2Korintusz

10 Én, Pál – bár egyszerűnek tűnök, amikor ott vagyok köztetek,+ de bátornak, amikor távol vagyok –,+ azzal a szelídséggel és kedvességgel kérlellek titeket, amit Krisztus is kimutatott.+ 2 Arra számítok, hogy bátran és határozottan kell fellépnem némelyekkel szemben, akik szerint úgy viselkedünk, mint a világ*. Nagyon remélem, hogy nem kerül erre sor, amikor ott leszek. 3 Mert bár ebben a világban* élünk, nem úgy harcolunk, mint az emberek a világban. 4 Fegyvereink ugyanis nem olyanok, amilyeneket a világban lévő emberek használnak,+ hanem amilyenekről Isten gondoskodik.+ Velük képesek vagyunk legyőzni mélyen gyökerező dolgokat. 5 Mert okoskodásokat rontunk le, és minden akadályt, amelyet Isten ismerete ellen emeltek,+ és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen Krisztusnak. 6 És készek vagyunk megbüntetni mindenkit, aki engedetlen,+ de csak miután bizonyítottátok, hogy mindenben engedelmesek vagytok.

7 Ti látszat alapján ítéltek. Ha valaki magabiztosan azt gondolja, hogy ő Krisztusé, azt a tényt se felejtse el, hogy ahogy ő Krisztusé, úgy mi is. 8 Mert még ha kissé túl sokat dicsekednék is azzal a hatalommal, amelyet az Úr azért adott, hogy építsünk, ne pedig leromboljunk benneteket,+ akkor sem szégyenülnék meg. 9 De nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy meg akarlak félemlíteni titeket a leveleimmel. 10 Mert ezt mondják: „Levelei súlyosak és erélyesek, de a megjelenése erőtlen, a beszéde pedig megvetni való.” 11 Az ilyen ember vegye számításba azt, hogy amit a leveleinkben írunk*, amikor távol vagyunk tőletek, azt meg is fogjuk tenni,* amikor ott leszünk nálatok.+ 12 Mert mi nem merjük magunkat azokhoz sorolni vagy hasonlítani, akik felmagasztalják magukat.+ Amikor viszont ők a saját értékrendjük alapján ítélik meg magukat, és önmagukhoz hasonlítják magukat, kiderül, hogy ostobák.+

13 Mi pedig nem azzal fogunk dicsekedni, ami a kijelölt területünkön kívül van, hanem azzal, amit az Isten által kijelölt területünk határain belül értünk el, ahova ti is tartoztok.+ 14 Igen, amikor elmentünk hozzátok, nem léptük át a kijelölt területünket, mintha ti nem tartoznátok oda, mert mi voltunk az elsők, akik még hozzátok is eljutottak a Krisztusról szóló jó hírrel.+ 15 Nem, nem azzal dicsekszünk, ami a kijelölt területünkön kívül van, vagyis másvalakinek a fáradozásaival, hanem reméljük, hogy erősödik a hitetek, és ezzel a munkánknak is nagyobb eredménye lesz a területünkön. Akkor még többet tudunk majd tenni, 16 mert más vidékeken is szeretnénk hirdetni a jó hírt, nem csak a tiéteken. Így nem azzal dicsekszünk, amit már más megvalósított a területén. 17 „Aki pedig dicsekszik, Jehovával* dicsekedjen.”+ 18 Mert Jehova* azt a személyt fogadja el, akit ő magasztal fel,+ és nem azt, aki saját magát.+