Otthoni taníttatás — neked való?
„EGYFAJTA különcködés, ami nemzeti mozgalommá vált.” Ezekkel a szavakkal jellemezte legutóbb a Time magazin az otthoni taníttatást az Egyesült Államokban — az olyan szülők által támogatott irányzatot, akik szerint a gyermek a leghatásosabb oktatást a saját szobájában kaphatja, nem pedig a hagyományos osztályteremben.
Még ha némelyek különcködő, sőt lázadó megnyilvánulásnak tekintik is, az otthoni taníttatás évről évre egyre több hívet nyer. A kutatók azt mondják, hogy az otthon tanulók száma az 1970-es körülbelül 15 000-ről 500 000-re duzzadt 1990-re. Az otthoni taníttatást pártoló személyek közül némelyek azt állítják, hogy az Egyesült Államokban több mint egymillió család taníttatja otthon gyermekeit.
Az otthoni taníttatást támogató csoportok tűntek fel Ausztráliában, Kanadában, Angliában, Németországban, Japánban és Új-Zélandon, ami azt jelzi, hogy az otthoni taníttatás iránti érdeklődés terjed az egész földön.
Miért dönt oly sok szülő amellett, hogy otthon taníttatja gyermekeit? Mennyire eredményes az otthoni taníttatás? Vajon érdemes a te családodnak is fontolóra venni ezt a lehetőséget?
Alapjában véve az otthoni taníttatás nem olyan új dolog, mint amilyennek látszik. „Az otthon, nem pedig az iskola volt eredetileg a tanítás színhelye — állítja Raymond és Dorothy Moore a Home-Spun Schools című könyvében. — A múlt századig a legtöbb gyermek tizenkét éves korában, vagy még később ment először iskolába.”
Olyan jelentős személyiségek, mint George Washington, Abraham Lincoln, Thomas Jefferson, Thomas Edison és Albert Einstein otthoni taníttatásban részesültek. Az Egyesült Államokban tulajdonképpen csak a XIX. század végén vezették be a kötelező iskolalátogatási törvényt. Ezért Kerri Bennett Williamson írónő szerint — aki maga is az otthoni taníttatást pártoló szülő — az otthoni taníttatás nem új divat, hanem „egy régi oktatási forma.” A bibliai időkben valójában az otthoni taníttatás volt a megszokott forma a legtöbb ember számára.
Amiért választják
Figyelemre méltó a National Catholic Reporter becslése, mely szerint az Egyesült Államokban az otthoni taníttatást igénybe vevők 50—90 százaléka ezt vallási okokból teszi. Ezek a szülők általában attól akarják megóvni gyermekeiket, amit ők ateista befolyásként értékelnek az iskolákban. „A otthoni taníttatási mozgalom gerincét a keresztény fundamentalista közösségek alkotják, akik úgy vélik, hogy a vallást vagy meggyalázzák, vagy nem veszik figyelembe az osztályteremben” — írta a Time magazin.
Más szülők azért veszik ki gyermekeiket a nyilvános iskolákból, mert nem akarják őket korán kitenni az erkölcstelen befolyás veszélyének. „Az iskolákban igencsak kicsúszott a gyeplő a kézből az erkölcs tekintetében — mondta egy keresztény férfi, aki már évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy feleségével otthon taníttatják gyermekeiket. — Aggódtunk a gyermekeinkért az iskolákban tapasztalható szomorú állapotok miatt.”
Olykor a szülők inkább oktatási, mintsem elvi okokból választják az otthoni taníttatást. Torkig vannak a túlzsúfolt osztályokkal, az alacsony színvonalú tananyaggal, és a nyilvános iskolákban uralkodó biztonsági gondokkal. Elvette kedvüket az intézményes tanítás gyenge hatékonysága, s úgy gondolják, hogy előnyösebb a gyermekeik számára, ha személyes figyelmet fordítanak rájuk, amelyet az otthoni taníttatás lehetővé tesz.
A Home Schools: An Alternative című könyv magyarázatot ad arra, miért választják némelyek az otthoni taníttatást: „A[z otthoni taníttatást választó] szülők 100%-ig maguk nevelik gyermekeiket . . . Teljes mértékű figyelmet szentelhetnek saját gyermekük oktatására.”
Eredményes?
Az otthoni taníttatás hívei azt mondják, hogy a gyermekek eredményesebben tanulnak otthon, mivel a tanulás beleszövődik a család mindennapos tevékenységébe. „Sok család eleinte matematika-tankönyvet használ, később azonban rájönnek arra, hogy a tananyagot meg lehet tanulni a mindennapos tevékenységek segítségével is” — írja Jane A. Avner a School Library Journal lapjain. — „A bevásárlás és a bankszámlák kiegyenlítése például segíthet a tanulónak megérteni a pénzügyleteket, míg az otthoni javítások kitűnően helyettesík a tankönyvet a mértékegységek elsajátításához.”
Mennyire bizonyult idáig eredményesnek az otthoni taníttatás? Némely tanulmány kimutatta, hogy az otthon tanulók általában elérik vagy túlszárnyalják az országos átlagot az ügyesség- és ismeretszint-felmérő vizsgákon. Ezek az eredmények azonban nem feltétlenül azt bizonyítják, hogy az otthon tanulók jobb oktatásban részesülnek, mint a hagyományosan iskoláztatott gyermekek.
„A jelenlegi bizonyítékok nem elég meggyőzőek — mondja a The Home School Manual című könyv. — Az a legfőbb gond minden ilyen tanulmány elkészítésénél, hogy az otthon tanulók jelentős részénél nem áll a kutatók rendelkezésére vizsgaeredmény.”
„Gyakorlatilag nem áll rendelkezésre kézzelfogható bizonyíték”, amely döntően bizonyítaná, hogy az otthoni taníttatás magasabb fokú oktatási forma lenne, magyarázza a The Home School Manual. „Noha az otthon tanulók rendszerint jó eredményeket érnek el, az elfogadható kutatási programnak ki kellene mutatnia azt is, hogy a különbség nem valamilyen más tényezőnek köszönhető.”
Sokan még kételkednek
Az otthoni taníttatás nem marad bírálat nélkül. Sok iskolai szakfelügyelő kifejezte fenntartását, mivel az otthoni taníttatás során kifejtett erőfeszítések eltérő oktatási színvonalat eredményeznek. A Time magazin ezt a következőképpen fejezi ki: „A jó szándék önmagában még kevés a szilárd alapokon nyugvó oktatáshoz.”
Az iskolai hatóságok ezért olykor nem támogatják, sőt ellenségesen fogadják azokat a szülőket, akik bejelentik, hogy saját maguk szeretnék tanítani gyermekeiket. Míg némely iskolai hatóság erőfeszítéseket tett annak irányába, hogy szorosabban együttműködjön az otthoni taníttatást választókkal, más oktatási intézmények viszont továbbra is kétkedőek maradnak. Az Általános Iskolák Igazgatóinak Országos Egyesülete és a Nemzeti Oktatásügyi Társulat (NEA) is állást foglalt az otthoni taníttatás ellen, ugyanis attól tart, hogy némely szülő nem képes megfelelő otthoni oktatást nyújtani. A NEA hivatalos állásfoglalása szerint „egy otthoni tanítási program nem képes a tanulónak átfogó oktatási ismeretet nyújtani”.
Az otthoni taníttatás hívei azt mondják, hogy a szülőknek nincs szükségük főiskolai diplomára ahhoz, hogy jó tanárok legyenek. „A szülőknek nem kell tudniuk az összes választ ahhoz, hogy buzdítsák gyermekeiket, keressék meg a választ a saját kérdéseikre” — mondja a Home Schooling—Answering Questions című könyv. A gyermekeket a megfelelő forrásanyaghoz lehet irányítani. A szülők és a gyerekek együtt tanulhatnak. Ha pedig magasabb fokú képzésre vagy szakértelemre van szükség, akkor részidőben magántanárt lehet fogadni.
E gyakorlat ellenzői azt is felhozzák, hogy az otthon tanuló gyermekek túlságosan el vannak szigetelve, és meg vannak fosztva a velük egykorú többi gyermek társaságától. Ez megint olyan érv, amit az otthoni taníttatás hívei határozottan visszautasítanak. „Ezek a gyermekek nem élnek társadalmi elszigeteltségben — mondja Brian Ray, az Otthoni Taníttatást Vizsgáló Országos Kutatóintézet igazgatója. — Az otthon tanulók gyakran járnak állatkertbe és múzeumba. Ugyanúgy játszanak a barátaikkal, mint más gyerekek. Az az elképzelés, hogy reggel nyolctól este tízig egy szobába vannak bezárva, teljesen hamis.”
Neked való?
Az otthoni taníttatás „nemcsak bátorságot, hanem kitartást, találékonyságot és jó idegeket” is kíván, mondja a Christianity Today. Ha az otthoni taníttatáson gondolkodsz, józanul vedd számításba a vele járó kötelezettségeket. Szorgalmas erőfeszítésekre és jó szervezésre lesz szükséged, hogy ellásd a házimunkát és egyéb családi feladataidat azon felül, hogy mindennapos tanítási programról gondoskodsz gyermekeid számára. „Lehet, hogy nehéz lesz, és legszívesebben abbahagynád — mondta Ray. — Nagyon kimerítő.”
A következő lépés az, hogy nézz utána milyen törvények szabályozzák az otthoni taníttatást azon a területen, ahol élsz. Az Egyesült Államokban például mind az 50 államban törvényes az otthoni taníttatás, a figyelembe veendő jogszabályok azonban jelentősen eltérnek egymástól. Némely helyen, ha szeretnéd otthon taníttatani a gyermekedet, nem kell mást tenned, mint bejelenteni szándékodat a helyi oktatási hivatalban, és kitölteni egy űrlapot. Más államokban a szülőknek tanári diplomával kell rendelkezniük ahhoz, hogy engedélyt kapjanak az otthoni tanításhoz. Ismerd meg a helyi irányelveket, hogy eleget tehess minden jogi követelménynek.
Azután számold ki a költségeket. A tanszerek megvásárlása jelenti az otthoni taníttatás egyik legnagyobb kihívását — különösen akkor, ha korlátozott anyagi forrásokkal rendelkezel. „Te vagy a tanszerkereskedők fejőstehene” — figyelmeztet az A Survivor’s Guide to Home Schooling.
Míg némely kereskedő szerény árakat szab a tanszerekre, más otthoni taníttatási programok azonban több száz dollárba kerülnek. A kötelező vizsgák, amelyeket az otthon tanulóknak némely államban minden évben le kell tenni, 50 dollárba is kerülhetnek egyenként. Évről évre új tankönyvekre, munkafüzetekre és egyéb dolgokra lehet szükség, ezért az otthoni taníttatáshoz egy gondosan összeállított költségvetést kell készíteni.
Természetesen nem minden szülő hajlandó és képes időt, erőfeszítést, valamint pénzt fordítani arra, hogy megtegyék a szakértők szerint az eredményes otthoni taníttatáshoz szükséges dolgokat. „Nem mindenkinek való az otthoni taníttatás — mondta egy 14 éves lány, aki hétéves korában lett otthoni magántanuló. — Megfelelő körülmények, megfelelő hozzáállás és megfelelő szülők kellenek hozzá.” Az önfegyelmet — a szülő és gyermek részéről egyaránt — szintén hozzá lehet írni a felsoroláshoz. A korábban említett férfi elmondta, hogy az otthoni oktatás „erős elhivatottságot igényel”. Majd így folytatta: „Igazi kihívást jelent az, hogy képes legyél időt szentelni rá, és végig tudd csinálni.”
Az otthoni taníttatás leglelkesebb támogatói is elismerik, hogy az otthoni tanítást olykor nem hatékonyan, sőt felelőtlen módon végzik. Sajnos minden évben előfordul, hogy némely otthoni oktatási erőfeszítés kudarcot vall, felkészületlenül hagyva a gyermekeket a jövő tudományos kihívásaival szemben.
Továbbá a szülőknek nem szabad azzal áltatniuk magukat, hogy az otthoni taníttatás egymagában védelmet fog jelenteni a nyilvános iskolákban tapasztalható erkölcstelen befolyás ellen. Senkinek sincs módjában teljesen elzárkóznia a világgal való érintkezéstől. Az iskolán kívül még számos tényező alakítja a gyermek gondolkodását, beleértve a szülői példamutatást, a társaságot, a szórakozást, valamint a személyes és a családi bibliatanulmányozást. Ha ezeket a területeket elhanyagolják, egyetlen oktatási módszer sem fog eredményesnek bizonyulni a keresztény gyermekek nevelésében.
Igaz, némely szülő úgy érzi, hogy az otthoni oktatás hozzájárult gyermekei szellemi előrehaladásához. Azt sem szabad azonban elfeledni, hogy számos, nyilvános iskolába járó keresztény fiatal szintén kitünő szellemi előrehaladásról tesz bizonyságot. Sok esetben értek el a szülők jó eredményeket, azáltal hogy szorosan együttműködtek az iskolai hatóságokkal a gyermekeik számára biztosítandó oktatási színvonal érdekében.
A szülők felelősek döntően saját gyermekeik megfelelő oktatásáért és képzéséért, ezért maguknak kell eldönteniük, melyik oktatási formát tartják a legcélravezetőbbnek a családjuk számára. Ezért gondosan mérlegelj előbb minden tényezőt, hogy eldönthesd: kész vagy-e elfogadni a gyermekeid otthoni taníttatására szóló kihívást!
[Oldalidézet a 12. oldalon]
„A gyermekeknek ugyanúgy órarendre van szükségük, mintha iskolába járnának” (C. F. L., szülő, aki otthon tanította leányát)
[Képek a 10. oldalon]
Egyedül te döntheted el, melyik a hasznosabb gyermeked számára — a nyilvános iskola vagy az otthoni oktatás