5Mózes
2 Oktatásom csepegni fog, mint az eső,+
Beszédem harmatként+ hull majd,
Mint lágy eső a fűre,+
És zápor a növényzetre.+
4 Kőszikla, cselekedete tökéletes,+
Hisz minden útja igazságosság.+
A hűség Istene,+ kiben nincs igazságtalanság;+
Igazságos és egyenes ő.+
6 Jehovával szemben tesztek így,+
Ó, te ostoba és esztelen nép?+
Vajon nem Atyád ő, ki létrehozott,+
Ki megalkotott és megszilárdított?+
Gondoljatok vissza a nemzedékről nemzedékre eltelt évekre;
Kérdezd meg apád, ő megmondja neked;+
Véneidet, és elbeszélik neked.+
8 Amikor a Legfelségesebb örökséget adott a nemzeteknek,+
Amikor szétválasztotta Ádám fiait egymástól,+
Határt szabott a népeknek,+
Izrael fiainak száma szerint.+
10 A puszta földjén talált rá,+
Kietlen, üvöltő sivatagban.+
Körbevette,+ hogy gondját viselje,+
S óvja, mint a szeme fényét.+
11 Mint a fészekalját felrebbentő sas,
Lebeg fiókái fölött,+
Kitárja szárnyait, felveszi őket,
Hordozza őket szárnytollain.+
12 Jehova egymaga vezette őt,+
Nem volt mellette idegen isten.+
13 A föld magaslatain járatta,+
Az pedig a mező termését ette.+
Szirtből mézzel szoptatta,+
Kemény kősziklából olajjal;+
14 Csordának vaját, nyájnak tejét adta+
Kosok kövérjével együtt,
Básáni kosokat, kecskebakokat,+
Búza veséjének a kövérjével;+
Te pedig szőlő vérét, bort ittál.+
15 Mikor Jesurun+ hízni kezdett, rugdalózott.+
Meghíztál, megkövéredtél, elteltél.+
Ezért elhagyta Istenét, ki alkotta őt,+
És megmentésének Kőszikláját+ megvetette.
17 Démonoknak áldoztak, nem Istennek.+
Oly isteneknek, kiket nem ismertek,+
Újaknak, kik nemrég jöttek,+
S kiket ősatyáitok nem ismertek.
18 A Kősziklát, ki nemzett téged, elfeledted,+
Megfeledkeztél Istenről, aki vajúdással hozott világra.+
20 Ezért ezt mondta: »Hadd rejtem el arcom előlük,+
Hadd látom, mi lesz majd a végük.
Mert romlott nemzedék ez,+
Olyan fiak, kikben nincsen hűség.+
21 Féltékenységre ingereltek olyannal, ami nem isten;+
Bosszantottak hiábavaló bálványaikkal.+
Én is féltékenységre ingerlem majd őket olyannal, ami nem nép;+
Ostoba nemzettel bosszantom őket.+
22 Mert tűz lobbant fel haragomban,+
És a seolig ég, a legmélyebben levő helyig;+
Megemészti a földet és termését,+
S lángba borítja a hegyek alapjait.+
24 Éhségtől elcsigázottak lesznek,+ forróláz emészti meg őket,+
És keserű pusztítás.+
A vadak fogait küldöm rájuk,+
Porban csúszó hüllők mérgével együtt.+
27 Csak ne tartanék az ellenségtől jövő bosszantástól,+
Hogy ellenfeleik félremagyarázzák,+
S ezt mondják: ,A mi kezünk erősebb,+
Nem Jehova vitte véghez mindezt.’+
29 Ó, bárcsak bölcsek volnának!+ Akkor ezen elgondolkodnának.+
Átgondolnák, mi lesz majd a végük.+
30 Egy hogyan üldözhetne ezret,
S kettő hogyan űzhetne tízezret?+
Hacsak Kősziklájuk el nem adta őket,+
És Jehova ki nem szolgáltatta őket.
32 Mert az ő szőlőjük Szodoma szőlőtőjéről való,
És Gomorra teraszos földjéről.+
Szőlőszemeik mérgezett szőlőszemek,
Fürtjeik keserűek.+
35 Enyém a bosszú és a megtorlás.+
A meghatározott időben lábuk majd tántorog,+
Mert közel szerencsétlenségük napja,+
S a rájuk váró események sietnek.«+
36 Mert Jehova meg fogja ítélni népét,+
És szánja majd szolgáit,+
Mert látni fogja, hogy a támasz elfogyott,
És nincs más, csak az értéktelen és a magára hagyott.
37 Azt fogja mondani: »Hol vannak isteneik,+
A kőszikla, akinél menedéket kerestek,+
38 Akik megették áldozataik kövérjét,+
S megitták italfelajánlásaik borát?+
Keljenek csak fel, és segítsenek rajtatok!+
Legyenek rejtekhelyetekké.+
39 Most lássátok, hogy én vagyok az,+
És nincsenek istenek mellettem.+
Én ölök és elevenítek.+
Mély sebet ejtek,+ és én magam gyógyítok;+
Nincs, aki kezemből kiragadjon.+
41 Ha megélesítem villogó kardomat,+
És kezem magához ragadja az ítéletet,+
Bosszút állok ellenfeleimen,+
És megfizetek azoknak, akik mélységesen gyűlölnek.+
42 Vérrel részegítem nyilaimat+
(Míg kardom húst eszik),+
Legyilkoltak és foglyok vérével,
Az ellenség vezéreinek fejével.«+
43 Örvendjetek, ti nemzetek, a népével,+
Mert megbosszulja szolgáinak vérét,+
Bosszút áll ellenfelein,+
És engesztelést szerez népének földjéért.”
44 Mózes pedig ment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára;+ ő és Hósea, Nún fia.+ 45 Miután Mózes elmondta mindezeket a szavakat egész Izraelnek, 46 így szólt még hozzájuk: „Szívleljétek meg mindezeket a szavakat, melyeket figyelmeztetésül mondok ma nektek,+ hogy parancsoljátok meg fiaitoknak: ügyeljenek, hogy megcselekedjék e törvénynek minden szavát.+ 47 Mert nem hiábavaló szó ez nektek,+ hanem az életeteket jelenti,+ és e szó által meghosszabbíthatjátok napjaitokat a földön,+ amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.”
48 Jehova még ugyanezen a napon beszélt Mózessel, ezt mondva neki: 49 „Menj fel az Abarimnak erre a hegyére,+ a Nébó-hegyre+, mely Moáb földjén van, Jerikóval szemben, és nézd meg Kánaán földjét, melyet Izrael fiainak adok birtokul.+ 50 Majd halj meg+ a hegyen, amelyre felmész, és kerülj a néped mellé, mint ahogyan Áron, a testvéred meghalt a Hór hegyén,+ és népe mellé került; 51 mert elmulasztottátok kötelességeteket velem szemben+ Izrael fiai között a kádesi Meriba vizeinél+ Cin pusztájában, és nem szenteltetek meg engem Izrael fiai között.+ 52 Távolról látod majd azt a földet, de nem mész be oda, arra a földre, melyet Izrael fiainak adok.”+