Lukács

19 Ezután bement Jerikóba, és áthaladt rajta. 2 Volt itt egy Zákeus nevű gazdag férfi, aki főadószedő volt. 3 Ő nagyon szerette volna látni Jézust, de a sokaság miatt nem láthatta, mert alacsony volt. 4 Így hát előrefutott, és felmászott egy eperfügefára*, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia. 5 Mikor pedig Jézus arra a helyre ért, feltekintett, és ezt mondta neki: „Zákeus, siess, gyere le, mert ma a te házadban kell megszállnom.” 6 Erre az gyorsan lejött, és örömmel vendégül látta őt. 7 Amikor látták ezt, mindannyian morgolódtak: „Olyan férfinak a házában vendégeskedik, aki bűnös.”+ 8 Zákeus pedig felállt, és így szólt az Úrhoz: „Uram, javaim felét odaadom a szegényeknek, és bármit zsaroltam is ki valakitől, négyszeresen visszatérítem.”+ 9 Jézus erre ezt mondta neki: „A mai napon Isten megmentett téged és a családodat, mivel te is Ábrahám fia vagy. 10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.+”

11 Míg a tanítványok ezekre figyeltek, ő egy másik szemléltetést is elmondott, mivel közel volt Jeruzsálemhez, és ők azt hitték, hogy Isten királysága nyomban meg fog jelenni.+ 12 Így szólt tehát: „Egy előkelő származású ember messzi földre utazott,+ hogy királyi hatalmat kapjon, és visszatérjen. 13 Hívatta 10 rabszolgáját, szétosztott köztük 10 minát, és ezt mondta nekik: »Kereskedjetek ezekkel, míg megjövök.«+ 14 Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követeket küldtek utána, hogy mondják meg neki: »Nem akarjuk, hogy király legyél felettünk.«

15 Végül, miután megkapta a királyi hatalmat, és visszajött, összehívta a rabszolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megállapítsa, mekkora haszonra tettek szert a kereskedéssel.+ 16 Akkor előlépett az első, és ezt mondta: »Uram, a minád 10 mina hasznot hozott.«+ 17 Erre ő így szólt hozzá: »Jól van, jó rabszolga! Mivel egy nagyon kis dologban hűnek bizonyultál, legyen hatalmad 10 város fölött.«+ 18 Azután jött a második, és ezt mondta: »Uram, a minád 5 mina hasznot hozott.«+ 19 Őhozzá így szólt: »Te 5 városnak légy a vezetője.« 20 Jött pedig az utolsó, és ezt mondta: »Uram, itt a minád, melyet egy kendőben elrejtve tartottam. 21 Féltem ugyanis tőled, mert kemény ember vagy; felveszed, amit letétbe nem helyeztél, és learatod, amit nem vetettél.«+ 22 Ő így szólt hozzá: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz rabszolga. Ugye tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki felveszem, amit letétbe nem helyeztem, és learatom, amit nem vetettem?+ 23 Akkor miért nem tetted be a pénzemet a bankba? Úgy a megérkezésemkor kamatostul szedtem volna be.«

24 Azzal így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek a 10 minája van.«+ 25 De azok ezt mondták neki: »Uram, neki már így is 10 minája van!« 26 Ő így felelt nekik: »Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, még többet adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.+ 27 Ezenfelül hozzátok ide azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király legyek felettük, és végezzétek ki őket itt előttem.«”

28 Miután ezeket elmondta, folytatta az útját Jeruzsálembe. 29 Amikor közel ért az Olajfák hegyén+ fekvő Betfagéhoz és Betániához, Jézus elküldött kettőt a tanítványok közül,+ 30 és ezt mondta: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és miután beértek, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült ember. Oldjátok el, és hozzátok ide. 31 Ha pedig bárki is megkérdezi tőletek: »Miért oldjátok el?«, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rá.«” 32 A küldöttek tehát elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik.+ 33 Ám amint eloldották a csikót, a tulajdonosai így szóltak hozzájuk: „Miért oldjátok el a csikót?” 34 Ezt mondták: „Az Úrnak van szüksége rá.” 35 Azután odavezették a csikót Jézushoz, ráterítették a felsőruháikat, és felültették rá Jézust.+

36 Miközben vonult, az útra terítették a felsőruháikat.+ 37 Mihelyt közel ért az Olajfák hegyéről lejövő úthoz, a tanítványok egész tömege ujjongani kezdett, és hangosan dicsérte Istent mindazokért a hatalmas cselekedetekért, amelyeket láttak: 38 „Áldott a király, aki Jehova nevében jön! Béke az égben, és dicsőség annak, aki fenn a magasságban* lakik!”+ 39 A sokaságból azonban némely farizeus ezt mondta neki: „Tanító, szólj rá a tanítványaidra!”+ 40 Ám ő így felelt: „Mondom nektek, ha ezek hallgatnának, a kövek kiáltanának.”

41 Amikor közelebb ért, ránézett a városra, sírt miatta,+ 42 és ezt mondta: „Ha te, igen, te, tisztán láttad volna ezen a napon, hogy mi az, ami békét hoz. . .+ de most már el van rejtve a szemed elől.+ 43 Mert eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek, és mindenfelől ostrom alá vesznek*.+ 44 A földdel tesznek téged egyenlővé, és elpusztítják gyermekeidet tebenned,+ és nem hagynak benned követ kövön,+ mert nem ismerted fel, hogy megítéltek.”

45 Azután bement a templomba, és kiűzte az árusokat,+ 46 ezt mondva nekik: „Meg van írva: »A házam imádság háza lesz«,+ de ti rablók barlangjává tettétek.”+

47 És továbbra is naponta tanított a templomban. A magas rangú papok, az írástudók meg a nép főemberei pedig azon voltak, hogy megöljék őt,+ 48 de sehogy sem találták ennek a módját, mert az egész nép csüggött rajta, hogy hallja őt.+