozzájuk: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sincs, aki házat vagy feleséget vagy testvéreket vagy szülőket vagy gyermekeket hagyott el Isten királyságáért,+ 30 és ne kapná a sokszorosát ebben az időszakban, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.”+

31 Aztán félrevonta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak az Emberfiáról.+ 32 Például átadják a nemzetekből valóknak,+ gúnyolják,+ arcátlanul bánnak vele, és leköpik.+ 33 Miután pedig megkorbácsolták, megölik,+ de ő a harmadik napon feltámad.”+ 34 Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből, mert ezek a szavak el voltak rejtve előlük, és nem értették a mondottakat.+

35 Mikor pedig Jézus Jerikóhoz közeledett, ott ült egy vak az út mellett, és koldult.+ 36 Mivel hallotta, hogy egy sokaság halad el arra, kérdezősködni kezdett, hogy mi történik. 37 Tudtára adták neki: „A názáreti Jézus megy el erre!” 38 Ekkor ő felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” 39 És akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 40 Jézus ekkor megállt, és megparancsolta, hogy vigyék oda hozzá a férfit. Amikor az közel ért, Jézus megkérdezte tőle: 41 „Mit akarsz, mit tegyek érted?” Az ezt mondta: „Uram, hadd lássak újra!” 42 Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Láss újra! Mivel hittél, meggyógyultál*.”+ 43 Az nyomban visszanyerte a látását, és követni kezdte őt,+ dicsőítve Istent. Ennek láttán az egész nép is dicsérte Istent.+