Jób

2 Aztán ismét elérkezett az a nap, amikor az igaz Isten fiai*+ eljöttek, hogy megjelenjenek Jehova előtt.+ Sátán is megjelent Jehova előtt.+

2 Jehova ekkor ezt kérdezte Sátántól: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Keresztül-kasul bejártam a földet.”+ 3 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél* Jóbra, az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen+ és becsületes ember, istenfélő, és kerüli a rosszat. Még mindig megingathatatlan, és nem adja fel a feddhetetlenségét,+ noha megpróbálsz ellene ingerelni,+ hogy ok nélkül elpusztítsam*.” 4 Sátán azonban így felelt Jehovának: „Bőrt bőrért. Az ember mindenét odaadja az életéért*. 5 De nyújtsd csak ki a kezed, és sújtsd csapással a csontját meg a testét is, és biztos, hogy szemtől szembe meg fog átkozni téged.”+

6 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „A kezedben van.* De az életét* nem veheted el!” 7 Így aztán Sátán elment Jehova színe* elől, és tetőtől talpig fájdalmas keléssel*+ sújtotta Jóbot. 8 Jób pedig hamuban ült, és egy cserépdarabbal vakargatta magát.+

9 Végül a felesége így szólt hozzá: „Még mindig nem adod fel a feddhetetlenségedet? Átkozd meg Istent, és halj meg!” 10 De Jób ezt mondta neki: „Úgy beszélsz, mint egy esztelen asszony. Hát csak a jót fogadjuk el az igaz Istentől, a rosszat ne?”+ Annak ellenére, hogy mi mindent élt át, Jób nem vétkezett az ajkaival.+

11 Jób három társa*, a témáni Elifáz,+ a suahita+ Bildád+ és a naámai Cófár+, hallott arról, hogy milyen csapások érték őt. Így hát elindultak az otthonukból, mert megegyeztek, hogy találkoznak, és elmennek Jóbhoz, hogy kifejezzék az együttérzésüket, és vigasztalják. 12 Amikor a távolból meglátták, nem ismertek rá. Hangos sírásra fakadtak, megszaggatták a ruhájukat, és port hintettek az ég felé és a fejükre.+ 13 Ott ültek vele a földön hét nap és hét éjjel. Egy szót sem szóltak hozzá, mert látták, hogy nagyon nagy a fájdalma.+