Lukács

2 Azokban a napokban pedig rendelet+ jött ki Augusztusz császártól, hogy az egész lakott földet írják össze 2 (ez az első összeírás akkor történt, amikor Kviríniusz volt Szíria kormányzója); 3 és mindenki ment, hogy bejegyezzék,+ ki-ki a maga városába. 4 Természetesen József is felment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek+ hívnak, mivel Dávid házának és családjának volt a tagja,+ 5 hogy bejegyezzék őt Máriával+, akit az eljegyzésnek megfelelően hozzáadtak feleségül,+ s aki ekkor várandós volt.+ 6 Amíg ott voltak, leteltek a napok, hogy szüljön. 7 És megszülte a fiát, az elsőszülöttet,+ bepólyálta, és egy jászolba fektette,+ mivel nem volt hely számukra a szálláshelyen.

8 Azon a vidéken pásztorok is voltak, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és felváltva őrködtek éjjel a nyájaik mellett. 9 Hirtelen ott állt mellettük Jehova angyala+, és Jehova dicsősége+ körös-körül beragyogta őket, és nagy félelem szállt rájuk. 10 Az angyal azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert íme, nagy öröm jó hírét hirdetem nektek, amely az egész népnek öröme lesz,+ 11 mert Dávid városában+ Megmentő született ma nektek,+ aki Krisztus, az Úr.+ 12 És ez számotokra a jel: találtok egy bepólyált csecsemőt, aki egy jászolban fekszik.” 13 És egyszerre csak egy sokaság termett ott az angyallal az égi seregből+, és dicsérték az Istent,+ ezt mondva: 14 „Dicsőség fenn a magasságokban+ Istennek, és béke+ a földön a jóakarat emberei között!”+

15 Mikor aztán az angyalok eltávoztak tőlük az égbe, a pásztorok így kezdtek szólni egymáshoz: „Menjünk csak el egészen Betlehemig, hadd lássuk, ami történt, amit tudtunkra adott Jehova.”+ 16 Mentek is sietve, és megtalálták Máriát, és Józsefet is, meg a jászolban fekvő csecsemőt. 17 Amikor meglátták, ismertették a beszédet, amelyet e kisgyermek felől mondtak nekik. 18 És mindnyájan, akik hallották, elálmélkodtak azon, amit a pásztorok mondtak nekik, 19 Mária pedig megőrizte mindezeket a beszédeket, és következtetéseket vont le szívében.+ 20 A pásztorok azután visszamentek, dicsőítve és dicsérve az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogy megmondták ezeket nekik.

21 Mikor aztán nyolc nap letelt,+ és körül kellett őt metélni+, elnevezték Jézusnak+, ahogy az angyal nevezte őt, mielőtt a méhben megfogant.+

22 Amikor pedig leteltek a tisztulásuk+ napjai Mózes törvénye szerint, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák Jehovának, 23 ahogy meg van írva Jehova törvényében: „Minden hímneműt, amely megnyitja anyja méhét, Jehova számára szentnek kell nevezni”,+ 24 és hogy áldozatot ajánljanak fel aszerint, ami megmondatott Jehova törvényében: „Egy pár gerlét vagy két fiatal galambot.”+

25 És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember, és ez az ember igazságos és istentisztelő volt, aki várta Izrael vigaszát+, és szent szellem nyugodott rajta. 26 Azonkívül isteni kinyilatkoztatást kapott a szent szellem által, hogy addig nem lát halált, míg meg nem látja Jehova Krisztusát+. 27 Nos hát, a szellem+ hatalma alatt a templomba ment; és amikor a szülők bevitték a kisgyermek Jézust, hogy a törvény megszokott gyakorlata szerint járjanak el vele,+ 28 ő a karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29 „Most pedig, legfőbb Úr, elbocsátod rabszolgádat békében+ a kijelentésed szerint; 30 mert látták szemeim megmentő eszközödet,+ 31 amelyet elkészítettél minden nép előtt,+ 32 aki világosság+ a nemzeteket borító lepel+ eltávolítására,+ és népednek, Izraelnek dicsősége.” 33 Az apja és az anyja pedig egyre csak csodálkoztak a róla mondottakon. 34 Simeon meg is áldotta őket, de az anyjának, Máriának ezt mondta: „Íme! Ő sokak elesésére+ és talpraállására vettetett Izraelben,+ és jelül, amelynek ellene fognak mondani+ 35 (igen, hosszú kard fogja átjárni a te lelkedet+), hogy sok szív okoskodása lelepleződjék.”+

36 Volt pedig egy Áser törzséből való prófétanő, Anna, Fánuel leánya (ez az asszony igen előrehaladott korú volt, és hét évig élt férjével a szüzességétől fogva, 37 és nyolcvannégy éves özvegy+ volt ekkor), aki sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtölésekkel meg könyörgésekkel.+ 38 Ugyanabban az órában odajött, és kezdett hálát adni az Istennek és a gyermekről beszélni mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását.+

39 Amikor aztán mindent elvégeztek Jehova törvénye szerint,+ visszamentek Galileába, a maguk városába, Názáretbe+. 40 A kisgyermek pedig tovább növekedett és erősödött,+ megtelve bölcsességgel, és Isten kegye+ volt rajta továbbra is.

41 Mármost a szüleinek szokásuk volt évről évre elmenni Jeruzsálembe a pászka ünnepére.+ 42 Mikor aztán tizenkét éves lett, felmentek az ünnep szokása szerint,+ 43 és ott eltöltötték az ünnepnapokat. Ám amikor visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, a szülei pedig ezt nem vették észre. 44 Feltételezve, hogy az útitársaságban van, megtettek egy napi utat+, amikor kutatni kezdtek utána a rokonok és ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és szorgalmasan keresték őt. 46 Végül három nap múlva megtalálták a templomban+, ott ült a tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket. 47 És mindenki, aki figyelt rá, csak ámuldozott az értelmén és a válaszain.+ 48 Mikor pedig meglátták őt, ámultak, és az anyja ezt mondta neki: „Gyermekem, miért bántál így velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk.” 49 De ő ezt mondta nekik: „Miért kellett keresnetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában kell lennem?”+ 50 Ők azonban nem fogták fel a beszédet, amelyet mondott nekik.+

51 Ezután elment velük, és Názáretbe érkezett, és továbbra is alárendelte+ magát nekik. Anyja gondosan megőrizte mindezeket a beszédeket a szívében.+ 52 Jézus pedig növekedett bölcsességben+, termetben és az Isten és emberek előtti kegyben.+