A szédertől a megmenekülésig

„A nagyszerű megmentés poharát felemelem, és segítségül hívom Jehova nevét” (ZSOLTÁROK 116:13).

 1. Hogyan érintheti a jövődet minden idők legkedvesebb éneke?

BIZONYOSAN örülnél egy olyan éneknek, amely hosszú, boldog jövődről szólna. Az ilyen ének valóban páratlanul kedves. Pedig te jobb helyzetben vagy, mint sokan, hogy megértsd és élvezd ezt a jelentőségteljes éneket. A zsidók Hallel-nek (azaz Dícséret-nek) nevezik. A 113-tól 118. Zsoltárig terjedő részből áll és arra szólít fel bennünket énekeljük: „Hallelujah” vagy „Dícsérjétek Jaht!”

 2. Hogyan használják ezt az éneket, és milyen kapcsolatban van a széderrel?

² A zsidók a pászkaünnepük alkalmával éneklik a Hallelt, s ez az éneklés visszanyúlik arra az időre, amikor Istennek temploma volt itt a földön, és ott állatokat áldoztak fel. Ma a zsidó otthonokban hangzik el ez az ének a pászkaünnep és az étkezés alatt, amit szédernek neveznek. De azok közül, akik a széder alatt ezt az éneket éneklik, kevesen fogják fel annak igazi jelentését a Zsoltárok 116:13 szerint: „A nagyszerű megmentés poharát felemelem, és segítségül hívom Jehova nevét”. Miért kapcsolódik a megmentés a pászkához, és vajon lehetséges, hogy a te megmentésedre is vonatkozik mindez?

A pászka — a megmenekülés ünnepe

 3. Mi a széder háttere?

³ Emlékezz arra, hogy az izraeliták egy elnyomó fáraó alatt rabszolgák voltak Egyiptomban. Végül Jehova azért támasztotta Mózest, hogy kivezesse népét a szabadságra. Miután Isten kilenc csapással sújtotta Egyiptomot, Mózes bejelentette a tizediket. Jehova minden egyiptomi családban csapást mér az elsőszülöttre (2Mózes 11:1–10). Az izraelitákat azonban megkíméli. Vajon miért? Nos, nekik le kellett vágniuk egy bárányt, vérét az ajtófélfákra és a szemöldökfára kellett kenni, és a házon belül kellett maradniuk, elfogyasztva a bárányt kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel. A szédervacsora alatt Isten „átvonult” anélkül, hogy levágta volna elsőszülötteiket (2Mózes 12:1–13).

 4., 5. Hogyan vezetett a pászka sokakat a megmentéshez? (Zsoltárok 106:7–10).

⁴ Erre a tizedik csapásra a fáraó úgy reagált, hogy felkérte Mózest: „Keljetek fel, menjetek ki népem közül mind ti, mind Izrael többi fiai és menjetek, szolgáljátok Jehovát, miként kijelentettétek” (2Mózes 12:29–32). Miután a héberek és a velük rokonszenvező „sok különféle nép” eltávoztak, a fáraó meggondolta magát és üldözésükre indult. Isten ekkor csodálatos módon megsegítette népét és az megmenekült a Vörös-tengeren át, ahol a fáraó és üldöző serege elpusztult (2Mózes 12:38; 14:5–28; Zsoltárok 78:51–53; 136:13–15).

⁵ Mózes a Vörös-tengernél így szólt Izraelhez: „Ne féljetek! Álljatok ki keményen és nézzétek a Jehovától jövő szabadítást, amit ma véghezvisz értetek!” Később ezt énekelték: „Erősségem és hatalmam Jah, hiszen szabadítómmá lett. Ez az én Istenem, őt dícsérem” (2Mózes 14:13; 15:2). Igen, Izrael megszabadítása mind a tizedik csapástól, mind a Vörös-tengerből, valóban megmentés volt. Joggal írhatta le a zsoltáros Jehovát mint olyan Istent, aki „nagyszerű megmentést visz véghez a föld közepén” (Zsoltárok 68:6, 20; 74:12–14; 78:12, 13, 22).

 6., 7. Miért került sor a pászka bevezetésére, ma miért különbözik mégis annak megtartása az első pászkától?

⁶ A hébereknek meg kellett tartaniuk a pászkát mint szabadulási emlékünnepet. Isten ezt mondta: „Legyen ez a nap nektek emlékeztetőül és ünnepeljétek meg Jehovának szánt ünnepül nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 12:14). Minden pászkavacsora vagy széder alkalmával az apának emlékeztetnie kellett a családját erre a megszabadításra. Jehova így rendelkezett: „Amikor fiaitok azt mondják nektek: ’Mit jelent számotokra ez a szolgálat?’, akkor azt kell nekik mondanotok: ’Pászkaáldozat ez Jehovának, aki Egyiptomban elkerülte Izrael fiainak házait, amikor csapással sújtotta az egyiptomiakat, de a mi házainkat megkímélte” (2Mózes 12:25–27).

⁷ Az, hogy a zsidók mind a mai napig megtartják a pászka szédert, igazolja a beszámoló történelmi értékét. Némely szokásuk azonban eltér attól, amire Isten utasította őket. A The Origins of the Seder ezt mondja: „A Biblia bőségesen tárgyalja a pászkát és a kovásztalan kenyerek ünnepét; ezek a leírások azonban nem felelnek meg az ünnep későbbi megtartásának. A bibliai rituális szokások főleg a pászkaáldozat köré összpontosultak, amely a bibliai idők utáni irodalomban nem töltött be többé központi helyet.” Ennek egyik fő oka az, hogy a zsidóknak nincsen templomuk állatáldozatok céljára.

 8. Milyen különleges okunk van arra, hogy megvizsgáljuk a pászkát?

⁸ A keresztényeknek hasznára válik, ha tanulmányozzák azokat az ünnepeket, amelyeket Isten az ókori Izraelnek adott,a most azonban a pászka bizonyos vonatkozásai különös figyelmet érdemelnek. Jézus mint zsidó megtartotta a pászkát. Amikor utoljára ünnepelte azt, különösen kiemelte, hogy a keresztények Istennek tetsző egyetlen ünnepe, az Úr vacsorája, a Jézus haláláról való megemlékezés. Ez a keresztény megemlékezés a pászkához fűződik.

Több,mint pászkabárány

 9., 10. Hogyan volt a pászkabárány különleges vagy egyedülálló áldozat?

⁹ A Zsidók 10:1 elmondja nekünk, hogy „a Törvény eljövendő jobb dolgok árnyéka” volt. A Cyclopædia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature M’Clintock és Strong kiadásában ezt mondja: „Nincs a Törvényben az eljövendő jobb dolgoknak egyetlen árnyéka sem, amely felülmúlhatná a pászkaünnepet.” Főleg a pászkabáránynak van olyan jelentősége, amely messze túlmegy azon, hogy csupán szertartásilag emlékeztessen arra, hogyan szabadította meg Isten Egyiptomból előbb az elsőszülötteket, majd pedig az összes hébert.

¹⁰ Az a bárány többféle vonatkozásban is egyedülálló volt. Például, a mózesi Törvény számos állatáldozatát egyetlen egyén mutatta be személyes bűnökért vagy vétségekért, s az állat egyes részeit az oltáron elégették (3Mózes 4:22–35). A közösségi áldozat húsának egy részét a szertartást végző papok vagy más papok kapták (3Mózes 7:11–38). A pászkabárányt azonban nem az oltár számára használták fel, és azt az emberek egy csoportja, általában egy család áldozta fel és fogyasztotta el (2Mózes 12:4, 8–11).

11. Mi volt Jehova nézete a pászkabárányról, és mire mutatott az rá? (4Mózes 9:13).

¹¹ Jehova oly nagy becsben tartotta a pászkabárányt, hogy az „én áldozatom”-nak nevezte (2Mózes 23:18; 34:25). Szakavatott kutatók azt mondták, hogy „a pászkaáldozat Jehova legkiválóbb áldozata volt”. Ez a bárány tagadhatatlanul Jézus áldozatára utalt vagy azt szemléltette. Ezt abból tudjuk, hogy Pál apostol így nevezte Jézust: „a mi pászkánk [aki] valóban feláldoztatott” (1Korinthus 5:7). Jézust úgy azonosították mint aki „az Isten Báránya”, és „a Bárány, akit megöltek” (János 1:29: Jelenések 5:12; Cselekedetek 8:32).

Életmentő vér

12. Milyen szerepe volt a bárány vérének az első pászkában?

¹² Annak idején, Egyiptomban a bárány vére döntő fontosságú volt a megmentéshez. Amikor Jehova levágta az elsőszülötteket, átvonult azok felett a házak felett, ahol vér volt az ajtófélfákon. Azonkívül, mivel a hébereknek nem kellett gyászolniuk az elsőszülötteik halálában, abban a helyzetben voltak, hogy átkelhettek a Vörös-tengeren a szabadságba.

13., 14. Milyen módon életmentő és szükséges a megmentéshez Jézus vére? (Efézus 1:13).

¹³ A vérnek — Jézus kiontott vérének — ma is szerepe van a megmentésben. Amikor i. sz. 32-ben „elközelített a pászka, a zsidók ünnepe, Jézus nagyszámú hallgatóság előtt kijelentette: „Aki a húsommal táplálkozik és a véremet issza, annak örökké tartó élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon; mert az én húsom igazi étel, és az én vérem igazi ital” (János 6:4, 54, 55). Minden zsidó hallgatójának emlékeznie kellett a küszöbön álló pászkára és arra, hogy bárány vérét használták Egyiptomban.

¹⁴ Jézus akkor nem az Úr vacsoráján használt jelképekről beszélt. A keresztények számára elrendelt új megünneplés bevezetésére csak egy évvel később került sor, így hát még azok az apostolok sem tudtak róla semmit, akik i. sz. 32-ben Jézust hallgatták. Jézus arról beszélt, hogy az ő vére lényeges volt az örökké tartó megmentéshez. Pál megmagyarázta: „Őáltala van szabadulásunk, vérének váltságdíja következtében, vétkeink megbocsátása az ő ki nem érdemelt kedvességének gazdagsága szerint” (Efézus 1:7). Csak Jézus vérének alapján történő bűnbocsánat által élhetünk örökké.

Melyik megszabadítás és hol?

15. Az Egyiptomban levő zsidók számára milyen megmentés és milyen kiváltságok váltak lehetővé és milyenek nem? (1Korinthus 10:1–5).

¹⁵ Az ókori Egyiptomban csak korlátozott szabadulásra volt lehetőség. Az Egyiptomot elhagyók közül senki sem számíthatott arra, hogy vég nélküli életet kap a kivonulás után. Igaz, Isten a lévitákat nevezte ki, hogy a nemzet papjaivá legyenek, és Júda törzsének némely tagja ideig-óráig királlyá lett, de mindannyiuknak meg kellett halniuk (Cselekedetek 2:29; Zsidók 7:11, 23, 27). Bár a „sok különféle nép”, amely szintén elhagyta Egyiptomot nem részesült ezekben a kiváltságokban, a héberekkel együtt azonban ők is remélhették, hogy eljutnak az Ígéret földjére és Istent imádva normális életnek örvendhetnek. Jehova keresztény korszak előtti szolgáinak azonban volt alapjuk arra, hogy azt reméljék: idővel vég nélküli életnek örvendhetnek majd itt a földön, ahol Isten szándéka szerint az emberiségnek élnie kell. Ez összhangban volt Jézusnak a János 6:54 szerinti ígéretével.

16. Milyen megmentésben reménykedhettek Isten ókori szolgái?

¹⁶ Isten felhasználta néhány ókori szolgáját, hogy megírják ihletett szavait a földre vonatkozóan, amelyet azért teremtett, hogy lakjanak rajta és az igazak örökké itt éljenek (Zsoltárok 37:9–11; Példabeszédek 2:21, 22; Ésaiás 45:18). Mégis, hogyan részesülhetnek az igaz imádók ilyen megmentésben, ha meghalnak? Úgy, hogy Isten visszahozza őket az életbe itt a földön. Jób például azt a reményét fejezte ki, hogy megemlékeznek róla, és újra életre hívják (Jób 14:13–15; Dániel 12:13). Világos tehát, hogy a megmentés egyik formája földi örökké tartó élet (Máté 11:11).

17. A Biblia szerint milyen másfajta megmentésben részesülhetnek más emberek?

¹⁷ A Biblia arról is beszél, hogy lesz megmentés az égi életre is, ahová Jézus Krisztus ment a feltámadása által. „Ő Isten jobb keze felől van, mert elment az ő útján az égbe; akinek angyalokat, hatalmakat és uralmakat vetett alá” (1Péter 3:18, 22; Efézus 1:20–22; Zsidók 9:24). De Jézus nem az egyetlen ember, aki az égbe vitetett fel. Isten elhatározta, hogy más emberek viszonylag kis csoportját is fölveszi a földről. Jézus ezt mondta apostolainak: „Az én Atyám házában sok lakóhely van . . . Elmegyek, hogy helyet készítsek számotokra. Ha pedig elmegyek és helyet készítek nektek, újra eljövök és hazaviszlek titeket magamhoz, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (János 14:2, 3).

18. Miért van most jó okunk arra, hogy az égi életre történő megmentésre összpontosítsuk a figyelmünket?

¹⁸ A Jézussal egyesítő, égi életre történő megmentés bizonyosan sokkal nagyszerűbb, mint az első pászkával bekövetkezett, korlátozott mértékű megmentés (2Timótheus 2:10). Az utolsó érvényes széder vagy pászkavacsora alkalmával történt az, hogy Jézus új ünnepet létesített a követői számára, amely ünneppel az égi életre szóló megmentés került a figyelem gyújtópontjába. Így szólt a tanítványaihoz: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19). Mielőtt megvizsgálnánk, hogyan kell a keresztényeknek megtartaniuk ezt az ünnepet, nézzük, mikor kell azt megtartani.

A „meghatározott idő”

19. Miért logikus összekapcsolni a pászkát és az Úr vacsoráját?

¹⁹ Jézus ezt mondta: „Nagyon vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a pászkát” (Lukács 22:15). Ezután vázolta az Úr vacsoráját, amelyet a követőinek meg kellett tartaniuk az ő haláláról való megemlékezésül (Lukács 22:19, 20). A pászkát évente egyszer tartották meg. Ésszerű tehát, hogy az Úr vacsoráját is évente egyszer tartsák meg. De mikor? Logikus, hogy tavasszal, a pászka idején. Ez azt jelenti: akkor, amikorra (a zsidó naptár szerint) Nizán hó 14-e esik, ahelyett, hogy mindig péntekre tennék azt, mivel ez volt a hétnek az a napja, amelyen Jézus meghalt.

20. Miért érdekeltek Jehova Tanúi Nizán 14-ben?

²⁰ Nizán 14-e volt tehát az a dátum, amelyre Pál gondolt, amikor ezt írta: „Valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isszátok ezt a poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg el nem jön” (1Korinthus 11:26). Az azt követő két évszázad alatt sok keresztény ragaszkodott Nizán 14-éhez, mivel úgy ismerték őket mint quartodecimánokat, a „14-ét” jelentő latin szó alapján. M’Clintock és Strong erről tudósít: „Kis-Ázsia egyházai a Nizán hónap 14-ének megfelelő napon ünnepelték Jézus halálát, vagyis amely napon az egész ókori egyház véleménye szerint a megfeszítés megtörtént.” Jehova Tanúi napjainkban a Nizán 14-nek megfelelő napon tartják meg az Úr vacsoráját. Némelyek azonban úgy vélik, hogy ez eltérhet attól a dátumtól, amelyen a zsidók a pászkájukat megtartották. Vajon miért?

21. Mikor kellett feláldozni a pászkabárányt, ámde mit tesznek a zsidók manapság?

²¹ A héber nap napnyugtától (kb. hat óra) a következő napnyugtáig tartott. Isten megparancsolta, hogy a pászkabárányt Nizán 14-én „a két este között” öljék le (2Mózes 12:6). Mikor volt ez? Az újkori zsidók ahhoz a rabbinikus nézethez ragaszkodnak, amely szerint a bárányt nem sokkal 14-ének a vége előtt kellett levágni, azon idő között, amikor a nap kezd lemenni (kb. három óra) és a tényleges napnyugta között. Ennek következtében a szédervacsorát napnyugta után tartják meg, amikor Nizán 15-e elkezdődött (Máté 1:32).

22. Mi az egyik oka annak, hogy az Emlékünnep dátuma eltérhet attól a dátumtól, amelyen a zsidók megtartják a pászkájukat? (Máté 14:17; János 13:30).

²² Jó okunk van azonban arra, hogy másképpen értelmezzük a kifejezést. Az 5Mózes 16:6 világosan megmondta az izraelitáknak, hogy „a pászkaáldozatot este, napnyugtakor vágják le” (Zsidó Tanakh változat). Ez azt mutatja, hogy „a két este között” kifejezés az alkonyati időszakra utal, napnyugtától (amely Nizán 14-én kezdődik) a tényleges sötétségig. Az ókori karaita zsidókb így értelmezték, úgyszintén a szamaritánusok isc mind a mai napig. Az egyik ok, amiért a mi emlékünnepi dátumunk néha eltér a zsidó dátumtól az, hogy elfogadjuk: a pászkabárányt „a meghatározott időben” áldozták fel és ették meg, azaz Nizán 14-én és nem Nizán 15-én (4Mózes 9:2–5).

23. Miért adnak hozzá hónapokat a héber naptárhoz, és hogyan kezelik ezt a dolgot napjainkban az újkori zsidók?

²³ Egy másik ok, amiért a mi dátumunk eltérhet a zsidókétól az, hogy ők egy előre meghatározott naptárt használnak, amely csak az i. sz. negyedik században vált rögzített rendszerré. Ezt használva évtizedekkel, sőt évszázadokkal előre meghatározhatják Nizán 1-jének vagy az ünnepneknek a dátumát. Azonkívül, az ókori holdnaptárnál szükség volt időnként egy 13. hónap hozzáadására, hogy a naptár az évszakokkal megegyező legyen. A mostani zsidó naptár ezt a hónapot meghatározott időpontokban adja hozzá; egy 19 éves ciklusban a 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. évhez.

24., 25. a) Hogyan rögzítették Jézus idejében a hónapokat és hogyan határozták meg a szükséges hozzáadandó hónapokat? b) Hogyan határozzák meg Jehova Tanúi az Úr vacsorájának dátumát? 

²⁴ Emil Schürer azonban azt mondja, hogy „Jézus idejében [a zsidóknak] még nem volt rögzített naptáruk, csupán tapasztalati megfigyelés alapján kezdődött minden új hónap az újhold megjelenésével, és hasonlóképpen a megfigyelés alapján” adtak hozzá egy hónapot, ahogy a szükség megkívánta. „Ha . . . az év vége felé megfigyelték, hogy a pászka a tavaszi napéjegyenlőség [kb. március 21.] előtti időre esik, meghirdették az egy hónap beiktatását Nizán hónap elé” (The History of Jewish People in the Age of Jesus Christ 1. kötet). A többlet hónap így természetes módon nem önkényesen kerül hozzáadásra.

²⁵ Jehova Tanúi Vezető Testülete az Úr vacsorájának dátumát az ókori módszer alapján állapítja meg. Nizán 1-jét úgy határozzák meg, hogy amikor az újhold legközelebb esik a tavaszi napéjegyenlőséghez, azt valószínűleg Jeruzsálemben lehet napnyugtakor a legjobban megfigyelni. Az ettől számított 14 nap elvezet Nizán 14-hez, ami általában megfelel a teljes holdtölte napjának. (Lásd Az Őrtorony 1977. június 15-i száma 383-4. oldal [angolban].) Ennek a bibliai módszernek az alapján értesítik Jehova Tanúit az egész világon arról, hogy az Emlékünnepet az idén április 10-én naplemente után tartjuk meg.

26. Az Úr vacsorájának milyen további vonatkozásai érdemlik meg a figyelmünket?

²⁶ Ez a dátum megfelel annak a Nizán 14-nek, amikor Jézus megtartotta az utolsó érvényes pászkavacsorát. Az Emlékünnep azonban olyasmire összpontosítja a figyelmet, amely túlmutat azon, amiről a zsidó széder megemlékezik. Mindannyiunknak meg kell értenünk, mi történik az Úr vacsorája alatt, mit jelent az, és hogyan foglalja magában a megmentésünket.

[Lábjegyzetek]

Hogyan felelnél rá?

◻ Miért kapcsolódik helyénvaló módon a pászka a megmentésünkhöz?

◻ Miért képes Jézus áldozata többet tenni, mint a pászkabárány tett?

◻ Milyen megmentést tesz lehetővé számunkra Jézus?

◻ Hogyan állapítják meg Jehova Tanúi az Úr vacsorájának helyes időpontját?