1Sámuel

3 A gyermek Sámuel pedig Jehovának szolgált+ Éli irányítása alatt. Azokban a napokban ritkán jött kijelentés Jehovától, és nem voltak gyakoriak a látomások+ sem.

2 Egy nap Éli a megszokott helyén feküdt. Már elromlott a szeme, és nem látott.+ 3 Isten lámpáját+ még nem oltották el, és Sámuel Jehova templomában*+ feküdt, ott, ahol Isten ládája volt. 4 Jehova ekkor szólította Sámuelt, mire ő ezt válaszolta: „Itt vagyok.” 5 El is futott Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.” De ő ezt mondta: „Nem szólítottalak. Feküdj vissza.” Elment hát, és lefeküdt. 6 Jehova pedig ismét szólította: „Sámuel!” Erre Sámuel fölkelt, odament Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.” De ő ezt mondta: „Nem szólítottalak, fiam. Feküdj vissza.” 7 (Sámuel ugyanis még nem ismerte meg Jehovát, és még nem kapott üzenetet Jehovától.)+ 8 Jehova ezért harmadszor is szólította: „Sámuel!” Erre ő fölkelt, odament Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.”

Éli ekkor felismerte, hogy Jehova szólította a fiút. 9 Ezért így szólt Sámuelhez: „Menj, feküdj le, és ha szólít téged, akkor ezt mondd: »Szólj, Jehova, mert figyel a te szolgád.«” Sámuel tehát elment, és lefeküdt a helyére.

10 Akkor Jehova eljött, odaállt, és szólította, mint korábban is: „Sámuel, Sámuel!” Sámuel erre ezt mondta: „Szólj, mert figyel a te szolgád.” 11 Jehova így szólt Sámuelhez: „Olyat teszek Izraelben, amit ha meghall valaki, belecsendül mindkét füle.+ 12 Azon a napon végrehajtom Élin és a háznépén mindazt, amit mondtam, elejétől a végéig.+ 13 Mondd meg neki, hogy végérvényesen megítélem a háznépét a vétek miatt, amelyről tudott,+ hiszen a fiai Istent átkozzák,+ de ő nem büntette meg őket+. 14 Ezért megesküdtem Éli házának, hogy soha semmilyen áldozat sem szerez engesztelést a családja vétkéért.+”

15 Sámuel pedig feküdt egészen reggelig, aztán kinyitotta Jehova házának ajtóit. Nem mert beszélni Élinek a látomásról. 16 Éli azonban szólította Sámuelt: „Sámuel, fiam!” Ő erre így szólt: „Itt vagyok.” 17 Éli ezt kérdezte: „Mit mondott neked? Kérlek, ne titkold el előlem! Mérjen rád súlyos büntetést Isten,* ha eltitkolsz előlem egyetlen szót is mindabból, amit mondott neked!” 18 Sámuel tehát mindent elmondott neki, és semmit sem titkolt el előle. Erre ő így szólt: „Ez Jehovától van. Tegye meg, ami jónak látszik a szemében.”

19 Sámuel pedig továbbra is növekedett, és Jehova vele volt.+ Nem engedte, hogy bármi is beteljesületlenül maradjon* a szavaiból. 20 Egész Izrael, Dántól Beér-Sebáig, megtudta, hogy Sámuel megbízatást kapott arra, hogy Jehova prófétája legyen. 21 És Jehova továbbra is megjelent Silóban, mert Jehova feltárta a személyiségét Sámuelnek Silóban Jehova szava által.+