Horgonyunk a remény, ösztönzőerőnk a szeretet

„Megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet” (1KORINTHUS 13:13).

 1. Mire figyelmeztet minket Pál apostol?

PÁL apostol arra figyelmeztet minket, hogy hitünk hajótörést szenvedhet. Beszél arról, hogy ’tartsuk meg a hitet és a jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek’ (1Timótheus 1:19). I. sz. az első században a tengerjáró hajókat fából készítették. Hogy megállták-e a helyüket a tengeren, az a faanyagon és azon múlott, hogy milyen ügyesen építették meg őket.

 2. Miért kell jól megépítenünk hitünk hajóját, és mit kell ehhez tennünk?

² Hitünk úgynevezett hajójának a víz felszínén kell maradnia az emberiség háborgó tengerén (Ésaiás 57:20; Jelenések 17:15). Ezt a hajót tehát jól kell megépítenünk, és ez rajtunk múlik. Amikor a zsidó és a római világ „tengere” tajtékzott a korai keresztényekkel szemben, Júdás ezt írta: „Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre” (Júdás 20, 21). Mivel Júdás arról is beszélt, hogy ’tusakodjunk a szenteknek adatott hitért’, a ’szentséges hit’ utalhat a keresztény tanítás egészére, beleértve a megmentés jó hírét is (Júdás 3). Krisztus az alapja ennek a hitnek. Erős hitre van szükség, ha szeretnénk az igaz keresztény hithez ragaszkodni.

Kiállva a szektáktól való félelem viharát

 3. Hogyan használják ki némelyek a szektáktól való félelmet?

³ Az utóbbi években titkos szekták több borzalmas tömeges öngyilkosságot, gyilkosságot és terrortámadást hajtottak végre. Az őszinte szándékú politikai vezetők mellett még sokan mások is érthető módon azon fáradoznak, hogy megvédjék az ártatlan embereket, kiváltképp a gyermekeket, a veszélyes szektáktól. Nem kétséges, „e világ Istene” van e szörnyű bűntettek mögött, és ezáltal, ahogyan néhányan mondják, szektáktól való félelmet teremtett, amit felhasznál Jehova népe ellen (2Korinthus 4:4; Jelenések 12:12). Néhányan, kihasználva ezt a helyzetet, igyekeznek ellenérzést kelteni az emberekben a munkánkkal szemben. Néhány országban kampányt indítottak azzal az ürüggyel, hogy meg kell védeni az embereket a „veszélyes szektáktól”, és tévesen közéjük sorolták Jehova Tanúit is, ami burkolt támadás velünk szemben. Ez néhány európai országban megnehezíti a házról házra végzett tanúskodást, és némelyek abbahagyták emiatt a velünk folytatott bibliatanulmányozást, ami viszont rossz hatással volt néhány testvérünkre.

 4. Miért ne szegje kedvünket az ellenségeskedés?

⁴ Az ellenségeskedésnek azonban egyáltalán nem szabad a kedvünket szegnie. Sőt inkább meg kell hogy erősítse a meggyőződésünket, hogy az igaz keresztényiségben vagyunk (Máté 5:11, 12). A korai keresztényeket azzal vádolták, hogy lázadást szító szekta, és mindenütt ’ellene mondtak’ (Cselekedetek 24:5; 28:22). Péter apostol azonban bíztatta hívőtársait, ezt írva: „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek” (1Péter 4:12, 13). Hozzá hasonlóan az első századi vezető testület egyik tagja ezt írta: „Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, ha különféle próbákkal kerültök szembe, hiszen tudjátok, hogy a hitetek kipróbált minősége kitartást eredményez. A kitartás pedig hadd tegye teljessé munkáját, hogy teljesek és minden tekintetben épek legyetek, semminek sem lévén híján” (Jakab 1:2–4, NW). A viharos szél teszi próbára a hajót, hogy megállja-e a helyét a tengeren, ehhez hasonlóan az ellenállás viharai fognak feltárni minden hiányosságot hitünk hajóján.

A nyomorúság kitartást szerez

 5. Hogyan lehetünk biztosak afelől, hogy a hitünk szilárd marad a nyomorúság idején?

⁵ A keresztények csakis akkor lehetnek biztosak a kitartásukban és hitük szilárdságában, ha kiállták a nyomorúság viharát. Kitartásunk csak akkor ’teszi teljessé munkáját’ a viharos időszakban, ha „teljesek és minden tekintetben épek” vagyunk, ’semminek sem vagyunk híján’, az erős hitnek sem. Pál ezt írta: „ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben [kitartásban, Vida fordítás], nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2Korinthus 6:4).

 6. Miért ’ujjongjunk a nyomorúságban’, és hogyan erősíti ez a reménységünket?

⁶ A nyomorúság idején tomboló viharos szelet, melyet talán néha át kell vészelnünk, tekintsük lehetőségnek arra, hogy bebizonyítsuk, hitünk hajója ép és szilárdan áll. Pál ezt írta a római keresztényeknek: „ujjongunk a nyomorúságban is, hiszen tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást eredményez, a kitartás viszont helyeselt állapotot, a helyeselt állapot viszont reménységet, a reménység pedig nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:3–5, NW). Ha állhatatosak vagyunk a próbák idején, az Jehova helyeslését eredményezi, ami pedig megerősíti a reménységünket.

A hajótörés néhány oka

 7. a) Pál szavai szerint hogyan éltek át némelyek szellemi hajótörést? b) Hogyan tértek el néhányan ma az igazságtól?

⁷ Amikor Pál a „hajótörés” miatt figyelmeztetett, olyanokra gondolt, akik ’elvetették’ jó lelkiismeretüket, és elvesztették hitüket (1Timótheus 1:19). Köztük volt Himenéus és Alekszánder is, akik hitehagyottak lettek, eltértek az igazságtól és becsmérlően beszéltek (1Timótheus 1:20; 2Timótheus 2:17, 18). Az igazságtól eltért hitehagyottak ma szóban ostorozzák a „hű és értelmes rabszolgát”; valójában belemarnak abba, aki táplálta őket szellemileg. Némelyek a ’hitvány rabszolgára’ hasonlítanak, mivel burkoltan ezt mondják: „késik (elidőzik) az uram” (Máté 24:44–49, Vi; 2Timótheus 4:14, 15). Cáfolják, hogy a dolgok e gonosz rendszerének a vége közel van, és bírálgatják a szellemileg éber rabszolga osztályt, amiért megőrzi a sürgősség érzetét Jehova népe között (Ésaiás 1:3). Az ilyen hitehagyottaknak sikerül ’feldúlni némelyek hitét’, és ezáltal szellemi hajótörést idéznek elő náluk (2Timótheus 2:18).

 8. Mi miatt szenvedtek némelyek hajótörést, illetve süllyedt el hitük hajója?

⁸ Más önátadott keresztények azért szenvedtek hajótörést hitük hajójával, mert elhallgattatták lelkiismeretüket, és elmerültek a világra jellemző, féktelen élvhajhászásban és szexuális erkölcstelenségben (2Péter 2:20–22). Megint másoknak pedig azért süllyedt el hitük hajója, mert szerintük még nem tűnt fel a látóhatáron a rév, vagyis a dolgok új rendszere. Mivel nem tudják kiszámítani néhány próféciának a beteljesedését, és „Isten napját” későbbre teszik magukban, ezért elhagyják az igaz imádatot (2Péter 3:10–13; 1Péter 1:9). Hamarosan újra a dolgok jelenlegi rendszerének zavaros, háborgó vizében találják magukat (Ésaiás 17:12, 13; 57:20). Néhányan, akik megszakították a keresztény gyülekezettel a kapcsolatot, még mindig hiszik, hogy ez az igaz vallás. De nyilván nincs bennük türelem és kitartás, hogy ki tudják várni az új világot, melyet Jehova Isten megígért. Szerintük túl lassan jön el a Paradicsom.

 9. Mit tesz néhány önátadott keresztény, és mit kell tisztán látnunk e tények alapján?

⁹ Vannak a világ különböző részein önátadott keresztények, akik bevonták hitük hajójának a vitorláit. A hajó még mindig a víz felszínén van, de ahelyett, hogy teljes hittel haladnának előre, kényelmes tempót vettek fel. Néhányan, akiket az vonzott, hogy „hamarosan itt a Paradicsom”, nem sajnáltak semmilyen erőfeszítést sem, hogy bejussanak oda. Buzgók voltak a prédikálómunkában, s rendszeresen eljártak az összejövetelekre és a kongresszusokra. De most már úgy gondolják, reményeik később fognak valóra válni, mint ahogy arra számítottak, és ezért alacsonyabb árat hajlandók fizetni érte. Ez nyilvánvaló abból, hogy kevesebbet mennek prédikálni, rendszertelenül járnak az összejövetelekre, és nem jelent nekik gondot, ha elmulasztanak néhány részt a kongresszusi programokból. Mások több időt szentelnek a kikapcsolódásra és arra, hogy anyagi jólétben éljenek. Ezek a tények segítenek tisztán látnunk, hogy Jehovának való önátadásunkkal összhangban mi legyen az ösztönzőerő életünkben. Vajon azért legyünk buzgók a szolgálatunkban, mert „hamarosan itt a Paradicsom”?

Horgonyhoz hasonló remény

10., 11. Mihez hasonlította Pál a reményünket, és miért találó ez a hasonlat?

¹⁰ Pál rámutatott, hogy Jehova ígérete szerint Ábrahámon keresztül áldások fognak kiáradni. Utána pedig elmondta: „Isten . . . esküvéssel lépett közbe, hogy két változhatatlan tény [szava és esküje] által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya” (Zsidók 6:17–19; 1Mózes 22:16–18). A felkent keresztények a halhatatlan égi életben reménykednek. Napjainkban Jehova szolgáinak a többsége előtt pedig az a ragyogó reménység van, hogy örökké tartó élet vár rájuk paradicsomi földön (Lukács 23:43). Ilyen remény nélkül nem lehet hitünk.

¹¹ A horgony egy erős biztonsági szerkezet, amely nélkülözhetetlen abban, hogy egy bizonyos helyen maradjon a hajó, és ne sodródjon el. Egyetlen tengerész sem merészkedne ki a tengerre horgony nélkül. Mivel Pál már többször is átélt hajótörést, tapasztalatból tudta, hogy a tengerészek élete gyakran a hajójuk horgonyától függött (Cselekedetek 27:29, 39, 40; 2Korinthus 11:25). Az első században a hajóknak nem volt motorjuk, amellyel a kapitány úgy manőverezhet, ahogy akar. Az evezős hadihajókat leszámítva a hajók haladása leginkább a szélen múlott. Ha a hajót az a veszély fenyegette, hogy sziklának sodródhat, a kapitány egyetlen lehetősége az volt, hogy bedobta a horgonyt, és így várta ki a vihar végét, bízva abban, hogy a horgony nem lazul meg a tengerfenéken. Pál ezért hasonlította a keresztények reményét „lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonyához” (Zsidók 6:19). Ha ellenségeskedés vagy egyéb próbák vihara ostromol minket, csodálatos reményünk olyan, mint a horgony, mely megszilárdít bennünket, élő lelkeket, hogy hitünk hajója ne sodródjon a kétely veszélyes zátonyai, vagy a hitehagyás végzetünket jelentő sziklái felé (Zsidók 2:1; Júdás 8–13).

12. Hogyan kerülhetjük el azt, hogy elszakadjunk Jehovától?

¹² Pál így figyelmeztette a héber keresztényeket: „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon” (Zsidók 3:12). Az „elszakad” szóval fordított kifejezés szó szerinti jelentése a görög szövegben: ’eláll’, vagyis megtagadja a hitét. De mi elkerülhetjük az olyan hajótörést, amelyben elsüllyed a hajónk. A hit és a remény a próbáknak még a legnagyobb viharai közepette is segíteni fog ragaszkodnunk Jehovához (5Mózes 4:4; 30:19, 20). Hitünk hajóját így nem fogja ide-oda hányni a hitehagyott tanítások szele (Efézus 4:13, 14). Horgonyszerű reményünkkel képesek leszünk arra, hogy Jehova szolgáiként kiálljuk az élet viharait.

A szeretet és a szent szellem ösztönöz minket

13., 14. a) Miért nem elég önmagában reményünk horgonya? b) Mi legyen az ösztönzőerő Jehovának végzett szent szolgálatunkban, és miért?

¹³ Ha egy kereszténynek a Jehovának végzett szolgálatában az egyetlen ösztönzőereje az a remény, hogy örökké élhet paradicsomban a földön, akkor nem fog haladni az új rendszer felé. Igaz ugyan, hogy reményének a horgonyával meg tud állni szilárdan az életben, de a szeretet ösztönzőerejének is társulnia kell reményéhez és hitéhez. Pál ezt hangsúlyozta ki, amikor a következőket írta: „megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet” (1Korinthus 13:13).

¹⁴ A Jehova iránt érzett szívből jövő szeretetünk legyen az ösztönzőerő szent szolgálatunkban, viszonozva ezzel irántunk való mérhetetlen szeretetét. János apostol ezt írta: „A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” (1János 4:8, 9, 19). Jehova iránti hálából ne az legyen a legfőbb gondunk, hogy elnyerjük saját magunk megmentését, hanem hogy tanúskodjunk szent nevének a megszenteléséről és igazságos szuverenitásának az igazolásáról.

15. Milyen kapcsolat van a Jehova iránti szeretetünk és szuverenitásának a kérdése között?

¹⁵ Jehova azt szeretné, ha azért szolgálnánk őt, mert őt szeretjük, és nem csak a Paradicsomot. Egy bibliai enciklopédiaa kijelenti: „Jehova nagyon örül annak, hogy a szuverenitása főleg a szereteten alapul, és hogy teremtményei elsősorban szeretetből támogatják szuverenitását. Csakis azokat látja szívesen, akik az Ő nagyszerű tulajdonságai miatt, meg amiatt szeretik szuverenitását, mert az igazságos, és akik minden másnál jobban kedvelik a szuverenitását (1Ko 2:9). Inkább az ő szuverenitása alatt szolgálnak, nem próbálnak meg függetlenül élni. Ez azért van, mert ismerik őt, a szeretetét, igazságosságát és a bölcsességét, amelyekről elismerik, hogy jóval felülmúlják az övékét (Zs 84:11, 12).”

16. Miért ösztönzőerő életünkben a Jézus iránt érzett szeretet?

¹⁶ Keresztényekként Jézus iránt is kimutatjuk szeretetünket, viszonozva az ő szeretetét. Pál így érvelt: „Krisztusnak szerelme szorongat minket, úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott” (2Korinthus 5:14, 15). Krisztus az az alap, amelyre szellemi életünk, hitünk és reményünk épül. Krisztus Jézus iránti szeretetünk erősíti reményünket és megszilárdítja hitünket, kiváltképp a viharos próbák idején (1Korinthus 3:11; Kolossé 1:23; 2:6, 7).

17. Milyen dinamikus erőt ad nekünk Jehova, és hogyan mutatja be a Cselekedetek 1:8 és az Efézus 3:16, hogy ez az erő fontos?

¹⁷ Igaz ugyan, hogy az Isten és a Fia iránt érzett szeretet ösztönöz leginkább keresztény életünkben, de Jehova ad még valamit, ami ösztönöz, energiával lát el, és megadja az erőt, hogy folytatni tudjuk a szolgálatát. Ez az ő hatékony ereje vagy szent szelleme. A „szellem” szóval fordított héber és görög szavak alapvetően a levegő dinamikus mozgására, így például a szélre utalnak. A szél láthatatlan erején múlott, hogy a vitorlás hajók, mint amilyennel Pál is utazott, eljutnak-e úti céljukhoz. Ehhez hasonlóan nekünk is szeretetre és Isten láthatatlan hatékony erejének a működésére van szükségünk, ha szeretnénk, hogy hitünk hajója továbbhaladjon Jehova szolgálatában (Cselekedetek 1:8; Efézus 3:16).

Haladjunk, hogy elérjük úti célunkat

18. Mi által tudunk majd kitartani, ha bármiféle hitpróba ér minket a jövőben?

¹⁸ Hitünk és szeretetünk nehéz próbák alá kerülhet, még mielőtt eljutunk a dolgok új rendszerébe. De Jehova „bátorságos és erős” horgonyt, vagyis csodálatos reményt adott nekünk (Zsidók 6:19; Róma 15:4, 13). Ki tudunk tartani az ellenségeskedés vagy egyéb próbák ostromló vihara idején, ha biztosan vetettük meg a horgonyt reményünk által. Ha már elmúlt egy vihar, de még nem tört ki a következő, határozzuk el, hogy megerősítjük a reményünket, és megszilárdítjuk a hitünket.

19. Hogyan folytathatjuk utunkat hitünk hajójával, hogy révbe, azaz Isten új világába jussunk?

¹⁹ Pál mielőtt említést tett ’lelkünk horgonyáról’, ezt mondta: „Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa [„gyorsítson”, NW, lábjegyzet] a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen. Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket” (Zsidók 6:11, 12). Ösztönözzön minket a Jehova és a Fia iránt érzett szeretet, és erősítsen minket a szent szellem, hogy folytathassuk utunkat hitünk hajójával mindaddig, amíg révbe, azaz Isten megígért új világába nem jutunk!

[Lábjegyzet]

Ismétlésül

◻ Mire figyelmeztetett minket Pál a hitünkre nézve?

◻ Miért szenvednek némelyek szellemi hajótörést, és miért lassulnak le néhányan?

◻ Milyen isteni tulajdonságnak kell hitünkkel párosulnia?

◻ Mi segít révbe, azaz Isten megígért új világába jutnunk?

[Kép a 16. oldalon]

Hitünk hajóját jól kell megépítenünk, hogy kiállja az élet viharait

[Kép a 17. oldalon]

Hitünk hajótörést szenvedhet

[Kép a 18. oldalon]

A remény horgony a keresztényi életünkben