Jeremiás
6 Ó, Benjámin fiai, keressetek menedéket Jeruzsálemtől távol!
Fújjátok meg a kürtöt+ Tékoában+!
Adjatok tűzjelzést Bét-Hakkerem fölött,
mert veszedelem közeledik északról, nagy csapás.+
2 Sion lánya egy gyönyörű és kényeztetett asszonyhoz hasonló.+
3 Eljönnek a pásztorok nyájaikkal.
Felállítják körülötte sátraikat.+
Mindegyikük legelteti a gondjaira bízott nyájat.+
4 Készüljetek háborúra* ellene:
„Rajta, támadjuk meg őt délben!”
„Jaj nekünk, mert lehanyatlóban van a nap,
hiszen nyúlnak már az esti árnyak!”
6 A seregek Jehovája ugyanis ezt mondja:
„Vágjatok ki fát, és emeljetek ostromsáncot Jeruzsálem ellen!+
Ez az a város, amelyet számadásra kell vonni.
Más sincs benne, csak elnyomás.+
Erőszak és pusztítás hallatszik benne.+
Szüntelen csak betegséget és csapást látok magam előtt.
8 Szívleld meg a figyelmeztetést, ó, Jeruzsálem, különben undorodva elfordulok* tőled+.
Elhagyatottá teszlek, lakatlan földdé.+”
9 A seregek Jehovája ezt mondja:
„Izrael maradéka olyan, mint a szőlőtőn levő utolsó szőlőszemek, melyeket teljesen leszedegetnek a szüret után.
Ismét nyújtsd ki a kezed, mint a szüretelő a szőlővesszőre.”
10 „Kihez beszéljek, és kit figyelmeztessek?
Ki figyel oda?
Bedugják a fülüket,* képtelenek figyelni.+
Megvetik Jehova szavát,+
és nem találnak benne örömet.
„Öntsd ki a gyermekekre az utcán,+
és az összegyűlt fiatalokra.
12 Házaik másokéi lesznek,
akárcsak földjeik és feleségeik,+
mert kinyújtom kezemet az ország lakói ellen” – ez Jehova kijelentése.
13 „Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan nyerészkednek,+
a prófétától kezdve a papig mindenki csal.+
14 Népem összeomlását* felszínesen próbálják gyógyítgatni, ezt mondva:
»Béke van! Béke van!«,
holott nincsen béke.+
15 Vajon szégyenkeznek amiatt, hogy utálatosságot cselekedtek?
Egyáltalán nem szégyenkeznek!+
Még a megalázottság érzését sem ismerik!
Ezért elesnek majd az elesőkkel.
Elbuknak, amikor megbüntetem őket” – így szól Jehova.
16 Jehova ezt mondja:
„Álljatok ki a kereszteződésekbe, és nézzetek szét.
Kérdezősködjetek a régi utak felől,
arról, hogy merre is van a jó út. Járjatok rajta,+
és leljetek nyugalomra*.”
Ők azonban ezt mondják: „Nem járunk.”+
17 „Őrállókat+ jelöltem ki, akik ezt mondták:
»Figyeljetek a kürtszóra!«+”
De ők ezt válaszolták: „Nem figyelünk.”+
18 „Ezért halljátok meg, ó, nemzetek!
És tudjátok meg, ti, akik összegyűltetek,
hogy mi fog történni Jeruzsálem népével.
19 Figyelj hát, föld!
Veszedelmet hozok erre a népre,+
saját cselszövéseik gyümölcsét,
mert nem figyeltek oda szavaimra,
és törvényemet* megvetették.”
20 „Mit törődöm én vele, hogy Sábából hoztok tömjént,
és messzi földről édes illatú nádat!
Égőáldozataitokat nem fogadom el,
és áldozataitok nem szereznek örömet nekem.”+
21 Ezért ezt mondja Jehova:
„Akadályokat állítok e nép elé,
és beléjük fognak botlani
apák és fiak egyaránt,
a szomszéd is, és társa is,
és mind elpusztulnak.”+
22 Ezt mondja Jehova:
„Egy nép jön észak földjéről,
és nagy nemzet indul útnak a föld legtávolabbi részeiről.+
23 Íjat és dárdát ragadnak.
Kegyetlenek, és nincs bennük irgalom.
Hangjuk zúg, mint a tenger,
és lovon vágtatnak+.
Mint egy harcos, csatasorba állnak ellened, ó, Sion lánya!”
24 Hallottuk a hírét.
Kezeink is elernyedtek.+
Szorongás fogott el bennünket,
olyan fájdalmak, mint amilyenek a szülő asszonyéi.+
26 Ó, népem lánya!
Öltözz zsákruhába,+ fetrengj a hamuban!
Gyászolj, mintha egyszülött fiadért tennéd, keservesen jajveszékelj,+
mert hirtelen tör ránk a pusztító+.
Figyeld meg és vizsgáld meg útjukat.
Olyanok, mint a réz és a vas.
Egytől egyig tisztességtelenek.
29 Átizzott a fújtató.
Tüzéből ólom kerül ki.