1Korintusz
1 Pál, akit Isten akarata által+ elhívtak Jézus Krisztus apostolának,+ és Szosztenész+ testvérünk 2 az Isten Korintuszban+ levő gyülekezetének — nektek, akik meg lettetek szentelve+ Krisztus Jézussal egységben, és akiket elhívtak, hogy szentek legyenek+ —, mindazokkal együtt, akik a mi Urunk, Jézus Krisztus nevét+ hívják segítségül minden helyen, aki az ő Uruk is, és a miénk is:+
3 Ki nem érdemelt kedvesség+ és béke+ legyen veletek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!+
4 Mindig hálát adok értetek az Istennek az Isten ama ki nem érdemelt kedvességét+ tekintve, amely Krisztus Jézusban adatott nektek,+ 5 hogy mindenben meggazdagodtatok+ őbenne, teljes beszédkészségben és teljes ismeretben,+ 6 mint ahogy a Krisztusról való tanúság+ is szilárd lett köztetek, 7 úgyhogy semmilyen ajándékban+ sincs hiányotok, miközben sóváran várjátok Jézus Krisztus, a mi Urunk kinyilatkozását+. 8 Ő meg is fog szilárdítani+ benneteket mindvégig, hogy semmilyen vád ne érhessen+ titeket Jézus Krisztus, a mi Urunk napján.+ 9 Hű az Isten,+ aki elhívott benneteket, hogy részességetek+ legyen a Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal.
10 Buzdítalak+ pedig titeket, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk neve által,+ hogy mindnyájan egyetértésben beszéljetek,+ és ne legyenek köztetek meghasonlások,+ hanem legyetek teljesen egységesek ugyanabban a gondolkodásban és ugyanabban a felfogásban.+ 11 Mert a Kloé házából valók feltárták+ nekem rólatok, testvéreim, hogy viszályok vannak köztetek. 12 Ezt úgy értem, hogy mindegyikőtök ilyeneket mond: „Én Pálhoz tartozom!” „Én meg Apollóshoz!”+ „Én meg Kéfáshoz!” „Én meg Krisztushoz!” 13 Meg van osztva a Krisztus.+ Csak nem Pált feszítették oszlopra értetek? Vagy Pál nevében keresztelkedtetek meg+? 14 Hálás vagyok, hogy senki mást nem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt+ és Gájuszt+, 15 nehogy bárki is azt mondhassa, hogy az én nevemben keresztelkedtetek meg. 16 Igen, még Sztefanász+ háznépét is megkereszteltem. Ami a többieket illeti, nem tudok róla, hogy bárki mást megkereszteltem volna. 17 Mert nem azért küldött el engem Krisztus,+ hogy kereszteljek, hanem hogy hirdessem a jó hírt, de nem a beszéd bölcsességével,+ hogy hasztalanná ne legyen a Krisztus kínoszlopa.
18 A kínoszlopról való beszéd ugyanis bolondság+ azoknak, akik elvesznek,+ de nekünk, akik megmentésben részesülünk,+ Isten ereje.+ 19 Mert meg van írva: „El fogom veszteni a bölcsek bölcsességét,+ és félretolom a műveltek+ intelligenciáját.”+ 20 Hol a bölcs? Hol az írástudó?+ Hol ennek a világrendszernek+ a vitázója+? Nem tette-e bolondsággá az Isten a világ bölcsességét?+ 21 Mivel ugyanis — az Isten bölcsességének megfelelően — a világ a maga bölcsessége+ útján nem ismerte meg az Istent,+ az Isten jónak látta, hogy a prédikált dolgok bolondsága+ által mentse meg a hívőket.
22 Mert ahogy a zsidók jeleket kérnek,+ úgy a görögök is bölcsességet keresnek,+ 23 de mi az oszlopra feszített Krisztust prédikáljuk,+ aki a zsidóknak ok a botránkozásra,+ a nemzeteknek pedig bolondság;+ 24 az elhívottaknak azonban — zsidóknak és görögöknek egyaránt — Krisztus, az Isten ereje+ és az Isten bölcsessége+. 25 Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az embereknél, és az Isten „gyöngesége” erősebb az embereknél.+
26 Mert látjátok a tőle való elhívásotokat, testvérek, hogy nem sok olyan hívatott el,+ aki test szerint bölcs,+ nem sok hatalmas,+ nem sok előkelő származású; 27 hanem a világ bolondjait+ választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcs embereket, és a világ gyöngéit választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket,+ 28 és a világ nem előkelőit és a lenézetteket választotta ki az Isten, a nem létezőket,+ hogy semmivé tegye+ a létezőket, 29 hogy e g y test se dicsekedjen+ az Isten színe előtt. 30 Neki köszönhető pedig, hogy egységben vagytok Krisztus Jézussal, aki Istentől való bölcsesség+ lett nekünk, és igazságosság+ és megszenteltség+ és váltság általi szabadítás is;+ 31 hogy úgy legyen, ahogy meg van írva: „Aki dicsekszik, Jehovával dicsekedjen.”+